Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-01-08 / 2. szám
Huszonnyolcadik évfolyam 2. szám. Vác 1914. január 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A Múzeum közgyűlése Újhelyi-emlékünnep. Vác, jan. 7. Jelentékeny érdeklődés, nagyszámú és művelt úri közönség élénk érdeklődése mellett tartotta meg a Váci Múzeum Egyesület ez évi rendes közgyűlését s az ebbe beiktatott Újhelyi-emlékünnepét. Pont 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést a Váci Múzeum Egyesület lelkes elnöke, Tragor Ignác dr. a ki elnöki megnyitója keretében beszámolt az elmúlt év kimagaslóbb eseményeiről, jelentősebb eredményeiről. Minthogy azonban mindezekről a titkári jelentés is alapos részletességgel számol be, s melyet a múlthoz híven most is megismertetünk, ezekről most nem szólunk, mert nem akarunk ismétlésekbe esni. Talán mondanunk sem kell, hogy a fáradhatatlan j elnök előterjesztéseit, bejelentéseit élénk tetszéssel elismeréssel fogadta a közgyűlés. Bőven kijutott azonban a taps Pesti Frigyes budapesti ny. kerületi elüljárónak s a Váci Múzeum ezévi mecénásának, a kit a Múzeum-Egylet közgyűlése egyhangúlag és lelkesedéssel a választmány ajánlatára az Egyesület disztagjai sorába sorozod. A kik figyelemmel kisérték a Múzeumunk legutóbbi gyarapodásait s az ezekről irt tudósításainkat, azokat nem fogja meglepni ez elismerés. A kik pedig megismerik Pesti Frigyes, valamint felesége ajándékait és ezeket értékelni is tudják, még inkább együtt fognak érezni a közgyűlés e tényével. A nemes ajándékozó különben személyesen is megjelent a közgyűlésen s a váratlan kitüntetést meghatóban megköszönte. Beszédében megemlítene, hogy ismeretei, tanulmányai, nyugati tapasztalatai alapján sajnosán tapasztalja az itthoni múzeumális állapotoknak a nyugatiakhoz való mostoha fokát, a melyen segíteni a maga erejéből adományaival kívánt. Reméli, hogy számos követőre akad s példája nem marad utánzás nélkül. Ezidei közgyűlését a Múzeum — a mint már említettük is — néhai Újhelyi István váci prelátus-kanonok emlékének szentelte. Az emlékbeszéd megtartására a választmány Léska József plébánost, boldogult Újhelyi alapos ismerőjét kérte fel, a ki azonban a megjelenésében akadályozva lévén nem jöhetett el. Lepey Emil sekrestyeigazgató, karkáplán olvasta fel tehát Léska Józsefnek Újhelyiről megirt hű méltatását, i Bőven kiterjeszkedett a méltató Újhelyinek a Váci Múzeummal szemben kifejteit tevékenységére, nem feledkezett meg azonban az elhunyt egyéb működéséről, közérdekű és humánus tetteiről. A Vác nagyjairól meglartotí emlékbeszédek között helyet foglal majd a legutóbbi is, tagilletmény gyanánt annak idején kiosztásra kerül majd e gyűjtemény is. A szokásos és évenként újra sorrakerülő pénztári és számvizsgálói jelentések a normális, örvendetes állapotról szóinak s tanúbizonyságot tesznek, hogy az elsőkön kívül a többi tisztviselők is lelkiismeretes munkájukkal fáradoznak a Váci Múzeum előrehaladásán, jobbvoltán. Elismerés illeti az elnökséget, a titkárt, a múzeumőrt, a pénztárost, a választmányt, a mit mi is örömmel állapítunk meg. A tagok háláját a közgyűlés végével Lővinger Mór fejezte ki a vezetőség iránt. Kisparti János dr. titkár érdekes és értékes beszámolóját lapunk vasárnapi számában fogja feltalálni az olvasó. Hírek. FARSANGI NAPTÁR. Január Í0. Tűzoltók mulatsága a Koronán. Január 25. Felsővárosi ifjúság táncmulatsága a Január 25. Molnár-ípartársulat táncmulatsága a Nyáry-féle vendéglőben. Kúrián. Február I. A kát. gazdakör színelőadása a Kúrián. Február 7. Az ípartársulat bálja a Kúrián. Február 8. Kát. legényegylet táncmulatsága a Kúrián. Február 14. izr. leány egylet bálja a Kúrián. Február 15. Polgári dalkör hangversenye a Kúrián. Február 21. Líceum-egyesület hangversenye a Kúrián. Február 22. A kát. gazdakör mulatsága a Kúrián. — Újévi üdvözlésüket megváltották a V. J. R. E. javára: Bohunka Lajos ö K, clr. Preszly Elemér 5 K, Rónai Géza 4 K, Molnár Gyula, Kleiszner Rezső, Preízner Imre, Reichenberger József, Goldberg Simon 3—3 K, Gáncs Lajos, Ulreich Nándor, ifj. dr. Osváíh Albert, Viíályos Imre, Hajnaly Árpád, Hecser István, dr. Veszter Miért és hogyan zarándokol a modern ember rég letűnt Korok emlékeihez. Líceumi előadás. Dr. káros! SándortóS. Ha a kutató emberi elmének, énünk e íilokzaíos, fáradhatatlanul működő elemének képét akarná egy ihletett művész márványba vésni, bronzba önteni, vagy vászonra lehelni, talán helyesebb lenne a régi római világ egyik pogány istenének, a kettős arcú Janusnak bizarr mintázását lemásolni. Mert tagadhatatlan, hogy értelmünk épúgy, mint Janus, két ellentétes irányba tekint. A mióta ugyanis megtanult gondolkozni az ember, két kérdés izgatja állandóan: honnan és hová? S mig a „honnan“ című probléma feszegetése évezredeket számláló, eseményekben gazdag, de körvonalaiban egészen elmosódó múltba viszi vissza az elmélkedő föl, addig a „hová“ kérdés egy bizonyíalan, megfejtésre váró jövő titkára akar a tudomány reflektorával rávilágítani. Nem volt valamicsodás tudós a történelem folyamán, a kinek agyában ezek a kérdések fel nem merültek volna; nem találunk egyetlen korszakol, melyben kisérlel nem történt volna, hogy a múltat a jelenbe visszavessék és a sejtelmes jövőnek képéi a kettőből már eleve megrajzolják. Volt hát és lesz is mindig érdeklődés a a rég letűnt idők szereplői iránt. Mert bár akárhányszor összeomlott világok . romjai választanak el tőlük bennünket, mégis csak érezzük, hogy hozzájuk tartozunk mi is. Hiszen a teremtett mindenség mehaniz- musában nem tisztán a vérség köteléke a kapocs, hanem a civilizációnak, a ránk hagyományozott kultúrának eléggé meg nem hálálható jótéteménye is. Ennek a meggyőződésnek térfoglalását kell látnunk, mikor az utókor kegyelete Pantheont akar emelni nemcsak a nagy tömegből egy-egy fejjel kiemelkedő nemzeti nagyságoknak, de az egyetemes emberiség életében jelentősebb szerepet játszó népeknek is. Es e nemes törekvést nem szabad lesajnálni. Söl örülnünk keil, ha az ezerfejű élet forgataga ez anyagias gondolkozásé, önző, mindenben egyéni érvényesülést hajhászó világban a népek múltjáért rajongó, alkotásaikat megbecsülő, emlékeihez mélységes kegyelettel, sziníe áhitallal gyűjtő emberekhez sodor bennünket, kik nem ismernek semmi anyagi áldozatot, ha egy régmúlt időkről mesélő kő-, vagy ércdarabot kell megszerezni; a kik nem sajnálnak időveszteséget, ha ez áron egy-egy emlék megmentésével évszázadok eseményeit lehet megörökíteni; a kik szívesen ölik bele Istentől nyert tehetségük legjavát, minden energiáját abba a tudományba, mely csodás hatalmat nyújt nekik arra, hogy mérhetetlen időket hívjanak vissza a múltból és hihetetlen régi történeteket hódítsanak el a mohó, mindent megemésztő feledéstől. Manapság meghajtunk az arisztokrata előtt, mikor féltő gonddal őrzi évszázados családi emlékeit. Tisztelettel adózunk egy intézménynek, ha buzgón igyekezik megbecsülni és megbecsülteim nemcsak jelenéi, de múltját is. Nem nézhetjük megille- lödés nélkül, ha az egyszerű paraszt család gyermeke áhítattal viseli gondját annak a kopott, de a mellett az öreg szülők iromba betűivel ékes imakönyvnek, mely egyúttal a fontosabb családi eseményeknek jegyzőkönyve. Üres lélekre valló cinizmussal nem szabad gúnyolódnunk a lélek mélyén meghúzódó finom érzések e kedves megnyilvánulásain, ha nem akarunk kegyeletsértők
