Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-01-13 / 4. szám
2 VÁCI HÍRLAP A miniszter sietteti a váci polgárőrség feloszlását. Flegmás, nyugodt embereket hozott ki a hétköznapi nyugalmukból az a gyűlés, mely néhány hónap előtt kimondotta a váci önkéntes őrség megalakulását. A város közgyűlési termében talán soha sem voltak annyian, mint azon az estén, mikor a pol- | gárok százai határoztak, hogy városuk terheiből egy jókora részt váilukra vesznek és megalakítják a polgárőrséget. Megalkották az őrség szabályzatát és ha szűkebb keretben is, mint tervezték, de megkezdték a szolgálatot az internáltak őrzésével. Mennyi bajon és veszedelmen ment már keresztül rövid fennállása alatt a váci polgárőrség, az mindenki előtt ismeretes a városban, de legjobban azok ismerik, a kik szabad idejükből többet áldoztak, hogy esküjükhöz híven teljesítsék kötelességüket, mint a mennyit jogosan követelhettek tőlük. A városi önkéntes őrség válságok egész sorát élte át, de mégis él és van körülbelül félezer tagja. A fogadalom nem engedi, hogy szalmaláng legyen a lelkesedés, hogy szégyenszemre feloszoljék és örök bélyegként viselje az 1914 — 15. évi váci önkéntes őrség, hogy az eskü nem teljesítése miatt kellelt^annak a sok kaján örvendező örömére kimúlnia. És talán akaratán kívül, mégis elérkezett a felbomlás processzusához. Maga a belügyminiszter, mely ezt a polgári kötelességet életre hívta, sietteti a polgárőrség feloszlását határozatával. A mint említettük, a váci polgárőrség első ténykedése volt, hogy szabályokat alkotott, a melyeknek alapján működni fog. Ezeket az alapszabályokat, melyek hűséges kópiái a budapesti, gr. Andrássy Gyula vezetése alatt álló önkéntes őrségnek, a belügyminiszterhez terjesztették fel jóváhagyás végett. A belügyminiszter a vármegye utján most értesítette Vác város közönségét, hogy a tervezett formában nem hagyja jóvá a váci önkéntes őrség szabályait. A miniszter — mondja tovább - egész országra készített őrségi szabályzatot, ezzel lehet működni, mással — nem. A miniszter állal alkotott alapszabályokban az áll, hogy bármely városban alakul polgárőrség, az mindenkor a rendőrség alá van rendelve. Ezt nem fogadta el az Andrássy-féle budapesti őrség, nem fogadta el a váci sem.A budapestinek törvényes fennállását a miniszter elismerte, a vácit meghalásra kényszeríti, pedig a budapesti példát szószerint lemásolta. Mert egész bizonyos, hogy a váci önkéntes őrség, mihelyt a miniszter határozata nyilvánossá lesz, megszűnik. Zádor János polgármester, mint főparancsnok a napokban közgyűlésre hívja össze az őrség ötszáz tagját és fel fogja lenni a kérdést: hajlandó-e Vác polgársága a rendőrség alá rendelve polgárőri szolgálatot teljesíteni ? És mint az alakuláskor, most az újabb gyűlésen egyhangú nem-mel fognak felelni, a mi a befejezést jelenti. A váci polgárőrség végóráit éli, vigacz- taló benne, hogy a belügyminiszter sietteti kimúlását. A váci polgárságot nem érheti a vád, hogy az intézményt el akarta pusztítani. A miniszter parancsolja. Legyen meg hatalmas akarata! Milyen lesz a január? Szegény katonáink a háború veszedelmein kívül legtöbbet az időjárás viszontagságaitól szenvednek s igy a harctéri híreken kívül aggodalommal lessük a meteorológiai jóslásokat is: milyen időt hoz rájuk a jövő. A december hónapi jóslás bevált. Az egész hónapot enyhe és csapadékdús napok dominálták. A meteorológusok most a január hónapi időjárás függönyét is íöl- lebbentették. Ők legalább azt hiszik. A függöny mögül elénk táruló kép szerint január hónap első harmada változatosnak ígérkezik. Lesznek hideg és langyos napok, eső és havazás. A második harmad állandó hideget hoz, a mely a harmadik harmadban zordon, havas, jeges téli időjárássá fajul. Szóval január normális téli hónapnak Ígérkezik s igy sokkal kedvezőbbnek, mint a decemberi langyos, csapadékos időjárás, a mely valóságos melegágya volt a különféle járványos betegségeknek s ezenkívül csapataink dolgát, a menetelést, támadást megnehezítette. IVialtáh«3E3 hadifogoly. Néhány év előtt a váci kir. járásbíróságnak volt járásbirája Herényi Jenő dr. kit később Budapestre rendeltek be. A biró nálunk nagy ismeretségei szerzett és a fővárosba való távozása után is fenlartotta azt. Ismerőseitől tudjuk, hogy Herényi dr. a háború kitörése után önként kérte katonai beosztását és mint hadnagy a déli harctéré jutott. Több ütközetben vett részt és most hónapok óta nem adott magáról hirt. A napokban felesége levelet kapott — Máltából. Herényi dr. hadnagy Írja, hogy a szerbek fogságába jutott s a szerbek az angoloknak adták át, kik a Földközi tenger szigetére, Máltába internálták. Itt említjük meg, hogy Simák József városi adóellenőr, kiről egy levelezőlap nyo- mány megállapítottuk, hogy hadifogoly, Szerbiából most irt haza é s köz li, hogy a szerbek jól bánnak vele. Lábbadozó katonák kórháza Nagymaroson, Nagymarosról jelentik lapunknak: E hó elsején nyílt meg Nagymaroson a 26. cs. és kir. gyalogezred és a hozzátartozó különleges fegyvernemek részére felállított lábbadozó kórház. Eddig 150 lábbadozó nyert elhelyezést a nagymarosi kórházban, kikből 35 már csapataihoz visszament. Az osztag parancsnoka Kaiser István cs. és kir. közös huszárőrnagy, segédtisztje Striezel Frigyes dr. treneséni földbirtokos, tartalékos tüzérhadnagy. Pintér Imre uj kinemaszkeccse. Kedves földik, Fintér Imre uj kinema- szkeccset irt: A nagy leszámolás címen. A főszerepeket a szerző, Farlagi Kornélia, Szentes János, Deliné és Fintér Irénke ját- szák, a filmrészt pedig Neumann József rendezte. Az érdekes darabot tegnap délután mulatták be a sajtó képviselőinek. Bizonyos, hogy Hintér uj darabja, mely a mai háborús világban játszik, országosan szives fogadtatásra talál s azt a tavasszal látni fogjuk nálunk is. A gazdakör közgyűlése. A felsővárosi ref. földmívelő Gazdakör január 17-én d. u. négy órakor a Gazdakör helyiségében (Kisváci-főút 70. sz.) tartja rendes évi közgyűlését. A tárgysorozat az lesz: 1. Elnöki jelentés, 2. A jegyzőkönyv hitelesítésére két tag választása, 3. Az évi számadások bemutatása, 4. Tisztújitás. VÁCI HUSZÁROK a háborúban. Karácsony est. — Szilveszter éj, Fordítva történt a dolog. Máskor nekünk hordták le a szép szál fenyőket karácsony estére, most mi vagyunk a fenyők hazájában, ha nem is épen a szent estét ünnepelni. Valahányszor otthon láttam ilyenkor a karácsonyfát, de sok mindenre gondoltam. Egymás után elevenedtek fel lelkemben a gyermekkori színes képek, az ifjúkori ábrándok, a családi kör boldogsága. Valami jóleső érzés szállta meg lelkemet, a világ otromba, zűrzavaros harmóniába olvadt, a templomi karoktól kezdve a legutolsó kis gyermek gagyogásáig minden szép voll, dicsőítő ének volt a békét hozó kis Jézusról. A gyertyák fényárjában úszó karácsonyfa aranyos-ezüstös díszítései boldogságot sugároztak, kápráztatok. Ilyenkor oda gondoltam magamat néha-néha a fenyők hazájába. Láttam, a mint ott állnak szép sorban édes hazánk határán, mint megannyi katona, hogy védjék, őrizzék. A fenyőfák tisztét most mi vettük át. A szent estén fenyőfák tövénél vagyunk, de hiányzik a disz. Nincsen időnk elmerengni a múlton, nem érezzük a családi kör boldogító melegét. Fény, világítás van, de ez nem az az igézetes gyertvavilágitás, nem aranyos-ezüstös diszek csillogása, hanem izzó gránátok, srapnellek, ágyúgolyók meg- villanása, van itt koncert is, de nem harmonikus, felemelő, hanem pokoli, disszonáns. S ilyen disszonancia üli meg a lelkünket is. És mégis tartunk idegenben karácsony estét. Atyaiiag szerető kapitányunk meggyújt egy fenyőfán egy szál gyertyát, köré gyűjt bennünket és beszél: „Fiaim! Megértük a harcmezőn a szent estét. Szivünk tele van érzéssel, a lelkünk egy pillanatra hazaszáll a családi körbe. Otthon most mi értünk imádkozik a szerető hitves, a drága gyermekek, itt mi imádkozzunk értük s a hazáért.“ És imádkoztunk egy Miatyánkot. Imádságunk kísérő zenéje a folytonos ágyúszó volt. A nevezetes fenyő fáról egy-egy kis ágat téptünk s este hét órától éjfélig lóháton voltunk. Jókedvű volt a Szilveszter-éjszakánk. Otthon a múlt évre gondoltunk s átéltük a lefolyt év minden örömét, bánatát. Itt csak a jövőn járt az eszünk. Csupa remény, csupa bizakodás mindenütt. Reménykedő, bizó kedélyünket nagyban emelte az a körülmény, hogy ezen az éjjelen nem háborgattak a muszkák. Egy igazi rozzant csárdát találtunk a közelben. Patkószögekkel felszegeztük az ajtaját, padokból és székekből tüzet raktunk. Körülültük a pattogó tűzet. Beszélgettünk, nótáztunk, vigadtunk, melegített a sok szúette bútordarab, meg a bártfai pezsgő. A csárda padlóján elterített szalma volt az ágyunk. Jókedvben vártuk meg az éjfélt, boldog uj évet kívántunk egymásnak. Kezet szorítottunk s e kézszo ritás kifejezett mindent. Már csak a parazsak világítottak. A jó kedv elült, helyet adott a nyugalomnak. A már-már kialvó tűz erőltetett fényénél még látom az arcokat. A kiállott fáradságok barázdáit valami kedves mosoly simítja el. Talán az uj évben elérendő győzelemről álmodnak . . . Kárpáti harcainkban ezredünk 570 foglyot ejtett. Az elfogott oroszok azt mondogatták nekünk, hogy az ő karácsonyi ünnepükön leteszik a fegyvert.
