Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-15 / 20. szám
tiuszonnyolcadiK évfolyam 20. szám. Vác 1914. március 15. Politi&ai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K,- negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út í. sz, (ipartidvar.) Nyilttér sora o0 fillér. Telefon-szám 17. A Líceum kapuzárása. Vác. márc. 14. A XI. év is termékeny volt. Áldásos működés után ismét bő termést hozott. Mielőtt elraktároznék a maradványt, búcsúzóul : elmélkedjünk egy kicsit. Nem lesz kellemetlen, mert attól búcsúzunk, aminek visszatérését várjuk, még ha most jól is esik a vakáció. Úgy vagyunk ezzel, mint a gyermekek az iskolaévvel, meg a nagy szünidővel. Ilyenkor a szünidőt, a szünidő derekától a szeptembert várják. Magasabb osztály, uj tantárgyak, uj könyvek, uj tanár, talán uj játszótársak . . .! Itt meg újabb előadóig újabb témák, újabb eddig ismeretlen ismeretek ... S ez a várása a jövendőnek, a változásnak szeretető, az egy darab élet, az élet maga . . . Szinte hajtjuk az idő kerekét s csak’ ilyenkor, csak ilyen hangulatban vesszük észre, hogy igy életünk orsóját gyorsabban pergetjük. Ilyen a gyarló, de tülekedő idealista élete. Küzd, viv, harcol folyton az eszméért, a célért s közben elrepül fölötte az idő. Az okos, a reális, az én embere pedig azt mondja s igy is tesz: Jói van ez, a hogy van. Lesz ahogy lesz. Élvezd a jelent! Minden órádnak leszakaszd virágát! Ezek a boldog halandók, bár nem irigyeljük. Ezek élnek sokat, de nem sokáig irigylésre méltó a vérmérséletük, de nem irigylendő egyéniségek. Ezek nem siettetik a jövőt, j de nincs is múltjuk. Mi meg elmélkedjünk 1 tovább. Forgassuk az elmúlt, de kedves | lapokat, várjuk türelmetlenül a jövendőnek j még szebbnek elképzelt képeit! Vizsgáljuk meg még egyszer a tizenegyedik s készítsük elő a tizenkettedik esztendőt. E két esztendő mesgyéjénél azonban még egy kedves feladatot feladatot teljesítünk, amikor az utolsó Líceum esttel foglalkozunk. Ennek. Baintner Ernő honvéd- huszárőrnagy volt az előadója. A Balkán- háborút vonultatta fel előttünk élénk előadásban, gyönyörű képekben. S ott ahol a szó, meg az álló kép kevés erejű a festésre ott igen érdekes mozgó képekkel illusztrálta a háború cselekményeit, borzalmait. Ami magát az előadást illeti, arról is csak jót, dicséretet mondhatunk. A laikus közönség egy ideig ismeretlen világba nyert j alapos betekintést Baintner őrnagy katonai j szakértelme, alapos készültsége, világos, j szabatos előadása alapján. A két órás előadás sok oly tényt tisztázott, amelyet a laikus közönség eddig fantáziájával helytelenül foghatott fel. A közönség azért az értékes előadást őszinte tapsaival hálálta meg. Galcsek György dr. az idő előrehaladott voltára való tekintettel szokásos záróbeszédét elhagyta. De azért aszokolt módon megköszönte az előadónak a fáradtságát s eközben úgy belemélyedt a hadsereg témájába, hogy felért egy kis záróbeszéd del. Szavai végeztével nagy melegséggel búcsúzott a közönségtől, melynek háláját, o Irat. kör és a Líceumi bizottság köszönetét Éder Kálmán járás bíró tolmácsolta őszinte szavakkal. A szives üdvözlésre, igy válaszolt Galcsek dr., hogy Palló énekművész ismerősét léptette fel, akinek két szép énekét nagy élvezettel hallgatta s a végén szívesen megtapsolta a közönség. Most pedig vegyük fel ismét az elejtett fonalat: A Líceum múltjáról s a Líceum jövőjérőlfélbeszakitott elmélkedést. Nem fog juk, ketté választani a két időt, úgy is tudjuk mi tartozik a múlthoz s mi a jövő zenéje. Jövő zenéje pl. még ma az, hogy a város és a kormány segélyezzék a váci Líceumot. Ezt az életképesség, a jövendő érdekében szükségesnek látjuk. Mert ugyebár egy ilyen fontos kulturtényezőí, ennek életben maradását időtlen időkig biztosítani kell, miután pedig sem emberi és semmiféle más számítás szerint sem örökkön-örökké nem lehet Galcsek dr. az elnöke a Líceumnak, éppen ezért minden eshetőségre számítva kell biztos alapot teremteni. Kívánjuk, hogy Galcsek György az emberi kor legvégső határáig folytassa e működését, de ha az Isten igy rendeli is, még akkor sem kívánhatjuk állandóan, folytonosan a fáradságos, önzetlen munkát, óriási megíerheiíetésén kívül még—évrol- I -évre — az ő anyagi hozzájárulását. Ez az ISI. levél. Irta : Büskayné. Édes Magdám! A mint látod variálom a megszólítást, már ebből következtetheted, hogy leveled igen megörvendeztetett. Távozásod óta ez az első bő leveled. A mennyiben a levélírás terén már is javulást veszek rajtad észre, én is szívesebben válaszolok, mert most az egyszer és ián először életedben, nem bivalypostára adtad fel leveledet. Azt mondanám, fogadd vállveregetésemeí érte, de én inkább a „Gyorsválaszoló Egyesület“ diszelnökének foglak beajánlani, hogy a levélírás terén szerzett érdemeidet méltóképen honoráljam. Méltán megérdemled ezt az állást, ha olyen szellemi tespedésbői, mint a milyenben Te voltál, igy hirtelenében kiugrasz és forduló postával felelsz. Ennyi energia egy „idegbeteg“ asszonytól! El nem tudom képzelni, hogyan lehetünk mi ilyen jó barátságban, mikor a nézeteink még sohasem egyeztek meg. Hogy mégis jó barátok vagyunk, azt csak annak a jó természetednek tudom be, hogy elfogadod a nézeteimet és eltűröd, ha én néha magamon felejtem a nagymamám ókuláját és azon ál nézve a világot, megdorgállak. llallga hát balga! Sajnálom szivemből a Te ottani barátnőidet, kik Téged irigyelnek a sikkes gavallérodért és pukkadoznak. Látom, egészen modern asszony kezdesz lenni, ki csak azért szereti és érintkezik a barátnőjével, hogy legyen, kit pukkasztani. Rendezhetnél pukkasztó zsúrokat. Nagyon szegény asszonyok lehetnek azok, úgy képzelem, hogy agyukban állandóan gyomorgörcs van. Mindent elmondtál a „gavallérodról“ (de hogy ily modern asszonynak „barátja“ van,) csak azt nem, hogy milyenek az agy és jellembeli képességei. A külső mázát mind leiriad, csak a velőről hallgatsz. Egészen el tudom őt képzelni és engedd meg édes Magdám, hogy igaz barátnői őszinteséggel adjam a véle- leményemet. De meg ne haragudj, huncut ka ! Lássuk csak: „fiatal, szőke, csinos, nőtlen, elegáns, gavallér, jóképű, angol bajú- szos, előzékeny, fess, jó modorú, egy szóval kellemes fiú.“ Nem egyenes és törvényes leszármazottja egy grófi kocsisnak, hogy oly rettenetesen ki van rihálva ? A szabó, a suszter meg a borbély kirihálták a külsejét a netovábbig és jóllehet, hogy pár évvel ezelőtt még kanállal ette a metélt tésztát, mely neki akkor még „mácsik“ volt. Fiatal ? hát ez az ő privát szerencséje, mely el fog múlni. Ebben ő ártatlan, ez nem érdem. És egy olyan bevehetetlen várnak, mint minő Te vagy édesem, nagyon mindegy lehetne, hogy öreg, vagy fiatal ? Szőke ? Hát az ártatlan társalgásban milyen szerepe van a színárnyalatoknak? Vagy Te csak szőkével tudsz társalogni ? Csinos is meg jóképű is? Csak nem Janus, hogy két arca van ? Elől hordja a csinosát, hátul meg a jóképűt? Talán még tudja is, hogy csinos? Elegáns ? Kérdés, ki van-e fizetve a számlája ? elegánciája különben a szabója érdeme. Talán egy uszályhajón hozták a ruháját és cipőjét direkt Londonból, vagy Párisból ? Szóval az iparosok elég ügyesen mutatták be rajta a tudásukat. Az ilyen emberre, Magdám, én csak azt szoktam mondani, (nem a pukkadás beszél belőlem) hogy szellemi képességeinek a fokmérője az öltözködése. Az ilyen alak, kinek a divat íúíhajtása a iegfőbb ideálja, nálam még ostromlásig se juthatna, ha még kétannyi időm volna is, mint Neked. Bocsáss meg, ha talán a szivedet bántom, Te kertéi, hogy írjak. Vigyázz! Félek, hogy az ugralóból ugratott lesz, a csalóból csalódon. Az ilyen gabalyodásnak jó vége nem lehet. Ez nem szerelem. Az igazi szerelem magasztos és szent érzelme a* szívnek, akárcsak a hit. Azzal az ember nem dicsekszik, sőt lelke legmélyebb titka.' Az igazi szerelemben az ész, jó lelki tulaj-
