Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-22 / 22. szám
2 VÁCI HÍRLAP Tanú: Azt, hogy ne szóljak senkinek, majd intézkedik! Hasonló vallomást tesz Argay Jánosné is, mint a férje. A rendőrök. Herczeg János 36 éves váci rendőr vallja, hogy mikor Szeleczkyvel kimentek a váci állomásra Kadványt letartóztatni, Jenes rendőr a málházó helyiségben volt bezárkózva Kadványnyal. Az elnök: Igaz, hogy Jenes küldött levelet a rendőrségre, hogy jöjjenek ki, mert Kadványt elfogta ? A tanú: Igen, Síarecz Sándor által küldte. Az ügyész: Hát mire kiértek az állomásra, el volt fogva Kadvány ? A tanú: Igen, hiszen együtt volt a mái- házóban Jenessel. A védő: Tud a arról, hogy a rendőrka- ptiány leszidta Jenest? A tanú: Igen, azt mondotta, hogy fiam maga taligába való, nem felel meg a váci rendőrség igényeinek. Most Herczeg megeskedtetése került szóba, Kálló Antal felpattan a helyéről: — Nem kóser! Nem megbízható, ne tessék megeskedtetni! Csepregi Sándor váci fegyőr kihallgatása következik. Ő volt Herczeg mellett a másik rendőr, kivel Szeleczky rendőrbiztos letartóztatta Kadványt. Előadja, hogy Szeleczky felszólitoíta, menjenek ki az állomásra és mire kiértek, már a málházó szobában Jenes együtt volt Kadványnyal. — Ki lett tiltva Kadvány ? — Igen Vác egész határából én kisértem ki. A védő: Mit mondott rendőrkapitány? — Azt, hogy 50 — 60 lépésről kisérjem észrevétlenül, nem érintkezik-e valakivel. Az elnök: Miért hagyta el rendőri állását ? Tanú: Mert jobb állást kaptam a fegy- háznál. Rendőrbiztos és a rendőrök. Szeleczky Gáspár rendőrbiztos a következő tanú. A múltkori tárgyalást éppen az ő fontos vallomása miatt nem tarthatták meg, mert ágyban fekvő beteg volt. 45 éves, monori születésű. Kálló rendőrkapitány utasítására nyomozott Mogyoródi Antal és egy magas fiatal ember után, kik állítólag lopott zsírt árultak. Nyomozás közben eljutott rendőreivel a vasúti állomásra, itt látta a gyanús Mogyoródit egy magas fiatal emberrel beszélni. Mig az utóbbit igazolásra szólította fel, Mogyoródi megszökött, de Kadványt letartóztatta ott az előcsarnokban. Az elnök: A két rendőr ép az ellenkezőt vallja! A tanú: Kilenc éve múlt az esetnek. Nálunk oly gyakran változnak a rendőrök, hogy azt sem tudom, kikkel voltam az állomáson, de arra határozottan emlékszem, hogy Kadványt én tartóztattam le. A szembesítés következik, mire a két rendőr egyszerre mondja: — Mi nem tévedünk ! Az ügyész: Tudott a letartóztatáskor, hogy Kadvány olyan nevezetes ember ? A tanú: Hogy tudtam volna, hiszen nyolc napra rá követte el a csantavéri rablógyilkosságot ! Jenes: A rendőrbizlos úr kezében, ugy-e, egy bambusznád bot volt és azzal kopogott a málházó helyiség ajtaján, hogy engedjem be. Hogyan modhatja, hogy nem én, hanem ön tartóztatta le Kadványt ? A tanú: Nem igaz! Jenes: Már bocsánatot kérek, rendőr- biztos úr ............. A rendőrkapitány. Kálló Antal, ki mint sértett fél az egész tárgyalást végighallgatta a teremben, most következett kihallgatásra. Róm. katolikus, 64 éves és hosszasan előadja, hogyan nyomozta ki a rétsági rablógyilkosságot. Saját zsebéből 200 koronát osztott széf a hírhozóknak, letartóztatta az az egyik tettest, Boné Ferencet s mikor Argay jelentést tett neki, Kadványt behozták, táskájában megtalálta Boné címét: Splényi-u. 11. Senki sem emelt panaszt Kadvány ellen, nem tehetett máskép, mint kitiltotta. Jenes mint rendőr, bár kötelessége lett volna, nem tett neki jelentést Kadvány elfogatá- sáról, ellenben Szeleczky igen, mint az a bűnügyi iratok közt meg is van. Bár Kadvány ellen Vácon nem volt semmi bizonyíték, figyeltette, sőt a saját költségén táviratozott Zentára, Szabadkára és az ő útmutatására fedezték fel a csantavéri rablógyilkosságot. Mikor a postakincstár ezer koronáját szét akarták osztani, kénytelen volt pert indítani, hogy biróilag állapítsák meg, ki fedezte fel a rablókat. Nem érdemiem meg állásomat, ha Jenes vádja helyt áll. Kérem — fejezte be beszédét rendőrkapitányunk — sújtsa a biróság erős büntetéssel, mert kérhetett volna bocsánatot, de nem tette. A hosszúra nyúlt előadást az elnök nagy türelmetlenül hallgatta, a végén azonban megkérdezte: — Hogyan van az, hogy a rendőrkapitány és rendőrbiztos vallomásával homlokegyenest tesz vallomást a két rendőr? — Nem akarok kitérni rá. Ez (Herczegre mutat) elsikkasztotta bajtársának a pénzét! Egyik szavazó biró: Előterjesztést tett a polgármesternek Herczeg elbocsátása iránt ? Kálló tanú: Azt nem. De az ügy az ügyészségnél van! Én roppant pedáns vagyok, elég jó hírnevem van az országban és igen óvatosan viselkedem minden bűnügyben . . . Az elnök: (igen idegesen) Jó, jó, de most mondja meg, volt valami baja Jenessel ? Kálló tanú: Megmondom egész nyíltan: Jenes valószínűleg haragudott sikerem miatt, kompromittálni akart a nyilvánosság előtt! A védő : Múlt hónap végén nyomozott és az itt kihallgatott tanukat maga elé idézte ? Kálló tanú: Ez rendőri ügy, erre nem nyilatkozom. Most azután egy kis hangos összeszólalkodás következett. Mert Jenes József igy fejezte ki magát: Önnek, mint rendőrkapitánynak tudnia kellett . . . Kálló tanú (izgatottan): Mit kellett nekem tudni, mit tudja maga? Elnök: Semmiféle zavart nein engedek meg, azért vagyok itt, hogy én csináljak rendet . . . Jenes vádlott: Kijavítom. Azt mondotta a rendőrkapitány úr, hogy Kadvány gyanús neki, ezért táviratozott utána. Kérdem, miért bocsátotta szabadon ? Kálló tanú (megvetőleg): Azt maga nem tudja megbírálni. Erre nem is felelek. (Leül.) A védő uj bizonyítást ajánl, hogy Jenes fogta el Kadványt, de ezek a tanuk nem jelentek meg. Az ügyész: Nem ellenzem a bizonyítás kiegészítését, de a ki az eddigiekből nem győződött meg az igazságról, az aligha fogja tudni az uj tanuk vallomásából. A törvényszék nem is rendelte el az újabb tanuk kihallgatását, mire a védő semmiségi panaszt jelentett be. A törvényszék megfogalmazta az esküdtekhez feiteendő kérdést, mely a rágalmazásról szól és az ügyész elmondotta vádbeszédét. Az utóbbi időben sok a szenzáció és ezek mind becsület ellen szólnak — kezdette beszédét az ügyész. — Az itt tárgyalt eset kis városban történt, a hol a átveszik a nagyvárosok minden hibáját, bűnét, semmit azonban a jóból, a nemesből. Ennek a városnak, mely a főváros közelében fekszik, a lehető legrosszabb a köz- biztonsága, Kálló Antal a rendőrkapitánya, ki kivételes rendőrtalentum, hire túlterjed a város, sőt talán az ország határain. Soha sem volt baj vele, mint tisztviselő lelki- ismeretes és most, mikor az egész világ tapsai közt a rétsági rablógyilkosság tetteseit felfedezi, előáli egy ember, kinek ahhoz semmi köze és igyekszik megtépni a babért. A tárgyalás bebizonyította, hogy nincs igaza, egy enyhítő szó elég lenne, egy bocsánaíkérés, de nem teszi, hihetetlen szívóssággal ragaszkodik állításához. Egy emberélet becsületes munkásságáról van szó, joggal fordulhat Kálló Antal az esküdtekhez, hogy polgártársai védjék meg, mert szüksége van intakfságára. A védő ezután rendkívül csípős, gúnyos védőbeszédet mondott. Azt magyarázta,hogy Jenes levele, melyet a Váci Hírlaphoz intézett, nem vitatja el Kálló sikerét. Nem mártja be a rendőr- kapitányt, de önmagát sem és ezért a nyakassága. A rendőrkapitány túlérzékeny, mert valódiság esetén sem vonják bűnvádi, vagy fegyelmi alá. Leírja (igen gúnyolódóan) Szabadka és Vác rendőrségének versengését, hogy ki fogta -el a gyilkosokat s ha egy volt váci egyszerű rendőr is beleszól, mi veszedelem származik az ország tapsait élvező rendőrkapitányra ? Szembeállítja a vallomásokat: a rendőrkapitány rendőrbiztosával mást mond. mint két rendőre. Ez utóbbiak inkább mindent elszenvednek, de mellé állnak az egyszerű városi végrehajtó mellé. De hiszen oly bűncselekménynyel van vádolva Jenes, melyet nagyító üveggel is alig látni s ilyenre mondotta a római pretor, hogy kicsiségekben nem Ítél, mert a meg nem sértett becsület védelme nem birói feladat. A jogos hiúság megvédése — mondotta befejezésül a védő — nem az esküdtszék kötelessége. Itt más nem történt, mint egy kis tűvel megszúrtak egy érzékeny rendőrkapitányt, de becsületén, hivatali munkásságán sérelem nem esett. Felmentést kér. Az ügyész válasza után az esküdtek a becsületsértésre is kértek egy kérdés feltevését, azután a verdikt következett. Bűnös Jenes József! Rövid tanácskozás után az esküdtek meg-
