Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-29 / 91. szám
hiányozni fog az iskola pódiumáról. Talán mindenkinek fisztelete és ezrek hálája esdette le a Mindenhatótól azt a ritka kegyet, hogy mikor Fodor Imre az elgondolni is hosszú munkálkodás után nyugalomba vonul, a testi és szellemi erők oly teljességével megy pihenőre, mely csak a kiváltságosaknak juthat. Megadta az Ég neki, hogy jóságos hitvesével, ki szintén negyven évet dolgozott a legrögesebb pályák egyikén, gyermekei és unokái körében tekinthet vissza becsülettel megfutott pályájára és a minden oldalról felhangzó elismerés erősiti meg a boldog öntudatban, hogy tökéletesen betöltötte tisztét. Az iskolaszék mai gyűlésében foglalkozik legkiválóbb tanítójának nyugdíjazásával, hinni kell, hogy megtalálja az igaz érdemek méltatását és Fodor Imre a külsőleg is látható elismerés mellett vonulhat a megérdemelt nyugalomba. Szerető tanitótársai pedig készülnek a búcsúzásra. Ott százan és százan fogják hálásan megszorítani a munkás, becsületes népnevelő kezét Az össké&stes Opser*eg hivatai^s jelentése- Az eddig jelentkezett önkéntes őrök száma: 680. A legutóbbi gyűlésen felvétettek : Adamcsik János, Balog András, Bá- der János, Bauer György, Domahidy Kálmán, Fischer Miksa, Fischer Dávid, Horni- csek István, Halahia Bertalan, Králik János, Kökény László, Konrád Sándor, Kettler Lajos, Kurdi P. Ferenc, Kurdi Béla, König E. Ferenc, Mészáros Medárd, Medve József, Pásztor Mihály, Präger Hermann, Puskás József, Pothánszky András, Perlusz Aladár, Rákóczi Mihály, Senk Pál, Sántha Pál, Szarvassy Mihály, Szécsényi Ármin, Szalay Gyula, Szieber Mátyás, Szényei Ferenc, Tóth Sándor, Tury János, Turczi Imre, Weinberger Jakab, Weisz Jenő II. és Walter János. — Felügyelőnek megválasztatott Gács Rezső őrparancsnok. Munkaköre az őrség tagjainak kiképzése. A kiképző tisztek száma most kettő. Hol- lósy felügyelő kedden, csütörtökön és szombaton, Gács felügyelő pedig hétfőn, szerdán és pénteken fogják e tisztüket végezni. Még pedig délután 5-7-ig, egy órát a napali, egyet pedig az éjjeli őrség tagjaival. — Őrparancsnokokká kineveztettek Jánosdeák Márton és Weinberger József, őrvezetőkké pedig: Bóday Aurél, Bottlik András, Mischler Kornél, NagyZsig- mond, Weisz J. Géza és Weinberger Jakab. — Kötelességmulasztás, illetve szolgálatban való Kihágás miatt egy őr megintésre öt pedig megdorgálásra Ítéltetett. Egy tagot pedig kizárt a parancsnokság megismétlődött súlyos kihágás miatt. — Elhatározta továbbá a parancsnokság, hogy a mennyiben ezek a fegyelmetlenségek a jövőben is megismétlődnének, az illetők neveit nyilvánosságra fogja hozni. — Két kilépőnek — a kilépés előzményei miatt _ eljárásukat elítélte a parancsnokság, kar- szallagjaikat visszavette. — A szolgálatból elmaradíakat igazolásra szólította a parancsnokság s a mennyiben ez az illetőknek nem sikerül, szigorúan megfenyittetnek. A parancsnokság. Dunakeszi községéből azt irtuk múlt számunkban, hogy 1200 koronát jegyzett a hadikölcsönre. A sajtóhibát most helyreigazítjuk: a község mint erkölcsi testület 9200 koronát jegyzett min derék népe közel százezer koronát ajánlott fel szövetkezeténél a nagy, magasztos célra Temetés a harctéren. Egy szanitész, ki a déli harctéren teljesiti kötelességét, a következő érdekes részletet írja a harctéren elesett hősök temetéséről : — Ha néha-néha újságol hoz a tábori posta és módunkban van magas kórházas, aszfaltos városokról hirt kapnunk ide, ahol napokig nem látunk mást, csak ormótlanoknak látszó, sziklás hegyeket és szédületesen mély hegyszakadékokat, akkor érezzük csak igazán a gyönyörét annak, mily csodásán felemelő érzés, nekünk a hazáért küzdenünk. Mert látjuk, hogy azok, a kik a csatérről érkeznek haza, mennyi lelkesedéssel tudnak beszélni a háborúról, az otthon meghitt város falai között, mily gyorsan felejtik a harctér tenger fáradalmait és még a hősiességük elmondásánál is milyen óvatosak és szerények, nehogy egy-egy nagyobb veszélyekkel fenyegetett, súlyosabb küzdelem fokozza az övéikért aggódó otthonmaradottak szorongását. Nem akarok a lelkesedők, a hősök között ün- neproníónak beállani, de azt hiszem, nem ártok vele, ha a most, kartácsok tüzében megaeélosodott fegyverek tollával íródó világtörténelem lapjait kissé a komolyabb oldalára fordítom. Három napi, szinte szakadatlan tüzelés, roham, beásottság és kartácsvihar után elkövetkezett az a szomorú pihenő, a melyet a csatatér halottainak eltemetésére szoktak szánni! Már a kora hajnali óráktól kezdve folyik a munka. A sziklás hegyek mögü1 felkuszó nap első sugarai ma nem rohamozó katonák szuronyhegyein villánnak meg, hanem a munkás osztag ásóélein. Sirt ásnak . . . sírokat ásnak. Mikor aztán ezzel elkészültek, akkor kezdődik a mi szomorú szerepünk: agnoszkálni a halottakat. A főcsapattól automobilokon robogunk a csatatérre. A gépkocsi hullatömegek közt stoppol.Ezer csoda, hogy einem gázolunk nehány hullát. És férfiak, a kik érző, meleg, résztvevő szivvel indultak hadba, a kiknek hozzátartozóik vannak, a kikre szakadatlanul aggódó remegéssel gondolnak, a kik otthon könnyáztatta arcokkal tudnak csak végignézni egy temetést, most egykedvűen, szinte gyárilag fejtik ki éles, e célra alkalmatos bicskákkal az elesettek zubbonyából a halálcédulákat. Borzalmas pusztítással vág rendeket a harcmezőn a halál kaszája a vitézek soraiban Egyik-másik katonának nyitott szájára oda van fagyva a roham lelkesítő hurrájának utolsó szótagja ; nehányan görcsösen szorítják a kezükben a fegyvert, ahogy a lövészárokban célba- vették az ellenséget, amelynek puskagolyója piros epret rajzolt a vitéz homlokára. Van olyan, a kinek a lábát szakította el a kartács. A láb nehány méternyire fekszik a törzstől, mintha még most is futna, mintha még most is rohamban volna! Lelket dermesztőén groteszk egy másik sebesült. Sapká ával együtt a koponyája negyedrészét vitte el a srapnell. Olyan a nagy, tátongó véres seb, mintha kacéran, félrecsapva piros sapkát nyomott volna a fejébe. Még furcsa bokréta is akadt rája. Szamár- kóróból, csalánból való véres bokrétája a mezőnek. Ls egyre telnek, telnek a köves, kavicsos földbe ásott gödrök. Ill-ott egyik-másik már el is készült, be is hantolódott. liszt nyugszik alatta. A kora reggel órák metszőén hűvös szele ellenére is nehéz veritékcseppek gördülnek alá a munkás- osztag embereinek homlokról, de azért nem mulasztják el, hogy tört puskák agyából, kettéroncsolt tisztikardok pengéjéből, sátorponyva madzagával fejfát rögtönözzenek a sir fölé, amelynek halottját rongyolt, gyűrött, csukaszürke tisztisapka jelzi. Ezalatt a nagy gödröknél is serényen folyik a munka. Egy sor halott, egy sor mész... megint halottak és megint egy mészzu- hany! . . . A csatatér egyik távolabbi részéről a hullatakaritók magasra emelt kézzel kiáltanak, integetnek felénk: — Hé : Halló! Hé ! Odamegyünk. Három szerb katona és egy tiszt hullája terül el a földön. A tisztet szájon csókolta egy szerelmes kartács-szilánk. Rettenetesen el van torzulva. Hát bizony ezeknek is sirt kell ásni, a mit ugyancsak elkeseredetten fogad a munkásosztag. Egyáltalán nem hasonlít az imához, a mit a fogaik között mormognak. De ezért csak nekifohászkodnak. Csikorognak a lapátok a kavicsos földben. Nehány »méternyire tőlük egy srapnell robban. Eltévedt. Nem nekünk volt szánva. Annyire nem, hogy a pukkanása szinte azt mondta: — Pardon! A sirásó katonák felkapják a fejüket, de aztán látva, hogy nincs komolyabb veszedelem, káromkodó cinizmussal mondják: — Disztűz, a teremtésit neki 1 . . . Már délre jár az idő, a mikor véget ér a szomorú munka. A távolból mint haragos zivatar dübörgése, ágyuk dörgése hallatszik és mint harsány dobpergés kattog a gépfegyver. Uj csatahelyen, uj öldöklés folyik. A mi munkahelyünkön hirtelen egy magasra nyújtott kard pengéje villan: — Sorakozó! És ott a frissen hantolt sírok előtt glé- dába állunk az ásós emberekkel. — Imához. A sapkák lekerülnek a fejekről, de a katonás, fegyelmezett feszesség minduntalan megbomlik. Hol az egyik, hol a másik katona töröli bele könnyes szemét a piszkos, csukaszürke zubbony ujjába. ülémetos'szág ismertetése. Érdekes felolvasás lesz ma, vasárnap délután hat órakor a kát. legényegylet helyiségeiben. A váci munkásgimnázium igazgatósága tudvalevőleg az idén népszerű ismertető előadásokat tart. Bán Márton igazgató után ma Károlyi János dr főgimnáziumi tanár következik, a ki Németországot mutatja be előadásában és vetített képeiben. Bertalan István tanár és Wolkóber János zenetanár több német hazafias dalt adnak elő. Az előadáson mindenki megjelenhetik, belépő dij nincs- üflegnyiSík a jégpálya. A jégpálya a beállott hideg következtében rövid idő alatt meg fog nyílni. Ezért felhívja a sportegylet a korcsolyázás híveit, hogy idényjegyeik beszerzéséről gondoskodjanak. A jegyeket ezúttal is Bóday Aurél igazgató adja ki és pedig sportegyleti felnőtt tagoknak 4 koronáért, felnőtt nem sporttagoknak 8 koronáért, sportlapok gyermekeiknek és diákoknak 4 koronáért. Szegény sorsú diákok az osztályfőnök urak ajánlatára az idényjegyért 2 koronát fizetnek.
