Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-05-19 / 39. szám

HuszonKilencediK évfolyam 39. szám. Vác, 1915. május 19. szerda. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Vasmozsarat ­rézmozsárért! váci és vácvidéki hölgyek figyelmébe.) A többi önzetlen és nemes eszme mód­jára ez a mozgalom is élj ütött Vácra. S ez az eszme is, hálás talajra talált. Nem dicséretkép mondom, mert egészen termé­szetes dolognak tarlom, amikor életet, vért, vagyont, mindent áldozunk a hazának, a rezmozsarainkíól is megválhatunk. Annál is inkább, mert kettős célt szolgálunk. Elő­ször is a hadsereget tápláljuk a neki szük­séges rézzel. Ez az egyik s a legfőbb. A hadvezelőség azonban az árát megtéríti, amely felerészben a rokkant — s felerész­ben az Auguszía-alapé. Ez tehát a másik cél. Gyarapítjuk a jótékonysági alapot. En­nek tudatában is már többen ajánlották fel és küldötték el rézmozsaraikat a váci had- segélyzőnek. Hogy azonban minden egyes váci és vácvidéki hölgy ez áldozatkészség­ből is kivesse részét, hogy továbbá az is odaadhassa mozsarát, akinek egyetlen egy van, összeköttetésbe léptünk az Uránia Nővédő Egyesülettel, amely minden egyes rézmozsárért vasmozsarat ajánlott fel. Hogy rögtön, avagy néhány hét múlva történik-e meg a csere, még most nem tudhatjuk, a tárgyalás még folyik. Az azonban már bizo­nyos, hogy minden rézmozsárért - előbb vagy utóbb — vasmozsár lesz a kárpótlás. Nikkelezetf vasmozsár, amelynek egy pél­dánya „Pro Viktória 1914—15“ felírással a Városi Gyógyszertár kirakatában van köz­szemlére kitéve. Most már tehát nem is áldozatról van szó, hanem csupán egy kedves cseréről. Rézmozsarunkért —amely ha a pénzben értékesebb is, vasmozsarat kapunk, amely viszont pénzértékben, ha kisebb is, de mint e nagy időkre emlékez­tető örök emlék, jóval kedvesebb s Így tehát becsesebb is. A szakértők szerint pedig még higénikusabb is, mert hisz tud­valevő, hogy a rézedényeket s ezzel együtt a rézmozsarakat is kiküszöbölte már a modern higiénia. Tehát, adjuk oda a rézmozsarainkat! Ezen se múljék a siker! A magyar kato­nához ezúttal is legyen méltó a magyar nő. A magyar nőről, honleányról szóló dicséret pedig mindenkor vonatkozzék a váci és vácvidéki nőkre is. Még pedig kor és rang különbség nélkül. Ne maradjon egyetlen egy rézmozsár se városunkban, ami, ha igy lesz, megérdemlik a dicséretet. Legtöbb helyen már csak disz a rézmo­zsár, szebben fog ragyogni minden magyar s minden váci konyhában az a mozsár, amelyről az fénylik le. ,,Pro Victoria 1914—15.“ Egyébként pedig a rézmozsarakat is, épp úgy, mint a többi fémtárgyakat az anya­könyvi hivatalba kell fel küldeni, ahol a mozsarakat ajándékozók neve jegyzékbe vétetik. A váci Hadsegélyző pedig gondos­kodik róla, hogy mindenki megkapja a maga vasmozsarát. Végül még egyet (a kiváncsiaknak!) Sok réz gyűlt már egybe. De még éppen a künnlevő összes rézmozsarak hiányzanak ahhoz, hogy elegendő legyen egy „negy­venkettes“ mozsárhoz.- gyi. Gyermeknap is less ¥áeon­A belügyminiszter utján mindegyik város és község megkapta a felhívást arra, hogy ez idén is rendezzen gyermeknapot. Tel­jesen biszonyos, hogy a lakosság áldozat- készsége ki van merítve jó időre, de most azt mondják, hogy a gyermeknap jövedelme az árván maradt katonagyermekek segé­lyezésére fog szolgálni. Vác városa sem térhetett ki e nemes terv elől és felszólí­totta a Váci jót. Nőegyletet, a szí-Antal j Nőegyletet, az izr. Nőegyletet és az izr. Leányegyletet, mint a kikhez ez a gondo­lat legközelebb áll, hogy rendezzék a gyer­meknapot. A gyermekvédő liga teljesen a rendezőkre bizza, hogyan gyűjtsenek, nem bánja, ha urna lesz, vagy nem lesz és ive­ken szedik be a koronákat és filléreket. Csak gyűjtsenek, de minél többet! Az alispán a hadikölcsön sikere érdekében. Fazekas Ágoston alispán vármegyénk összes községeihez és városaihoz, igy Vác város polgármesteréhez és a váci járás főszolgabirájához is a következő körren­deletét intézte a második hadikölcsön jegy­zése tárgyában : „Amidőn a belügyminister ur f. évi 14981. ein. sz. rendeletére (B. K. f. évf. 465. lap) a figyelmüket felhivom, egyúttal azon várakozásomnak adok kife­jezési, hogy a kibocsátandó kölcsön sike­réhez fűződő első rangú állami érdekre való tekintettel minden rendelkezésre álló eszközt felhasználnak arra, hogy a hadi kölcsönre való aláirási felhívásnak teljes sikere legyen. — Különösen oda töreked­jenek, hogy ez az időszerint gyümölcsözet- lenül heverő tőkék a hadi kölcsönbe fek- tetíessenek és a célból tájékoztassák a közönséget, hogy a mikor a hadikölcsönre való jegyzés által hazafias cselekedetet teljesítenek, egyúttal a saját érdekükben is cseiekesznek. Egyúttal felhivom a figyel­müket az első hadikölcsön jegyzése alkalmából a községek háztaríási és egyébb alapjaiból eszközlendő jegyzések tárgyában 1914. évi november hó 11-én ad 41244. sz. a. kiadott rendeletemre és a községek kezelése alall álló alapítvá­nyokból eszközlendő jegyzések tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur részéről 1914. évi 5401. ein. sz. a. kiadott rendeletre, amelyet 1914. évi 42394. sz. a. közöltem.“ Epitik a vasutas kaszárnyát? A borongós hangulatba, melyet egy szép napfényessé festett hadseregünk galíciai rohamos előnyomulása, az elmúlt héten örvendetes helyi szenzációt vetettek bele. Arról beszéltek ugyanis beavatott körök­ben, hogy hatszáz, mások szerint kétezer orosz hadifogoly érkezik legközelebb vá­rosunkba és megkezdik a második számú vasutas ezred (most egy éve, hogy igy hívtuk: a váci vasutas ezred!) kaszárnyá­inak építését. Erről az érdekes híresztelésről a követ­kező hiteles értesüléseink vannak : A mai világháború napról napra, sőt óráról órára változó eseményei fényesen igazolták a műszaki és technikai csapatok szükségességét. Elég hivatkozni arra, hogy az ellenség páratlan rombolása az utász és vasutas ezredek munkáját a lehetetlen­ségig felfokozta. A tüzérség előkészíti azt a lendületes támadást, melyei nélküle a gyalogság végrehajtani képtelen. A mi az offenziva nyomán marad: a vasutak gyors helyreállítása, hogy a hadsereg a kenyér­től kezdve a Manlicher-golvóig el legyen látva, az a vasutas ezredek kötelessége. Ez pedig olyan kimerítő, éjjel, nappal folyó munka, melyet békés időkben hónapok alatt, ma, a háború percig nem váró ese­ményeiben máról holnapra kell végrehaj­tani. A vasutas ezred hiányát, hála nagy tar­talékainak, nem érezte meg rettenetes há­borúnk, viszont annak minden tisztjére és közlegényére emberfölötti kötelességet rótt. Az is szerencsénk, hogy' hadvezetőségünk a tiz hónap óta folyó harcban előrelátó és tekint a jövőbe is, mikor határainkat újra meg kell majd védenie és ott pótolja rögtön a hiányokat ma a leszűrt tapasz­talatai alapján, a hol azok a legégetőbbek. Itt azután elérkeztünk ahhoz, a mi Vácot közös kapcsolatba hozza a monarchia ér­dekeivel : vasutas esredünkhöz. Az ma már nem kétséges, hogy a máso­dik számú vasutas ezred székhelye Vác lesz, csak azt nem tudhatjuk, hogy mikor érkezünk ahhoz a nyugalmas időhöz, mi­dőn az ezred rhegtelepiíő munkájához (a mihez a múlt nyáron már közel voltunk) jutunk. Abból, hogy a hadvezetőség már most gondol a jövőre, következik, hogy a váci vasutasezred aktái nem kerültek a mindent elfeledő irattárba. Ezért történt az a meg­keresés is a hadügyminisztériumból a hon­védelmi miniszteren át a vármegyéhez, hogy mindazokat a munkálatokat, a melyek közvetlenül nem kivannak katonai beavat­kozást és felügyeletet, még a háború alatt hajtsák végre a vasutas ezred gyorsabb elhelyezése érdekében. Emlékeztetnünk kell olvasóinkat, hogy a vasutas ezred képviselői kívánságaik közi

Next

/
Oldalképek
Tartalom