Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-02-28 / 17. szám

3 Lefoglaltál! a Hengermalom lisztHészletét. A városnak liszttel való ellátása érde­kében uj állomáshoz jutottunk : a polgár- mester hivatalosan értesítette a váci hen­germalom igazgatóságát, hogy a malom területén fekvő lisztkészletet, akár el van adva, akár nincs, hatóságilag lefoglalja s e perctől kezdve lisztet csupán engedélye alapján lehet a hengermalomból kiszál­lítani. Erre a nagyfontosságú elhatározó lépésre kellett elszánnia magát a hatóságnak, mert az Országos Bizottság, mely a gabonát rekvirálta, nem tudni, mikor adhat őrlésre egyes városoknak gabonát. Addig pedig a nép nem éhezhet, ha elfogyott is a liszt- készlet. A mi városunk és a járás, ha a liszt az üzletekben el is fogy, a hatóság gyors intézkedése folytán el lesz látva, meri erre szolgál a hengermalom liszt- készlete, a mi oly tekintélyes métermá­zsákban kifejezve, hogy hónapokra ele­gendő. SVIi töHéíit Kosdon 1 A közeli Kösd községből kapjuk az érte­sítést, hogy népességéhez képest arány­talanul igen nagy számban vonultak be a hadsereghez, honvédséghez és a népfel­keléshez ifjai és munkaerős öregjei. Szá­mos család maradt kenyérkereső nélkül, a kik napról napra várják az államsegélyt, de nem kapják. Most végül elfogyott a tü­relmük és táviratban a miniszterelnökhöz fordultak melyben sürgős intézkedést kér­nek mert már három hónap óta nem kap­tak államsegélyt és vannak, a kik éheznek. fást csinálnak iubovíchék? Mindenütt az országban, de legfőképen Vácon és vidékén kelt érdeklődést : mit csi­nál Zubovich Fedor és szárazföldi torpe- dos csapata ? Hónapokon át itt gyakorol­tak Vác környékén s mióta elmentek, hír sem érkezett róluk. Most a Pesti Napló pénteki számában olvassuk a hires-neves kapitányról a köveikezö tudósítást; Egy tulélénk városban találkoztam az országos hirü, markáns egyéniségű katonával: Zubo­vich Fodorral, a ki a háború első napjai­tól kezdve újra szolgálatot teljesít. A vélet­len sodort az útjába és szívesen, igazi köz­vetlenséggel fogadott. — Százados ur most állandóan a kár­páti harctéren van ?- — Itt vagyok. Nem panaszképpen mon­dom: sokat dolgozunk. Az aknalerakók nagy munkát végeznek, éjjel-nappal perma- neneiában vannak és úgy röpítik légbe a muszkákat, hogy passzió arra még gon­dolni is. Azt azonban büszke öntudattal és megelégedéssel jelenthetem ki, hogy nincs az a veszély, nincs az a nyaktörő vállalat, félelmesnek látszó szituáció, a mit a mi csapatunk keresztül ne vinne. Az aknákat a leggyakrabban a harc alatt kell elhelyezni a két lövészárok közölt. Az éj leple alatt helyezzük el az aknákat, kúszva, négykéz­láb törtetnek előre a katonák, hogy egyik­másik pozíciót igy megerősítsenek. — Przemyslről nincs valami újabb érte­sülés ? — A vár pompásan tartja magát. Én na­gyon jól ismerem az erődöt. Przemysl zseniális tervezőjével, Brunner altábornagy- gyal együtt dolgoztam. Mellé voltam be­osztva és bizonyos mértékben részese vagyok a műnek, a mely a világ egyik leg­nagyszerűbb erődje. Az aknászati tudo­mánynak nem volt és aligha lesz még egy ilyen zsenije, mint Istenben boldogult Brun­ner altábornagy. .................. Brunner Przemysl Hindenburgja volt, az egész életét, tudását, lelkét a vár erősíté­sére fordította, mivel tudta, hogy jön idő, a mikor erre a biztos gátra szükség lesz. Rajongója volt a przemysli védőműnek és minden eszközzel azon volt, hogy ez a védelmi vonal bevehetetlen legyen. Brun­ner altábornagy munkája most gyümölcsö­zik : megtörik rajta az oroszok erőlködése. Nemes extázsissal magyarázta Zubovich kapitány Przemysl rendeltetését. Beszél­getésünket egy jelentést hozó katona sza­kította félbe. Zubovich hirtelen felállt és elköszönt: — Megbocsát — mondotta — félbe kell hagynunk a beszélgetést, mert egy parancsot kell végrehajtatnom. A viszont­látásra! Egy penci szökött katona kivégzése. /Tassán a napokban kivégeztek egy ka­tonát, mert megszökött az ezredétől. A szomorú eset közelebbről azért érdekű közönségünket, mert a legény penci szár­mazású volt, Bűnéről és a bűnhődéséről ezeket írják lapunknak: Klenyár Mihály a- nógrádmégyei Fene községből -származott s polgári foglalkozására nézve haiászlegény volt. Most mull 25 esztendős. Az egri cs. és kir. 60. gyalogezredben szolgált, szep­tember végén azonban megszökött a há­borúból és civil ruhába öltözködve Buda­pestre ment, ahol hamis nevet vallott és szolgálatba is állott. Nem ez volt az első bűne, előzőén már két évei ült fegyházban. Budapesten egy ideig biztonságban volt ugyan, de hollétét kinyomozták s a katonai őrség egy szép napon nyakoncsipte.Kassára vitték, a hol haditörvényszék eié állították. Bűne beigazolást nyervén, a bíróság golyó általi halálra ítélte a szökött katonát. A kivégzés idejét délután fél egy órában ál­lapították meg. Kevéssel 12 óra után fegy­veres katonák sorakoztak a katonái börtön udvarán. A mikor a század a vesztőhely körül elhelyezkedett, a halálos Ítélet végre­hajtására kirendelt 8 katona külön foglalt helyet az épület egyik ajtajánál. Pontban fél egy órakor hozták ki az elítéltet,mellette haladt balról egy evangélikus tábori lelkész egyházi öltözetben, fején katonasapkával, jobbról pedig egy őrmester, utána két al­tiszt. A magas, szikár embert nem kellett vezetni. Bátran fölemelt fejjel haladt. Utána lépdelt a 8 katona, kik körülbelül tiz lépés­nyire előtte állotíaf: meg: 4 előbbre, 4 hátrább. A delikvens letérdelt a golyófogó elé s az őrmester fehér kendővel bekötötte szemét. Most a pap hangosan imádkozni kezdett s az elitéit az imát fönhangon utána mondta. A pap ima közben folyton távolodott az elitélttől s midőn már jó tá­volságban volt tőle, négy katona csendben előlépett, vállhoz emelte fegyveréi s a ve­zénylő tiszt intésére eldördültek a fegyverek. A gyáva megbűhődött: fején és szivén ta­lálva holtan esett össze. A lövések eldördü- lése után fölhangzott a vezényszó:—Zum Gebet! s a katonák addig tartották sap­kájuknál kezüket, mig a pap elmondta az imát. Tehervonat neki ment a blockbódénak. Különös vasúti szerencsétlenség történ csütörtökön este a dunakesz—alagi vrsut VÁC1 HÍRLAP állomáson. Az 1469. sz. tehervonat második része várta az állomáson, hogy a 105. sz. gyorsvonat előrehaladhasson s azután ter­hével ő is folytathassa útját Budapest felé. Az elindulást engedélyező karjelző piros lámpája fehérre változott, a mi azonban nem a tehervonatnak, hanem a közeledő gyorsvonatnak szólt. A tehervonatot Végh János mozdonyvezető vezette, ki azt hitte, hogy már indulhat. A váltó, mert az enge­dély nem neki szólt, nem állott a kurrensre és ezt sem vette észre. A hatalmas tömeg elindult és a csonka vágány végére ért. A mozdony kidöntötte a vágány ütközőit és neki szaladt a kőből épült blockbódénak, melynek felét kidöntötte. A bódé szolgálat- tevője idejekorán kisietett a házikóból, a mozdony fűtője is leugrott, igy bajuk nem esett. A kisiklott mozdony maga alá te­mette a szerencsétlen mozdonyvezetőt, kit csak órák múltával tudtak kisz abaditani a romok közül. Két lába teljesen összezú­zódott és másnap a szerencsétlen ember a Rókusbán meghalt. Végh a váci villamos­vasútnál teljesített eddig szolgálatot, most kisegítésül volt a gőzmozdonyra rendelve. A szerencsétlenség, bár a mávnak mintegy ötvenezer korona kárt okozott és sok szén tönkre ment, nem akasztotta meg a forgal­mat, csak egy-két órai késedelemmel ér­keztek azon estén a vonatok. 36 rubel egy baka. Az egész világ sajtója tele van a magyar katona dicsőítésével. A lapok általánosan azt hangoztatják, hogy a háború egyik leg­nagyobb meglepetése az a páratlan hősies­ség és minden téren való kiválóság melylyel a magyar katona jóformán meg­lepte az egész világot, ellenségeit és jó- barátait egyaránt. Hogy maguk az oroszok s mennyire értékelik a magyar katona- kiválóságát, arra igen jellemző az egyik fogságba jutott ezredesnél talált napipa­rancs, amely közli az orosz katonákkal, hogy ezentúl minden katona, aki magyar katonát foglyul ejt, 16 rubelt kap egy-egy magyar katonáért. Nyilttér. Köszönetnyilvánitás. Mindazoknak, kik felejthetetlen jó Józsi fiam, illetve testvérünk temetésén részi- veitek, valamint az elhunyt kartársainak és Fikó Sándor úrnak, ki kedves halot­tunkat o!y meghatóan búcsúztatta, ezúton mondunk köszönetét. Vác, 1915. február 26. Özv. Vörös Feremcné és családja. On károsodik hogy hanem hirdettet: hogy van eladó háza, telke, .njg hogy van kiadó lakása, szobája, hogy van eladó bútora, llgf hogy eladó a szalmája, trágyája, J|g hogy eladó a gabonája, hogy van eladó bora, káposztája Iot a Vád Hírlap * szerez vevőt, bérlőt, lakást, bú- WjBBji tort, ruhát és minden szükségest. |1|1| Hirdessen a Váci Hírlapban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom