Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-10-07 / 76. szám

HuszonnyolcadiK évfolyam 76. szám. Vác, 1914. oKtóber 7. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Eeves szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Kosciuskó álma. Megindult a földrengető förgeteg s rét- tenhetlen tömegek kezdik ki a hatalmas orosz birodalom határait, írtig testét évszá­zados ölő rákfenéje bomlasztja belülről. Űj felvonás kezdődik a történelem szín­padán. Egyik oldalon a ragyogó szentségit népjogok .védői, a másik oldalon a kultura- mentes, minden nemes emberi érzést és szabadságot letipró orosz despoíizmus küldi tűzvonalba rengeteg seregeit. S foly a csata, dühöng az öldöklő fér­getek és különösen Lengyelországban a szabadság szele ébreszti álmaiból a rab bilincsek alatt sínylődő tömegek lelkűidét. Kosciuskó szelleme halja ál a hős Wieniavski utódait; s hosszú és keserves évtizedek álmainak megvalósulását várják a lengyelek. Minden erejükkel igyekeznek széttörni acélos bilincseiket, melyet rájuk rakott a szorultságban szabadságot igérö, de hatal­mának teljében kancsuka ütéseket oszto­gató cári hatalom. Hosszú tespedésből ébred Lengyelor­szág. Áhitoz a szabadság után, melyei vala­mikor saját vezetői, főurai, hatalmasai ját­szottak leigázói kezére. Új energiával, meg­tisztult lélekkel várja az elkövetkezendő nagy időket. Végre beteljesülni lálja a svájci Rappenchivyl városban levő lengyel nem­zeti múzeum homlokzatára irt tüzes jel­mondat reményét: „Lengyelország géniusza rendíthetetlen bizalommal várja feltámadá­sának óráját.“ Lengyelország nemcsak Oroszország kabzsi és erkölcstelen politikájának, hanem saját belső viszonyainak is köszönhette összeomlását. A pénzért hazátáruló nemesek; Mala- kovski kancellár, Branicki tábornok s fő­leg maga az uralkodó Szaniszló voltak, a kik az országot kétszínű politikájukkal a züllés lejtőjére vezették. A megindult rom­lást senki sem tudta feltartóztatni; s az 1797 iki felosztás alkalmával Oroszország, valamint a vele szövetkezett hatalmak tel­jesen feldarabolták a birodalom testét. A lengyelek szabadságának teljes meg­ölésével nem tudták azonban nemzeti ér­zésüket és kultúrájúkat is teljesen elra­bolni, bár Oroszország mindenáron és ferde politikájával mindig arra törekedett, hogy a lengyelekkel ne csak régi szabad­ságukat, hanem nyelvüket is teljesen elfe­ledtesse. Azonban hiába volt a legkegyeflenebb terrorizáló politika. Hiába álliloflák oda mumusnak Szibéria hómezőit, Lengyelor­szágban mindig izzott és forrott a szabad­ság után törők lelke. Csak véres megtor­lásokkal, lömeges gyilkolásokkal bírták meglaríani őket az orosz sötélség jár­mában. Kultúrájuk megmaradt, sőt fejlődött. A l nemzeti nyelv tisztult, erősbödött; s féltve és rettegve őrizték jelentős irodalmukat, melynek legértékesebb munkásai az utóbbi időkben: Eliza Orzeszkova, Herryk, Sien- kevievic, Lelevel, Szujoki, mig az elmúlt századokban az irók és költők egész sora voltak. Hogy Oroszország csak mily eszközök­kel tudta rabigában tartani az izmos és jobb sorsot is méltán megérdemlő töme­gei, annak illusztrálására álljon iü az 1863- iki forradalomban büntettek számsora : fela­kasztottak 128 férfit, rabságba, Szibériába vittek 9423 férfit és nőt, majd később Szi­bériába száműztek 18.672 férfit és nőt. Kelet Szibériába kényszermunkára vittek 11.000 embert s összesen mintegy 70.000 lengyelt fosztottak meg életétől s szabad­ságától. Ily eszközöket alkalmazott Lengyelor- i szággal szemben II. Sándor, a nagy refor­mátor terveivel induló uralkodó. így bán­tak el azzal az országgal, melynek a forra­dalom kezdésekor nemcsak az orosz kato­naság is pártját fogta. De Lengyelország ereje nem senyvedt el a hosszú rabság alatt. A szivek mélyén érzik a szabadság vágyát; s ők maguk is segítenek felszabadítóik seregeinek az ot­romba és lomha birodalom erejét ösz- szetörni. Virrad a szabadság hajnala, közéig Kos­ciuskó álmának beteljesülése és lassan elérkezik a várvavárt idő, midőn majd újra, fényes belükkel Írják be a történelem lap­jaira a szabad „Lengyelország“ nevét. Október 6. A törléneli idők forgatagában, ha csak néhány pillanatra is, a magyar nemzet kegyelete az aradi tizenhárom felé. fordul. Templomokban imádkozó ajkak és áldást kérnek a szabadsághősök haló poraira, szabadságéri küzdő fiaink fegyverére. A felsővárosi plébániatemplomban Polhorányi József prépost-kanonok mondott gyász­misét és a váci daleg/esiilet megható dalo­kat énekelt. A város dr. Zádor polgármes­ter és dr. Göndör főjegyző képviselték. Délelőtt tiz órakor Kisvácon a ref. tem­plomban voll emlékezés. Sáfár Béla lelkész imát és szép beszédei mondott a múlt és a jelen szabadsághőseiről. Ill a várost dr. Franyó tanácsos képviselte. A tábori csomagforgalom ideiglenes szünetelése. Az óriási munkatorlódás miatt, mely a táborban levők részére feladott rengeteg mennyiségű csomagküldeménnyel a posta­hivataloknál előállóit, tábori küldemények felvételét a postahivatalok október 2-től kezdve ideiglenesen beszüntették. A cso­magfelvétel ulbóli megkezdését a posta annak idején jelezni fogja. Hornung Gyula. Az újvidéki temetőben alussza örök ál­mát hősünk. Sírján a föld megszikkadt s csak most jött értesítés halála körülmé­nyeiről. Az újvidéki katonai kórház a kö­vetkező hivatalos érlesitést küldte: Hornung Gyula, a cs. és kir. 68-ik gya­logezred tartalékos zászlósa haláláról van szerencsénk a következőket közölni: Nevezett zászlós úr folyó évi szeptember 21- én ­.......- -- mellett srapnelllövés kö­vetkeztében a bal alsó lábszáron sebesült meg és csonttörést szenvedett. Szeptember 22- én reggel három órakor Újvidékre hoztuk, a hol a polgári kórházban szep­tember 23-ának délelőtti tiz órájától kezdve ápolás alatt állott. Betegségének lefolyása a következő volt: A srapnelllövéstől vas- darabkák és piszok hatolt a sebbe, minek következtében gyors lefolyású vérmérgezést kapott. Műtét nála ki volt zárva. A halál vérmérgezés (sepvis gravosj következtében állott be. Nevezett folyó évi szeptember 23- án délután két órakor halt meg. Dr. Brenner s. k. főorvos. * AAég egy értesülésünk van Hornung Gyuláról. Fényes László, a nagyhírű újság­író a múlt hetekben végigjárta a déli harc­mező kórházait. Budapestre visszatérve felkereste az atlétikai klub belvárosi tár­saságát és ezeket mondotta: — Bizonyára érdekelni fogja az urakat Hornung Gyula halálának körülményei. Az újvidéki kórházban találtam rá, de beszélni vele már nem tudtam, szegény már ago­nizált. ‘Az orvosokkal beszéltem sebesülé­séről. Kijelentették, hogy az a seb, a mit srapnell ütött a lábán, száz közül kilencven­kilenc esetben gyógyul. Az egy percent: Hornung Gyula. A bátor katona ugyanis ta­lán nem is tudott róla, hogy rendkívül előrehaladott cukorbetegsége volt. Ez pedig kizárja a lehetőségét, hogy műtét utján se­gítsenek rajta. A szegény fiú cukorbeteg­sége miatt nem gyógyulhatott meg. Lgy hő­sünkkel kevesebb. . . Dunakeszi feloldva, Rákospalotán gyanús eset. Dunakeszit a héten feloldották a kolera­zár alól, mert a Galíciából behurcolt egy koleraesel veszedelme megszűnt. Szom­baton ismét megszólalt a telefon a föszol- gabiróságon (telefontól és sürgönykihor­dótói félnek mosl oil legjobban) és Rákos- palotáról jelenlétiek koleragyanus megbe­tegedési. Romeiser tb. főbíró Keresztes Dániel dr. járási orvossal azonnal leutazott Ráköspalotára, a hol a beteget vizsgálat alá vették. Valószínű, hogy a bakterologiai intézet kimondja, hogy „kolerára nem gyanús“, mert a beleg leilta magát és a koleraszimptomák ettől eredtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom