Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-02-22 / 14. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 14. szám. Vác 1914. február 22 VÁCI HÍRLAP Politi&ai lap, megjeieniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, felévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, felévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-iií 4. sz. (iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Vácra jön a vasuíezred! Vác, feb. 21. Az ulobbi esztendők legörvendetesebb hírét közölhetjük Vác város lakosságával: egészen bizonyos, hogy a második számú vasúti és táviró ezredet a hadügyminisztérium városunkban telepiti meg! A Váci Hírlap volt az, mely Vácra nézve ebben a nagyíontosságú kérdésben a leg- pesszimisztikusabban irt, bárha a jelek mind azt mutatták, hogy a hadvezetősé-g Újpest és Szolnok városok minden előnyösebb ajánlatai dacára Váchoz ragaszkodik, melyet az ország legjobb közlekedési viszonyai, kedvező fekvése, a had- lestparancsnoksághoz való közelsége pre- destinál arra, hogy itt legyen az uj vasut- ezred székhelye. Annyi csalódás érte már ennek a városnak reménykedő lakosságát, annyi szép megvalósításra várt gondolat pusztult el nálunk és közöttünk születésekor, hogy a kedvező jelek dacára sem tartottuk komoly hivatásunkkal összeférhető- nek, hogy rózsás reményekben ringassuk a közönséget. És sikerült is a váró, reménykedő lakosságot visszatartani az elbizakodottságtól- Vác város minden polgára a komoly időkben oly érettségről, oly gondos, lelkiismeretes viselkedésről tett tanúságot, hogy ennél többet senki sem várhatott, sőt az ily viselkedés minden más, városát szerető, városa jövőjéért aggódó polgárság mintájául méltán állítható. Ma azután felszakadhat a lelkeken ülő nyomasztó aggadlom, mert a legjobb helyről nyert értesülésünk jelenti, hogy a mi városunk jelöltetett ki a vasuíezred székA halottak beszélgetnek. Éjfél van. A fehérek templomán tizenkettőt üt az óra, a nyári szellő szárnyra kapja a hangot, elrepül vele a Hagyigácsóba és szétszórja a sírok felett. Megnyílnak a sírok s hiányos éjjeli pongyolában sétálni mennek a csendes birodalom lakói, a hold ezüstös fényben bujkál a bársony felhők mögött, a fák gályái sejtelmesen zizegnek egymás között. Virág, fű, levél meg nem rezzen, zsibbasztó, kegyetlen csend. Egyszerre megnépesülnek a sírok közötti utak, halk sóhaj sir át a levegőn és a halottas kamra tetejéről vijjogva száll körbe a kuvik. A nagy kút körül fiatalok, vének, asszonyok, leányok leheverésznek a gyepre, akinek hely nem jutott egy-egy kripta szegélyén, vagy hanton foglal helyet s megered a terefere. Elsőnek Hanusz Béla szólal fel. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves halott társaim! Tegnap éjjel pont 12 óra 40perc- kor unalmamban besétáltam a Kúriába. helyéül. A legjobb helyet mondottuk, de kiírhatjuk bátran, hogy a legilletékesebb helyen szereztük információnkat e vitális kérdésben: Becsben, a hadügyminisztériumban végleg elhatározták, hogy a második számú vasutezredet Vácon helyezik el. E sorok megjelenésekor (hiteles értesülésünk bizonyságára meg kell Írnunk,) nincs még ugyan aláírva a legfelsőbb elhatározás, hogy Vác legyen az uj vasúti ezred székhelye, de az összes hangadó és irányitó tényezők véleménye együtt van már a hadügyminisztériumban és ezekből kialakult mi városunk javára az az egységes és együttes nézet, hogy alkalmasabb hely az országban nincs Vácnál a vasúti ezred elhelyezésére. Őszinte örömmel, városunk iránt való szeretettől eltelve Írjuk ezeket a sorokat és ha még néhány héttel, sőt csak néhány nappal is a pesszimista aggódás figyelmeztette újságunk által a város lakosságát, hogy nincs ok az elbizakodottságra, ma mi hirdetjük lelkesen, örömmel, hogy nincs már aggodalomra ok és aligha képzelhető el, hogy uj események megváltoztassák a mi városunk aggódva várt reménységének teljesülését. A vasúti és táviróezred a maga magas intelligenciájú tisztikarával, négyezer emberével Vácra jön, hogy átalakítsa az ősi város képét és szebb jövőt jelentsen már minden oldalról elzárt iparunknak és kereskedelmünknek. Őszinte, igaz a felhívásunk: örvendjünk, örömmel várjuk az ezred első, munkába kezdő zászlóalját, a vasuíezred első kapavágását. AM ez? Sötét a Kúria? Alusznak? Vagy meghaltak? Zörgetek. Senkisem felel. AAód nélkül boszantotf a dolog, pedig mindenki tudja, hogy világéletemben még dunsztom sem volt róla, hogy mi az idegesség. A Kúria csukva! Éjfélkor? Hát ez volt az én intencióm ? Hát azért csináltam én abból a lebujból egy darab fővárost, hogy éjfélkor már senki se élvezhesse az én babérfáim illatát, ne használhassa konyhámat és ne fizethesse feltűnően szerényen kalkulált étlapjaimat? Tisztelt gyülekezet! Első- pillanatban bántott, hogy a rövid feltámadásig itt bérelt szeretett nőm egy fehér márvány villát „Bélám“ felírással, de most, hogy látom a Kúria irányváltozását, inkább örökre lemondok Váczról, semhogy a tradíciókból egy joltát is engedjek. — Ne izgasd magad Béla — szól nyugodtan Gotschall Pista. Ha viccelő kedvemben volnék azt mondanám, ez az élet olyan mint a Lánchíd vagy a vörösház-tér. — Halljuk Pista bácsit! Halljuk! — Egyikből se lesz énekes halott. — Látszik, hogy sokat jártál vizen! — Vizel az öregnek! Hírek. — Gedeon Emii jubilált. Csendben minden feltűnést kerülve bensőséges, meleg ünnepély folyt le szombaton a váci fegyintézetben. Ekkor töltötte be ugyanis államszolgálatának harmincadik évfordulóját Gedeon Emil a fegyintézet, a közvetítő és az államfogház igazgatója. Egy férfi, a ki rö- ges, nehéz pályáján is megmaradt annak, a mi alaptermészete: egyenes, őszinte talpig szív embernek. A ki szivén át gondol és gondoskodik azokról a szerencsétlenekről kiket tejhatalmú intézkedése alá utalt a törvény bnütető kéz*,-. Ö az élő példa, hogy a bűnös lelkekhez nem avasfegyelem, hanem a jó szív tud hozzáférkőzni és tudja megjavítani azokat, a kiket már a társadalom is kirekesztett köréből. A humanizmus szolgálatában telt el Gedeon harminc esztendeje, aihoíó munkájáról beszéljen a felsőbbség, mely tudja, hogy a váci intézetből Európa egyetlen fegyházá, alkotta meg Gedeon igazgató, a melyre az állam nem hogy reá nem fizet, de jövedelmet is hajt. A jubileum hire valahogy kipattant és a fegyintézet tisztikara méltó keretben akarta a nevezetes évfordulót megülni. A jubiláns azonban minden ünneplés elől kitért és megkérte tiszttársait, hogy attól álljanak el. De már ekkorrahir- telen a tisztviselők és vállalkozók ezer koronát adtak össze, hogy alapítványt tegyenek le Gedeon Emil neve alatt. Ezen alapítvány fölött való rendelkezést ajánlották fel mull szombaton a jubilánsnak, kihez Németh Emil börtönügyi fogalmazó intézett meleg, őszinte, hálás szavakat a tisztikar — Elég a viz viccből, hagyjuk az élő lényeknek. A lárma, a zsivaj nagynehezen elül s most egy kis púpos emberke veszi át a szót. — Halljuk Trümmer Sándort! Haljuk Sanyit! Kiáltja lelkesülten a sápadt tömeg. — Kedves barátaim, nyugvó társaim! Hazudnék mikor azt mondanám, hogy teljes életemben, úgy is mint egyenes, nyurga diálv, úgy is mint púpos városi hivatalnok bárki is a legmelegebben nem szeretett volna, nem tiszteltem volna. Soha senkinek sem vétettem, jó keresztény voltam, a szegényt istápoltam, szóval hasznos fia voltam a társadalomnak. — Tudjuk! Tudjuk! — Egy hibámat azonban ebben az intim zárt körű társaságban bevallom. — Halljuk! Halljuk! — Némelykor engem is megszállott az emberiség legcsunyább betegsége, az irigység! Igen, igen irigy voltam, még pedig a saját, tulajdon öcsémre, a plébános Ferire! — Éljen a váci kanonok.
