Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-01-17 / 5. szám
1 2 LC9EUÜK El HARCTÉRRŐL. ír Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szíveskedjenek nekünk közlés végett átengedni. Az én kedves váci ismerőseim annyi egyforma kérdéssel halmoznak el, hogy arra egyenkint, kimerítően nem válaszolhatok, mert — a most folyamatban levő örökös harcok miatt — arra sem időm* sem pedig másra alkalmas helyem nincsen; ennélfogva legyen szives szerkesztő űr szerény soraimat b. lapjában közölni, hogy az én kedves ismerőseim a tudnivalókat ezen az utón megkapják. Harcos ütegem egyike azoknak, a melyik a háború kezdete óta folyton ütközetekben van s igy alkalmam volt öt hónap alatt sok mindent megfigyelni s igy a kérdésekre — a mennyire lehet — válaszolhatok. E háború eddigi tartama alatt megfigyeltem azt, hogy minden harcos katona három állapoton esik át: Az ütközetek, illetve a háború elejéit minden harcos vakon rohant, akadályt nem ismerve az ellenségre, a tüzér pedig minden elővigyázat nélkül állította fel kedvenc ágyúját, hogy csak .gyorsan dolgozhasson s ez volt az első állapot. Azonban jött egyik nehéz ütközet a másik után, erre idővel minden ember fásult közönnyel végezte munkáját, ez volt a második állapot s egyszersmind a legveszedelmesebb is; ekkor kellett a tisztnek közbelépnie s minden erejét és tekintélyét összeszedni, hogy a fásult közönyt felrázza. Hála Isten, ez nálunk nem tartott soká. Ez után jött a harmadik állapot, vagyis a mostani, a mikor is minden ember kezd öntudatosan dolgozni, a mit békében tanult, azt kezdi értékesíteni, a mi különösen a tüzéreknél fontos, mert másként gyalogos bajtársát védeni, fedezni és biztatni folytonos lövéseivel nem tudja. Így — hála Isten — most már teljesen kiforrott, jó katonákkal van dolgunk, a kik elhamarkodoti és fölösleges munkát nem végeznek s gyalogos és tüzér teljesen össze van dolgozva az ütközetekben. Különösen könnyű ez az én ütegemnél, a hol csupa magyar fiú van; jöhet már erőltetett lovaglás, ütközet stb. ők nem rettennek vissza s ha szabad — úgy este későn — bizony fel-fel hangzik soraikban — déinek tekintve -- az a nóta, hogy: „A lovamnak négy patkója de fényes, de fényes, de fényes. Rajta ülnek a hetes honvéd tüzérek, tüzérek, tüzérek. Ne sírjatok magyar leányok: visszajönnek a füzérek még vaiaha, valaha, vagy soha!“ Pedig szegény fiúknak bizony nehéz a sorsuk, mert vagy lovagolnak, meneteinek, vagy pedig tűzállásban vannak, a hol pedig ugyancsak dolgozni kell, mert ebben a komisz talajú országban ágyút előretolni, ott belőni cs tüzelés közben is folyton dolgozni ugyancsak nem könnyű dolog. De mondom, most már könnyű mindez mégis, mert emberi anyagunk elsőrendű, a mostoha időjárás ellen pedig védve vannak a jó meleg ruha és kifogástalan étkezés folytán. Az ütközetekről — külön engedély nélkül — nem irhatok, elég ebből annyi, hogy ütegem a kraszniki, lembergi, illetve rawa- ruszkai, „San“ folyó menti, „Visztula“ folyó V A C1 HÍRLAP menti, krakói, „Dunajec" folyó menti stb. ütközetekben ugyancsak kivette részét s bizony sok kedves bajtársunk alussza örök álmát, sok pedig sebeivel otthon pihen, ha ugyan azt pihenésnek lehet mondani. AU pedig megyünk tovább és tovább, folyton távolabb és távolabb édes magyar hazánktól, de azért büszke öntudattal, mert férfiasán állottunk meg helyünket mindenütt és mindenkor s szegény Hazánk most már nyugodt lehet, mert a nagy medve már harapni nem tud, csak körmeit mutogatja még, de azt sem soká, ha a jó Isten is úgy akarja. De ez másként nem is lehet, hisz nálunk még a legutolsó honvéd is azt mondja : „Én csak mint győztes akarok szép Hazám határán átmenni.“ Boldog az az ország, a melyik ilyen fiúkat nevel. Lakaty Vilmos tüzérhadnagy Nyúl ak a viharban, (A katonai bevonulások alkalmából.) Szép honunk határin gyilkos tüzek gyúltak, rontó szélviharok kerekedtek útnak. A hol csak egy ellen fogát vicsorgatta, ádázul rohant mind a szegény magyarra. Megjelent a parancs, keményen szólt, nyersen : Előre magyarom, föl, szaporán nyergelj ! S a kinek a fegyvert a markába nyomták, elsietett bátran, hol a babért osztják . . . Nem legény az egy sem, a kit itthon láttok, betegek, gyerkőcök, vagy már aggastyánok ; gyáva nyúl ha mégis elvétve úgy akad, hogyha szembe kerül, pirulkodva szalad. Láttam ilyent én is : szoknya mögé búvik, éjjel settenkedik, mint a füles kuvik. Minden zörrenésre tolvajmódra remeg, pedig úgy hívták őt: »Hej, de fene gyerek ! . . .« Kacér, szép menyecskék, babaarcú lányok, óh, mint mosolyogtak jobb időkben rátok ! Mindent, a mi üdvöt női kebel terem, úgy orozták, lopták s mind, mind érdemtelen ! Bőség szarujából dúskálkodva éltek, fölhabzsoltak minden gyönyörteli élvet s ott, hol a dicsőség olcsó pénzen került, minden ilyen vitéz jó magasan felült . . . De most, hogy e szarut veszedelem érte, dehogy is mozdulna csak egyik is érte, várja, hogy a koncot más vívja ki néki; jobb a vihart bentről, feúél alól nézni . . . No, de más lesz minden, ha az orkán hangja szilaj bömbölését alább-alább hagyja, lesz még derű, fény is, azúr tiszta égen, kerül a magyarra szebb nap is, mint régen ! . . . És majd, ha a hősök haza térnek újra, hajtóvadászat lesz minden gyáva nyálra. Csakhogy az a fegyver, mely diadalt hozott, kár lenne tán nekik, jók lesznek a botok ! . . . Andris. királyi kitüntetések a harctéren. A király Welzer Kornél gyulai 2. honv. gyalogezredbeli századosnak (a penci postamesternő fiának, ki Vácon végezte iskoláit) az ellenség elölt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkereszíeí, ugyanezért Bertalan Pál 7. honv. huszár ezredbeli őrnagynek (ki hosszabb ideig a volt váci 6-os huszároknál szolgált) a hadidiszitményes 3. osztályú vaskoronarendet dijmen- j lesen, volt váci huszártisztjeink közül Csentey Géza főhadnagynak a hadidiszitményes 3. oszt. katonai érdemkeresztet, Szánthó László századosnak és Rácz Kálmán főhadnagynak (mindkettő a budapesti 1. honv. huszárezred váci osztályánál) a signum laudis-i adományozta. Jeszenszky Imre, a ki mostanában végezte e! kitűnő sikerrel a gépfegyvertanfolyamof, parancsnoksági kitüntetésben részesült. Hz els© tömegnap a váci járásbíróságon. A váci kir. járásbíróságnál e hó 35-én, pénteken volt az uj perrendtartás alapján az első tömegnap. A szabályok szerint ugyanis a perfelvételre és az érdemleges tárgyalásra a határnapot úgy Íveli kitűzni, hogy a bizonyos időközökben pl. egy héten át érkezeti keresetekre rendszerint egy határnap jusson. Ez a tömegnap. 99 ügy volt kitűzve tárgyalásra. Ezek a keresetek mind december utolsó napjain érkeztek. Éder Kálmán kir. járásbiró előtt tárgyalt ezen ügyek közül 35 megszűnt, 16-oí nem lehetett tárgyalni, 41-ben mulasztási Ítélet volt, a többit pedig érdemlegesen tárgyalták. A meghozott ítéleteket a járásbirósági iroda még aznap leírta és ki is adta. A keresetlevelekre és az Ítéletekre felrakott bélyegek összege 800 koronát meghaladja. Elütötte a budapesti villamos. Szorgalmas, munkás gazdaember tragikus haláláról értesülünk. Aladár János alsóvárosi gazda a hét elején fuvarba járt Budapesten, honnan olajat kellett Vácra szállítani. Megrakodva indult hazafelé és egy utcasarkon kiálló nagy szemetes ládát kellett kikerülni kocsijával. A lovakkal kiment a villamos vasúti sínekre, éppen akkor éri óda egy villamos. A kocsi vezetője nem tudott már fékezni, összeütköztek. A sok drága olaj mind kifolyt, a stráfkocsi ülése összetöri. Aladár az összeütközés következtében belső sérüléseket szenvedett, a mentők kórházba akarták szállítani, de ő azt kérte, hogy engedjék haza, Vácra. Itthon rögtön ágynak dőlt és fel se kelt többé. Az egész alsóváros részvéte mellett tették örök nyugalomra. A tragikus eset fölött nem tértek napirendre, mert a rendőrség Budapesten is, Vácon is megindította a vizsgálatot és a törvényszék fog Ítéletet mondani a vigyázatlan villamos kalauz fölött. Sorsolás <3 kórházak Javára. F. hó 16-án délután négy órakor sorsoltak ki egy diszpárnát a Básk y-féle műteremben, melyei Székely Baba készített jótékonycélra. A kisorsolt párnát Szacsva Gyuláné, a 174. szám tulajdonosa nyerte meg. A befolyt összeget 64 koronát a három kórház közölt osztják meg, úgy, hogy a Vöröskereszt-kórház kap 34 koronát, Andreánszky-kórház 16 koronát és az Ir- galmas-kórház 14 koronát. Igen nagy része van a jótékony működésben Zoller Ilonkának, ki a számok elárúsitása körül szor- galmaskodott.
