Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-01-13 / 4. szám
VÁCI HÍRLAP Ki lehet tiszt a B. osztályúakból ? Sok katonának készülő fiunknak fog örömet szerezni ez a kis hirecskénk: A múlt hóban besorozott B. osztályú népfölkelők közül azok, a kik egyetemet végeztek, a honvédelmi minisztérium XVIII. ügyosztályától nyert értesülés szerint a behívás sorrendjében a tiszti iskolába fognak be- vezényeltetni. A tanítás 2—3 hónapig fog tartani és ennek elvégzése után az illetők zászlósi rangban fognak a csapalokhoz bevonulni. Koieragyanus csendőr. Böttkös Károly csendőrt, a ki Girállból itt átutazott a nagysurányi állomásra, Vácon mint koieragyanus egyént e hó 10-én leszállították. Az illetőt, bár csak hányása volt, Vadas dr. óvatosságból a kolera-megfigyelőbe helyeztette el öt napra. A csendőr állapota javult és a főorvoshelyettes véleménye szerint csak heveny gyomorhurutról van szó. Sem zászlót, sem virágot nem szabad adni a katonáknak! A hadvezetőség újabban rendeletét küldött a katonai parancsnokságokhoz, hogy a mozgósítás kezdete óta meghonosodott azt a poetikus szokást, hogy a hadbavo- nuló századoknak a közönség felszalagozott lobogókat ad az útra, — lehetőségig mellőzzék és minden feltűnés nélkül figyelmeztessék a közönséget, hogy hagyjon fel a zászlók ajándékozásával. Ugyanis megfigyelték, hogy ezek a zászlók a harcvonalban akadályozták a zászlótartót a szabad mozgásban, sőt, hogy azt el ne veszítsék, túlságosan vakmerők is voltak, ezzel kockáztatják életüket. Kifogásolja a hadvezetőség a katonák és vasúti kocsik fel- virágozását is, mivel ez a komolyságnak (?) megy rovására s ezért ennek mellőzése is kívánatos. A hadvezetőség hálás szívvel veszi a közönség meleg, jóleső érdeklődését katonáink irányában, de még szívesebben venné, ha ezen, esetleg kárt is okozó külsőségek helyett az ezekre fordított költségeket is a katonák testi jólétét előmozdító célokra (meleg ruhákra és hasonlókra) fordítanák, mert ez csakis használhat a katonának. A megsiketüit katona. A napokban egy katona jött a váci siketnéma intézetbe, hogy egy siketnéma tanuló rokonát hazavigye a karácsonyi szünidőre. Egészen jól beszélt, úgy mint egy halló ember. Csakhamar észrevették azonban, a kik beszéltek vele, hogy teljesen siket. Ő maga is mondta, hogy semmit sem hall. A háborúban siketült meg az ágyúdörgéstől. Tolmácsi Jánosnak hívják a hős fiatal katonát, a ki csak 23 éves, Szerbiában harcolt. Ott volt Sabác ostrománál. Később Galíciába ment az oroszok ellen. Megkérdezték tőle, hogy hogyan siketült meg. Erre elmondta, hogy nyolcad magával egy lengyel faluban járt. Ellenséget nem láttak; csak néhány civil (polgárember) volt az utcán. Ezek azt mondták, hogy nincs a faluban orosz. A nyolc katona ment előre a házak mellett. Egyszer csak előttük 7—8 lépésre irtózatos ágyúdörgést hallottak. Az oroszok egy udvarból lőttek. A nagy légnyomástól Tolmácsi János és egyik társa azonnal földhöz vágódtak. Egészen közel voltak az orosz ágyúhoz. Egy éjjel és fél napig feküdtek ott. Végre Tolmácsi magához tért. A társát is föl akarla kelteni, de az meghalt Nemsokára jöttek a vöröskeresztes katonák és elvitték őt a kórházba. Mikor ájulásából fölébredt, hallását elvesztette és beszélni sem tudott. Beszélőképességét visszanyerte, de sikeísége nem múlt el. Két hónap alatt oly kitünően megtanult szájról olvasni, hogy még a legműveltebb siketnéma sem tud jobban. Az Ipgalmasrend kórházában ápolt sebesült katonák karácsonyfájára adakoztak : gróf Csáky Károly 54 K, Justh Ferencné 20 K, Kállay Ubulné 10 K, Ivánka Pálné 10 K, Kolossváry kanonok 10 K, Pintér Jenő 10 K, Fördős Vilmosné 10 K, dr. Blaunerné 4 K, Révész Béláné 5 K, Magyar bank és keresk. r.-t. 10 K, Greiner Rezső 5 K, Fazekas Imréné 6 K, özv. Almássy Józsefné 3 K, ifj. Fodor Imréné 2 K, dr. Tragor Ignác 10 K, Váci takarékpénztár 20 K, gróf Pongrácz Jenöné 25 K, gróf Serényi János 6 K, N. N névnapi megváltás címén 25 K, Hirschfeld Rezső 2 K, Tragor Károly 10 K, Répássy Gyárfás 20 K, Lampert Soma 4 K, Müller Jánosné 20 f, Mátrainé 20 f, Lendvainé 20 f, gyógyszertári perselyben 23 K 66 f, György Mihály 5 K, Népi nővérek 3 K, Demjén Lajos 1 K, Gulyás Antalné 10 K, dr. Révész Sándor 5 K, Majtán Agyalán 20 K, dr. Károlyi János 5 K, Scheffer András 2 K, Roller Ármin és fia 5 K, Hufnagel 2 K, Bucsek István p. kanonok j 10 K, Soóky 5 K, dr. Baksay Károly p. kanonok 10 K, dr. Forgó Kálmán 20 K, Preszly Lincsi 4 K, Schandl Miklós 25 K, Református egyház 10 K, Vác város közönsége 40 K, Központi vöröskereszt 100 K, Vághegyi Anna 2 K, Jung János 50 K, Váci fűszeekereskedök 150 K, j Evangélikus egyház 10 K, Perselygyüjtés 5 K 69 f, Boros Jaka 26 K 60 f, Boros Jakab újévi gratulációk megváltása cimén 5 K, dr. Farnek László újévi gratulációk cimén 5 K, Helybeli Gyógyszerészek 15 K, Quell Rudolf Racsck János 25 K. Az lrgalmasrend kórházában ápolt sebesült katonák részére adományoztak : Fodor Imre 1 doboz cukorka ; Millmann 1 doboz cukorka ; Intzédy Soma 1 doboz cukorka ; Schranczer Béla egy szarvas ; Tibold Sándor 5 drb. nyúl ; nemeskéri Kiss Pál 6 drb. fácán ; Justh Ferenc 1 drb. szarvas ; Tápintézeti fiúcskák 100 drb. cigaretta ; Szandányiné 2 korona értékű cigaretta; Justh Ferencné 8 drb. ing; Békési Sándorné Tolnay lap II. kötet; Motesiczky p. kanonok sütemény; Ivánka Pálné alma, dió, méz, gesztenye, szalonna, 8 csomag cigaretta-dohány, 2 doboz hüvely; Magyar udvarnagyi hivataltól szarvascomb ; N. N. Tolnay lap és Érdekes Újság ; szövőgyári munkások cukor, kávé ; Ivánka Pálné 1 ing, 2 lábravaló ; Prónay Miháiyné 24 kisvánkos huzattal, 24 ing, 24 lábravaló, 1 lepedő, 20 kg. méz; Fodor Imréné Érdekes Újság; gróf Csekonís Endre 30 pokróc ; Ivánka főszolgabíró kórház céljaira 15 K ; gróf Pongrácz Jenőné 1000 cigaretta, 19 drb. szék-hencser, 3 doboz cigaretta, 25 drb. szivar, 2 csomag kártya, 5 érmelegitö ; Schmidt p. kanonok sütemény ; Matzenauer pJkanonok olvasmányok ; Drajkótjános 2 üveg sósborszesz ; Csaba Ferenc Tolnai lap ; Népi nővérek szalonna ; Vághegyi Anna 300 cigaretta ; Gersten- berger cukrász 2 doboz cukorka ; Justh Ferencné 10 K kórház céljaira, 1 drb. szarvas; Tragor Károly 10 üveg bor ; Goldschmied narancs ; J. Serravalló-chinavasbor ; Hermann Tonitz narancs ; Bialon Mártonné 2 doboz cukorka ; váci hengermalom 1 zsák liszt; Boros Jakab 20 üveg sör, 1 üveg konyak; Muzslay L. 500 cigaretta; Müller Antal 31 liter bor ; Boros Jakab 10 doboz király cigaretta ; Kállay Ubulné 25 szivar. Szives adományokért fogadják a sebesült katonák leghálásabb köszönetét. Gyerekek elloptak egy waggon szenet. Ismét a szomorú nóta: gyerekek tolvaj- bandájáról van szó. A vasúti állomáson kirakásra váró szenes kocsikat minden télen állandóan dézsmálják a tolvajok, de egy évben sem olyan erősen, mint az idén. A napokban egyik rendőr elbújt a kocsi mellett és leste a tolvajokat. A hadsereg alkonyaira meg is érkezett, vagy tizenöt gyerekből — leány, fiú vegyesen — állott. Gyorsan dolgoztak, teltek a zsákok, mikor a rendőr előlépett és az egész bandát a rendőrkapitány elé állította. A gyerekbiró- ságnak lesz dolga a kis tolvajok fölött Ítélkezni. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes esetben bejelentik t. előfizetőink. A NÉMETEKRŐL. Az északi harctérről irta: Haraszti ErnőHeil dir im Siegeskranz! Egy másik határmenti faluban. Egyszer csak csak a távolból hallkan hallatszik valami dal. A hangok mind erősebbé válnak és mire az utolsó municiós kocsi is elrobog, nyomban utánuk jön egy ifjú sereg. Csupa fiatal, 18—19 éves piros képű, gyerekarcú katona vidáman énekelve. — Kik ezek ? kérdem a mellettem álló német kadettet. — Ezek, Kamerád, a mi fiaink! (A Kamerád sem volt 26 évnél öregebb) Csupa 18—19 éves ifjú munkás, a kik önként álltak a mozgósításkor sor alá. Ma hajnalban indultak V. . . .-bői (27 km) és mennek K. . . .-ig (még 11 km.) A k . . . i gyalogezredhez tartoznak egyébként. Gyönyörködtem az elvonulásukban. Erős einzeln marschban léptek; lábaik alatt a föld csak úgy rengett, szemeik lángoltak, ajkaikon a gondtalan ifjú mosoly és dal; megannyi ifjú hős. Csak akkor tértem magamhoz, a mikor a csapat már messze járt és a Heil dir im Siegeskranz utolsó akkordjai is elnémultak.A mi honvédtüzérségünk. Alig vonult el az ifjú csapat, az országúton egy új kolonné tűnt fel és távolból ismerős dal hallik hozzánk. A német kriegs- kameradok figyelni kezdtek! Érzem a dal melegségéből, hogy hazámfiai masíroznak felénk. Ég a gyertya az oltáron a menyasszonyomat várom, Elvesztettem legényéletemet holtomig sajnálom. — Was für ein Nation ist das? Kérdi egy Hauptmann tőlem. — Ungaren, Herr Hauptmann. Magyarok! szóltam büszkén és boldogan. A németek nagy érdeklődéssel közeledtek a csapathoz, a kik előtt a fiúk jobban kihúzták magukat, a nóta csak úgy pattogott, lovaikat ficánkoltatták. Megmutatták a németeknek, hogy mi is legények vagyunk a gáton. — Stramme Kerle, szól a Hauptmann gyönyörködve. — Lusstige Burschen, toldja meg egy kis hadnagy hátam mögött. — Ja, die Matyaren, mondja meggyőződéssel a Hauptmann, die sind tapfere Soldaten I — Nicht war, kérdi tőlem az egyik német tiszt, die singen jetzt ein Tsardás ? — Ja wohl, Kamerád, a tüzérek énekelnek és a lovak táncolják hozzá a csárdást. A német tiszt és a szolgája. Igazán megható és a német tisztek humánus gondolkozására valló kis történetről számolok be. Késő este masírozott be falunkba egy német hidász-csapat. A falu minden háza, minden födeles helyisége tele a mi be- kvártélyozott katonaságunkkal. Már ágyba voltam, mikor a szűk udvarból hangos beszélgetés hallatszik. Szállást kér valaki német nyelven. Később már szinte kiabálva hallom „Es muss sein, muss sein!“ Odamentem az ablakhoz és a kézi mécses lángjánál három ember kontúrjait láttam. Az egyik a lengyel házigazda volt, vele szemben egy német tiszt a jellegzetes hegyes csákóval, a ki karonfogolt egy matrózsapkás katonát.
