Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-11 / 19. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 19. szám. Vác 1914. március 11. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenih szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyiltter sora 50 fillér. Telefon-szám 17. 19,995 Korona. Vác. márc. 10. Ama szociális olajcsepből, melyei Appo- nyi Albert gróf után oly sokat emlegettek, a törvényhozás munkájában tiz évóiamég mindig csak a munkásbiztositási (örvényben látunk valamit. Hiába halad az egész világ minden állama — panaszolja Tisza István gróf — a demokratizálás felé, a külföldön igen, nálunk azonban a szociális olajcsepp nem csordul, még csak nem is cseppen. A hatalmi érdekek megalapozására irányul az egész parlamenti törvénygyártás, a melyből száműzve van a szociális gondolkozás, a humanizmus. Ebben a csúnya tülekedésben, halalmi harcban nincs mit keresni a mup.kásjóléti intézményeket sürgetőknek és az egyetlen alkotásnak is fokozottan erős munkára van szüksége, hogy hamis jelszavakkal meg ne bontsa a legújabb modern magyar politika. Gondolkodjék azonban bárki bármikép — erre kitérni most nincs okunk — a munkásbizíositásról, el kell ismerni, hogy éppen ezzel a törvényalkotással tett hatalmas lépést Magyarország a kulturállamok sorában és tény, hogy azóta ismétmaradisá- gunk szomorú jelét adtuk, mert mig más országok megalkották az aggkori biztosítást, sőt már a munkanélküliség veszedelme sem fenyegeti az ártatlan, kenyéréri esengő anyái és gyermekeket, mi még mindig az első lépésnél tartunk, sőt most jutunk egy lépéssel hátrább: a mindent megemésztő politika már a kormányhatalom jármába akarja hajlani az egyetlen magyar szociális alkotást. E sorok nem kívánnak a kínálkozó alkalommal élni, hogy e helyén is megbélyegezzük a mai kormányhatalom erőszakát, mely eddig érintetlen területre is benyomul a maga hatalmi gőgjével, mert úgy gondoljuk, hogy a munkás biztositótól minden politikát, munkapártiét ép úgy, mintt a szoci- listáét, távol kell tartani, mivel hogy ép ez az intézmény az emberszereíetét az embermegbecsülésé, a hol a politika, csak ronthat, de nem épithet. E sorok éppen örvendező irás akar lenni abból az alkalomból, hogy újra megjelent egy esztendei munkálkodásáról a váci kerületi rriun- kásbiztositó pénztár beszámolója. Olyik kisebb vármegyénél nagyobb területre érezteti hatását ez a pénztár, mely Vác városán kivid a váci, gödöllői, aszódi és nagykátai járás munkásjóléti viszonyait intézi. Nem kevesebb mint 2493 munkaadói és 7662 munkást kell, hogy érdekelje munkálkodása, melyről még alig egy-két év előtt az a hír kelt, hogy meg nem állhat, hiszen állandó deficittel küzködik. Még a mull évben is 21,294 koronája hiányzott és ma 19,995 korona többletet mutat ki terjedelmes zárószámadásában. Feloszlatni és szélosztani, volt a hamis jelszó, mekkora k r lett volna Vácra, biztosítottra, munkaadóra, külön illusztrálni nem kell. Ez az idei eredmény azt mulatja, hogy a váci pénztár életképes; sőt az ország százhoz közel levő hasonló intézménye között kevés akad, mert a legtöbb állandó deficittel kin lódik. És nem mondhatni, hogy szűkkeblű volt kötelességeinek teljesítésében, mert hiszen a 173 ezer korona betegsegélyzőjárulékból táppénzre, gyermekágyi segélyre, gyógyszerre, kórházra, fürdőre és szanatóriumra, orvosi költségekre a váci pénztár több mint 120 ezer koronát költött, ezen kívül megalkotta azt, a mivel megint kevés pénztár rendelkezik: az állandó orvosrendelő intézetet járó betegei részére. Rengeteg számcsoport, részletes kimutatás ad számot a váci munkásbiztositó pénztár múlt esztendei működéséről, a melyet bizonyára elfognak olvasni azok, kiket közelről érdekel és érint ez a szociális alkotás. Nem is kívánunk részletei- j vei külön foglalkozni, csupán egyel kell j szomorúan felemlíteni és ez az egy ható- | sági beavatkozás után kiált: a pénziár | jelentésében hitelesen megállapítja, hogy i 47 halálesetből 20 a tüdővészben elhaltakra esik! Ez a veszedelem már túllépi azt a kört, a melyben munkál a váci pénztár és itt a hatóságnak a közegészség érdekében akkora küzdelme következik, a I mely csak erélyes, jobbra és balra nem tekintő határozottsággal nyomhatja le Vác szomorú statisztikáját. j A közel húszezer koronás felesleg a 1 gyönyörű szorgalom gyümölcse. Orosz- J lánrész az intézmény tisztikaráé, kisebbik j az igazgatóság önzetlenségéé. Ezulán már Megkerült a Monna Lisa! (Ezt az ötletes párbeszédet, melyet most a Medgya- szay-kabaréban Budapesten nagy sikerrel adnak, Gere Zsiga, a Magyar Színház kedves, ötletes színésze irta. Ugyanaz a Gere Zsiga, a ki néhány év előtt váci diák volt és Vácon is érettségizett.) Biró: (ül a pádon és újságot olvas.) Szomszéd: (bekövetkezik — megáll.) Adj [Isten jó napol! Bíró: kelmédnek is koma. (szünet) No mit ácsorog ott? üljön le amoda! Szomszéd: Há’szen leülhetek, hogyha nem [zavarom. Bíró: Dehogy zavar, csak az újságom ol[vasom; azaz már hogy azt se, hisz a mi volt benne mind kiolvastam már, itt van a fejembe! Szomszéd'. Okos ember kelmed, a hogy [így elnézem. Mindig csak síudéroz, tanulmányoz szépen, mondja meg hát nekem, mi áll abba az (újságba ? mit eszközölnek most, künn a nagy világba ? Hiró'. Hogy mosl mit csinálnak ? — mi a [legfőbb újság? Hát hogy megtalálták a Mónár Lizát; avval van mosl tele az egész újság! Szomszéd: Ne mondja kegyelmed! — Szinle [el se hiszem. Mónár Lizát? Hisz azt régóta ismerem. Ismertein már Pesten szalcácsné korában. Mi fenét csinált, hogy benn van az ujság[ban ? Bíró: Hogy mifenét csinált, én magam se [tudom, fehérnépek dolgát régen nem kutatom. No meg nem is lehet, mert az én anyjukom nem érti a tréfát — ezt már állíthatom. (Az [újságra mutat.) De itt van az van benne, hogy ma megtalálták. j Szomszéd: (bölcsen) Akkó hát elveszett... j Biró: Fenét veszett; lopták! Ellopták azt annak rendje-módja szerint. Ellopta egy tálján. Elvette az eszit Mónár Liza helyes, takaros [személye. Meglálta, osztmajd megveszekedett érte... Ráborította hát, kerek köpönyegét, elvitte magával s akárhogy keresték, a csuda se akadt máig a nyomába. Ma megtanálták Flórenc városába s kerek két millió letl mindjárt az ára. Szomszéd: No a rézangyalát! Nagy időt (megértem, de ezl az eseleí még se igen értem. Most már biró uram, legyen hát olyan jó, mondja meg nekem, hogy menynyi egy [millió? Bíró: Mennyi egy millió? Biz magam se [tudom, sose vöt még nekem ily faj la pénzmagom, de a hogy spektálom, számítom a dolgot, azt hiszem kitesz jó háromszáz forintot. Szomszéd: Há—háromszáz forint? Isten, [egek ura! így fölment külföldön már a Liza sora ? Na mosl már elhiszem én is bíró uram, hogy odakünn szörnyű, veszed drágaság van, hisz a Mónár Liza katona koromba nem került én nekem soha egy vasamba, sőt még ő fizetett úgy vasárnaponként ott künn a ligetbe sert, szivart, vagyspriccért, ha elmulatoztunk a „íiroli nőbe". Most töröm a fejem, mi lehet e nőben, hogy úgy ráéhezell az a bolond tálján ? De az mán bizonyos, hogy legény a talpán, hogy a Lizához ily becsülettel vala, hiszen már akkor is tisztes volt a kora. (Tűnődve.) No ha elgondolom, hát szamár [az ember, hogy a szerencse igy elhaladt mellettem s hogy én azt a Lizát akkor el nem vettem, hiszen ha most igy föl ment az ágiója, lelnék a Lizából kocsira meg lóra — s nem kéne váltó, hogy jusson pótadöra, hogy a szerencsémet... igy elszalajtottam.. Biró: Nagy marha kend szomszéd, [én örökké mondtam.
