Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-02-22 / 14. szám
nevében. Szenesi főfegyőr az őrszemélyzet élén emlékezett meg az igazgató szeretetteljes gondoskodásáról, végül a fegyencek nevében egy kis csoport állt Gedeon igazgató elé és a jubileum napján hálatelt szívvel, könnyezve köszönték azt a lépten- nyomon tapasztalható jóságos bánásmódot, melyet igazgatójuk részéről tapasztalhatnak. A jubiláns szeretettel fogadta az üdvözlőket és a nevére tett alapítványról ügy intézkedett, hogy annak kamatait minden évben a legtöbb gyermekkel biró, szolgálatát kifogástalanul ellátó váci fegyőr kapja. — Riedl—Kisparti. A líceum estén először Riedl Frigyes dr„ egyetemi tanár értekezett. Technikai akadályok miatt — a térképek nem készültek el — nem a kitűzött témáról, Petőfi haláláról, hanem arról beszélt, hogy az esztétika általánosságban miképen értékeli az összes irodalmi műfajokat. Arról szólott, hogy minden irodalmi műből, egyebeken kívül mit ismer és mit ismerhet meg az olvasó. Röviden: mű egy hármas tükör, melyben megismerjük az iró egyéniségét, az iró korát és végül az örök ' embert, az emberiséget. A hogy ezt a tételét a neves tudós bizonyította: példaképen állhat mindörökre minden pedagógusnak, minden előadónak. Előadása világos, érthető, meggyőző és mi a fő, eredményes volt. Nemcsak tanította, de megtanította a közönséget arra, amit célul kitűzött. Sokakat talán csalódásba ejthetett, hogy nini, ez a hires esztétikus milyen egyszerűen, keresetlenül beszél. De ha otthon is és még napok múlva, sőt évek múlva visszaemlékeznek Riedl előadására, eszünkbe jut a hármas tüköy. — Másodiknak j Kisparti János dr. főgimnáziumi tanár, a közönség régi és jó ismerőse lépeií az emelvényre. Ezúttal a művészet értékéről olvasott fel kimerítő és alapos tanulmányt. Valóságos művészeti felolvasás volt ez a majd egy órás magas szárnyalást! és költői stílusú előadás, mely az irodalomnak — Ne vicceljetek! Mikor reggeltől estig körmölgettem a papírlapokat, olvasgattam a más pénzét, eszembe jutott az ő szép kis paradicsoma, az ő szép parochiája, benne az ő szép kis kertecskéje, házi állatjai, piros, pozsgás gazdasszonya és a többi és a többije. Kaján irigység fogottéi s remegve gondoltam arra az eshetőségre, hogy ő már püspök lesz akkor, mikor az én csontjaimból, sok ezer társammal egyetemben műtrágyát csinálnak. Vétkeztem, bevallom, mert _ő is oda került ahova én, a I lilia cingulust ő sem érhette el, pedig — most már bevallom — senki sem érdemelte úgy meg mint ő! . . . S megszólal Ferenc aző jóságos mosolyával, szelid hangjával. — Engedjétek, szeretett híveim, hogy Sándor bátyámnak lelkipásztor gyanánt felelhessek meg: Mulandók vagyunk mindannyian, a lét egy arasznyi csupán, bolond aki meg nem becsüli. Az utókor velem, a pappal szemben hálátlanabb, mint veled szemben édes Sándorom, mert mig rád azt mondják: meghalt a púpos, rám mindenki azt mondja: rossz volt a májam. A sikerült szóviccel általános hahota kiséri, mire az öreg l abriczy, nyugalmazott rendőrbiztos figyelmeztet az éjjeli zárórára és a többi alvó nyugalmára, amire még Simon bácsi néz vissza, hivatkozva arra a szép időkre, mikor még hat nap egy folyés képzőművészeinek minden mezejét nyitott szemmel, széleskörű ismerettel bejárta és a melyet azután a nagyszámú közönség megérdemelt elismeréssel hosszasan megtapsolt. Szentendre is? Szentendre rendezett tanácsú város ölventagú küldöttsége tisztelgett tegnap Almássy László ország- gyűlési képviselő vezetésével Hazai Samu báró honvédelmi miniszternél és Karátson Lajos honvédelmi államtitkárnál. ,A miniszter elölt Anthony Béla polgármester, az államtitkár előtt pedig Temesváry Aiajos máv. főfelügyelő tolmácsolta a kérelmet, hogy Szentendre előnyös fekvésénél, Budapesthez való közelségénél fogva különösen alkalmas hely lévén hadászati és katonai célokra, a közeljövőben felállítandó katonai intézmények, vagy csapattestek elhelyezésénél vétessék figyelembe. A miniszter is, az államtitkár is a legnagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttséget. — A müveretők mulatsága. A „Művezetők Országos Szövetségének XXXVII. kér. egyesülete“ által február 14-én rendezett táncmulatság fényes sikeréről számolunk be, mely igazán semmi kívánni valót nem hagyott hátra. Fesztelen jó kedv, barátságos egyetértés s Hochmayer vendéglős szolid árai, ’kiszolgálása voltak azok, a melyek a mulatság kellemességét és sikerét fokozták. Felülfizetíek a következők: Novota Kálmán 3 K, Hornung Béla 3 K, Lővinger József cég 5 K, Végii Kálmán 1 K, Hochmayer Kálmán 1 K, Schwarcz Simon 4 K, Bronner István 2 K, Szaka János löü K, Fekete József 4 K, Tragor Károly 5 K, Veczl Károly 1 K, Eopos János 260 K, Horváth József 1 K, Persák József 3 K, Egyesült szikvigyár 2 K, Pro- hászka Ágoston 1 K, John Ferenc 5 K, Jenes József 2 K, Kovács András 4 K, Gácsér József 3 K, ifj. Horváth Sándor 120 K, Markovisch Sándor 5 K, Novotni Jenő 2 K, Bunyaía Vince 2 K, Vadkerti Gyula 5 K, Kareczky József 5 K, Millmann Géza 4 K, Scheffer Ferenc 5 K, Weinberger József 5 K, Bogányi J. 3’80 K, Cservenák Lajos 1 K, Kalicska József 1 K, Ivanovics János 3 K, Terényi István 1 K, Vida Géza 2 K, özv. Wopperschall Jőzsefné 2 K, Lengyel Zsig- mond P20 K, Schegerin Henrik 1 K, Pollák Henrik 2 K, Schwarcz N. 1 K, Szabó Ede 6 K, Schumacher Jenő 2 K, Kozma Lajos 3 K, Gedeon Emil 5 K, Kálmán József 2 K, Biel József 3 K, Éder Ernő 3 K, Vámos és Meixner 5 K, Hufnagel Imre 3 K, lorday István 2 K, Neumann Ferenc 2 K, Akaiik István P20 K, Rosíeííer János 13 koronát, melyért ezen az utón mond köszönetét az egyesület elnöksége. — Az izr. nő és leányegylet mulatságán utólag felülfizettek: Dr. Ullmann Gusztáv 10 K, Kemény Bertalan 10 K, Per- lusz Márton 10 K, Kriszhaber Imre 8 K, dr. Mayer József 5 K, Mayer Lajos 5 K, Hoffmann Arnold 5 K, Rosenfeld Vilmos 5 K, Pollák Henrik 2 K, Gráber Gyula 4 K, Pick Gyula 10 koronát. — Szepessy László siKere.Szepessy László főgimnáziumi tanár Kerner Jenő karmesterrel égy operettet irt „Elvesztett paradicsom“ cim alatt, melyet a Népoperához nyújtottak be. A Népopera húzta, halasztotta a darab előadását, mire a szerzők vidéken kerestek színházat. Szombaton volt az operett bemutatása Nagyváradon, a hol mindkét szerző is megjelent. A darabról igy ir Az Újság : A nagyváradi Szigligeti-színház a napokban hozta színre i karmesterének, Kerner Jenőnek háromfel- ! vonásos operettjét, a Jankee-Ieány. A be- ! mutató teljes sikerrel járt. Az invenciózus, j dallamos muzsika, a színes hangszerelés, Szepessy László mulatságos, derűs librettója egész estén át kifogyhatatlanul mulattatta a színházat szorongásig megtöltő közönséget. Felvonásonként sokat hívták a I szerzőket és a főszereplőket: Görög Olgát, I AAedgyaszayt, Tompái, Szentgyörgyi Mártát, tában tartott a Kapás-bál a Fehér hajón és ő rúgta a port (már mint Fabriczy) legjobban. — Én is ott voltam, kiáltja Velzer Lajos és Nikitits bajszukat pödörve s Fabriczy bácsi lepipálva ballag a szép Barlos Erzsihez, Komócsy Lajos első feleségéhez. A terefere tart tovább, csipkedés, éle, huncutság uralja az éjféli összejövetelt, a mig Fabriczy zsebóráját kivéve harsányan elkiáltja : Öt perc múlva egy óra! Kiki a szállására. Általános felháborodás! Össze-vissza kiabálnak. — Nem megyünk! Ez nem Tisza parlamentje! — Azt gondolja, hogy ő Gerő százados?... Hol a margitszigeti millió? . . . Só! Só! Só! A halottak engedve az erőszaknak ki és bevonulnak, csupán két asszony marad ülve a jázmin bokrok alatt, az egyik gyönyörű szépség, alig harminchárom éves, a másik egy ezüstös hajú 73 éves matróna, aki csak pár nap előtt ment megpihenni a hagyigácsóba. A fiatal szól: Hát még is csak mellém jött Vácra, mama? Az öreg: — Ide kívánkoztam ebbe a tiszta levegőbe, a Duna mellé, ahol nincs korom, füst, nem csilingel a villamos, nem sikelit meg a kocsidübörgés, aztán meg, édes Olgám, mégis csak maga volt legjobb hozzám minden hibája mellett, no meg maga volt az „én“ fiamnak, az „ő“ felesége. A fiatal: Mit csinálnak otthon ? Nagy már az Imre fiam ugye ? Múltkor láttam őt a a kaszárnyában, inspekciós volt. Körülcsó- kolíam 3 homlokát a vártán, hogy el ne aludjon, nagy baj lett volna belőle. Hát a kisebbik, a Gyuri ? Az én vigszinházi csemetém ? Még két nappal a születése előtt mint 16 éves bakfis játszottam a „két öröm nap“-ban, még a doktor se tudta, úgy vagyok, folyton azt hajtogatta, mért nem veszek jobb fűzőt? Szegény doktor; i mennyit nevettünk az urammal rajta. Háta j Lacika ? A harmadik fiam ? A kis burkus ? Múltkor megfordultam a koporsómban ijedtemben, mikor a kis kezecskéjét keresztül lőtte. Az én kezem lökte félre a pisztoly csövét, mert a szivecskéjében ment volna a golyó . . . hát . . . hát ... a kis lányom ? Az éh szememfénye ? ... No ... No ... Ne sírjon . . . csak nincs neki valami baja ... Az én Incikém ? . . . Akit halálos ágyon is emlőimmel tápláltam . . . Mit csinál ? Hogy van ? . . . A két asszony egymásra borul, sírásuk felveszi a temetőt. Mind a ketten engem siratnak és a négy árva gyermeket. Pintér Imre.
