Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-07-18 / 54. szám

HuszonKileocediK évfolyam 54 szám. Vác 1915. julius 18 vasárnap, VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárr ap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Pestmegyei gazdák a Haditermény r. t. ellen. A Haditermény Részvénytársaság műkö­dését ismertető körlevelében úgy intézke­dett, hogy a felárat, vagyis a termés gyor­sabb betakarítására serkentő prémiumot csak az a búza és rozsmennyiség igényel­het, a melyet az iliető ciklusban a vasúti, vagy hajóállomás tényleg fölvett, avagy a Haditermény r. t. végleg átvett. Ez a ren­delkezés a gazda rovására is értelmezhető, a mi onnan is kitűnik, hogy az intézet és a megbízott gabonavásárlók között napok óta vita folyik arra nézve, hogy a termelő ilyen megrövidítéséből eredő hasznot me­lyik közvetítő fél kapja. A gazdák már ér­zik ennek a szándéknak a terhét és ilyen értelemben sűrű tiltakozások érkeznek. A napokban a Pestmegyei Gazdasági Egyesületet konkrét panaszok foglalkoztat­ták a Hadifermény r. t. megbízottjainak el­járása miatt, a melyet a miniszterelnökhöz és a földművelésügyi, kereskedelemügyi, valamint a belügyi kormányokhoz intézett fölterjesziésben kifejezésre is juttattak. A gazdák áldozatok árán komolyan vették a gabonaforgalmat szabályozó rendeletet, kö­vetelhetik tehát, hogy jogaikban ne csor­bítsák meg őket. A Pesfmegyei Gazdasági Egyesület igaz­gató-választmánya Keglevich Gábor gróf elnöklésével minap ülést tartott, a tárgya­lásra került ügyeket Zsivánovits Béla egy­leti titkár ismertette. Nagy és élénk vita fejlődött ki azzal kapcsolatban, hogy pa­naszok merültek föl az ellen, hogy bár a cséplés még meg sem kezdődött, a Hadi­termény r. t. már most sem akarja a meg­állapított maximális áron átvenni a gabonát. Az igazgatóválasztmány elhatározta, hogy ebben az ügyben fölterjesztést intéz Tisza István gróf miniszterelnökhöz, de ugyan­ezt a fölíratát tudomásvétel végett meg­küldi a földművelésügyi, kereskedelemügyi és belügyminiszternek s az Országos Ala- gyar Gazdasági Egyesületnek. Miután a Haditermény r. t. a maximális áron való átvételtől vonakodik, arra a sürgős intéz­kedésre kérte a kormányt, kövessen el mindent az üzérkedés teljes kizárása cél­jából, mert itt alku meg nem engedhető. A maximális ár legyen egyúttal minimális ár is, mert az átvétel késleltetése nemcsak a gazdálkodóknak, hanem a fogyasztó nagyközönségnek is tetemes károsodását jelentené. Hogy pedig alkuról van szó, ab­ból is kitűnik, hogy — a mint a napilapok jelentik — a Haditermény r. t. mindazok­nak a kereskedőknek hajlandó a vásárló megbízást megadni, a kik az intézetnek métermázsánkint 1 K 30 f hasznot biztosí­tanak. Ily viszonyok között tehát, a midőn a kormány részéről alakított vevőtársaság a gabonavásárlást csak a későbbi időben szándékozik megkezdeni, a gazdaközön­' •' -vChSái.'' 'Li:. ség és annak különösen az a része, a mely i pénzügyi okokból sürgősen kényszerítve van terményeinek eladására, vagy pedig raktárhelyiséggel nem rendelkezik, nagy­mértékű károsodásnak van kitéve. Mert kétségen kivü! elő fog állani az a helyzet, hogy a Haditermény r. t. részéről a ga­bona bevásárlásával megbízott kereskede­lem a nagymértékű kínálatot és a keres­letnek teljes hiányát arra fogja fölhasználni, hogy a gazdaközönség gabonáját jelenté­kenyen a megállbpitott árakon alul bizto­sítsa magának és azzal oly módon nye­részkedjék, hogy később a vevőközönség­nek a gabonát a megállapítod maximális áron bocsássa rendelkezésére. így a meg­állapított árak nem a gazdaközönségnek és a termelőknek javára fognak szolgálni, hanem a rendeletek utján kizárni kívánt közvetítő kereskedelemnek jogtalan hasz­nát fogják gyarapítani. A rendeletet ennélfogva oly toldással kell kiegészíteni, hogy a közérdekből, vagy kiviteli célokra szükséges gabonamennyi­ségek megvásárlására és száiiitására ala­kított társaság a neki fölajánlott és a kor­mányrendeleteknek megfelelő minőségben rendelkezésére bocsátott gabonanemöeket a fölajánlás időpontjában érvényben álló maximális áron tartoznak megvásárolni és méltányosan megállapított rövid záros ha­táridőn belül átvenni. A váci csata évfordulója. Tegnap reggel hét órakor a szokott ke- gyeleíességgel ünnepelte meg Vác város hazafias közönsége az 1849. évi julius 17-iki váci csata évfordulóját. A hétkápolnánál Kolossváry Mihály kanonokplébános nagy­számú ünneplő közönség előtt énekes gyászmisét mondott, mely alatt Érti Gábor székesegyházi karnagy saját szerzeményű remek, aktuális énekeivel dicsőítette a ma­gasság Urát s az elhalt hősök emlékét. A szent mise után a közönség a honvéd szo­borhoz vonult, a hol Farkasfalvi Kornél temesvári állami főreáliskolai tanár, váro­sunk szülötte, lelkes, szép emlékbeszédet tartott a félistenek dicső tetteiről, kapcso­latban a jelenlegi világháború eseményei­vel. Az idén a himnusz és szózat ének­lése a dalárdisták bevonulása miatt elma­radt s csak a hétkápolnában a mise végén énekelte a közönség a himnuszt. A meg­ható ünnepségen dr. Zádor János polgár- mester a város tisztikarával hivatalosan vett részt. KoszorúmegváBiás. Magas Árpád dr. és felesége 20 koronát küldtek szerkesztőségünkbe dr. Vadas Jó- zsefné emlékére koszorúmegváltás címén. Az összeg felét 10 koronát a hadiárvák­nak, másik felét pedig a váci vöröskereszt sebesültjeinek szánták. Az adományokat rendeltetési helyükre juttatjuk. Lesz még jó kenyér! Csak nem kell kétségbe esnünk az alis­pán úr által elrendelt gabonabeszerzések miatt, mint azt a „Váci Hírlap“ vasárnapi ! száma közölte. A íődolog az, hogy nem kell várnunk, mig a sült galamb a szánkba repül. „Segíts magadon, az Isten is meg­segít“ mondja a régi jó közmondás, ne várjunk mindég mindent a hatóságtól, (mint valami kiskorú gyámoltalanok) Van annak most a tisztviselők és alkalmazot­tak kis létszáma mellett elég gondja, te­hát a hol lehet, segítsük vállaikról levenni az olyan munkát, amit mi úgy megosztva meg sem érzünk, mig ők erre, úgy szólván, képtelenek. A dolog ugyan is ma úgy áll, hogy a minisztertanács akként intézkedett, hogy mindenki vegye meg már szeptember ele­jéig, a személyére, illetőleg a háztartásra a törvény által megállapított gabonameny- nyiséget. Hát ez jó részben kivihetetlen, ettől esett kétségbe a közönség legna­gyobb része. Itt segítsünk magunkon, ami­nek pedig oly egyszerű a módja! Miután igen sok családnak nincs és nem is lesz módjában, hogy a piacon lesse, mikor hoznak be egy szekér gabonát, most őneki ebből szabad venni, tegyük fel: 129 kilót egy személyre számítva, melyik eladó fog néki oda állni, mázsa és egyébb esz­közök híjával leméregetni és kiszámit- gatni, hogy mennyi jár érte (mert úgy, mint a babot, literszámra nem lehet kezelni), tehát a termelő inkább annak fogja adni, a ki az egészet megveszi. Ezért álljunk össze közösen. Egyikünk megveszi és szét osztja a többinek a gabonát. Ugyebár, már megoldás, de még nem a legjobb. Mert ilyen kiosz­tás után ki-ki vigye az ő részét és levi­tesse a Dunához, vagy a sződrákosi, verő­cei stb. malmokhoz és ott könyörögjön a molnároknak, hogy végre vegye már az övét sorba, hiszen már két hete, hogy le­hozta és ha lesz jó protekciója, úgy 3-4 hélre majd rá kerül a sor, ha addig ugyan be nem fagy a Duna vize. Ez ismét igen bajos, tehát a megbízottunk, ki közülünk a gabonát megvásárolta, az egyben meg is őröltetheti a gabonát és ismét egy köny- nyebbség, de még ez sem jó. Tehát térjünk a dologra, vagyis a leg­helyesebb megoldási módra. Ugyanis vá­rosunkban van 20—25 egyesület. Kevés polgára lesz a városnak, a ki valamelyik­nek ne lenne a tagja. Most a háború alatt majdnem mindenkinek kijut a kétszeres, sőt háromszoros munka is, ezért a váci egyesületek is vegyék ki a részüket és tegyék meg tagjaik érdekében, hogy írják össze, hogy kinek mennyi és milyen ga­bonára van szüksége, ezt aztán adják át valamely gabonakereskedőnek, molnárnak vagy a gőzmalomnak legkésőbb szeptem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom