Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-04-11 / 28. szám
HuszonKilencediK évfolyam 28 szám. Vác, 1915. április 11 VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. előfizetési árak; helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkeszti) és Dercsényi iaptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér son 60 fillér. Teiefon-szám 17 A piaristák dicsérete. (Közgyűlés a városházán — Kilenc tárgy — Interpelládtak is! — Malik mester rendet teremt — A polgármester a kegyes- tanitórendröl — Vigyáznak az illetőségre — Mégis kihúzták fél óráig!) Minden negyedévben „muszáj“ közgyűlési tartani. így parancsolja a szabály- rendelet, így jöttek össze vagy huszonötén a városatyákból csütörtökön. Mikor a polgármester megnyitotta a közgyűlést, a sovány tárgysorozatot mentegette azzal, hogy az évnegyedes közgyűlést meg kell tartani és több tárgyal kilencnél nem tudtak idehozni. Mikor pedig megkérdezte, akar-e valaki interpellálni (talán ezzel is múlik az idő!) Quell Rudolf állt fel és panaszolta, hogy mióta a fürgét elvitték a katonáék, révátkelés oly rossz, minő húsz év élőit volt. Órák- hosszat várnak az utasok, gorombáskod- nak a révészek régi szokás szerint. Ezzel bizony sokat vészit a váci piac és kereskedelem (általános helyeslés) és a felszólaló már sok szigetbelitől hallotta, hogy ilyen állapotok mellett szívesebben mennek Budapestre a kisdunai hajóval, mint Vácra. Ottó Józsefnek is volt szava ehhez a fontos kérdéshez és ajánlotta, hogy a Hercogtól örökölt motorcsónakkal, amely ma Szalayék tulajdona, próbáljanak jobb közlekedést a két part között fenntartani. A polgármester kijelentette, hogy ismeri a mai közlekedés nehézségeit, de a sziget- ség lakóinak panaszátcsak mahallja először. Malik Ferenc uszodatulajdonost szerződtette újabban vezetőnek, tőle várja, hogy a révátkelésnél rendet teremtsen. De a panaszokat megvizsgálja és ha lehet, a motorossal is kísérletet tesznek, hogy a közlekedésen javítsanak a város és a szigetség- beíiek közös érdekében. Menyugodíak 'a jóakaraté kijelentésben és a polgármester nem tért rá a sovány tárgysorozatra, hanem így folytatta: Engedje meg képviselőtestület, hogy városunk kulturális eseményéről néhány szót szóljak, (feszül, kiváncsi érdeklődés a városatyák soraiban.) Valószinüieg az egész város tudja, hogy most volt kétszáz esztendeje, hogy a kegyes-tanitórend Vácon megtelepedett. Mit jelent ennek a hazafias rendnek munkája hazánkban, a mi városunkban, felesleges kifejteni, átérezzék és látjuk a kezük alatt felnőtt generációkban. A Váci Múzeum-egyesület tudós elnöke, Tragor Ignác dr. alapos fejtegetéseit arról, hogy hány kiváló, európai hírű tanár tanított a váci házban, mindannyian ismerjük, nekünk e két évszázad múltával, csak egy kötelességünk van: a háláról, tiszteletünkről és ragaszkodásunkról a város polgársága nevében biztosítani azt a tanitórendet, amely fiainkat egykép tanította és tanítja a tudományra és a honszereletre, Erről kell tanúságot tennünk s hiszem, hogy a képviselőtestület nevében beszélek, midőn indítványozom, hogy a kegyes-tanitórend kormányát és a váci rendházat üdvözöljük azzal a jókívánságunkkal, hogy az Isten áldásátkérjük nemes, nagy munkásságukra! A polgármester átérzett, őszinte szavait (ő is piaristatanitvány volt) a közgyűlés szívesen magáévá tette: lelkesen éijenzett a nemvárt előterjesztésre és határozattá emelte az indítványt. Ami eddig történt, az programmon kívül volt, a mi ezután következett, néhány perc munkája volt. Göndör dr. főjegyző referálta a többit. Rendben találták a városi pénztárt, a ló- osztályzó bizottságba a polgármester elnöklete alatt Nagy Sándoron, Schmidt Ferencen, Perlusz Mártonon és Bajkó Vilmoson kívül Forgó Kálmán dr. és Bartoss Ferenc került be. Néhány illetőségi kérdés is űrpótlónak (a Matisz-árváké is) napirendre került, de mert ki kellett mondani a váci illetőséget, némi debachálás volt tapasztalható. A felszólalók mellének a törvény rendelkezéseit szegezték. Befejezésül az iparbanknak megengedték, hogy új házának pöcegödrét a városi csatornába kapcsolja és annak tartalmát a Dunába vezesse. Senkinek sem jutott eszébe, hogy az a csatorna, amélyen majd az kifolyik, a korzó.közepén, az úgynevezett városi közfürdőnél, a fiatalság által erősen látogatott csónakháznál történik, tehát az iparbank a csatornát a normális vízállásnál legalább tiz méterrel vigye be a vízáramlásba. Hallgattak a képviselő urak, mert azt hitték, hogy egyéni érdekeket szolgálnak! Pedig dehogy. A polgár- mester a sok hallgatásra kijelentette, hogyha majd megépül a városi vízvezeték, az iparbank kedvezményének vége lesz! A pénzügyigazgató halála. Budapestvidéki pénzügyi tisztviselőknek gyászuk van, mert Cottely Ernő miniszteri tanácsos m. kir. pénzügyigazgató e hó 5-én hirtelen meghalt 63 éves korában. A megboldogult mintaképe volt az igazságosságnak és hivatalos szorgalomnak. Melléje rendelt tisztviselők az előbbiért, felettes hatósága az utóbbiért tisztelte. Szimpatikus j működése miatt az egész kerület becsülte j 42 évi szolgálata alatt azon időt, melyet j mint pénzügyigazgató töltött el az óriási ! kerületben, oly humánus igazságosság jellemzi, mely már magában is érdem. Temetése tegnap volt a farkasréti temetőben tisztviselő társainak részvéte mellet!. Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter a vízügyi műszaki tiszti személyzet létszámában Ben- kert Dezső kir. segédmérnököt kir. mérnökké nevezte ki. Benkert Dezső Vácon végezte iskoláit s jelenleg mint tart. hadnagy a déli harctéren van. LCVELEK f\ HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. Síiért!... Ott fenn a Kárpát büszke bércein, hoi a hegycsúcs már össze ér az éggel, három magyar a hóiepett úton fejét lehajtva, megbotolva lépdel. Három magyar: keresve, hol az ellen? Két napja rójja az ösvényt, utat, nagynéha felsír keblükből egy sóhaj... Szemük a hóban tétován kutat. Megállnak olykor. Óh, hát semmi, semmi! Csak végtelen fehérség mindenütt, valamiért most elborul az arcuk, fagyos kezük a Manlicherre üt.. . Nem igy! Keringni, mint a szélütött és ráborulnak csöndesen a csőre . .. Az egyik szól, sapkáját jól behúzva: „Sokat időztünk! No, fiúk, előre!...“ Mentek tovább. Titkon egymást figyelve, hármuk közül a célhoz vaj’ ki ér?... Meleg otthon, gyerek, ott messze, messze 1 Fagyos erükben újra pezsg a vér. Ha kidőlnének, óh, mint annyi más . .. Ökölbe szorul hirtelen a kéz .. . És a három a csöndes végtelenbe összébb kerülve, megriadva néz. „Kiért küzdöl ?“ — kérdi a legsötétebb, barázdás arcú, fáradt, vén legény. „Az anyámér’! — szól röviden a másik — ha vissza nem mék, elpusztul szegény.“ „Én a lányomért hordom a keresztet, csak érte küzdők. Hát te kis vakond, miért küzdöl te? Se gyerek, se asszony, téged ugyancsak elkerül a gond .. A szőke fiú bús fejét lehajtja, szemét megtörli, még sir is talán . . . „Kiért?“ S körül, néz hosszan, fájdalommal. „Én érted küzdők, édes, szép hazám!“ Elhallgatnak. Ott már íelkél a hajnal. Hátuk mögött felbukkan a csapat. Bevárják őket. Egy-egy kúsza sor, üzenet hazulról nekik is akad. Az egyik igy ir: „Erős legyen kelmed! Tegnap kialudt két parányi fény . .. Utolszor is kigyelmed hívta vissza ... Klárika elment, nincs többé szegény . . A másik lapon: „Édes öcsém, István! A hírem benned könnyet ne fakasszon. Tegnap éjszaka, csöndes virradóra, kifosztva mindent, megszökött az asszony.1 ... A rohamnál együtt futott a három. Piros vérük a hóban összefolyt... A többi rajtuk át tört diadalra s boldog kacajtól visszhangzott a bolt. „Verjen Isten!“ hörög végsőt az egyik. „Kiért halok meg ?“ nyög fel az öreg. „Édes hazám, az Isten megsegéljen! Érted halok meg!“ sóhajt a gyerek. Ifj. Pintér Imre.
