Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-07-18 / 54. szám

V A C I HÍRLAP Vasutas-katonák. Egy hadivasut építése. Két ország legkülönbözőbb vidékéről kerülnek össze, egy csapatba a vasutas­katonák. Egyetlen ezredük van ; de ez az ezred szaporán hozza világra az uj szá­zadokat. Most már a harmincon felül tar- farfanak és ez a több mint harminc szá­zad szét van szórva a legkülömbözőbb harcterekre s a legkülönbözőbb ellensé­gekkel szemben — van belőlük bőven — harcol és dolgozik. Az egyik csapat a fel­robbantott vasúti hidakat épit újra, a má­sik éppen ellenkezőleg: hidakat robbant, hogy az ellenség előrenyomulni, vagy visz- szavonulni ne tudjon ; a harmadik, negye­dik, tizedik kis tábori vasutat rak le és szállít rajta embert, élelmiszert, muníciót ; a huszadik rendes vasúti szolgálatot lát el közvetlenül az ellenség közelében,-veszé­lyeztetett területen, a hol a polgári vasúti alkalmazottaktól nem lehet követelni, hogy — esetleg srapnellek hullása közben — váltókat igazgassanak. Foglalkozásuk tehát éppen nem békés. A vasutas csapatok sok derék katonája visel jól megérdemelt vi- tézségi kitüntetést. Láttam például nagy ezüst viíézségi érmet egy vasutaslszázad- beli zászlós mellén. Hogyan szerezte ? — szerénységből nem volt hajlandó meg mondani. Csak annyit tudtam meg, hogy egy tábori vasútvonalat védelmezett meg kis csapattal, fegyveresen, az oroszokkal szemben. De nagyon sokszor maga a munka is, a mit végeznek, a bátorság tűz- próbája. Huszonöt-harminc méternyi szé­dítő magasságban, szakadékok, vagy zúgó vizek fölött, hatalmas vasúti hidak karcsú vastartóit szerelni, gyors munkával, meleg­ben, hidegben, szélben, viharban : ez pró­bára teszi a szivet és az idegeket s a ki meg nem szokta, talán szédülten fordulna le arról a veszedelmes helyről, a hol nyu­godtan és villámgyorsan dolgoznak a va­sutas katonák, Hát a robbantások ? Külön tudománya van a rombolás eme fajtájának s a mi vasutas katonáink értik ezt a tudományt, tökéletes munkát végeznek. Az oroszok — mint a mi szakértő tisztjeink lenézően ál­lapítják meg — szakértelem nélkül rob­bantanak. Többnyire tudatlan kozákokra bízzák ezt a fontos munkát. A kozák az utolsó pillanatban elhelyezi a robbantó patronokat a hídon, ott, a hol éppen éri s azután elvágtat, hogy megmentse a bőrét. Az ilyen robbantás többnyire kisebb kárt okoz, mint az ellenség szempontjából hasznos volna. A mi kiképzett robbantó csapataink ezzel szemben tudják, hogy a hid szerkezetének megfelelően hol s ho­gyan kell a patronokat elhelyezni, ha azt akarjuk, hogy ne csak menydörögjön, ha­nem a lehető leghatásosabban pusztítson is. Az oroszok tudatlansága sokszor meg­könnyíti számunkra a helyreállítás munká­ját; a mi vasutasaink gyakran okoznak nekik helyrehozhatatlan károkat. Jól rombolni s jól építeni, ha kell: ez a háború művészete ; s a vasutas ezred ka­tonái bőven kiveszik a részüket mindkét feladatból. Láttam műveiket minden formá­ban. Óriási hidak félelmetes vasrácsait a mélységbe zuhanva, elgörbülve, felfordulva. Tiszta munka volt. S láttam — mégis csak közelebb áll szivünkhöz a béke munkája — midőn munkások ezreivel síneket rak­tak le, sziklákat robbantottak, évszázados fákat döntöttek le, hogy minél gyorsabban elkészítsenek egy hetven kilométer hosszú hadi vasutat s kipótolják vele, a mit béke idején elmulasztottunk. Hadi vasút : ez nem tévesztendő össze a tábori vasúttal. A tábori vasul sínjei, váltói, kocsijai, ki'érői — állomásai — tö­kéletesen készen vannak, szekerekre pa­kolva. A keskeny sínpár összetartozó kis darabjait csak le kell rakni az útra, hor­gaikkal egymásba kapcsolni — s már szaladhatnak rajta a lóvasúti kocsik. A hadi vasút ezzel végleges, rendesen meg­épített vasút, épp oly széles, mint a fővo­nalak, vagyis —mint a szakemberek mond­ják — „rendes nyomtávú“, a háború el­múltával is megmaradhat és felhasználható s a béke idején épiíett vasúttól csupán annyiban különbözik, hogy építésénél és üzeménél semmi egyébb szemponttal nem törődnek, mint a katonai szemponttal. Te­hát nincs hosszadalmas tervezgetés, szá- mitgatás, nem kell polgári hozzájárulás és engedélyezés. Megjön a parancs és egy­kettőre megkezdődik a munka; kitűzik a vonalat, a hogyan tisztán gyakorlati szem­pontból a leghelyesebbnek látszik, amun- kások — katonák és civilek — rögtön túrják a földet, mikor a pályát kiegye'ngeí- ték, elkészítették a töltéseket és bevágá­sokat, lerakják a talpfákat, rá a síneket; a folyókon megépülnek a hidak állomá­soknak jók a szerény fabódék s már kész az egész. Természetesen nem megy éppen olyan gyorsan a munka, mint leírása. De mégis a polgári vasútépítéssel szemben ameri­kai jellege van a hadi vasút elkészül­tének. Amerikai; nemcsak a gyorsasá­got, hanem az elhatározás szabadságát, sablonoktól mentességét, minden kis részlet rendkívül egyszerű s mégis praktikus vol­tát tekintve. (Befejezése szerdai számunkban.) Előléptetés. A király a tartalékban Roller János máv. hivatalnokot, honvédhadnagyot főhadnagy- gyá léptette elő. Hüeghali orosz hadifogoly. A Kobrak-kórházban már kevesbedik az orosz hadi foglyok halálozási száma. A súlyosan sebesültek átestek az operáció­kon s szépen gyógyulnak, sőt már néhány fel is gyógyult, a kiket legközelebb fogoly­táborok valamelyikébe fognak elszállítani. Az elmúlt héten már csak egy orosz hall meg: Szlobogyenik Julián 32 éves, nős, földmives, g. kel. vallású, Szkatines köz­ségi (Podorszki kerület, Oroszország) szü­letésű, az orosz hadsereg 232. gyalogez­redének katonája, ki kedden éjjel halt meg genyvérüség következtében. A kisleány hulláját kifogták. Az uszodánál fúlt a Dunába a tizenegy éves Belányi Mária. A piszkos hullámok nem messzire vitték a szerencsétlen terem­tés hulláját, a mely a vaslejárónál felakadt. Most, hogy a viz leapadt, a hullát megta­lálták és elhanlolták. Nem keli kukorica a kenyérbe, megsüti a pék a tiszta búzás kenyeret. A hivatalos lap egyik múlt heti száma közli, hogy ezentúl sehol sem kötelező a kukoricás kenyér, sőt a pékeknek szabad a keverés nélkül való kenyeret is meg­sütni 0F.z a hivatalos rendelkezés legjobban mutatja, hogy Alpgyarországnak gyönyörű termése van, Anglia világnak kürtőit híresz­telése, hogy kiéhezteti a központi hatal­makat, nem sikerült. Országos öröm ez, felér nagy győzelmekkel, de legyen ennek helyi vonatkozása is: ezentúl kérjük, hogy a kenyérlisztet kukoricás keverés nél­kül hozzák a városban forgalomba. Úgy, a mint ez más városban van, mint ezt már a kormány régen megengedte. Nagy a vérük az újoncoknak. Csütörtökön vonultak be a 19 éves nép­felkelők ezredeikhez, de előbb olyan du­haj kedvükről adtak Ízelítőt, hogyha igy lesz a muszkával és olaszszal szemben is, akkor nincs mitől félni. Szerdán ette Ba- binszky Ferenc, Fehér András és Kristóf János neki rontottak Molnár István és Mi- hálka Béla főgimnáziumi tanulóknak és nagy verekedést kezdtek. Egy másik kis társaság pedig, kár hogy a rendőrség nem hozza nyilvánosságra a hősök neveit, egy kis zsidó fiúnak vágta le a pajeszeit. Ki- szely József Deákváron volt erős és ala­posan ellátta Bugyi Józsefet és Károlyi Mihályt. Ugyancsak szerda estén a Köz­ponti kávéház volt színhelye nagy vereke­désnek, m lyben az újoncok vettek részt. A rendőrség azok ellen jár el, a kik itthon maradtak, a nagy vérű népfölkelőknek pe­dig majd a katonai hatóság előtt lesz el­intézve a dolguk. Nyilttér Mogyoróssy István úrnak Helyben* Hivatkozva a „Váci Hírlap“ 52-ik számá­ban megjelent cikkére, mely a szikviz árai­nak felemelésével foglalkozik, az alábbiak­ban válaszolok : Ön, mint nem szakmabeli, nem érti és hogy bő részletességgel foglalkozzam, nem érdemes. Hogy a szikviz mért lett drágább; arról meggyőződhetik, itt a kulcs, tessék bemenni a fogyasztási adóhivatalba és csi­náljon önmagának számítást, hány fröcs- csel fogy jelenleg kevesebb a szokottnál a vendéglőkben. A kocsiknak pedig menni kell, de abban ló is kell, hogy a fuvarozást végezhesse! ön mint mindenhez értő, igen nagy szolgálatot tenne nékem és sok ezreknek, ha lenne szives megmondani, mikor lesz vége a háborúnak? Ha helyes lesz a dá­tum és bebizonyul, úgy az Ön kívánságára azonnal olcsó szikvizzel szolgálok. Vácz, 1915. julius 17.' Nagy György 1 szikviz^yáros egyesült szikvizgyári tag. Dr. Vadas József orvos, a maga, valamint gyermekei: Mária, Ferenc, Lydia és György, úgyszintén a nagy­számú rokonság nevében fájdalomtól megtört sajgó szivvel jelenti, hogy házának őrangyala és éltető lelke DR. VADAS JÓZSEFNÉ szül. FUNK RÓZA a hűséges, példás hitves, a család­anyák mintaképe és gyermekeinek bálványozója, az igaz testvér, az ön- feláldozásig jó rokon, életének 47-ik és zavartalan, legboldogabb házassá­gának 23-ik évében, néhány heti sú­lyos betegség után Budapesten, f. hó 14-én reggeli F2 4 órakor jobblétre szendertilt. Drága, felejthetetlen hálottunkat Vácra szállitván, gr. Csáky Károly-út 28. sz. alatti lakásunkból f. hó 16-án délelőtt 11 órakor kisértük örök nyug­vóhelyére. Vác, 1915. julius 17. Legyen neked könnyű a föld és csendes a pihenésed! Mi mélységes gyászba borulva, örökre szivünkbe zárjuk soha el nem múló emlékedet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom