Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-02-17 / 14. szám
fluszonKilencedih évfolyam 14. szám. Vác, 1915. február 17 VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Elhibázott jótékonyság. Ne segélyt adjunk a népnek hanem munkát! Gyönyörű karitativ munka folyik most az országban. Segítenek mindenkit, a ki csak igazolja, hogy a családfentarfó hadba- vonult. Legyen áldás a jó szivek munkáján! De legyen szabad reávilágitanunk arra is, hogy a társadalomnak ez a jótékony- sági nagy adója rettenetes erkölcstelen eredményeket szül. Nem kertelünk, nem titkolódzunk, de feltárjuk az igazi helyzetet ! . A népsegélyzés és a hadisegély pénzek a nép soraiban az urhatnámság, az igényfokozás, a naplopás elősegitói lettek. Bárkivel beszéljünk ez ügyben, mindenki tud egy-egy elrettentő példát. Egyik arról tud, hogy az azelőtt dolgos mosónéja ma 120 koronái kap havonta és egy szemet sem dolgozik, ellenben naponta megiszik három üveg sört. A másik arról, hogy a szomszéd iparosné már nem vállal varrást, mert mióta az ura hadba ment, annyi pénzt kap maga és gyermekei után, hogy mindennap megehetik egy doboz — szardíniát. A harmadik arról panaszkodik, hogy favágót drága pénzen nem kap stb. stb. stb. Nem a mi kötelességünk itt adatokat felsorolni. De felesleges is. Tény és köztudat, hogy soha annyi ingyenélő, munkakerülő nem volt, mint amennyi akad a segélyezett népek között. Azelőtt reggeltől estig dolgozó nők, férfiak, leányok, flu if, a kik ma a munkaerőtől megfosztott üzemekben, háztartásokban, kereskedelmi és iparvállalatokban játszva kaphatnának kenyeret munkáért, henyélnek, lopják a napot. És miért ? Mert csak egy kis savanyított uborka arcot kell vágni és ott a bőséges segély- pénzben, természetben! A jótékonyságnak, ha arra szükség van, mi vagyunk a legaltruistább szószólója. De viszont kell, hogy a legnagyobb keserűség hangján szóljunk, látva, hogy ez a rettenetes terhet képező jótékonyság teljesen elhibázott, kárbaveszetf. Ez nem egyéb részünkről behunyott szemmel való pénzkidobásnál, sok segélyezett részéről pedig a jótékonyság kiuzsorázásánál. Ma, mikor annyi felé kell munkáskéz és annyi célra kell adakozn en téves irány ban nem lenne szabad könyörületeskedni. Ép azért emelünk most szót, hogy erre a siralmasan ferde helyzetre felhívjuk a nép- segités szervezőinek a figyelmét. Hangsúlyozzuk, mi nem vádolunk senkit, mi csak konstatálunk. Sok a munkaalkalom. Ez az első. A kereskedelmi és iparkamara azt hisszük szivesen érdeklődnék, hogy hol — mennyi munkáskezet lehet elhelyezni, a vármegyei gazdasági egyesület, a város gazdasági osztálya detlo lúd adni számos munkaalkalmat. És mégis a segélyzettek száma aránytalanul nagy. Mert a segélyzettek java része olyan egészségi viszonyok között van, hogy nem dolgozik, nem keres, mert — nincs rászorulva, futja a segélyből !!! Hát ^kérdjük: nem haszontalanok-e ezek? Hisz’ ha másra nem, a sebesült katonák támogatására, a rokkantak műszereire jó lenne ez a pénz, a mikre ma ép a túltengő segélyezések miatt alig jut. Hol itt az erkölcs, hol itt a nemes jótékonyság ? Pálinkára, sörre, szardíniára, borra kell-e adni a jótékonyság garasait ? A ki erre adja, az a társadalom szemelje, heréje. Pedig tessenek elhinni, nem sokat mondunk, de a segélyek fele erre megy. Többet talán kár is beszélni. Itt a tavasz. A hatóságoknak s jótékonysággal foglalkozóknak, népsegélyezőknek fontolóra kell venni, hogy most nem a segélynek, hanem a becsületes munkának kell fentartani a családokat. Lesz, sőt van most munka elegendő és a munkabíró férfinép hadban lévén, gyereklány, serdülő fiú, asszony mind kell, hogy férfit pótoljon. Erre azonban addig, mig a segélyből lehet duhajkodni, ne számítson az állam, ne a megye, a város, a társadalom, a gazda. Megyei és városi hatóságok, a jótékonyságok, a jótékonyság elismert vezérei lessenek ezeket fontolóra venni és beszüntetni a segélyezést! Ma még nem késő ez. Ma még csak a tavaszi munka és a munkaerőhiány elején vagyunk! Szabadítsuk hát ki a segélyezésszülte lusta, munka- kerülésből a munkaerőkéi! Tessenek elhinni: nem halnak ők éhen!! Királyi kitüntetés a harctéren. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül Rády- Katzenbach József m. kir. 1. honvédhuszár- ezredbeli tényleges főhadnagynak a „sig- num laudis“-t adományozta. Körner Jenő dr. 23. gyalogezredbeli zászlóst a király másodosztályú vitézségi érdemrenddel tűntette ki. Az egész zászlóalj elölt adta át a parancsnok a kitüntetést és beszédében külön kiemelte, hogy a zászlóaljban csak két tiszt van, a ki a háború kezdete óta csatatéren van. Mindkettő váci. A másik Stahl Rudolf hadnagy, kit néhány nap előtt tűntetett ki a király. Sftilyen időt várhatunk ? A jó renomméju Sirius időjós jelentést adott ki az időjárásról. Ebben mindenekelőtt konstatálja, hogy nagy havazás, erősebb fagy, szóval igazi tél nem lesz már. Ne várjunk februárban sem kritikus kemény időt. A március kissé szeszélyes lesz. Ám szép, derült napokra is van kilátás. Egy kis havazásra márciusban is számíthatunk. MINDENNAPI KENYERÜNK. (Hogyan lesz ellátva Vác, a járás, Nógrád és Hord alsó része gabonával, liszttel és kenyérrel ?) A legkomolyabb kérdés fölött tanácskoz- koztak hétfőn délelőtt Pestvármegye főszolgabírói és polgármesterei a vármegye alispánjának vezetése alatt. Elérkeztünk oda, hogy mindennapi kenyerünkről már a hatóság fog gondoskodni s talán ő is fogja kiosztani utalványok alapján, úgy, a hogyan Németországban történik. Az értekezleten beszámolás történt arról, hogy a gnbonaneműek rekvirálása az egész vármegyében folyik s legközelebb a lisztkészleí összeírása következik. Minthogy az összeírásnál a készleteltiíkolás a legnagyobb bűn a nemzet és tagjai ellen, az értekezlet — nagyon helyesen — kimondotta, hogy a legerősebb megtorlással fog élni és az alispán megígérte, hogyha az első fokú hatóság a maximális 600 koronás bírságot, vagy két hónapi elzárást mondja ki ítéletében, másodfokon nem fogja megkevesbiteni és helyben hagyja az Ítéletet. Hosszú tanácskozás foly arról, hogy hogyan lesz kenyerünk, ha az országos bizottság gabonakészletünket elviszi ? így például megállapitást nyert, hogy Vác gabonakészlete legfeljebb két hónapig lenne elég, az uj gabonaterméséig az országos bizottságnak kell ellátni Vác népét. Valószínű, úgy fog történni, hogy az országos bizottság Vác város polgármesterének azt a 120—150 vaggon gabonát kifogja utalványozni, melynek árát közpénztárból azonnal ki kell fizetni. A gabona megórléséröl a városnak kell gondoskodni s a polgármester már tárgyalt is a hengermalommal azon az alapon, hogy maximális áron adott gabonáért a malom maximális árú lisztet bocsátana a város rendelkezésére. Ha az őrlés Vácon történnék, úgy körülbelül egy koronával olcsóbb liszthez jutnánk, mint Budapest népe. A hengermalom azonban csak az esetben hajlandó az őrlésre vállalkozni, ha a napi munkateljesítményére 2—272 vaggon gabonát kap. A polgármester ennek folytán felvetette azt a gondolatot, hogy miután a váci járás egy része, a Hont és Nógrád- megyék déli része Vácon szerzik be a lisztet, nem lenne-e alkalmas ezeknek a vidékieknek kenyérrel való ellátását Vácról, mint központból intézni Ez irányban a tárgyalások az illető járások vezetőivel most fognak megindulni. Ez idő alatt meg fog történni a — nép- számlálás. Házról házra megszámolják, hogy hány léleknek kell kenyér. Németországban minden emberre (felnőtt, vagy gyermek — mindegy) két kilót számítanak naponta, nálunk havonta 18 kilo gabonát. Ezt most lefogják szállítani (hiszen Ausztriát
