Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-11-07 / 78. szám

MuszonKilencedih évfolyam 78 szám, Vác 1915. november 7. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi iaptuiajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyitttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Közeleg a tél és vele együtt jótékonysági egyesületeink fokozottabb tevékenységet fejtenek ki, hogy a szegény szülőket tüzelővel, gyermekei­ket téli ruhával láthassák el. A mai rend­kívüli viszonyok azonban rendkívüli hely­zetet teremtettek. A szükség ezúttal oly nagy igényeket fog jótékonysági egyesü­leteinkkel szemben támasztani, hogy an­nak nagyobb mérvű enyhítésére alig lesz­nek képesek és legjobb akaratuk, legoda- adóbb tevékenységük dacára teméntelen vékony ruhácskákban didergő gyermeket fogunk a tél folyamán látni. Mert, — merész állítás, de igy van — az elég nagyszámú, gyámolitó nélkül levő munkaképtelen szegények mellé oda sora­koznak a szintén nem csekély számban levő úri szegények is. És ezeknek a sze­génysége nagy ma ! Sokkal nagyobb, mint akár a munkás, akár a napszámos osz­tályé. Sőt még azt is mérnök állítani,hogy manapság csakis úri nyomor van. A melyik napszámos, vagy munkás dol­gozni akar, háromszor annyit kereshet, mint a békés időkben. Példákat tudunk, hogy egy-egy munkásnak illetve napszá­mosnak 8—12 koronát is fizetnek naponta. Az iparos, a kereskedő, mind megtalálja megélhetési forrását. Csak egyedül az úgynevezett latainer osztály az, amelyre a mai kivételes állapot valósággal katasztró­fát jelent, mert ezek fix fizetésből élnek, túlnyomó részük kis, fizetésből. Dolgoznak reggeltől napestig, mert hiszen a rendkí­vüli viszonyok rendkívüli erőkifejtést kö­vetelnek tőlük, táplálkozniuk kell, gyer­mekeiknek is enni kell adni, a piac, a mé­száros, a hentes azonban 150 — 200 száza­lékkal drágább, mint béke időben. Na­gyobb fizetés, állandó jövedelem szaporo­dás pedig nincsen. . Igen sok olyan fixfizetéses hivatalnok van, akinek asztalára csak egyszer, vagy egyszer sem kerül hetenkint hús, vacso­rára pedig hónapokon keresztül, egész j családjával, hajában sült krumplival kény- < télén megelégedni. Hát kérdjük: nem a legnagyobb nyomor-e ez ? Ugyan honnan, miből fognak ezek gyermekeiknek téli ru­hát venni? Miből fogják a tél beálltával elkerülhetetlenül szükséges több-kiadást fedezni ? Itt, ezen a téren kell a jótékonysági egyesületeknek segíteni, ennek a nyomor­nak enyhítésére kell törekedniük, áldásos működésüket az úri szegények gyermeke­ire is ki kell terjeszteni. De természete­sen a legdiszkrétebb és legfinomabb mó­don. Annak a művelt embernek, aki normális körülmények között képes volt fizetésé­ből családját társadalmi állásához illően eltartani, a hibáján kívül beállott szegény­sége fáj, azt szégyenli, a vele szemben tapintatlannl gyakorolt jótékonyság tehát számára nem enyhülést, hanem keserű­séget fájdalmat hoz. Valami olyan módot kell tehát kitalálni, a melyik az érzékeny­séget egyáltalán nem sérti. Meg vagyunk különben róla győződve, hogy a kik a jó­tékonyság akcióját felkarolják, bizonyára fognak találni módot és megfelelő formát az úri nyomor enyhítésére is. ^ie^yés püspökünk névütinepe. Csütörtökön reggel harangzúgás jelezte Károly napját, megyés püspökünk névün­nepét. A székesegyházban Matzenauer Osz­kár prelátus-kanonok ünnepi szent misét mondóit e napon, melyen a katholikus is­kolák növendékei, Vác város képviselete s számos hivő jelent meg. A püspöki palo­tában iv volt kitéve az üdvözlők számára. Az Andreánszky-villa sebesült katonái kü­lön ivén, szép levélben üdvözölték a gróf- püspököt névünnepe alkalmából. Kitüntetések s harctéren. A király az ellenség elölt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartásuk elismeré­séül roskoványi Roskoványi Dezső és Bro- kés István honvédhuszár alezredeseknek és Lipcsey Márton honvédhuszár száza­dosnak a hadiékiíményes 3. oszt. vaskoro- narendet díjmentesen adományozta, deaktiválás. A király Mátéffy Andor és Hadzsics Ka­mill hadnagyokat a lovasságnál a ni, kir. honvédség tartalékában előbb viselt rend­fokozatukba kinevezte. Mátéffy a váci püs­pöki uradalomban volt gazdatiszt, Hadzsics pedig még mint katona a váci huszár ek- vitációnál tett szolgálatot. Kinevezés a enávnái. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Mogyoróssy István I. oszt. irodakezelőt, váci lakost, a Vili. fiz. oszt. 3. fokozatába államvasuti hivatalnokká nevezte ki. Gajáry Márta a színpadon. Gajáry Márta úrnő, Gajáry Géza bájos leánya holnap, hélfőn este Vácon, a Kúrián, Miklósy Gábor elismert jó színtársulatánál mint színművésznő először fog fellépni az örökbecsű „Vasgyáros“ Claire főszerepé­ben. A kedves úrinő ő maga ambicionálta, hogy a világot jelentő deszkákon legelő­ször is szülővárosában, Vácon debütáljon. Úgy tudjuk, hogy az előadáson előrelátha­tólag meg fog telni a Kúria nagyterme in­telligens közönséggel s a szépen jövedel­mező estély bevételének egy része hadi jótékony célra fog fordittatni, mert a ven­dégszereplő művésznő díjtalanul mutatkozik be szülővárosában nagyszámú tisztelőinek. Hősi halál. Albrecht Gyula népfelkelő, ki Vácon pár évvel ezelőtt fodrászmester voit, hősi ha­téit halt. A szomorú hírről az elesettnek családja a harctérről kapott értesítést. Az idén a temetőkben. Eddig csak az alsó temetőbe zarándo­koltunk évente, mindenszentek napján a 48-as félistenekért egy miatyánkot elrebeg- ni, most a másik temetőbe is kimentünk az uj hősök sírjaihoz. Lefelé a katolikus Le­gényegylet ment fáklyák mellett a honvé­dek sírjához, az obeliszket megkoszorúz­ták, a himnuszt és szózatot elénekelték, szavalatokkal áldoztak a hősöknek, az egyleti alelnök, Lepey Emil Ib. szentszéki ülnök pedig megható beszéddel fordult az ünneplőkhöz s imát rebegett lelkűk irgal­máért, csendes nyugalmukért. Kint a hadikórházon túl, az új hősöknek rendeli helyen 12 friss sir emelkedett. Vi­rágokkal szépen bekerítve, a fejfák mind­egyikén gyönyörű koszorú, a sírokon égő gyertyák, a hantok körül rengeteg nép. Öt órakor délután vonultak a sírokhoz a hon- védhadihórház parancsnoksága, tisztikara, a katolikus papnövendékek s az egész kórház beteg és sebesült legénysége. Az ifjú leviták halk hegedű hangok mellett a himnuszt énekelték, majd dr. Balogh törzs­orvos, kórházparancsnok beszélt megha­tóan, fájdalmasan, utána dr. Galcsek pre­látus-kanonok fordult a közönséghez s fa­kasztott könnyeket a szemekből, végül pedig Saári teológus szavalta el a hősi halált halt Szepessy László tart. hadnagy alkalmi költeményét. Befejezőül a papnö­vendékek a szózatot énekelték s a kórház népfelkelő zenészei két szomorú darabot játszottak a sírok fölött. Mindenki könytől csillogó szemekkel búcsúzott a 12 hőstől, a mikor lefújt a kórház trombitása. Hogy pedig mindenről megemlékezhes­sünk, nézzük meg ellenségeink sírjait is. Nem ellenségek ők már, nem ártanak sen­kinek sem, meghaltak a nélkül, hogy tud­nák miért, kiért ? Huszonegy orosz hadi­fogoly kis sírja van egymás mellett a te­mető fölött. Szüleik, gyermekeik, feleségük azt sem tudják, hogy hol'vannak az övéik. Talán azt hiszik, hogy élnek s harcolnak. Pedig kint pihennek már ők is huszon­egyen a csendes temetőben, apró sírjukon koszorúcskák s égő gyertyácskák. Ők is katonák voltak, ők is a csatában pusztul­tak el, ők is megérdemelték azt a kis díszt, a mit a honvédhadikórház juttatott nekik mindenszentek estéjén. Adományok a katonák téli puháira. A Váci Magyar Védőegyesülethez a ka­tonák téli ruháira a következő szives ado­mányok folytak be az évi rendes tagdija­kon kívül: Inízédy Soma, Vatter Ferenc 20—20 K, Kulcsár Gizella 6 K és özv. Za- lánffy Károlyné 5 K. Tagdíjakból, melyek szintén e célra fordittatnak, 400 K folyt be. Fogadják a nemesszivű adakozók ez úton az egyesület hálás köszönetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom