Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-06-02 / 42. szám

)

Reggel hat óra ötvenöt perc. Csodálatoskép az egé.^z Kobrák megélénkül. Dr. Balogh Jenő parancsnok megelégedéssel látja, hogy minden a legnagyobb rendben, Gasparovics főhadnagy, dr. Horváth Elemér hadnagy, majd az orvosok jelentik neki, hogy minden elkészült az orosz sebesültek fogadására. A szűk előtéren száz és száz ember czorong és várja a nevezetes eseményt.

Mőst robog, azaz csak cammog be Verőce felől óvatosan a vöröskeresztes vonat a Kobrák sínpárra. Latkóczy állomásfőnöknek még ideje van elmagyarázni, hogy minden kórházvonat harminc kocsiból áll, abban műtő, parancsnoki, személyzeti, raktári, konyha-kocsi is van praktikus elosztásban. A mozdonyvezető befékez, a középen lévő kocsiból két segédorvos siet Balogh törzsorvos felé és jelentik, hogy 145 súlyos sebesült orosz katonát hoztak, a lábon levő betegeket viszik to- tovább Esztergomba.

Már nyitják is fel a vöröskeresztes ajtókat a cseh szaniíécek, a kik a vonattal érkeztek, a következő pillanatban a mi népfelkelőink szeméből eltűnt az álmosság és lázas buzgalommal emelgették ki a hordágyakon fekvő súlyosan sebesült oroszokat. Nyoic hordágy került elő egy kocsiból, rajtuk szenvedő szláv arcok.

Legelső megállapítás, hogy mind sápadt. A szenvedés leri arcukról, de azért mind, niind-cigareítázik. Szenvedélyes dohányosok, dohányuk van, de cigaretíapapirosuk nincs, hát „Verlustliste“ a mibe a dohány kerül. A rettenetes szenvedést a füst enyhíti. Mindegyiknek — az orosz vallásosságára vall, — legalább is a kereszt van nyakán. A nagy oroszok mellén egész tenyérnyi szentkép függ (meg is mentette őket, mert élve kerülnek haza.)

Csodálkozást keltett, hogy milyen rossz a ruhájuk. Mindegyik hozta magával az uniformisát. Ezt pedig megviselte a kárpáti hadjárat. Csata után a szanitécek felszedték őket, fertőtlenítették az oroszt — málik, nyúlik a hires földszennyes színű orosz ruha és köpeny. De a csizmájuk kitűnő, alig a tizediken látszik a rettenetes gyalogolások nyomain kívül egy-egy folt.

Ruházatukat kevesen viselik, csizmát egy se, hiszen fasinekben van a lábuk. Bámészan néznek szét, mikor a vöröskeresztes kocsiból kiemelik őket, nagyokat szívnak cigarettáikból és egyik másik kérdi, hova kerültek. Mondják nekik, hogy közel Budapesthez, de szenvedő arcuk nem árul el értelmet, nekik ismeretlen város. Csak egy vörös szakállú, összegub- baszkodott orosz mondta, hogy akárhová került, ő többé el nem megy innen. (T. i. olyan beteg volt a szegény, hogy biztosra veszi halálát.)

A közönség kérdésekkel halmozta el a súlyos sebesülteket. Sok érdekeset tudtunk meg.

A legtöbb azt mondotta, hogy Jaroslau előtt sebesült meg (május 15.) kérdezték tőlük, hogy milyen korosztály van otthon, azt felelték, hogy a húsz évestől a negyvenhatig mindenki a harctéren van. A sebesüllek közt 20—42 éves kornak voltak és a népfajokat jellemző, legkülömbözö típusokat mutatták. Mondták nekik, hogy most összekerülnek a mi katonáinkkal, erre azt válaszolták, hogy az nem ellenség, hanem a — germán. De hozzá tették szomorúan,

VÁCI HÍRLAP

hogy a magyar tud lőni és mutatták összeroncsolt lábaikat. Egy minski katona, a ki feltűnt, mert gyönyörűen ápolt kezei és körmei voltak és kiderült róla, hogy bankkönyvelő, csendesen jegyezte meg, hogy a magyarok se panaszkodhatnak a dum-dum ellen, mert ime ... és feltakarta a pokrócot, hátától a kislábujjáig fásliban volt a teste.

A hölgyek mindenáron kozákot kerestek. A kozák ugyanis sebesültjeit meneküléskor nyergébe emeli és vágtat vele. Nehéz elfogni. Egyetlen egy kozákot találtak az első kocsiban. Fején volt a medvebőrös süveg. Tüntetni akart vele. Talán mert legelőször vitték el, nem beszélt, nem vették észre.

Két óráig tartott a „kirakodás“. Benn a folyosón, a hordágyon hozott oroszok mindegyikétől elvették a csizmát, kabátot, sapkát, köpenyt és számot kaptak. Fenn, a kórteremben osztályozták őket, ki súlyos, ki könnyebb beteg. A súlyos osztály egy fél óra alatt megtelt, sőt a súlyosak másik osztályokra is átkerültek. Mindegyiket az ágya előtt teljesen átöltöztették s azután kezdődött az orvosi vizit. Eddig volt munka a hadikórházban, de most megháromszorozódott. Bármennyi is volt a beteg mostanáig, a legnagyobb része könnyű sebesült és most egyszerre 145 ilyen nehéz beteg jött. Ha eddig némi pihenésük volt az orvosoknak és ápolónőknek, vasárnap reggeltől az megszűnt: a rettenetes sebekkel terhelt szerencsétlenek ordítanak fájdalmukban és segítséget kérnek. Naponta mindegyik sebét tisztítják, esetleg operálják. átköfözik — tessék elképzelni, hogy ma más, egészen más a váci honvédhadi- kórház mint eddig volt.

A mint fel vitték az oroszokat a termekbe és ágyukba jutottak, kézzel, lábbal azt értették meg, hogy nagyon éhesek. (A muszkára nagyon jellemző, hogy mindég éhes), Az önkéntes ápolónők nagyon megvoltak illefődve és sorra jártak Miltényihez, adjon enni. Balogh dr. törzsorvos meg a népfelkelőket dicsérte és igazán nagyon buzgó munkásságukért, melyet a 145 betegnek az emeletre való felcipelésével végeztek, kieszközölt egy jó pohár bort nekik. Természetes, hogy az oroszok és a magyarok is hozzájutottak ahhoz, a mi őket illeti.

Két óra alatt vége volt a beszállítás nagy munkájának. A vöröskeresztes vonat utolsó három kocsijában vagy száz orosz fogoly szorongott. Nagyon szerettek volna ők is leszállani, de az előttük cirkáló katona- poszt nem engedte. Ezek a könnyebb sebesültek voltak, vitték tovább őket Esztergomba.

Végül egy kis epizód. A nagy kórházban van egy kis sziget: váci fiuk képezik. Egyik Simák a neve, derűs arccal könyörög Ivánkánénak:

Nagyságos asszony! Nem lehetne kikeresni nekem a muszkák között, hogy ki lőtte át a kezemet. Tessék elhinni, nem megbékülni akarok!

A szenvedő oroszok, a kik ma többségben vannak a váci hadikórházban, ágyaikba jultotlak és a Kobrák körül őrséget állítottak fel. A szabályzat igy parancsolja, de utolsó közlegény is tudja, nem szökik meg a muszka, ha végre a váci hadikórházba kerülhetett!

Több lisztet és kenyeret adnak!

A fehér lisztutalványok körül ma már nincs semmi zavar, csak mindenki kevesli azt a sovány osztást, melyet a minisztérium egy-egy személynek rendelt. Most egyszerre megváltozott a helyzet s a kik megbarátkoztak a kukoricás kenyérrel, már jól is lakhatnak belőle. A városi hatóság ugyanis jó nagy menniségü lisztkészlettel rendelkezik, ezért úgy határozott, hogy a napszámba járó mezei munkásoknak, de csak 18 éven felülieknek, az előirt liszt, vagy kenyérmennyiség helyett ezentúl jóval többet adjanak ki. Mily nagy ez a mennyiség, mindjárt láthatjuk, ha az eddig állapottal összehasonlítjuk. Múlt hétig körülbelül másfél kilo kenyeret kapott egy ember, egy hétre, ezentúl öt és fél kilót fognak kapni, vagy az ennek megfelelő lisztet. A „lisztiroda“ Kisparti dr. vezetésével lázasan állítja ki a pótutalványokat és már sokan meg is kapták.

Te Deum a főgimnáziumban.

Vasárnap ért véget a váci főgimnáziumban a kilenc hónapos csonka tanév. A diákok bejöttek a vidékről, hogy részt vegyenek a Te Deumon, melyet Schandl Aáiklós igazgató mondott. Mise után minden osztályban szétosztották a bizonyítványokat és az ifjúság a világ négy tája felé szétrebbent. Még egyszer jönnek be ebben a tanévben : Péíer-Pálkor, mert ekkor kapják meg az Értesítőket.

ECi alkalmaz rokkant katonákat ?

A háborúban érettünk harcolt és rokkantakká vált katonák támogatására alaku]L egyesület célul tűzte ki, hogy a rokkantakat a munkás polgári társadalomban rokkantságuk mérvéhez képest kenyérkeresethez juttassa. A magyar gazdatársadalom a háború kitörése óta számtalan tanujeléí adta önzetlen hazafiasságának és meg vagyunk győződve, hogy a háború rokkant- jainak sorsát is szivén viseli és minden lehetőt elkövet, hogy őket tisztességes kenyérkeresethez juttassa. A gazdaságban sok olyan teendő van, amit rokkantak is képesek ellátni és csak hazafias és emberi kötelességét teljesiti az a gazda, aki az ilyen teendők ellátására rokkantat alkalmaz. Felhívják lapunk utján azon uradalmakat és gazdákat, akik rokkantat hajlandók alkalmazni, hogy ezt jelentsék be a rokkant katonákat gyámolifó és elhelyező hivatalnak Budapest, VI., Andrássy-ut 8.

Az uzsora üldözése.

Az igazságügyminiszter a kir. ügyészségek vezetőihez körrendeletét intézett annak bevezetése mellett, hogy tudomása szerint az uzsoráskodás egyes vidékeken ismét erősen fellépett. A miniszteri rendelet azt mondja, hogy az uzsoratörvények hiányosságuk dacára is kellő módot nyújtanak arra, hogy a legkülönbözőbb alakban jelentkező és formákba burkolt uzsoraesetek is megtorlást nyerjenek. Fölhívja tehát az ügyészségeket, hogy a hatóságuk területén a közgazdasági életet figyelemmel kisérjék s erre a néppel közvetlenül érintkező közigazgatási hatóságokat is kérjék föl.

(Meghalt a hazáért.

A máramarosszigeti tartalék-kórház parancsnoksága, tegnap értesítette a városi hatóság utján a hozzátartozókat, hogy Oroszki József katonai munkás, váci ember ottan május 27-én tífusz következtében meghalt. A hősi halált halt katonai munkást még az nap temették el Máramaros- szigeten.