Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-01 / 16. szám
Huszonnyolcadik évfolyam Vác 1914. március 1. 16. szám. VÁCI HÍRLAP PoiitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Á város és a vasútas ezred. Vác. feb. 28. Városunk fejlődésében az 1913. év igazán gazdag volt jelentősségteljes mozzanatokban. A bevezető azonban szomorú esemény. A világhírű, körülbelül 300 munkást foglalkoztató nagy ipari vállalatunk, a Kobrak-gyár csődbe jutott. Veszteségünket azonban sok egyéb örvendetes esemény nemcsak kompenzálta, de városunk jövő fejlődése tekintetében korszakalkotó dolgok is történtek. Gróf Csáky Károly megyéspüspökünk egy szép verőfényes téli reggelen megjelent a városházán és polgármesterünknek átadott egy okiratot, mely a királyi kisebb haszonélvezeti jogok megváltásáról szóluít és a mellyel az évtizedek óta húzódó vásártéri parcellázás kérdése elől az utolsó nagy akadály végleg elgördült. . Dunapartunkat hosszú vonalon szabályozták és uj hajórakodókaí építettek. Nemsokára ezután Bodenlósz János vásárolt nagyobb területet a Kobrak-gyár szomszédságában, melyen ma már serény munkáskezek dolgozna!-, hogy vas- és gépgyára még ez év őszén üzembe kerüljön. Hogy pedig az alsóvárosiak se panaszkodhassanak : a világhírű Kodak-gyár a város alsó határában kiszemelt magának egy nagyobb területet, melyen felállítja a kontinens második legnagyobb fényképészeti gyárát. Ma már a gyár földmunkálatai készek, külön vasúti sínpárja lesz, szükséges töltésein pedig szorgalmasan dolgoznak. Hogy pedig a kisváciak se maradjanak árván (a jó Isten szereti a derék, jóravaló, becsületes kálomistákat) hát .egy ködös karácsonyheti reggelen beállít egy snájdig ezredes, a ki nem csekélyebb dolgot súg Zádor János dr. polgármesternek, hogy városunk stratégiai és földrajzi fekvésévei egyenesen predesztinálva van arra, hogy a második számú vasúti ezredet a hadvezetőség ami városunkban állítsa fel. A polgármester egy pillanat alatt tisztában volt mit jelent egy város ipari, kereskedelmi és egyéb rangú fejlődésében ha oly katonaságot kaphat, melynek legénysége 3000 főből, tisztikara pedig 130 főből áll. Addig tárgyalt a katonáékkal, mig az ügy aktuálissá vált és konkrét javaslatot terjeszthetett az összehívott rendkívüli közgyűlés elé. Soha még nem volt Vác városának ilyen látogatott népes közgyűlése. A karzat is zsúfolásig megtelt. Látszott a városatyák arcán, hogy teljes tudatában vannak a kérdés óriási horderejével és át vannak hatva annak nagy jelentőségétől. A polgármester előterjesztéseit, melyek a város nyújtotta kedvezményekről szólották, örömmel és lelkesedéssel fogadta el a képviselőtestület. Csak néhány kisváci telkes gazda aggályoskodott. Mi lesz velük, ha a katonaság elveszi a földjüket! A polgármester azonban megnyugtatta a gazdákat is. Kijelentette, hogy igen is gondolt a földnélkülivé váló gazdakra is és már tárgyal, hogy földért földet kapjanak. Csak egy kéréssel fordult a telkes gazdákhoz. Arra kérte a város, de a saját jól felfogott érdekükben is, hogy ne álljanak lehetetlen követeléssel akkor elő, ha földjeiknek megvételéről lesz majd szó. Mindenki meg kapja földjéért a tisztességes árat, de ha túlhajtott igényeket táplálnak, kettős kárt okozhatnak. Először is a városnak az által, hogy a katonáék meggondolják és olcsóbb helyet keresnek. Másodszor magukat rövidítik meg, mert ha földjeikért a békés utón felajánlott tisztességes árt nem fogadják el, kisajátítás után esetleg kevesebbet kapnak. Elvégre a katonaság idejöveteléből tökét kovácsolni, hogy minden telkes gazda egyszerre akarjon meggazdagodni, nem méltányos, nem szép és a város érdekét tekintve fölötte helytelen dolog. A közgyűlés osztatlan helyesléssel fogadta a polgármester válaszát és jóindulatú tanácsát. Úgy látszott, hogy a telkes gazdákon is fogott a szép szó. És ma mit tapasztalunk? Mig ennek a városnak minden polgára örömmel vesz tudomást minden újabb momentumról, mely a katonaság itt maradását mind bizonyossabbá teszi, mig ennek a a városnak iparosa, kereskedője, munkás embere szivszorongva, reményteljesen várja az utolsó és biztos „igent“, a mig a város pénzügyi bizottsága, polgármestere azon tanácskozik, hogy ha „szorul a kapca“ akkor még újabb áldozatokat is hoznak, csakhogy ezt a katonaságot, a melynek elnyeréséért még vagy egy féltucaí más város is versenyez, magának biztosíthassa; nos hát akkor a mi derék,^becsületes, jőra- való kisváci telkes gazdáink minden követ megmozgatnak, Ponciuslól Pilátusig járnak, csakhogy a katonaságot innen elhelyezzék! A múlt héten az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnél deputációztak és hogy nem eredménytelenül, tessék csak elolvasni a „Földműves" c. lap múlt heti számát. Ebben megvádolva a város vevetőségét a miniszter után kiabálnak, hogy vigye a nyakunkról ezt a kaíonabandáí. Azután az alispánnál is tisztelegtek hasonló célzattal, a hol azonban már kevesebb szerencsével operáltak, mer ott már jól ismerik a depu- tációzás motívumait. Ök azonban nem csüggednek. Minden követ megmozgatnak, ha kell, a hadügyminiszterhez is elmennek Bécsbe, de azt nem engedik, hogy a katonaság ide belegye a lábát. Legalább addig nem, u ig az a 25—30 gazda földjeinek holdjáért 10 — 15 ezer koronát nem kap. Hogyan történt a veresegyházi szerencsétlenség? A fővárosi lapok is megírták már a veresegyházi állomáson történt szerencsétlenséget, de egyik ujság sem helyesen. A következőkben adjuk hiteles értesüléseinket: Az első hirt a szerencsétlenségről Rappensberger István telefonon közölte úgy a váci kir. járá bírósággal, mint a pestvidéki kir. ügyészséggel. Már akkor ott volt a helyszínén Hasenfeld Zsiga dr. körorvos és első segélyben részesítette a szerencsétleneket. A végzetes baleset Veresegyház állomás Vác felé eső oldalán történt. Az u. n. IVassington-féle petróleumlámpákat akarták a munkások felállítani. Homestrei József keleti pályaudvari segédszerelő vezette a munkát, az állomásfőnök figyelmeztette, hogy mikor az oszlopot felállítják, nehogy baj legyen, a villamos vezeték áramjáí kikapcsolják. A vizsgálat már kiderítette, hogy Homest- reinek fogalma sem volt arról a veszedelemről, mely őt és hét társát fenyegette. Az oszlop gödrét kiásták, Juhász Béni, egy szadai fiatal ember állott a gödörben, hogy ha kell, az oszlopot helyére igazítsa. Gróf Gyula, Romacsik Pál, Újvári Sándor, Zsigri József és Magyar Sándor fogták az oszlopot. Romacsek megszólalt: — Emberek baj lesz, az oszlop hozzáér a vezetékhez! Homestrei odaszól grófnak: — Gyula vigyázz! Es utána rögtön a munkásoknak: — Nyomás! Ebben a pillanatban történt a szerencsétlenség. A munkások megemelték az oszlopot, mely érintkezett a vezetékkel és tízezer volt feszültségű áram rohant át rajtuk! Az öt munkás iszonyúan ordítva, jajgatva a földön feküdt, csak a gödörben levő Juhász Béni volt néma. Gróf és Romacsek tudtak először felkelni a főidről, a karjukat fájlalták nagyon. Benézték a gödörbe: Juhász a viiamos áramtól agyonsujtva guggolt ott. Három társukat úgy kellett bevinni, nem tudtak járni. Délben künn volt már a helyszínén Éder Kálmán vizsgálóbíró Mandola Elemér dr. jegyzővel és a sebesülteket kihallgatta. A pályaorvos Újvárit, Zsigrií és Magyart beküldte a vonattal Budapestre, kórházba, de onnan azzal utasították el a szerencsétleneket, hogy nincs hely, jöjjenek másnap, így ezeket visszahozták Veresegyházára. Már ekkor rettenetes kínokat állottak ki. Tapasztalati tény, hogy a villamos áram romboló hatása 2 — 3-nap nuilva mutatkozik az emberi szervezeten. Nem tudni tehát, hogy Juhászon kívül nem lesz-e áldo- | zaía a veresegyházi szerencsétlenségnek. | A villamos áram halottját Andreánszky " Jenő és Hasenfeld orvosok felboncolták.
