Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-07-18 / 54. szám
V A C I HÍRLAP Vasutas-katonák. Egy hadivasut építése. Két ország legkülönbözőbb vidékéről kerülnek össze, egy csapatba a vasutaskatonák. Egyetlen ezredük van ; de ez az ezred szaporán hozza világra az uj századokat. Most már a harmincon felül tar- farfanak és ez a több mint harminc század szét van szórva a legkülömbözőbb harcterekre s a legkülönbözőbb ellenségekkel szemben — van belőlük bőven — harcol és dolgozik. Az egyik csapat a felrobbantott vasúti hidakat épit újra, a másik éppen ellenkezőleg: hidakat robbant, hogy az ellenség előrenyomulni, vagy visz- szavonulni ne tudjon ; a harmadik, negyedik, tizedik kis tábori vasutat rak le és szállít rajta embert, élelmiszert, muníciót ; a huszadik rendes vasúti szolgálatot lát el közvetlenül az ellenség közelében,-veszélyeztetett területen, a hol a polgári vasúti alkalmazottaktól nem lehet követelni, hogy — esetleg srapnellek hullása közben — váltókat igazgassanak. Foglalkozásuk tehát éppen nem békés. A vasutas csapatok sok derék katonája visel jól megérdemelt vi- tézségi kitüntetést. Láttam például nagy ezüst viíézségi érmet egy vasutaslszázad- beli zászlós mellén. Hogyan szerezte ? — szerénységből nem volt hajlandó meg mondani. Csak annyit tudtam meg, hogy egy tábori vasútvonalat védelmezett meg kis csapattal, fegyveresen, az oroszokkal szemben. De nagyon sokszor maga a munka is, a mit végeznek, a bátorság tűz- próbája. Huszonöt-harminc méternyi szédítő magasságban, szakadékok, vagy zúgó vizek fölött, hatalmas vasúti hidak karcsú vastartóit szerelni, gyors munkával, melegben, hidegben, szélben, viharban : ez próbára teszi a szivet és az idegeket s a ki meg nem szokta, talán szédülten fordulna le arról a veszedelmes helyről, a hol nyugodtan és villámgyorsan dolgoznak a vasutas katonák, Hát a robbantások ? Külön tudománya van a rombolás eme fajtájának s a mi vasutas katonáink értik ezt a tudományt, tökéletes munkát végeznek. Az oroszok — mint a mi szakértő tisztjeink lenézően állapítják meg — szakértelem nélkül robbantanak. Többnyire tudatlan kozákokra bízzák ezt a fontos munkát. A kozák az utolsó pillanatban elhelyezi a robbantó patronokat a hídon, ott, a hol éppen éri s azután elvágtat, hogy megmentse a bőrét. Az ilyen robbantás többnyire kisebb kárt okoz, mint az ellenség szempontjából hasznos volna. A mi kiképzett robbantó csapataink ezzel szemben tudják, hogy a hid szerkezetének megfelelően hol s hogyan kell a patronokat elhelyezni, ha azt akarjuk, hogy ne csak menydörögjön, hanem a lehető leghatásosabban pusztítson is. Az oroszok tudatlansága sokszor megkönnyíti számunkra a helyreállítás munkáját; a mi vasutasaink gyakran okoznak nekik helyrehozhatatlan károkat. Jól rombolni s jól építeni, ha kell: ez a háború művészete ; s a vasutas ezred katonái bőven kiveszik a részüket mindkét feladatból. Láttam műveiket minden formában. Óriási hidak félelmetes vasrácsait a mélységbe zuhanva, elgörbülve, felfordulva. Tiszta munka volt. S láttam — mégis csak közelebb áll szivünkhöz a béke munkája — midőn munkások ezreivel síneket raktak le, sziklákat robbantottak, évszázados fákat döntöttek le, hogy minél gyorsabban elkészítsenek egy hetven kilométer hosszú hadi vasutat s kipótolják vele, a mit béke idején elmulasztottunk. Hadi vasút : ez nem tévesztendő össze a tábori vasúttal. A tábori vasul sínjei, váltói, kocsijai, ki'érői — állomásai — tökéletesen készen vannak, szekerekre pakolva. A keskeny sínpár összetartozó kis darabjait csak le kell rakni az útra, horgaikkal egymásba kapcsolni — s már szaladhatnak rajta a lóvasúti kocsik. A hadi vasút ezzel végleges, rendesen megépített vasút, épp oly széles, mint a fővonalak, vagyis —mint a szakemberek mondják — „rendes nyomtávú“, a háború elmúltával is megmaradhat és felhasználható s a béke idején épiíett vasúttól csupán annyiban különbözik, hogy építésénél és üzeménél semmi egyébb szemponttal nem törődnek, mint a katonai szemponttal. Tehát nincs hosszadalmas tervezgetés, szá- mitgatás, nem kell polgári hozzájárulás és engedélyezés. Megjön a parancs és egykettőre megkezdődik a munka; kitűzik a vonalat, a hogyan tisztán gyakorlati szempontból a leghelyesebbnek látszik, amun- kások — katonák és civilek — rögtön túrják a földet, mikor a pályát kiegye'ngeí- ték, elkészítették a töltéseket és bevágásokat, lerakják a talpfákat, rá a síneket; a folyókon megépülnek a hidak állomásoknak jók a szerény fabódék s már kész az egész. Természetesen nem megy éppen olyan gyorsan a munka, mint leírása. De mégis a polgári vasútépítéssel szemben amerikai jellege van a hadi vasút elkészültének. Amerikai; nemcsak a gyorsaságot, hanem az elhatározás szabadságát, sablonoktól mentességét, minden kis részlet rendkívül egyszerű s mégis praktikus voltát tekintve. (Befejezése szerdai számunkban.) Előléptetés. A király a tartalékban Roller János máv. hivatalnokot, honvédhadnagyot főhadnagy- gyá léptette elő. Hüeghali orosz hadifogoly. A Kobrak-kórházban már kevesbedik az orosz hadi foglyok halálozási száma. A súlyosan sebesültek átestek az operációkon s szépen gyógyulnak, sőt már néhány fel is gyógyult, a kiket legközelebb fogolytáborok valamelyikébe fognak elszállítani. Az elmúlt héten már csak egy orosz hall meg: Szlobogyenik Julián 32 éves, nős, földmives, g. kel. vallású, Szkatines községi (Podorszki kerület, Oroszország) születésű, az orosz hadsereg 232. gyalogezredének katonája, ki kedden éjjel halt meg genyvérüség következtében. A kisleány hulláját kifogták. Az uszodánál fúlt a Dunába a tizenegy éves Belányi Mária. A piszkos hullámok nem messzire vitték a szerencsétlen teremtés hulláját, a mely a vaslejárónál felakadt. Most, hogy a viz leapadt, a hullát megtalálták és elhanlolták. Nem keli kukorica a kenyérbe, megsüti a pék a tiszta búzás kenyeret. A hivatalos lap egyik múlt heti száma közli, hogy ezentúl sehol sem kötelező a kukoricás kenyér, sőt a pékeknek szabad a keverés nélkül való kenyeret is megsütni 0F.z a hivatalos rendelkezés legjobban mutatja, hogy Alpgyarországnak gyönyörű termése van, Anglia világnak kürtőit híresztelése, hogy kiéhezteti a központi hatalmakat, nem sikerült. Országos öröm ez, felér nagy győzelmekkel, de legyen ennek helyi vonatkozása is: ezentúl kérjük, hogy a kenyérlisztet kukoricás keverés nélkül hozzák a városban forgalomba. Úgy, a mint ez más városban van, mint ezt már a kormány régen megengedte. Nagy a vérük az újoncoknak. Csütörtökön vonultak be a 19 éves népfelkelők ezredeikhez, de előbb olyan duhaj kedvükről adtak Ízelítőt, hogyha igy lesz a muszkával és olaszszal szemben is, akkor nincs mitől félni. Szerdán ette Ba- binszky Ferenc, Fehér András és Kristóf János neki rontottak Molnár István és Mi- hálka Béla főgimnáziumi tanulóknak és nagy verekedést kezdtek. Egy másik kis társaság pedig, kár hogy a rendőrség nem hozza nyilvánosságra a hősök neveit, egy kis zsidó fiúnak vágta le a pajeszeit. Ki- szely József Deákváron volt erős és alaposan ellátta Bugyi Józsefet és Károlyi Mihályt. Ugyancsak szerda estén a Központi kávéház volt színhelye nagy verekedésnek, m lyben az újoncok vettek részt. A rendőrség azok ellen jár el, a kik itthon maradtak, a nagy vérű népfölkelőknek pedig majd a katonai hatóság előtt lesz elintézve a dolguk. Nyilttér Mogyoróssy István úrnak Helyben* Hivatkozva a „Váci Hírlap“ 52-ik számában megjelent cikkére, mely a szikviz árainak felemelésével foglalkozik, az alábbiakban válaszolok : Ön, mint nem szakmabeli, nem érti és hogy bő részletességgel foglalkozzam, nem érdemes. Hogy a szikviz mért lett drágább; arról meggyőződhetik, itt a kulcs, tessék bemenni a fogyasztási adóhivatalba és csináljon önmagának számítást, hány fröcs- csel fogy jelenleg kevesebb a szokottnál a vendéglőkben. A kocsiknak pedig menni kell, de abban ló is kell, hogy a fuvarozást végezhesse! ön mint mindenhez értő, igen nagy szolgálatot tenne nékem és sok ezreknek, ha lenne szives megmondani, mikor lesz vége a háborúnak? Ha helyes lesz a dátum és bebizonyul, úgy az Ön kívánságára azonnal olcsó szikvizzel szolgálok. Vácz, 1915. julius 17.' Nagy György 1 szikviz^yáros egyesült szikvizgyári tag. Dr. Vadas József orvos, a maga, valamint gyermekei: Mária, Ferenc, Lydia és György, úgyszintén a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtört sajgó szivvel jelenti, hogy házának őrangyala és éltető lelke DR. VADAS JÓZSEFNÉ szül. FUNK RÓZA a hűséges, példás hitves, a családanyák mintaképe és gyermekeinek bálványozója, az igaz testvér, az ön- feláldozásig jó rokon, életének 47-ik és zavartalan, legboldogabb házasságának 23-ik évében, néhány heti súlyos betegség után Budapesten, f. hó 14-én reggeli F2 4 órakor jobblétre szendertilt. Drága, felejthetetlen hálottunkat Vácra szállitván, gr. Csáky Károly-út 28. sz. alatti lakásunkból f. hó 16-án délelőtt 11 órakor kisértük örök nyugvóhelyére. Vác, 1915. julius 17. Legyen neked könnyű a föld és csendes a pihenésed! Mi mélységes gyászba borulva, örökre szivünkbe zárjuk soha el nem múló emlékedet!
