Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-09-05 / 68. szám

V A C 1 HÍRLAP Üdvözlet az olasz harctérről. A következő levelet kaptuk: Olasz harctér, aug. 29-én. A mai nap emlékére, midőn József főherceg felséges nejével, Auguszta főhercegnővel és Hazai Samu honvédelmi miniszterrel meglátogat­ták ezrediinket, Írjuk e sorokat. A nehéz frontról jöttünk ide, mely alkalommal az ezred kiegészítése is megtörténik. Fensé­ges urunk az ezred megszemlélése után Reviczky alezredeshez fordult és mindnyá­junk hallatára mondotta, hogy öröme és büszkesége a budapesti 1. honvédgyalog­ezred, mely neki soha kellemetlen csaló­dást nem okozott. Adja át az ezrednek legszívesebb üdvözletét. Sok vérbe került a hírnevet kivívni, de nem fog sok vérbe kerülni azt fentartani. Ezután alezredesünk tartott hozzánk lelkes buzdító beszédet, melyet az olasz repülők zavartak meg, de álltuk szemrebbenés nélkül. A főherceg engem megszólításával tűntetett ki, Herfeld Sándor őrmesterünkkel pedig kezet fogott. Szives üdvözlet a váciaknak — a váciak­tól. Utólag jelentem, hogy Szefcsek János váci születésű őrmester a Kárpátokban sebkendőt, ma pedig a fenséges asszony­tól zsebórát kapott, mint a Rojkó-zászlóalj legkiválóbb altisztje. Fodor Ferenc Alajos szakaszvezetö, Herfeld Sándor őrmester, Zacskó Aladár e. é. ö. szakaszvezető, Viola István őrve­zető, Vörös Imre önk. Fedor Jenő, Lázár Sándor, Rafa István, Remolya Lajos, Zsi- dek Béla, Hevér Ferenc, Demeter Antal, Dezsőfi Sándor, Schwartz Jenő, Machó Rezső volt váci gimn. tanuló — honvédek. Paradicsomot a kórházaknak! Most van a paradicsom befőzésének ideje. Minden háziasszonynak legfőbb gondját képezi, hogy télre is elrakjon a tápláló eledelből. Múlt évben e gond mellett az a jóakarás is megnyilatkozott, hogy a váci katonai kórházaknak is juttattak a befőzött paradicsomból. Annyi száz derék fiunkról gondoskodnak ott s ha a társadalmat egy esztendő túlontúl igénybe is vette, mégsem szabad megfeledkezni a kórházakról. Pa* radicsombefőzés idején jószivü háziasz- szonyaink figyelmébe ajánljuk: néhány üveggel küldjenek el a helybeli katonai kórházaknak. Egy-két üveg nem jelent semmit egy háztartásban, de ha száz és száz háztartás küld egy-két üveggel a kórhá­zakba, beteg katonáink hónapokra el lesz­nek látva. Jósziveknek most ezt a jóté­konykodást ajánljuk! Most irt a przemysli hadifogoly. Sok családnak, mely a fiútól, apától, a férjtől hiába várja a levelet, szolgáljon némi vigasztalóul a váci Ribárszkyék esete. Ribárszky Pál a mozgósításkor rögtön be­vonult a besztercebányai 16. honvédgyalog­ezredhez, melynek egy zászlóalja a lublini visszavonuláskor Przemyslben maradt. Ő is sok ezer társával a hires város feladá­sakor hadifogságba került, de mind mosta­náig fogságából nem adott életjelt magá­ról. Már azt hitték, hogy elveszett a kiro­hanáskor. Képzelhető a kis család öröme, mikor tegnap orosz levelezőlapot hozott a postás és rajta felismerték Ribárszky Írá­sát. Azt irta junius 5-én kelt levelében, hogy orosz fogságban, Szibériában van Tschitó városban, Transbajkal tartományban. Csa­ládja éppen kilenc hónap óta nem kapott hirt róla. 3 Magyarok! ápoljátok az orosz sírokat! A veresegyházi erdőben éhségtől elgyö* törve néhány hét előtt három orosz kato­nát találtak a pásztorok. A fogolytábor mezei munkára adta ki őket és a szegé­nyeket űzte, hajtotta a honvágy. A mint szabadon lélegezhettek, azt hitték, hogy nem sokáig kell bolyonganiok, már közel­ben van az orosz sereg, a győztesekkel visszatérhetnek othonukba. A három orosz katonának szomorú sorsát megírta ekkor a Váci Hírlap, most egy veresegyházi tu­dósításunk alapján folytatnunk kell, a mi­ből mindenki megérezheti, hogy mennyi érzés és szív van a mindenható orosz cár szerencsétlen, szenvedő alattvalóiban. A három orosz katona három nap alatt, a hogyan behozták őket a községbe, éhti- fusz következtében egymásután elpusztult. Holttestüket a veresegyházi temetőben tették örök pihenőre és sírjuk fölött most ének és búcsúzó hangzott fel. Veresegyház határában mintegy másfél- száz orosz fogoly végez mezei munkát. A napokban ezeknek egy küldöttsége kereste fel Rappensberger István községi főjegy­zőt, adjon engedélyt nekik, hogy három bajtársuk sírját maradandó emlékkel jelöl­hessék meg és sírjuknál gyászünepélyt rendezhessenek. A község vezető jegyzője készségesen adta meg engedélyét és a kegyeletes ün­nepély vasárnap folyt le a róm. kát. te­metőben. Mindannyian ott voltak az oro­szok, a község derék magyar népéből sok százan. A keresztek felállítása után körül- állották a három orosz sirt és a fogolyok­ból alakított dalárda szebbnél szebb egy­házi énekkel búcsúzott bajtársaiktól. A megható szláv melódia, a hibátlan kar so­kak szemébe könnyet csalt. A gyászkar után a karnagy a sírok szé­lén beszédet mondott és a halott katonákat elbucsuztatta szüleik, feleségük és gyér- mekeik nevében. Megköszönte a veresegy­háziaknak, hogy szentelt földben adtak helyet három bajtársuknak és felhívta a magyarokat, hogy a három keresztet,mely mindannyiuknak e vidéken a rettenetes háború emléke marad, ne hagyják gondo­zatlanul. Talán lesz idő, hogy itt pihenő bajtársaik sírját hozzátartozóik felkeresik, mennyi vigasztalás lesz részükre, ha nem találják elhagyatottan és látják, hogy a magyar nép az ellenségben is becsüli az apát, a fiút. Ezután még egy bajtárs búcsúzott el a három sírtól, majd két egyházi dalt éne­keltek. Aztán felhangzott az orosz altiszt vezényszava, sorakoztak a foglyok és csendes, fáradt léptekkel hagyták el az enyészet birodalmát. Kitüntetések a harctéren. Manzák Amadé Kálmán, ki hosszabb ideig volt a váci irgalmasrendház kórházá­nak alorvosa, Munkácsról irt levelezőlap­ján röviden tudatja egyik váci ismerősével, hogy az ezüst vitézségi éremmel tűntették ki. Franzenzovits István 5. gyalogezredbeli katona, neves váci foolballjátékos, ki ed­dig már mind a három harcteret megjárta és most az olaszokkal verekszik, megkapta az ezüst vitézségi érmet. Veni Sancte a piaristáknál. A váci k. r. főgimnázium szombaton tar­totta a k. tanitórend templomában az ün­nepélyes Veni Sanctet, melyet Kisparti dr. tanár mondott. A nagy mise alatt az ifjúsági énnekkar válogatott énekszámo­kat adott elő. Gradualéra Tarnay Gáspár III. oszt. tanuló megható egyházi dalt adott elő szólóban. Offertariumi hegedűszóló is mély hatást keltett. 430 sebesült a hadikórházban, A polgármester és a pénzügyi bizottsági elnök bécsi tartózkodásukat felhasználták arra is, hogy a hadügyminisztériumban Vác város honvédhadikórházának helyze­tét megismertessék. Az illetékes ügyosz­tályban elmondották, hogy Vác városának a hadikórház oly nagy összegbe került, hogy azt csak az esetben amortizálhatják, ha a kórház létszáma állandóan a befo­gadó képesség határán lesz. A minisz­tériumban belátták a város kérelmének jogosságát, azonnal távirati intézkedés ment, hogy Vác hadikórháza sebesülteket kapjon. Mire a polgármesterék haza értek, a sebesültszállító vonat már itt is volt: egy alezredes parancsnoksága alatt 209 beteg katonát hoztak, a kik közt több sú­lyos sebesült is van. Ma a hadikórházban 430 beteg van, tizennégygyel több, mint a mennyire berendezték. Szölődézsmálók. Rákospalotai tolvajok a tél folyamán meg lopták az összes szomszédos községeket, sőt Vácon is fosztogattak. Most ráadásul a szőlőket is meglátogatják. F. Cselőtei Já­nos alagi határban levő szőlőjéből két asszony és két fiú hátikosarakkal megra­kodva menekülni akartak, de Máthé János szőlőcsősz útjukat állta. A csendőrségnek is bele kellett avatkozni, mert még a csősz húzta volna a rövidebbet. Tettesek a követ­kezők voltak: Som Lidia 40 éves, özvegy Mendel Józsefné szül. Vitéz Ilona 36 éves, Som Lajos 16 és Som József 14 éves rá­kospalotai lakosok. A szőlőt az elöljáró­ságnak átadták, a gyanúsítottakat pedig a váci szolgabirói hivatalnál feljelentették. A hengermalom katonai felügyelet alatt áll ! A magyar malmok már régen kérték a hadügyi kormányt, hogy üzemüket katonai felügyelet alá helyezze. A legfontosabb közélelmezést ellátó vállalatok ugyanis ki voltak téve annak, hogy munkásaikat más vállalkozókhoz csábították és folytonos üzemzavar következett el. A hadvezetöség engedett a kérelemnek és a magyororszá- gi malmokra katonai felügyeletet rendelt el, igy került felügyelet alá a váci henger­malom is, mely a nagy vállalatok közé tartozik, miután naponta hat vaggont őröl. Mintegy húsz szakmunkást katonaruhában Vácra küldtek és ma az összes munkások és tisztviselők katonai parancsnokság alatt állanak. Tolvaj csavargó. Pilarcsik Lajos budapesti illetőségű csa­vargó a dunakeszii máv. gyártelepen so­káig lézengett s ez idő alatt 11 munkástól különféle ruhaneműeket és pénzt 216 K értékben összelopott. Az alagi csendőrség elfogta a tolvajt. Nyilttér. Nyilatkozat. Ezennel kijelentem, hogy feleségen ne­vemben nem vásárolhat, érte semmiféle fizetési kötelezettséget nem vállalok. Vác, 1915. szept. 4. Raffa István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom