Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-08-11 / 61. szám
riuszonftilencedih. évfolyam 61. szám. Vác 1915. augusztus 11. szerda VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára !2 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Uigasztalan helyzet. Az egész országban arról folyik a beszéd, hogy miért nem hajlandó a kormány egy olyan általános intézkedésre, amely módot nyújtana a fogyasztó-közönségnek arra, hogy magát az élelmiszeruzsorának polip-karmai közül felszabadíthassa? E sorok Írójának módjában volt e kérdés tekintetében tájékozódnia s meggyőződnie arról, hogy az országos árszabályozásra vonatkozó rendelkezés — már t. i. minden részletet fölölelő keretekben — soha sem fog napvilágra kerülni. A magyar városok országos kongresszusának e végből kiküldött ad hoc bizottsága ugyanis alkalmat keresett — és talált arra, hogy a kormány kiküldött képviselőjével behatóan tárgyaljon és a tárgyalás eredménye a következő : Minden részletet felölelő ármaximálásról szó sem lehet, mert ez kivihetetlen . . . Miként félhivatalosan közététetett: . . . Az ármaximálás kétélű fegyver, amennyiben igen komoly hátrányai és súlyos veszedelmei is vannak. Nevezetesen a tényleges viszonyoknak meg nem felelő ármaximum nagyon könnyen előidézhetné az illető árucikk teljes visszahúzódását s ezzel teljesen lehetetlenné tenné a fogyasztás szükségletének kielégítését. — Az ármaximálást tehát az összes idevágó körülmények pontos figyelembe vételével szabad eszközölni s annak a változó helyi viszonyokhoz gondosan simulni kell. — Ennélfogva a kormány nem vállalkozik arra, hogy a cikkek (husfogy.) maximális árát is országosan megállapítsa, viszont olyan módot kivan a helyi hatóságoknak nyújtani, hogy ott ahol egyes cikkek maximális árának megállapítása a helyi körülményekből kifolyólag szükségesnek mutatkozik, ebben a tekintetben saját hatáskörükben eljárhassanak. Amennyit,en tehát egyes törvényhatóságok felhatalmazást kérnek bizonyos cikkek (tehát nem minden fogyasztási cikk) maximális árának a megállapítására, — ezt a felhatalmazást a belügyminiszter megokolt esetekben nem fogja megtagadni. Eddig tart a félhivatalos közlés. Ezzel szemben azonban határozottan megállapítjuk, hogy bár már több mint tizenöt törvényhatósági jogú város intézett ily irányú felterjesztést a kormányhoz, még csak egyetlenegy város, nevezetesen Újvidék, kapott meghatalmazást, ámde ez is kivételesen azért, mert kimondottan olyan központ, amely hadélelmezési tekintetek érdekében korlátozás alá vonható. A helyzet tehát igazán vigasztalan s egyelőre nincs más mód, mint a rendőri büntető bírói hatáskör, melytől városunk közélelmezése könnyítésének kérdésében valóban sokat — várhatnánk! Nincs liszt — de van gabona uzsora. Napok óta halljuk az elkeseredett panaszt, hogy az elárusító helyeken aranyért sem lehet lisztet kapni, mert a kormány által annak idején kiutalt lisztkészlet teljesen elfogyott. A liszthiányt fokozza, hogy bár kielégítő termésünk van, az uj gabonából még nem lehet őröltetni s hetek és hónapokba kerül, mig a közönség az uj termésből elegendő liszthez juthat. Ha nem papiroson adminisztrálnák a közönség liszttel való ellátását, ma már tiszta búza, vagy rozskenyeret kellene ennünk, sőt az idei bő Istenáldásból kifli és zsemlye is kerülhetne asztalunkra, a melyen a háború szülte böjti rendeletek között még mindig ott kisért a kukoricás kenyér. A liszthiány keserves, de minden bizonynyal csak átmenetinek ígérkező napjaiban egy másik veszedelmes jelenségre is fel kell hívnunk a hatóságok figyelmét. A késői liszthiány mellett, igen korán a gabonauzsora is felütötte fejét Vácon s a jóelőre megállapított maximális árak kijátszásával az idei gabonát egyesek uzsora áron, 15— 20 százalékkal drágábban adják a megengedett árnál. Az uzsora üldözése elsőrendű kötelessége volt minden időben a büntető hatóságoknak, de kétszeresen szigorú kötelessége a mai nehéz időkben, mikor a háború vérén táplált uzsora fojtogató karmaival a betevő falatot akarja elrabolni szánktól. A termelő a mai fix árak mellett nagyon is megtalálja a maga tisztes polgári hasznát, a ki gabonával vagy egyébb eladó jószágával ezenfelül spekulál, megérett arra, hogy a háborús piac bozótjából összefogdosoít hiénákkal egy falkában a vádlottak padjára kerüljön. A hatóságnak megvan a módja és törvényes eszköze, hogy a mint kellő gondossággal biztosíthatja a közélelmezés zavartalan menetét, épugy módot kell találnia arra is, hogy a város vérkeringését tápláló vásári helyekről az Ínséges állapottal visszaélő, szipo- lyozó elemek kérheteílen szigorral eltávolíttassanak. Kinevezés soronkivül. A király az ellenség előtt tanúsított különösen érdemteljes szolgálataik és vitéz magatartásuk elismeréséül soronkivül előléptette balassagyarmati Baintner Ernő m. kir. 3. honvéd huszárezredbeli őrnagyot alezredessé és Schvoy István magyar kir. 16. honvéd gye. századost (beosztva a vezérkarhoz) őrnagygyá. A Hadibank bevásárlói. A Haditermény részvénytársaság Vácon három céget bízott meg a gabonabevásárlásokkal : Dach A. Adolf, Schneller Miksa és Lőwinger F. Sándor gabona- kereskedő cégeket. A három cég jogosítva van bármily mennyiséget vásárolni a hadibank részére az ország mindegyik j vármegyéjében. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nvilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Ölhetett kezekkel ne várjuk a hatósági lisztet! Fazekas Ágoston, vármegyénk alispánja felhívást bocsátott ki, a melyben tulajdonképen a vármegye városainak, járásainak vezetőihez szól, valóban az ország első megyéjének lakosságát kéri, hogy ölhetett kezekkel ne várja a hatósági lisztet, hanem iparkodjék mindenki gabonát szerezni és több, kevesebb időre önmagáról és családjáról gondoskodni. Az általános érdekű felhívást, melylyel talán hozzájárulunk az alispán intencióinak megvalósításához, érdemesnek tartjuk itt közölni: Eddigi rendelkezéseim alapján bizonyára megértették a közönséggel és a közönség is felfogja, hogy a saját érdekében élnie kell azzal a joggal, ami egyszersmind önmaga iránt való legelső kötelessége is, hogy gondoskodjék saját magáról, családjáról és ne várja összetett kézzel a hatósági kenyeret. A közélelmezés biztosításának teljessé tételére egyelőre még a következőket rendelem : 1. Nyomatékosan figyelmeztessék a gazdaközönséget, hogy terméséből a házi és gazdasági szükségletének megfelelő meny- nyiséget okvetlenül tartsa meg és el ne adja, mert olyan termelő részére, a kinek ezekre elegendő gabonája termett, egyik címen sem ad a hatóság gabonát, vagy lisztet. 2. A hiányzó gabonát mindenki a neki leginkább megfelelő helyen, de a törvény- hatóság (a vármegye) területén belül szerezze meg és és pedig sürgősen. Legcélszerűbb, ha a magukat ellátni akarók megbízott utján szerzik meg a máshonnan szállítandó készleteket. 3. Hívják fel a közönség figyelmét a legkiterjedtebb módon arra, hogy a miniszteri rendelet módot nyújt mindenkinek ahhoz, hogy szükségletéről hitelművelet igénybevételével, nagy részletfizetéssel gondoskodjék. Ha 'tehát van a község területén, vagy a környékben szövetkezet, kereskedő, vagy malom, mely vásárlásra jogosult, hassanak oda, hogy ez válalkozzék azon közönség ellátására is, mely nem tudja az évi szükségletét egyszerre beszerezni s csak hetenkint, vagy havonkint fizetheti az ugyanakkor átveendő liszt vételárát. A közönség pedig értse meg, hogy saját érdekében jól teszi, ha ezen módon megbiza a szövetkezetei, kereskedőt, vagy malmot, hogy őt és családját megillető gabonamenyisé- get részére beszerezze. 4. Minden elöljáróság hívja fel a területén működő összes vállalatokat vagy intézményeket, hogy tagjaik, alkalmazottaik s általában az érdekkörükbe tartozó egyének egész családjáról minél előbb gon-
