Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-05-23 / 40. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Mit jövedelmezett a duna-ipolyvölgyi vasút? Vicinális vasutunk, a duna-ipolyvölgyi helyiérdekű vasút r. t., melyben Vác váro­sát Zádor polgármester és Révész Béla képviselik, most tartotta éves közgyűlését, mely a sablonos részvénytársasági köz­gyűlésektől érdekesen tért el s ezért ér­demes azzal hosszabban foglalkozni. A duna-ipolyvölgyit, mint ismeretes, né­metországi érdekeltség hívta életre, ezért igazgatóságában a mancheimi konzorcium igen sok tagja van képviselve. Ez idén, mikor a közgyűlésüket tartották, szokat­lanul nagy számban jöttek le a németek, a kiknek nevében Fabel Vilmos a tárgy- sorozaton kívül szót kért. A németek képviselője náluk meg nem szokott melegséggel üdvözölte a magyaro­kat, kikkel világrengető harcát vivja most a német birodalom. Rendkívül hízelgő sza­vakban nyilatkozott a magyar nemzet pá­ratlan hősiességéről, melyről ma már nem­csak Németország minden kis községében, de az egész világon tudnak. Kijelentette, hogy legyőzhetetlen seregeink oly pozíci­ókat foglalnak el a harctereken, mely a győzelmet biztosítják országainknak. Neki, mint nagy épitővállalkozónak, alkalma volt a keleti és nyugati fronton megfordulni és a hadvezetőség engedelmével látta, hogy nem dicsekszenek, de tesznek a szövet­séges seregek. Boldogan jelenti ezt a ma­gyar nemzetnek, melynek hűsége fokozza a siker nagyságát. A német kiküldött szavai lelkesedést és mély benyomást tettek a hallgatóságra s azután tértek át a prózai részre: a vasút évi mérlegének megvizsgálására. A jelen­tésből a következő érdekes részleteket közöljük megjegyezvén, hogy a számada­tok az 1914. évre vonatkoznak, a zárójel­ben közöltek pedig az 1913. évi eredményt tüntetik fel: A duna-ipolyvölgyi vasút építési és fel- szerelési költsége 8,025,000 koronába ke­rül, melyet 11,395 darab 200 koronás törzs részvény 2,279,000 korona értékben és 28,576 darab 200 koronás elsőbbségi rész­vény 5,715,200 korona összegben fedezett. Az elmúlt évben 213,591 koronát jövedel­mezett tisztán a vasút, melyből az elsőbb­ségi részvények darabonkint 7 K 40 fillért, 37 százalék osztalékot kapnan. A személyforgalom és áruforgalom 1914- ben kisebb volt, mint 1913-ban. Az elmúlt évben 213,666 személyt szállítottak (1913- ban 235,209 személyt) és a bevétel 209,840 korona volt, árút 45,836 tonnát (49,284 t.) ez után a bevétel 218,517 K (223,335 K). A magyar kir. államvasutak a vasútvonal üzembentartásáért 207,528 koronát kapott. Érdekes a személyforgalom alakulása: Első osztályú utas volt 1,859 (1968), má­sodosztályú 27,430(27,912), harmadosztályú 183,342 (203,974). Legnagyobb forgalmat természetesen Vác állomás adta, mely 68,933 utast szállítóit el. Utána forgalomra a drégelypalánki elágozó állomás követke­zik: itt 27,362 utas volt. Sorrendben Diós- jenőnek 22,701, Nagyoroszinak 22,650, Rét- ságnak 12,669, Nógrádverőcének 12,705, Nógrádnak 11,669, Rombánynak 10,055, Szo- kolyának 8,993, Tolmácsnak 5,435, Bánk­nak 4,326, Berkenyének 4,096 utasa volt. "Mljesen lehetetlen a kimutatásban Bor­sosberény utas száma: csak 748 utast mutat ki. A mezőgazdasági terményekből 13,396 tonnát (1913-ban 12,922 t) cukorrépából 3,007 t, (4,345 t,) tűzifából 9,558 t (10,4521) épület és haszonfából 3,263 t (3,101 t) szál­lított 1914-ben a vasút, de megállapítást nyert, hogy miként a személyforgalom, úgy az árúforgalom is visszaesést mutat az előző évihez hasonlítva, a mit a háború terhére kell Írni, ezért a jövedelem is ki­sebb lett. Zsiri vásárolt a polgármester Vác lakosságának. Akárhogyan is nem tetszik, a közigazga­tás ebben a háborús világban minden más elfoglaltsága mellett népélelmező is lett És ha a nyolcvan százalékos kukoricás ke­nyérért méltán haragszunk, semmiesetre nem fogunk megneheztelni a hatóság előre­látásán, hogy zsírt vásárolt a városnak. A zsir árak tudvalevőleg olyan magasan jár­nak, hogy még ez év. elején is elképzelhe­tetlen volt. Szakemberek azt állítják, hogy a zsírt koránt sem állott meg a mai árak­nál és lehetséges, hogy ennek dupláját is eléri, csak kapható legyen. A polgár- mester erre való tekintettel négy vaggon zsir körülbelül másfélszázezer koronán vásárolt Vác város lakossága részére és kötelezte magát, hogy négy hónap alatt az egész mennyiséget át fogja venni. Az első rendű pestmegyei zsir kilovételára 4 ko­rona 80 fillér volt, ezen az áron ma zsir már nem kapható, a mint ezt minden házi­asszony jól tudja. A polgármesternek az a terve, hogy mindaddig, mig, a váci hentes­iparosok zsírral el tudják látni a lakossá­got, nem csinál nekik konkurrenciát, sőt a kellő időben, mikor már nem lesz zsir, segít rajtuk is és a közönségen úgy, hogy a henteseknek adja át, de csak kicsinyben való kimérésre, természetesen a polgári haszon hozzászámitásával. Háborús reform a vonatokon. A világháború forgatagában szemmel lát­hatólag alakulunk átdemokratikus országgá. A háború folyama alatt az I. és II. osztályú személyszállító kocsik ülése nagyon is alkalmas lakóhelyül szolgálnak a kiütéses tífusz terjesztőinek, az élősdieknek. A leg­gondosabb védekezési eszközök is elég­telenek arra, hogy az ilyen jól párnázott első és másodosztályú puha bársony és bőr üléseket tökéletesen megtisztítani lehessen és épen ezért e kocsiosztályok üléseit fapadokkal helyettesítik s igy az államvasutak az I. osztályt, mig a háború tart, meg fogják szüntetni. A fenmaradó II. és III. osztályok berendezése teljesen azonos lesz és az osztályok közötti különb­ség ez idő alatt csakis a meneídiiban fog megnyilvánulni. A tapasztalat azt mutatta, hogy a faüléses és faburkolatú kocsik dezifinciálása a lehető legtökéletesebb. Hir egy przemysli fogolyról. Bikkes András városi helypénzszedő a besztercebányai 16-ik honvéd-gyalogezred­hez vonult be, a honnan Przemyslbe küld­ték. A vár elfoglalásakor hadifogságba került. Most értesítette Vácon lakó felesé­gét, hogy az oroszok Taskend városba vitték, baja nincs, értesítést kér családjáról. Milyenek a terméskilátásaink. A Kereskedők Lapjában olvassuk Vác terméskilátásait; Korán elvetett búzák és rozsok középszerűek, későbbi vetések ala­csony és ritka, kiadós eső és ha még egy hét alatt lenne, középszerű termés lenne, rozsnak kalásza igen szépen fejlődött, kezd virágozni. Nyári vetések: árpa, zab, takar­mány meglehetős, csali eső kellene. Bur­gonya, tengeri, bab el van ültetve, elsőt már kapálják is, szőlő szépen mutatkozik, sok fürt. Normális időjárás mellett, ha elegendő csapadék lesz, középszerű ter­mésre számíthatunk, csak a munkaerő igen hiányos, gyenge és a napszám drága. E szakvélemény még az áldásos esők előtt íródott, ma nagyrészére a természet bizo­nyára már rácáfolt. A magyar vezényszó. A monarchia nagy háborúját a magyar­ság dominálja. Honvédeink verték ki a muszkát Máramarosból és Ungból és a mi honvédeink izmos karján, erős mellén tört meg a Przemyslt ostromló orosz se­reg iszonyatos ereje. A magyarság domi­nálja a mi háborúnkat itthon is. A galíciai mezőkön elfogott oroszok javarésze ide kerül hozzánk, a táborokba, a hol lassan- lassan rájuk ragad a magyar szó. Nem csoda tehát, ha a magyar szó varázsa megejti azoknak a szivét is, a kik velünk küzde­nek, velünk harcolnak a nagy, közös ügyért. Az egyik közeli hadikórházban fiatal len­gyel önkéntes fekszik, a ki a betegágyban lelkes buzgósággal tanul most magyarul. Igen természetesen elsősorban a katonai vonatkozású fogalmakat tanulja. Fölirja magyar és német nyelven a vezényszava­kat. A magyar vezényszavak rendkívül tet­szenek neki. Egy dolog azonban sehogy se megy a fejébe: miért kell a magyar­nak olyan hosszú szó, amikor Sturmot vezényelnek. A kórház orvosai megkér­dezték tőle, melyik az a hosszú szó, a lengyel azonban sehogy sem tudta kimon­dani. «Majd inkább leirom“ — szólt moso­lyogva. Le is irta szépen, kerekded be­tűkkel a Sturm magyar jelentését, igy : „No azanád teremtésit!“ Nyiltíér. Köszönetnyilvánítás. Szeretett Erzsiké leányunk, illetve testvérünk halálakor .megnyilatkozott jól eső részvétet hálásan köszönjük. Fogad­ják mindazok a jó barátok, ismerősök és rokonok köszönetünk kifejezését, kik részvétükkel felkerestek és nagy fáj­dalmunkat azzal is enyhíteni óhajtották, hogy halottunk hült tetemét utolsó útjára elkísérték. Vácon, 1915. évi május 20. Siráky Lajos és családja. Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetetlen férjem, illetve édes atyánk végtisztessé­gén megjelentek és szives részvétükkel a ránk nehezedő újabb csapásban érzett fájdalmunkban velünk éreztek, őszinte hálás köszönetünket. Vácon, 1915. évi május 18. özv. Németh Péterné és családja. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszok. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudj'a ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes eset­ben bejelentik t. előfizetőink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom