Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-06-02 / 42. szám

) Reggel hat óra ötvenöt perc. Csodálatos­kép az egé.^z Kobrák megélénkül. Dr. Ba­logh Jenő parancsnok megelégedéssel látja, hogy minden a legnagyobb rendben, Gasparovics főhadnagy, dr. Horváth Elemér hadnagy, majd az orvosok jelentik neki, hogy minden elkészült az orosz sebesül­tek fogadására. A szűk előtéren száz és száz ember czorong és várja a nevezetes eseményt. Mőst robog, azaz csak cammog be Ve­rőce felől óvatosan a vöröskeresztes vo­nat a Kobrák sínpárra. Latkóczy állomás­főnöknek még ideje van elmagyarázni, hogy minden kórházvonat harminc kocsi­ból áll, abban műtő, parancsnoki, személy­zeti, raktári, konyha-kocsi is van praktikus elosztásban. A mozdonyvezető befékez, a középen lévő kocsiból két segédorvos siet Balogh törzsorvos felé és jelentik, hogy 145 súlyos sebesült orosz katonát hoztak, a lábon levő betegeket viszik to- tovább Esztergomba. Már nyitják is fel a vöröskeresztes ajtó­kat a cseh szaniíécek, a kik a vonattal érkeztek, a következő pillanatban a mi népfelkelőink szeméből eltűnt az álmos­ság és lázas buzgalommal emelgették ki a hordágyakon fekvő súlyosan sebesült oroszokat. Nyoic hordágy került elő egy kocsiból, rajtuk szenvedő szláv arcok. Legelső megállapítás, hogy mind sápadt. A szenvedés leri arcukról, de azért mind, niind-cigareítázik. Szenvedélyes dohányo­sok, dohányuk van, de cigaretíapapirosuk nincs, hát „Verlustliste“ a mibe a dohány kerül. A rettenetes szenvedést a füst eny­híti. Mindegyiknek — az orosz vallásos­ságára vall, — legalább is a kereszt van nyakán. A nagy oroszok mellén egész tenyérnyi szentkép függ (meg is mentette őket, mert élve kerülnek haza.) Csodálkozást keltett, hogy milyen rossz a ruhájuk. Mindegyik hozta magával az uniformisát. Ezt pedig megviselte a kár­páti hadjárat. Csata után a szanitécek fel­szedték őket, fertőtlenítették az oroszt — málik, nyúlik a hires földszennyes színű orosz ruha és köpeny. De a csizmájuk kitűnő, alig a tizediken látszik a rettenetes gyalogolások nyomain kívül egy-egy folt. Ruházatukat kevesen viselik, csizmát egy se, hiszen fasinekben van a lábuk. Bámészan néznek szét, mikor a vörös­keresztes kocsiból kiemelik őket, nagyo­kat szívnak cigarettáikból és egyik másik kérdi, hova kerültek. Mondják nekik, hogy közel Budapesthez, de szenvedő arcuk nem árul el értelmet, nekik ismeretlen vá­ros. Csak egy vörös szakállú, összegub- baszkodott orosz mondta, hogy akárhová került, ő többé el nem megy innen. (T. i. olyan beteg volt a szegény, hogy biztosra veszi halálát.) A közönség kérdésekkel halmozta el a súlyos sebesülteket. Sok érdekeset tudtunk meg. A legtöbb azt mondotta, hogy Jaroslau előtt sebesült meg (május 15.) kérdezték tőlük, hogy milyen korosztály van otthon, azt felelték, hogy a húsz évestől a negy­venhatig mindenki a harctéren van. A se­besüllek közt 20—42 éves kornak voltak és a népfajokat jellemző, legkülömbözö típu­sokat mutatták. Mondták nekik, hogy most összekerülnek a mi katonáinkkal, erre azt válaszolták, hogy az nem ellenség, hanem a — germán. De hozzá tették szomorúan, VÁCI HÍRLAP hogy a magyar tud lőni és mutatták össze­roncsolt lábaikat. Egy minski katona, a ki feltűnt, mert gyönyörűen ápolt kezei és körmei voltak és kiderült róla, hogy bank­könyvelő, csendesen jegyezte meg, hogy a magyarok se panaszkodhatnak a dum-dum ellen, mert ime ... és feltakarta a pokró­cot, hátától a kislábujjáig fásliban volt a teste. A hölgyek mindenáron kozákot kerestek. A kozák ugyanis sebesültjeit menekülés­kor nyergébe emeli és vágtat vele. Nehéz elfogni. Egyetlen egy kozákot találtak az első kocsiban. Fején volt a medvebőrös süveg. Tüntetni akart vele. Talán mert leg­először vitték el, nem beszélt, nem vették észre. Két óráig tartott a „kirakodás“. Benn a folyosón, a hordágyon hozott oroszok min­degyikétől elvették a csizmát, kabátot, sap­kát, köpenyt és számot kaptak. Fenn, a kórteremben osztályozták őket, ki súlyos, ki könnyebb beteg. A súlyos osztály egy fél óra alatt megtelt, sőt a súlyosak másik osztályokra is átkerültek. Mindegyiket az ágya előtt teljesen átöltöztették s azután kezdődött az orvosi vizit. Eddig volt munka a hadikórházban, de most megháromszoro­zódott. Bármennyi is volt a beteg mosta­náig, a legnagyobb része könnyű sebesült és most egyszerre 145 ilyen nehéz beteg jött. Ha eddig némi pihenésük volt az or­vosoknak és ápolónőknek, vasárnap reg­geltől az megszűnt: a rettenetes sebekkel terhelt szerencsétlenek ordítanak fájdal­mukban és segítséget kérnek. Naponta mindegyik sebét tisztítják, esetleg operál­ják. átköfözik — tessék elképzelni, hogy ma más, egészen más a váci honvédhadi- kórház mint eddig volt. A mint fel vitték az oroszokat a termekbe és ágyukba jutottak, kézzel, lábbal azt ér­tették meg, hogy nagyon éhesek. (A musz­kára nagyon jellemző, hogy mindég éhes), Az önkéntes ápolónők nagyon megvoltak illefődve és sorra jártak Miltényihez, adjon enni. Balogh dr. törzsorvos meg a népfel­kelőket dicsérte és igazán nagyon buzgó munkásságukért, melyet a 145 betegnek az emeletre való felcipelésével végeztek, kieszközölt egy jó pohár bort nekik. Ter­mészetes, hogy az oroszok és a magya­rok is hozzájutottak ahhoz, a mi őket illeti. Két óra alatt vége volt a beszállítás nagy munkájának. A vöröskeresztes vonat utolsó három kocsijában vagy száz orosz fogoly szorongott. Nagyon szerettek volna ők is leszállani, de az előttük cirkáló katona- poszt nem engedte. Ezek a könnyebb se­besültek voltak, vitték tovább őket Eszter­gomba. Végül egy kis epizód. A nagy kórházban van egy kis sziget: váci fiuk képezik. Egyik Simák a neve, derűs arccal könyö­rög Ivánkánénak: Nagyságos asszony! Nem lehetne ki­keresni nekem a muszkák között, hogy ki lőtte át a kezemet. Tessék elhinni, nem megbékülni akarok! A szenvedő oroszok, a kik ma többség­ben vannak a váci hadikórházban, ágyaikba jultotlak és a Kobrák körül őrséget állítot­tak fel. A szabályzat igy parancsolja, de utolsó közlegény is tudja, nem szökik meg a muszka, ha végre a váci hadikór­házba kerülhetett! Több lisztet és kenyeret adnak! A fehér lisztutalványok körül ma már nincs semmi zavar, csak mindenki kevesli azt a sovány osztást, melyet a minisztérium egy-egy személynek rendelt. Most egy­szerre megváltozott a helyzet s a kik meg­barátkoztak a kukoricás kenyérrel, már jól is lakhatnak belőle. A városi hatóság ugyanis jó nagy menniségü lisztkészlettel rendelkezik, ezért úgy határozott, hogy a napszámba járó mezei munkásoknak, de csak 18 éven felülieknek, az előirt liszt, vagy kenyérmennyiség helyett ezentúl jóval töb­bet adjanak ki. Mily nagy ez a mennyiség, mindjárt láthatjuk, ha az eddig állapottal összehasonlítjuk. Múlt hétig körülbelül más­fél kilo kenyeret kapott egy ember, egy hétre, ezentúl öt és fél kilót fognak kapni, vagy az ennek megfelelő lisztet. A „liszt­iroda“ Kisparti dr. vezetésével lázasan állítja ki a pótutalványokat és már sokan meg is kapták. Te Deum a főgimnáziumban. Vasárnap ért véget a váci főgimnázium­ban a kilenc hónapos csonka tanév. A diákok bejöttek a vidékről, hogy részt vegyenek a Te Deumon, melyet Schandl Aáiklós igazgató mondott. Mise után min­den osztályban szétosztották a bizonyítvá­nyokat és az ifjúság a világ négy tája felé szétrebbent. Még egyszer jönnek be ebben a tanévben : Péíer-Pálkor, mert ekkor kap­ják meg az Értesítőket. ECi alkalmaz rokkant katonákat ? A háborúban érettünk harcolt és rokkan­takká vált katonák támogatására alaku]L egyesület célul tűzte ki, hogy a rokkanta­kat a munkás polgári társadalomban rok­kantságuk mérvéhez képest kenyérkereset­hez juttassa. A magyar gazdatársadalom a háború kitörése óta számtalan tanujeléí adta önzetlen hazafiasságának és meg vagyunk győződve, hogy a háború rokkant- jainak sorsát is szivén viseli és minden lehetőt elkövet, hogy őket tisztességes kenyérkeresethez juttassa. A gazdaságban sok olyan teendő van, amit rokkantak is képesek ellátni és csak hazafias és emberi kötelességét teljesiti az a gazda, aki az ilyen teendők ellátására rokkantat alkalmaz. Felhívják lapunk utján azon uradalmakat és gazdákat, akik rokkantat hajlandók alkal­mazni, hogy ezt jelentsék be a rokkant katonákat gyámolifó és elhelyező hivatal­nak Budapest, VI., Andrássy-ut 8. Az uzsora üldözése. Az igazságügyminiszter a kir. ügyész­ségek vezetőihez körrendeletét intézett annak bevezetése mellett, hogy tudomása szerint az uzsoráskodás egyes vidékeken ismét erősen fellépett. A miniszteri rende­let azt mondja, hogy az uzsoratörvények hiányosságuk dacára is kellő módot nyúj­tanak arra, hogy a legkülönbözőbb alak­ban jelentkező és formákba burkolt uzsora­esetek is megtorlást nyerjenek. Fölhívja tehát az ügyészségeket, hogy a hatóságuk területén a közgazdasági életet figyelemmel kisérjék s erre a néppel közvetlenül érint­kező közigazgatási hatóságokat is kérjék föl. (Meghalt a hazáért. A máramarosszigeti tartalék-kórház pa­rancsnoksága, tegnap értesítette a városi hatóság utján a hozzátartozókat, hogy Oroszki József katonai munkás, váci ember ottan május 27-én tífusz következtében meghalt. A hősi halált halt katonai mun­kást még az nap temették el Máramaros- szigeten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom