Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-04-04 / 27. szám

2

VA CI H 1RL A P

EG\? ÓFtf A PIACON.

AAost nagyon érdekes a váci piacon tétlenkedni. Semmi mást, csak éppen nyitott szemmel állani és várni. Egy óra alatt ki lehet jönni a flegmából, lehet dühöngeni és ha nagyon szivedre veszed, polgártársam, kérhetsz hatósági protekciót Vadas doktortól, vagy Neumann doktortól, hogy segitsen be a Lipótmezőre. Olt minden bizonynyal most olcsóbban élnek, mint Vácon.

A vásár előtt való napon a külső kaszárnya felé vitt a dolgom. Asszonyi gyülekezet, lehetnek vagy húszán. Már csak megnézem. Egy nézsai asszony tyúkokat szorongat a kezében. Kérdi az egyik:

— Hogy ?

— Öt forint kilencven, mondja a nézsai.

— Mér’, kilencven ? (Az öt már fel se tűnik.)

— Azér’, hogy magának semmi köze hozzá! (kikapja kezéből a tyúkot.)

— Édes Bozsárné, lássa múltkor is elvezettem egy botba, ugy-e olcsón vett (a nézsai asszony lesújtó pillantást vet feléje, hát fordit a megkezdett mondaton.) Lássa, hogy most is jó akarója vagyok, itt a hat pengő a két tyúkért I

Ez a rövid beszélgetés csak azért fontos, hogy a rendökapiíány úrnak igazat adjunk. Tudni kell ugyanis, hogy a városon kívül rendőrök vannak felállítva és megakadályozzák, hogy a kofák előre vásároljanak, Az alatt az öt perc alatt, mig néztem, hogy tátják el a többi vásárolni akaró asszonyok a szájukat, a kofa megvette a tyúkokat a vámom — belül.

Hát, mondom, nagyon érdekes lesz másnap, vasárnap megfigyelni a hat forintos tyúkok sorsát.

Jön reggel először a tojásos asszony, nyomában cvikkeres, mindig mérges úr.

— Hogy a tojás — kérdi.

A falusinak imponál a cvikker meg a méreg és félve mondja :

— Párja egy hatos!

A cvikkeres dühbe gurul és ordit:

— Komisz paraszt, úgy vágom pofon, hogy haza repül! Egy tojás tiz krajcár 1 (És már rohan haza, kaszinóba, kávéházba, hogy elmondja, a váci piacon „saját szememmel láttam : egy tojás húsz fillér“)

Megolvasom: pont tizenketíen állják körül és mindenki nyuíkál a kosarába. A tojásos asszony tehetetlenül kiáltoz: —

Senkinek sem adok többet ötnél ! (A tojás árát senki sem tudja. Egyik asszonyság bátorkodik megkérdezni.)

— Hát hogy a tojás ?

— Hat krajcár darabja!

— Hallották asszonyok, mondja magából kikelve, hat krajcár egy tojás! Kijelentem, hogy nem adok többet öt krajcárnál, maguk se adjanak! Bojkottáljukí

— Maga hat krajcárért se kap — veti oda a tojásos asszony.

— Rendőr, rendőr! segitsen, megvan szabva a tojás ára (?) Senki se vásároljon !

Három rendőr a halasok előtt áll és beszélget. Oda pislantanak, aztán tovább beszélgetnek. (Hallom, arról van szó, hogy a negyedévi csizmapénzt ma, vasárnap, március 21-én utalványozza ki a polgár- mester.)

A rendőrök hát nem mozdulnak, a tojásos asszony bátor:

— Hát szabad egy három éves gyereknek öt forintra tartani egy pár cipőt ? A tojás a drága ? A tojás nem drága.(Mennyi volt nagyságám ? Hat darab ? Egy forint húsz. Ne adjon papirost, forintossal fizessen.) A'fosí már drága, mert egy sincs.

A bojkottáió asszonyság néz, mert ez alatt a többi tizenegy szétkapkodta a tojást és mehet haza az — elveivel. A tojásos asszony helyét elfoglalja egy libás asszony és rögtön olt áll előtte egy szivaros úr.

— Hogy a liba ?

— Tizenöt pengő.

— Megbolondult?

Az asszony a helyzet magaslatára emelkedik és még gúnyolódik :

— Megbolondul a tees úr, mert ad érte tizennégyet is!

— Azért se bolondultam meg. Adja tizenháromért ?

Tényleg nem bolondult meg, mert tizenhárom forint ötven krajcárért már boldogan viszi a libát.

Elég volt a látványosságból, keresem a tegnapi kofámat. No, végre megtalálom a szentháromság-szobor alján.

— Szeretném megvenni azt a két szép sárga tyúkot, a mit a kaszárnya mellett vett tegnap a nézsai asszonytól.

—- Ojjé! Hol van már?! Hét órakor eladtam nyolc forintért. Hanem, ha tetszik, éppen a tekintetes úrnak rejtettem el, van egy pár idei csirkém, odaadom kéíforint- ötvenért. isten bizony nekem is annyiban van. . .

... A piaristák templomából felbúg az orgona és nyomán az ősi böjti ének:

Keresztények sírjatok,

Mélyen szomorkodjatok!

Úgy érzem, éneklem kesergő dalt magamban. Ebben az öreg, gyönyörű egyházi énekben érzés van, a mely minden szegény ember-társamrará illik.

Ivánka Pál felhi^á&a.

Ivánka Pál főszolgabíró a következő megszívlelni való felhívást Teszi közé lapunk utján: A Váci járási Segítő és Népjóléti Tanács a váci járási közigazgatás és a váci járás egész társadalmának képviseletében s érdekében felkérem azokat, akik még más közérdekű munkakörben nincsenek lekötve, — idejükkel szabadon rendelkeznek, — munkakészségük és hajlandóságuk van a köznek szolgálatában értékesíteni képességüket — a váciak a váci főszolgabírói hivatalban, — a járásbeliek községeikben a községi jegyzői irodában teljesitendő irodai munkakörben (irás, gépírás s egyéb hivatalos kezelési munkák) : legyenek szívesek jelentkezni a főszolgabírónál, illetve az illető jegyzőnél. A megfogyott munkaerővel a sokkal több dolgot lehetetlen segítség nélkül kellő időre elintézni. — A hátralékok szaporodnak s ezzel úgy e járás érdekeit lakosságának, valamint a közigazgatásnak érdekei szenvednek. Felülről hiába várunk segítést. — A kormány takarékossági szempontból nem engedi meg, hogy a megyék és községek közpénzen kisegítőket alkalmazzanak. A tisztviselők 8 hónapon át megfeszített erővel dolgozlak, de annál többet, mint ameny- nyit eddig végeztek, egészségük tönkre tétele nélkül nem dolgozhatnak. Egyik másik közben-közben kifáradt s több napi

pihenést igényelt, mely után újra teljes erőfeszítéssel folytatta a meg: zakitott munkát. — Baj volna, ha csak egy is kénytelen lenne állását kimerülés folytán több időre elhagyni. Minthogy a kormányhoz és megyéhez hasztalan fordultunk segítségért: társadalmi utón kíséreljük meg a segítést, — úgymint a háború kezdetén, amikor augusztus 9-én a Váci Hírlapban közzétett felhívásunkra több lelkes honleány és honfitársunk jelentkezett nálam, a kik közül többen rövidebb-hosszabb időn át dolgoztak a főszolgabírói hivatalban. Segítsünk magukon s egymáson, Isten is úgy segít.

EfbtelkesS^i í'©g;mak se Eis&tárak!

A kormány szerdán kiadott rendelete következtében a gabonaneműekből készült lisztneműek árai megváltoznak. A rendelet csak az ármegállapítás általános irányelveit határozta meg, azonban az egyes lisztnemek árát számszerűen nem állapította meg. Az irányelvek alapján elkészült számítás szerint a finomabb lisztfajták megdrágulnak, a kenyérliszt és a kevésbbé finom lisztfajták olcsóbbak lesznek. A finom tésztaliszt ára 80.36 korona lesz (volt 68*84 korona), a főzőliszté lesz 6601 korona (volt 57'66 korona), a kenyérliszté lesz 44*69 korona (volt 45*45 korona), a sima őrlésű búzaliszté lesz 4656 korona (volt 5002 korona), a tiszta rozsliszté 42*67 korona (volt 43*30 korona), a tiszta árpaliszté 4P44 korona (volt 43 39 korona), a tengeriliszté április hánapban körülbelül 34*80 korona, május—júliusban 33 28 korona, a cinquantin-liszté áprilisban 37*52 korona, május—júliusban 35*84 korona, mind 100 kilogramonkint, zsák nélkül, tiszta súlyban.

Húsvéti estély a Kálvin-szövetségben.

A Kálvin-szövetség Április 4-én, Husvét első ünnepén este 7 órakor a református iskolában estély rendez, melyre az érdeklődőket szívesen látják.

Gyűjtés a vöröskeresztnek.

Sáfár Béla ref. lelkész hivei között gyűjtést rendezett a vöröskereszt egyesület részére. Adakoztak: Jakab Sándor 5 K, Kiss Lajosné 4 K, Koncz Herminke, id. Csapó József, D. Együd János, ifj. Kurdi Ferenc, Fábián Lajos, ifj. Fábián Dávidné 2—2 K, Mizser Pál 1 K 60 f., Varsányi Juliska, N. N., Cs. Kurdi János, Kiss Alihályné, Püsky Sándor 1—1 koronát. Ezenkívül Alsó Kurdi Ferencné 1 nagy vánkos, 2 huzat, 1 lepedő, özv. Kiss Ferencné 2 lepedő, 3 törülköző, ifj. özv. Solti Andrásné 2 nagy vánkos, 4 huzat, 1 lepedő, 2 törülköző, ifj. Mizser Jánosné 1 nagy vánkos, 2 huzat. Úgy a pénzt, mint az ágy- és ruhanemű- eket a vörös kereszt váci kórháznak átadtam s a nemesszivű adakozóknak e helyen is hálás köszönetét mondok, adományaikat pedig nyilvánosan nyugtázom. Sáfár Béla, ref. lelkész.

Eljegyzés.

Borovi Jenő eljegyezte Herrmann Annus kát, Borovi Gottfried nevelt leányát Vácon.

A király válaszolt Lobi Mórnak.

A város egyik legöregebb embere, Lobi Mór az év elején ülte meg születése századik évfordulóját. Az öreg úr e jelentős napon táviratot küldött a királynak, melyben a hadsereg fegyvereire áldást kért. Az uralkodó öreg alattvalójának most válaszolt a belügyminiszter útján. A polgár- mester levelet intézett Lőbl Mórhoz, mely-