Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-25 / 23. szám
2 VÁCI HÍRLAP ne csak a megjelenésre kötelezettek, közgyűlési küldöttek, hanem az érdeklődő nagyközönség is jelen legyen megisme- redő a nagyon kevéssé ismert, de az annál többet ócsárolt intézményi.- Két elnöKe van az ipartársu= latnaK. A váci I. általános iparíársulat szokatlan érdeklődés mellett vasárnap d. u. rendkívüli közgyűlést tartott, melyet a Schmidt Ferenc eddigi elnök lemondásának elfogadása esetén megüresedő elnöki és alelnöki állás betöltése tett szükségessé. A .rendkívüli közgyűlés Schmidt Ferenc elnököt bokros érdemei elismeréséül egyhangúlag és nagy lelkesedéssel diszelnökké választotta. Azután közfelkiáltással elnökké választották Fedor Sándor eddigi alelnököf, kinek helyére nagy korteskedés után Jeremiás Pál került nagy szótöbbséggel Ivanovics János és Jávorszky Alajos ellenében. Számvizsgálók Sári Pál és Vajda László lettek. A társulat vezetősége elkövette azt a hibát, hogy Schmidt Ferenc elnök lemondását tárgysorozatra nem tűzte ki, a lemondást nem tárgyaltatta s a nélkül, hogy a lemondás elfogadásáról a közgyűlés nyilatkozott volna új elnököt és aleínököt választott. Mi történne most, ha Schmidt Ferenc lemondását visz- szavonná ? — Végh Guszti Berlinben. A mi kedves, nagytehetségű grafikus művészünk, Végh Guszti végleg elhagyja Magyarországot, szülővárosát és Berlinbe költözik. Részben a lelkes, izzó tanulási vágy, de a megélhetés is külföldre viszi a fiatal magyar tehetséget, kinek már itthon jó neve van, de nálunk még mindig csak barátságból kérik a művész munkáját, ebből pedig megélni nem lehet. Búcsút mond tehát Vác- nak és a magyarországi olcsón értékelt Pintér Imre Vácról. (Irta és elmondotta ez idei hangversenyén, a Kúrián) Megest erre fordult az én talyígámnak rúdja ; meg-meg Vácra hozott vissza vándorlásom útja, mint a fecske József napkor vissza száll fészkére, bármily messze repül is el melegedni délre, ép oly szívós szeretettel repülők hozzátok nem feledve, megbecsülve szülőföldem Vácot. Mi is kőt e kis fészekhez? Könnyű megfelelni: sok csalódás, keserűség, őröm csaknem semmi. Mégis hogyha emlékeim rózsafáját rázom, legtöbb levél itt pereg le ezen a rossz Vácon s amikor a száraz szirmok homlokomra hullnak s emlékeim régi múltba víssza-vísszanyulnak, száz baj közt is ezt susogom sírva, fájón, titkon... Mindenütt jó, hej, de mégis, mégis legjobb itthon. Ócska, kopott „Fehér hajó“ ott a Duna partján, a hol régi szép mesékkel altatott el dajkám; a hol a jó Rézí néni öblös, kék kötője mindig megnyílt, ha fagylaltra hatost kértem tőle, a hol a hátsó pincében háborúsdit játszottunk s kikaparva répát, zellert egymásra bombáztunk; a honnan harminc év előtt Budapestre mentem s két jó öreg suszter tallér drukkol a zsebemben, váltó pénzben kemény nyolc vas — zz* volt [ míndetr jussom, hogy a heti hajóköltség valahogy kifusson. Mert há* bizony... én bevallom... nincsen abban [szégyen ügy jutottam Budapestre egy szép nyári éjen, hogy az öreg Simon bácsi tisztes embersége más ágy híárt felfektetett egy puttony he|gyébe; körülöttem kosarakban, r:Jva, szőlő, alma s harminc öreg váci kofa horkoló hatalma... dicsőségnek. Berlinben már kész, ha egyenlőre nem is kényelmes állás várja. A fiatal tehetségről bizonyos, hogy egy-két év múlva dicsőséges hir fog érkezni, ambícióját, búcsúját tehát nem keserítjük meg a sablonos kijelentéssel, hogy sajnáljuk távozását, mert ez a jelentős elhatározása lépés a gyors boldogulás, a dicsőség felé. — Harc egy taKaréKkönyv Körül. Berettyóújfaluban most halt meg Rédei Ferenc, egyike azoknak a keveseknek, kik még felvilágosítást tudtak volna adni arról az összegről, mely a váci takarékpénztárban kamatozik már két évtizednél több ideje műkedvelők színháza címén. E körül az összeg körül, mely már kamataival a tízezer koronához közeleg, régen csendes harc indult meg, mely most válik azután hangossá. Azok, a kik letették a feloszlott régi műkedvelő-társaság tagjai úgy intézkedtek, hogy szinházjátszó, vagy kulturális intézmény vehesse majd hasznát az összegnek, de csakis a váci kaszinó-kör mindenkori választmányának beleegyezésével. És az akkori naiv emberek nem is tudták, hogy mekkora követ dobtak a csendes vizbe, melynek hullámai most fognak igazán mutatkozni. A tekintélyes összegre ugyanis már régen számot tartanak a többek között a reménybeli állandó váci színház hívei, a dalegyesület, a kát. legényegyesület, a muzeúm-egyesülef, a Lukács István-féle műkedvelői társaság, a kaszinókor, a melyek mindegyike tudná a jogcímét a takarékkönyvhöz igazolni, ámde bármelyik kéri, ahhoz a kaszinó válaszmá- nyának beleegyezése kell. Miután pedig senki ezt a beleegyezést nem tudja megkapni, a kaszinó gondolta el, hogy felveszi az összeget. Át is irt a takarékhoz, onnan azonban azt a választ nyerte, hogy így aludtam át az éjjelt s mikor Pestre értem, fájt a nyakam, karom, váltam, meggörbült a [térdem. Így mentem a nagy világnak elhagyatva, árván, rózsa, babér, tövis között a színészi pályán... Vasakarat, szorgalommal hírt, nevet szereztem S minden évben egy estere Vácot felkerestem. Ma is vissza hozott sorsom egy napra közétek, mert a mai rossz világban mulatni közérdek... Izé... Kérem... Mit mosolyog? Nem a lapot [értem, a fölött már én is régen napirendre tértem, az mar többet föl nem támad hogyha arcán [van pír beadta neki a deftert Haraszti a Vámpír. Addig járta a botrányban vígan a cepedlít, míg végre ő ette meg a káposztás cvekedlít, úti laput kötött aztán végleg a talpára Vác városnak energikus rendőrkapitánya, így szólt: Mars kiI Velem öcskös nem kukorícázó, nagyobb legény te sem vagy mint Kragujevícs [Spázó. Ha oly hős vagy a fogházból ö kelmét pisz[káld ki, hol oly nagy hírnévre tett szert simán fésült (Páldy... De ni, csak most veszem észre, elmém merre járdos én is ügy érzem magamat mint Bárdos tanácsos a ki nemes orpíngtonok küldését sürgette s hízott emendení ludak érkeztek helyette... Ö is bizton nagyot nézett s az volt a vigasza: hátha majd a liba tyúkot tojik a tavaszra. *Sz utóvégre a nap alatt más csoda is történt Tisza ma is védelmezi Lukácsot, az Örményt... Ah, a tavasz évről-évre uj reményben ringat teljesíti régóhajtott forró vágyainkat... igazolja jogcímét, mily címen igényeli a műkedvelők ezreit, különben nem kapja meg. A kaszinó kétszer próbálkozott, hogy a pénzt megkapja, de bizony a takarék mindannyiszor kutatta, hogy az alapítók intencióira használják-e fel a jelentős összeget, ezért a múlt héten a kaszinó választmánya elhatározta, hogy peres útra tereli az ügyet. Döntse el a bíróság, kit illet a műkedvelők pénze. Mindazoknál az egyesületeknél, melyek számot tartanak az alapítványra (és ezekben az egyesületekben úgyszólván az egész város érdekelve van,) kíváncsian várják a bíróság Ítéletét, a mely azonban soká, igen soká következik majd el. — F.gy tanitó jutalmazása. Bazsanth János galgamácsai róm. kát. főtanitó a művelődés és társadalmi jólét ügyének az iskolán kívül való hathatós szolgálatért száz korona jutalomban részesült Pestvármegye részéről. Itt egyben megemlítjük, hogy Bazsanth János galgamácsai főtanitó, a ki az 1907. évi XXVIII. t.-c. 4. §-a alapján a magyar nemzeti népnevelés terén szerzett érdemei elismeréséül évi 200 K fizetés természetével biró személyi pótlékban részesült, évi 600 K személyi pótlékot kap. — Ki épiti a dunaKeszii műhelye- Ket? Megírtuk, hogy a magyar kir. államvasutak igazgatósága, miután néhány millió homoktéglát kitermeltek a dunakeszii telepen, elhatározta, hogy a műhelyek megépítésére kiírja a pályázatot. Tiz nagyvállalkozó nyújtott be ajánlatot a hatalmas munka elvégzésére különböző egységárakon s a kereskedelmi miniszter most döntött az ajánlatok fölött. Összesen 17 nagyobb műhely lesz építendő a dunakeszii homokon és ezt a munkát a miniszter Schreiber Gyula újpesti vállalkozónak adta> Száz év múlva eldül talán a vágóhídkérdés, meg lesz a no- és leányegylet közt a jó egyetértés, nem lesznek a váci kofák gorombák, hamisak. Kaszinót ad Lukács Pista Masina Marisnak; dédunokáink gyermekei biztosan megélik, hogy a sáros vásárteret parcellázák, mérik... Száz év múlva arra is van egy kis reményecske, hogy korom nélkül percenként röpít át a fecske» sőt ha ily gyorsan haladunk, azt is merem hinni, száz év múlva vízvezetékvízet fogunk inni; pláne, hogyha még a százhoz százat hozzá adunk, uj színházat, índóházat, csatornát is kapunk éshogy 48-as voltunk ne kerüljön dobra, száz év múlva itt is állni fog tán Kossuth szobra. Én Istenem mi is az a rongyos száz esztendő, a hol annyi minden jóval bíztat a jövendő. Lesz itt minden kérem szépen ez még csak kezdet, például most kerül Vácra az uj vasúd ezred. Emelkedni fog a hírünk, de nem csak az — [minden ! Mint a szűkölködő tótok kivándorlónk innen, Mert a piac háromszoros magasra fog szökni s ha alkuszunk a sok kofa szembe talál — [csókolni... Ez még semmi, az a kérdés hol fogunk majd [lakni ?... Az igaz, hogy Vácon nagyon könnyű lakást [kapni, egyre folyton építkezünk, nőnek az uj házak, itt is, ottís el tudunk majd helyezni vagy százat. De két ezret?.,. '^Hova ? Hova?... Hopp! Meg [van az eszmém ! Valamennyit a becsukott Kobrákba helyezném s addig hagynám savanyodní őket ott a pácon, míg Kassai Vidor bátyánk újra fellép Vácon.
