Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-01-10 / 3. szám
HuszonKilencedih. évfolyam 3. szám. Vác, 1915. január 10. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztöseg es kiadóhivatal; Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (ipartidvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Egy év a muzeumegyesületben. (A muzeum-egyesületközgyűlése) Egy év a kuliura szolgálaíában — nem különös ebben a vérpárás időkben, mikor minden újság a háborúval kezdi és háborúval szegi be oldalait. A mikor a kultúrát rombolják, lehet-e sző kultúráról ? A városházán vízkeresztkor, mint évek óta mindig vízkeresztkor, egy kis társaság gyűlt össze és elfordítva lelkét a véres eseményektől, egy órára a kultúrának élt. Egy kicsit nehéz volt a világrengető ese ményektől a múlt megnyugtató képéhez fordítani szemeinket, de ment, mert a szép fehér terem majd minden helyén érdeklődő hölgyek ültek, a kik templomi csendben, áhitatos figyelemmel élték bele magukat a gondolatba és a nyugtalan férfihadat is figyelni késztették. Az elnöki emelvényen a muzeum egyesület éltető lelke és irányítója: Tragor Ignác dr. elnök foglalt helyet tisztikarával és szokatlanul hosszú, igen lelkes beszédet mondott, melynek vezérlő gondolata az volt, hogy a kultúrához minden vérterhes időben még inkább ragaszkodnunk kell, mert ha a fegyverek szava elnémul, ezen fog felépülni a szebb jövő. Alig hangzott el a megnyitó és nyomában az elismerő éljenzés, az elnök uj meglepetéssel szolgált. Nagyon kevesek előtt ismert még, hogy most van kétszáz éve, hogy a magyar kégyesíanitórend Vácon megteíepedetí és megkezdette városunkban is hazafias kulíurmunkáját. A muzeumegyesület ebből az alkalomból Kisparti János dr. titkárával megiratta a vác Theresianum történetét, melyet a tagok tagilletmény fejében kapnak ez idén. Ennek a munkának előszavát Tragor dr. elnök irta és nemes elismerő szavakkal méltatja a magyar piaristák csendes, de eredményes munkálkodását. Ezt olvassa fel nekünk és lelki szemeink előtt elvonulíaita azokat a nagy, európai hírű tudós piaristákat, kiket a váci rendházba küldött az ifjúság nevelésére kormányuk. A meleg érzéssel, méltó elismeréssel telt gyönyörű kis munkát, melyet a szerző engedélyével legközelebb a nagyobb nyilvánosságnak is átadunk, nagyon szívesen fogadta a muzeum-közgyű-' lés díszes közönsége és lelkesen éljenezte a rend jelenvolt tagjait. Régi szokás szerint minden közgyűlésen a muzeum egy-egy jótevőjéről hangzik el emlékbeszéd. Ez idén Matejka Vilmos plébános emlékét újították fel. Matejka alapítványt lett a múzeumnak, gyűjteményeit a múlt kincseivel gyarapította. Farkasfalvi Imre volt iskolatársának élettörténetét irta meg és ezt olvasta fel Lepey Emil tb. sztnlszéki ülnök, sekrestyeigazgató. Az is a nemes sablonokhoz való ragaszkodást jelenti, hogy Kisparti dr. titkár minden évben nem száraz beszámolót ad a muzeum munkálkodásáról, hanem az aktuális eseményeket magas nézőpontból bírálja és nemes gondolataival egy kis időre a prózai életből ragadja ki a hallgatót. Ezt a titkári jelentést, mely számot vet az egy esztendő eseményeivel, teljes egészében ide iktatjuk: Lelkesedés és fájdalom, öröm és bánat, nekilendülés és szomorúság feszitik, illetve ernyesztik a lélek húrjait. Egyszer az ese- ményíelenség bántó csendje, máskor az egymásra torlódó események zűrzavaros halmaza teszi próbára idegeinket s megakadályoz abban, hogy a lenyűgöző kicsinyességek fölé emelkedjünk. Mindenki érzi vala.i ilyen érdekeltségét a világot megremegtető, előttünk végbemenő eseményekben s 'a ki eddig kerülte az embereket, most annak van legtöbb kérdezni, vagy közölnivalója embertársaival. Egy érzésnek, legtöbbször homályos érzésnek a kapcsa tartja össze a legkülönbözőbb korban, állásban levő, más-más helyen élő embereket. A muzeumegyesület elmúlt évére vissza^ tekintve, azt és az egyesületnek, mint történeti társaságnak munkásságát, a város társadalmához való viszonyát ennek a mindenkit cl löl tő, rejtelmes érzésnek a megvilágításával ítélhetjük meg. Minden történeti társaság célja az, hogy szűkebb, vagy szélesebb körben a történeti tudatot élessze, ápolja, fejlessze. Mi ez a történeti tudat? Érzelmi bekapcsolódás valamely nemzet, város múltjába, megértése jelenének s önzetlen munkálása jövőjének. A történeti társaságok munkásságának legszebb eredménye az, ha az egyszerű embertől kezdve a legműveltebbig nem nézi ócska vasnak, értéktelen cserépdarabnak, jelentésnélküli mázolmánvnak azt az idők patinájával bevont régiséget hanem annak láttára megáll s azokra gon-, dől, a kik azt készítették, használták, a kiknek műizlése abban kifejezést nyert. A történeti tudat, tisztelet bennünk a múlt iránt, megértése a múltnak, szemben azzal a cinikus egykedvűséggel, a mely az ő színtelen lelkének színtelen velüleléí látja meg mindenben. Tiszteletre méltó az az egyszerű ember, a ki az út porában talált vasdarab láttára kegyeletet érez lelkében a régiek iránt s a talált régiséget elviszi abba a gyűjteménybe, a hol tudja, hogy megbecsülik. Tiszteletre méltó az a művelt tudós férfiú, a kinek lelkében visszhangra talál ez a kegyelet, de a műveltségnek mázát mutogatja, minden fásult lélek, a melynek egyedüli bálványa a ma, hogy holnap az is értéktelenné váljék számára. Hogy egyesületünknek a múlt megbecsülésére és megbecsültetésére vonatkozó törekvései nem hiábavalók, mutatja a város környéke minden rendű és rangú lakossá' gának az a szeretetteljes érdeklődése, a melylyel a legegyszerűbb napi eszközöktől kezdve az értékes, művészi alkotásokig gyűjti a muzeum számára a régiségeket. Ilyen meghaló annak az egyszerű sebesült katonának a gondolkozása, a ki a harctérről hozott emlékét odaadja a múzeumba, mert tudja, hogy ott megbecsülik. A történeti tudat, ez a kegyeletes gondolkodás a múlt iránt, az az érzelmi kapocs, a mely a jelenhez, a jelenben együíl- élőkhöz fűz. És ez a sejtelmes, kegyeletes érzés, erkölcsi érzés. Az együltlelkesedés a lelkesedőkkel, az együílsirás a sírokkal, ennek az érzésnek a kifolyása. De a puszta lelkesedés lehet a lelkesedésnek egyszerű fiíogtatása, a minden kósza hírre ontott könnyek, lehetnek krokodilus köny- nyek. A világháború sokféle érzést, indulatot, szenvedélyt szabadított fel az emberekben. A megfigyelőnek az emberi lelket sok oldalról, sok, helyzetben van alkalma megismerni. Különböző, a háborús idő termelte jótékonysági karitativ akciók, azoknak a kimutatásai igen érdekes dokumentumai lesznek a mai időknek. Ezek mutatják meg a hangzatos szónoklatoknak, a bőségesen hullatott könyeknek az értékét. Ezek mutatják meg a történeti társaságoktól propagált, fejlesztett történeti tudatnak intenzitását, vagy hiányát. Mert ez a kegyeletes érzés erkölcsi érzés s az erkölcsi érzés koronája a tett. Mig egyfelől óvakodik egyesületünk a dicsekvéstől, hogy a városunkban e tekintetben igen sok esetben megnyilvánuló felemelő példákban a maga működésének eredményét lássa, másfelől a legszebb reményekkel lehet eltelve a jövőre, mert sok megértést, szeretetek megbecsülést fog találni. Az egoizmusnak itt-otí való lombolását az erkölcsből táplálkozó történeti tudat fogja letom- pitani, a közre nézve ártalmatlanná tenni. Az a mai időkben mindenkit összekapcsoló érzés a történeti összetartozásnak az érzése, a mely országok, városok lakosságában, a lelkek megértésében, megbecsülésében megteremti azt a felséges, az idők sodró árjából kiemelkedő összhangot, a melyet a világháború minden kegyetlensége, az ágyúdörgések minden disszonanciája nem tud megsemmisíteni. * * * Múlt évi közgyűlésünket január 6-án tartottuk. A közgyűlés keretében újítottuk fel néhai Újhelyi István kanonok, egyesületünk nagy jótevőjének emlékét. Az emlékbeszédet, a mely a nagyjainkról kiadandó emlékbeszédek sorában nyomtatásban is megjelenik egyesületünk érdemdús tagja, Léska József esp. plébános irta s Lepey Emil tb. szentszéki ülnök vál. tag olvasta fel. Múlt évi tagilletményünk, a Váci Theresianum története, a háború miatt csak a közel jövőben jelenhet meg. Ez a tagilletmény, a mint az elnöki megnyitó is említette, az egyesületnek a kegyesrend iránt érzett tiszteletét van hivatva kifejezni, a rend Vá-
