Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-10-17 / 75. szám
4 VÁCI HÍRLAP Elő a kötőtűkkel, meri küszöbön áll az új téli háború, Hihetetlen volt, de nemzetünk szívóssága, áldozatkészsége, a hőseink önfeláldozása mindeddig kitartott az ellenség romboló akaratával szemben s most már határainkon kívül folyik a megvert ellenség meg- semmisilésének munkája. A végső akkord, mely a pokoli zenemű után befejezéskép csendül, talán nincs már messze, de nekünk. a kiknek nem akaratától, hanem fegyverétől függ a béke — el kell készülnünk a jövőre is és nem szabad megfeledkezni az újabb téli háború lehetőségéről. Tudjuk pedig, hogy a harcosnak az ellenség ellen való küzdelmében arra van szüksége, hogy először a természetet győzze le. Emlékezetes az a szép emlékű mozgalom, a mely a múlt év hasonló időszakában dolgos kezek ezreit mozdította meg, hogy katonáinknak meleg ruhát biztosítson a téli hadjárat nehézségeinek elviselésére. Ez az időszak most újra elkövetkezik s igy újból időszerűvé vált a harctéren küzdő katonáknak a hadvezetőség által adott meleg ruhaneműeken felül társadalmi úton nyújtandó meleg óvóruhák adományozása. Tudjuk, hogy most súlyosabb a helyzet minden családnál, mint tavaly, de a segélyakciót arányosan kell fölosztani. A szegények adják a munkát, a tehetősebbek a pénzt. Sokan vannak, a kik a háború révén nem remélt vagyonhoz jutottak: ezektől joggal várja el a társadalom és katonaság, hogy áldozzanak valamit a fontos célra. Hisszük, hogy mindenki megteszi kötelességét s akkor lesz pénz pamutra, a melyet pénztelenek majd szabad óráikban meleg ruhákká formálnak. Ezért kérjük a közönséget, hogy az adakozást minél előbb kezdjék meg. És fölhívjuk különösen az iskolák vezetőit, hogy indítsanak gyűjtést növendékeik körében erre a rendkívül nemes és fontos célra és hogy a leányokkal a kézimunka óra alatt ne holmi csecsebecséket, cifraságokat, drága hímzéseket végeztessenek, hanem a beérkezendő, vagy általuk bevásárlandó pamutot dolgozzák fel katonáink részére. Az iskoláknak is a háborús célokat kell előmozditaniok, mert csak ahkor érhetjük el a békét, ha minden rendelkezésünkre álló eszközzel fokozzuk seregeink harci készségét. . .És utánunk jóra a !taéíke*ttí Két ambiciózus, fiatal helybeli Írónak aktuális színmüvét mutatták be múlt vasárnap és mert az első előadás jól sikerült, másodszor csütörtökön megismételték a műkedvelők. Bánffy Gyula és Fikó Sándor darabja iránt városszerte szép érdeklődés mutatkozott, nem különben a szereplőkre is kiváncsiak voltak, a kik életet adtak a a szerzők alakjainak. A jóra való törekvés szolgálatába álltak a szerzők, a kárpáti falvak felépítésére adták a tiszta jövedelmet. A darab meséje a mai korban, a háború közepette játszik. Nagy igényekkel nem lép fel, de a közönség nem is kívánt nagyot, ellenben jólesően és szívesen konstatáljuk, hogy a darab irói többet adtak mint a mennyit vártunk. Meglátszik rajtuk a haladás, a tanulás, minden darabjuk jobb az előzőnél. A főszerepeket Fikó Sándor, Cseh Margit, Vasas Béla, Molnár Ilona, Petrásovits László, Sági Mariska. Lőbl Ernő, Petrásovits Ferenc, Roszják Anna, Struve Ferenc és Galántai Mihály játszották. Miután nem színjátszás a mesterségük, nem is kritizálhatjuk őket, csak dicsérhetjük a szerzőkkel egyetemben, hogy oly sok fáradtság után a lámpák elé léptek és adtak annyit, a mennyit tudtak. A két előadásról a szerzők a következő nyilvános elszámolást küldték be lapunknak: Felül fizettek: Váci Takarékpénztár 20 K, Nagy Sándor 14 K, Vác város tanácsa, Varga Erzsiké 10—10 K, Ivánka Pál, Dvo- rák Lajos 6—6 K, Jung János, Lepey Emil, Váci Kötő- és Szövőgyár r.-t. 5—5 K, Klapaty János 4 K 80 f, Bercsényi Dezső, Szigvárt János, Scheffer Andrásné, B. J. 4—4 K, Csemmiczky József, N. N., Sottert Béla 3 — 3 K, Schaub István 2 K 20 f, Ko- lossváry Mihály, B D.-né, Tragor József, özv. Hufnagel Józsefné, Menzyk Gyuláné, Veinberger József, M. D., Danicz János, N. N., Preszburger Károly 2 — 2 K, Nemes Ferenc 1 K 50 f, dr. Rapcsák Imre, Bajtai László, N. N., Csenz Gyula, Pajor Jánosné 1 — 1 K, Pápai Antal, Medve Józsefné 80—80 f, Szinaberg Menyhért 50 f, özv. Szilvay Sándorné 40 f. Bevétel: Előre eladott jegyekből 202 K, pénztárnál 318 K 68 f, felülfizetésekből 142 K. Kiadás: Terembérlet 150 K, fodrász 40 K, napszámosok bére 30 K, falragaszok és jegyek nyomása 32 K, ácsmunka 24 K, zenészek dija 30 K, zongoristanő dija 11 K 24 f, takarításért 8 K, színpadi kellékek beszerzésére 64 K 94 f. Maradvány: A két előadás tiszta jövedelme 272 K 50 f, mely összeget az elpusztult kárpáti falvak újraépítésére, a felajánlott nemes célra küldték el a szerzők. üéiswiselönk kórházban. Prcszly Elemér dr. a háború óta mint népfelkelő főhadnagy tett Budapesten szolgálatot. A nyár közepén zászlóalját a szerb határra vitték s Preszly főhadnagy is századával ment. Hosszú ideig nem volt hir rúla, most értesítették családját, hogy súlyos betegen a budapesti helyőrségi kórházba érkezett. Képviselőnk Szerbia elleni offenzivában zászlóaljával Kupinovonál állt s a Száván törtek át Obrenovácig. Több ütközetben vett részt. Testileg és lelkileg annyira megviselte a harc, hogy kórházba vitték. Újvidéken feküdt néhány napig, csütörtök óta a XVI. sz, budapesti helyőrségi kórházban fekszik. üiffica jpéSda. A váci főgimnázium nem igen dicsekedhetik azzal, hogy diákjai részére alapítványokat tesznek. Épp ezért örömmel jegyezzük fel, hogy most kétszáz koronát kapott egy idén érettségiző szegény sorsú diákja részére. Nemrég temettük el Zabka Ferenc nyug. máv. felügyelőt, a ki végrendeletében hagyta meg, hogy hagyatékából kétszáz koronát juttassanak a főgimnázium igazgatójának kezeihez az előbb említett célra. A ritka példa annál szebb, mert Zabka bácsi cseh származású volt. Egy lelkész kitüntetése. A király ifj. Huszár László vácegyház- megyei káplánnak, ki jelenleg a 3. hon- védhuszárdandár tábori lelkésze, a 2. oszt. lelkészi érdemkeresztet adományozta a fehér-vörös szallegon. KI EMLÉKSZIK RÁ? (Meghalt a *sráci államfogház első lakója.) Az emberek csaknem minden idegszála a háborúért remeg és alig van olyan gondolatunk, a mely nem állana közösségben a háborúval. Ebben a nagy káoszban élt egy ember, csöndes öreg úr, a ki nem törődött a háborúval, a kit nem érdekeltek a háború idegrázó hirei. Egy öreg úr — Sassy Árpád — váratlanul meghalt. Csak nagy ritkán jutott el az öreg úrhoz e9V'e9V jhr a háborúról. Végighallgatta, mosolygott, aztán legyintett a kezével. Pedig három fia katona: Csaba hírlapíró, Attila festőművész és a harmadik aktiv katona. Az öreg ur különben egyike volt a leg- I érdekesebb embereknek. Többek közt ő j volt a váci államfogház első lakója s neve ! szorosan összefügg az államfogház törté- j netéveí. Ma már kevesen emlékeznek arra, i mily nagy háborúság és minő országos | felfordulás előzte meg a váci államfogház i létesitéséí. A kiegyezés után, 1869-ben történtek az első elitélések a sajíópörökben. Az elitélteket a pesti Lipót-utcai zord és egészségtelen fegyházba zárták, a hol csaknem valamennyien megbetegedtek. Az elitéitek között volt Böszörményi László, a ki a „(Magyar Ujság“-ban ieközölte Kossuth Lajos hires váci levelét, Táncsics Mihály, (Mészáros Károly kaució nélkül való politizálás címén és Sassy Árpád egy királysértő cikk miatt. Mindannyian egy-egy évi államfogházaí kaptak és büntetésüket a fegyházban kezdték meg. Közben azonban Táncsics Mihály szívbaja annyira előrehaladt, hogy katasztrófától kellett tartani, Böszörményi pedig tüdőbájt kapott. Mindkét beteg orsz. képviselő volt, tehát az ügynek nemcsak a közvéleményben, hanem a parlamentben is visszhangja támadt. Böszörményi meghalt a fegyházban s erre elemi erővel tört ki az elégedetlenség. Irányi Dániel egyenesen gyilkossággal vádolta Horváth. Boldizsár igazságügyminiszterí, a ki a közvélemény nyomása alatt elhatározta, hogy külön fogházat építtet az államfoglyok számára. Vácon, szemben a fegyházzal találta meg a miniszter az alkalmas épületet. Alacsony, sárgára festett földszintes ház ma is, a melyet Lindenbaum fogházi szállítótól bérelt ki az állam. Huszonhét (?) szoba volt a házban és most már egészséges, rendes helyiségeket, sőt két-három szobás lakosztályokat kaptak az államfoglyok. Az első évben heten laktak a fogházban. Csávolszky Lajos, Román Sándor egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, Militics Szveíozár szerb képviselő, Urbán József luteránus pap, egy kecskeméti fényképész, a kinek a nevét elmosta a feledés folyója, Mészáros Károly, a Ludas Matyi szerkesztője és Sassy Árpád, az Arany Trombita ifjú munkatársa. Az egyetlen, a ki a mostani rettentő európai vihart megérte közülök, Sassy Árpád volt. Az öreg úr — mert hiszen régen, 1869- ben történt mindez az államfogházzal — fehér hajjal, megrogygyaní inakkal topogott Budapesten. A háborúban küzdőkkel nem vallott közösséget. A magyarságnak nem ez az igazi háborúja — mondogatta I akárhányszor, — hanem az volt, mikor
