Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-06-16 / 46. szám
9 VÁCI HÍRLAP ciája a „Habsburg“-on volt behajózva és reggel 4 óra 20 perckor adta le az első lövést a parti ütegekre. A mi hajónk: „Franz Ferdinand“ 4 óra 58 perckor szólalt meg először és pont 5 órakor „tüzet szüntess“ harsogta a trombitaszó. Mi a flottával ezt az alapos munkát csináltuk: Összelőttük az olasz parti ütegeket, (meg se tudtak többet mukkanni,) a kikötőparancsnokság, a hadkiegészítő parancsnokság palotái, a nagy olajtartány, az úszó dock, a melyben egy olasz drednaught állt építés alatt, összelőve, elsülyesztve! Bár messzelátóinkon mindent jól láttunk, mégis csak sejtjük, hogy mennyi millió és millió az olaszok kára. Nekünk mindössze egy sorhajóhadnagyunk és négy matrózunk életébe került a gyönyörű kirándulás és hatan megsebesültek a „Novarrán“ és a „Torpedoboot 80-on.“ Azt, hogy mit műveltek többi bátor hajóink és repülőink Velencében, a corsini csatornában, Barlettában — szóval végig az olasz csizma hozzánk fekvő oldalán, talán már közölték az újságok. Mindezeket nem azért irom le, mintha többnek akarnánk látszani, mint vagyunk. Mi Isten ujját látjuk s láthatják ellenségeink is. Kicsi a mi flottánk, de mindenre kész és bátor 1 Még meg fogják látni, mert mindnyájan égünk a vágytól, hogy megláthassák ezt a gálád szövetségszegők is! * A nagyon érdekes levélhez egy térkép is volt mellékelve, melyen Havan igen jó rajzban tüntette fel hadihajóink útját az olasz kikötőkhöz. Sajnos, ezt nincs módunkban közölni, de levelében úgyis megemlékezik arról, hogy hadihajóink hová látogattak el és hol hagytak örök emléket. A monarchia és a szövetségesek bátor hajóhadunk vakmerő tettéről kitörő örömmel értesült és lelkes hurrá-t kiált Póla- felé, honnan még nagyon sok bajt és szenvedést zudit magára és hitszegő királyára Olaszország félrevezetett népe! Simák József él. A múlt napokban hire terjedt, hogy Simák József városi adóellenőr szerb fogságban meghalt. Már akkor kifejezést adtunk annak a véleményünknek, hogy ez a híresztelést af szenzációéhesek találták ki. így is van. Most megjött a hiteles értesítés, hogy Simák a tél folyamán ugyan súlyos beteg volt, de most már teljesen egészséges. Orosz fogságból. Október óta még csak hirt sem hallottak szülei és felesége Ősz Kurdi Bálint váci gazdáról, Ősz Kurdi Pál városi képviselő egyetlen fiáról, aki a háború kezdete óta Przemyslben katonáskodott a vasúti és táviró ezrednél. Tegnap reggelre aztán meghozta a jó hirt a posta. Április 26-ról keltezve Taskent-ből (Közép-Ázsia) jött a levél, mely igy szól: Kedves Feleségem! Szívélyes üdvözlettel adom tudtodra, hogy egészséges vagyok orosz hadifogságban, panaszom nincsen, a katonák mind jól bánnak, mindent kapunk, az ételmevés is elég és jó. Mindenesetre legjobb volna már otthon lenni, de reméljük is, hogy már nem fog sokáig tartani. Magam szeretném tudni, hogy mi van veletek otthon mindnyájafok- kal. Tisztelek, csókolok mindnyájatokat, legyetek türelemmel a viszontlátásig : Ősz Kurdi Bálint. Nagy István népfelkelő hadnagy Przemyslben volt és Vácon lakó kis családja október óta nem tudott róla. Most érkezett tőle az első irás, mely május 8-án kelt. Azt írja, hogy Perm városba érkezett, de viszik tovább Irkuízkba. Egészséges s csupán az aggasztja, hogy feleségéről és kis leányáról október 28-ika óta semmi hirt sem hallott. Sáry János honvédhadapród tábori lapon értesítette édesapját, hogy orosz fogságba esett. Sáry, kit mint igen tehetséges színészt, városunkban jól ismernek, októberben vonult be a 30. honvédgyalogezredhez s mikor előléphették zászlóssá, áthelyezték a 17-es székesfehérvári honvédezredhez. Május 27-én még azt Írja, hogy óriási ütközetük volt, az oroszok rengeteg halottat és sebesültet vesztettek, ők pedig várják sorsukat a beásott lövészárokban, az oroszok közelében. Május 28-áról keltezett levélben, a mely már német nyelven szól, írja, hogy orosz fogoly lett, nincsen baja. Ilyen rövid idő alatt aligha kapott valaki még értesiiést. Újabb szabadságra jöhetnek katonáink. Sok szülőnek, gyermeknek, feleségnek örömet jelentünk. Megbízható helyről nyert értesítés szerint a legénység, akár a honvédségnél, akár a közöshadseregnél katonáskodik, ^kaszálásra, aratásra és csép- tésre szabadságolhatok. Az összes szabadság, a mit kaphatnak, 14 nap. A szabadságot az ezrednél kell kérni, úgy, mint a tavaszszal. Hősi halál. A váci vöröskeresztes kórháznak halottja van. Ember Lajos 29 éves r. kát. vallású, cipész, váci lakos, ki a mozgósításkor mint póttartalékos a m. kir. nyitrai 14. honvéd gyalogezredhez vonult be, hétfőn délelőtt meghalt. A hős ,katona résztvett a lublini ütközetben, a honnan sebesülten jött haza majd felgyógyulása után a Kárpátokban harcolt. Itt betegséget kapott s most egy hete Vácra hozták a vöröskereszt kórházába, ahol kiszenvedett. Temetése tegnap délután ment végbe katonai diszszel, nagy részvét mellett. Egy gazdag szerb temetése. Szombaton délelőtt a városi kórházban meghalt egy gazdag mitrovicai kereskedőnek a fia, Milivojevics János 28 éves nőtlen, görög keleti vallásu géplakatos, a ki 10 hónapja hogy internálva van Vácon. Az elhunyt szerb fiatal embert, ki görvélykór- ban halt meg, hétfőn temette el Putics Arzén fegyintézeti görög keleti lelkész nagy egyházi pompával. A váci szerb internáltak valamennyien ünneplő ruhában jelentek meg a temetésen, koszorút vittek a koporsó előtt s az egész úton mintegy 30—40-en szerb egyházi énekeket énekeltek karban. A szokatlan temetési menetnek számos nézője akadt a város utcáin. Kitüntetés a harctéren. Tiba Béla I. honvédhuszárezredbeli főhadnagyot, gazdászati tisztet az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki a vitézségi érem szalagján. A hadseregfőparancsnokság Jäger Li- pótnak, a váci hengermalom főraktárosának, ki jelenleg III/34 számú tábori ágyús ezredben szakaszvezető, az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért a másod osztályú vitézségi érmet adományozta. LEVELEK fí HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterek)'öl kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. Jáj magyári, jaj magyári! A 32-esek szerepe a kárpáti küzdelemben és az oroszok üldözésében. Medyka alól, ahol már oly közel jutott seregünk a lembergi orosz állásokhoz, nagyon érdekes levelet kaptunk. Ugyanaz a zászlós irta, kinek sorai már általános érdeklődést keltettek nemcsak városszerte, hanem mindazon messze helyeken, a hol lapunkat olvassák. Ezek a levelek első sorban a mi véreink, a 32. gyalogezred nehéz, de dicsőséggel teli küzdelmeiről szólnak, másodsorban nyomról, nyomra követi azokat a hatalmas harcokat, a melyeket megvívnak, de a melyeket részleteiben majd csak a háború befejezése után fogunk ismerni, mert most a kierőszakolt győzelem és siker, nem pedig az egyes ezredek fegyvertényei érdeklik a világot. A végső eredmény nem lehet kétséges, ezért nyugodtan fordíthatjuk figyelmünket a mi véreink, a harminckettesek harcai felé, melyről ez a sok ismeretlen részlettel teli levél szól: .... Legutolsó levelemben a Kozioláta hegyen lefolyt ütközetünkről Írtam, most elmesélni akarom, hogyan foglaltuk el a Kárpátokban a Haidosek magaslatot, a mivel annyira megijesztettük a muszkát, hogy tiz napig szaladt előttünk. Tüzérségünk teljes öt napon át puhította az orosz állásokat és ekkor elérkezettnek láttuk az időt, hogy azokat rohammal birtokunkba vegyük. Május 8-án hajnali két órakor előzetes megállapodás után brigádunk ezredei tiz percig tartó irtózatos fegyver és géptüzet adtak az oroszokra, (Fegyvereink természetesen még a sötétség beállta előtt lettek beállítva és fixirozva az orosz dekkungokra s igy minden lövésnek találnia kellett). Azután a jobb szárnyon egetverő „Éljen“ kiáltásokkal kiugrottunk fedezékeinkből és rohantunk az oroszokra. Legnagyobb meglepetésünkre az orosz csak gyengén tüzelt ránk, hanem annál sűrűbben hallottuk a kiáltásokat: — Jaj magyári! jaj magyári! A roham és az „Éljen“ kiáltás annyira megzavarta őket, hogy fegyvereiket eldobálva megfutottak. Azaz csak szerettek volna, meri bizony a győzelem mámorától megittasult harminckettesek, az úgy nevezett „Budapester Edelknaben“ (brigadéro- rosunk nevezett el igy) azonnal a nyomukban voltak és öt percre rá már több mint 200 orosz állott zászlóaljparancsnokunk előtt. A foglyok egyhangúlag beismerték, hogy a hatalmas „Éljen“ ugratta ki állásaikból, mert tudták, hogy jönnek a — magyarok. (Itt meg kell magyaráznom, hogy miért támadunk mi „Éljen“ kiáltásokkal, holott „hurrá“-val kellene. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy az oroszok is „hurrá“- val jönnek ellenünk, azaz jól kiejtve: „hulla hullá“ kiáltásokkal. Már most pokoli ágyú- és fegyvertüzben (főleg pedig az éjszakai támadásoknál) a két egyforma kiáltás köny- nyen félreértésre adna alkalmat azt hívén, hogy sajá1 csapatainkkal kerültünk szembe. Hogy pedig a muszka valamikor is „Éljen“-t fog kiabálni, azt bizony nem 1
