Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-02-15 / 12. szám

Huszonnyolcadig évfolyam 12. szám. Vác 1914. február 15. VÁCI HÍRLAP PolitiRai Lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajclonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (íparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. 4 Társadalom és Kaszinó. Vác, feb. 14. Széchenyi adta ki a jelszót, hogy a szét­szórt magyar Társadalom tömörüljön ka­szinói szervezetekké. Lelkében a nyugati szervezettebb államok és az ottani kiala­kultabb társadalmi élet képe lebeghetett. Nálunk akkor gyenge volt mind a társa­dalmi élet, mind az állami szervezet. Fej­leszteni kellett tehát a magyar társadalmat, hogy pótolja az állami szervezet hiányait. Azóta az állam megerősödött — külső eszközeiben. E külső megerősödöítségét azonban egészében nem fordithatja — vi­szont — a magyar társadalom támogatá­sára, mely mostanság úgy fest, hogy min­dent az államtól vár. Tesped és várja azt a bizonyos sült galambot. Pedig tudnunk kellene, mert láthatjuk, hogy ez a mi álla­mi szervezettségünk mennyire korlátolt függetlenségű és jobbra, balra kell tekint- getnie. Egyrészt az európai koncertre kell hallgaíódznunk, másrészt a dualizmus ala­kulását keli lesnünk. Azonközben itthon oly társadalmi erők szervszkednek, melyek nem nemzeti irányban, hanem ellenünk és karunkra érvényesülnek. Sapiceíi sat est A magyar állam sok nyelvű, tehát nem faji állam. A társadalom azonban csak egy nyelvű, csak magyar lehet. Az állam kor­látolt, sokszor megkötött kezű. A társada­lom azonban független, szabad cselekvésű, mondhatnám: szuverén. A mit az állam nem tehet meg, avagy — a társadalom szerint — nem jól tesz, azt a társadalom­nak lehet és kötelessége is megtenni, irá­nyítani. Csak tőlünk, a társadalomtól függ, hogy szervezkedjünk és kitöltsük a héza­gokat s tartalmat adjunk a keretnek. Min­ket nem korlátozhat a félszeg alkotmány. A Kaszinó oly társadalmi intézmény, mely a város legértelmesebb, legműveltebb és igy a legértékesebb polgárainak gyüle­kező helye. Ebben a társadalmi egyesü­lésben erő van. Ezt az erőt a — a jogos egyéni szemponton: a szórakozáson fe­lül és kívül — ki kellene pattanfanunk és egészségesebb, íiszíulíabb társadalmi élet javára működésbe kellene hoznunk. Már maga az is kulfúrmunka, ha a város cselekedni szokott polgárai szórakozásra egybegyülnek itt a társadalmi éiet fokusá- ban. A barátságos és szórakoztató együtt- lét és beszélgetés, az elmepihentető ka­szinói társasjátékok közelebb hozzák egy­máshoz még az esetleg idegenkedő lelke­ket is. Hát még mennyi üdvös alkotási le­hetne kezdeményezni. A kaszinói intézmény van hivatva arra is, hogy az ő, pártpolitikát kizáró alapeszmé­jével a városunkban fel-felcsapni készülő pártpolitikai villongásokat és hullámokat a művelt társadalmi érintkezés olajával le- csendesitse s a különböző egyéni nézete­teket behódoltassa a legfőbb jó: a meg­erősítendő magyar nemzeti társadalom eszméjének. Kaszinónk e nemes, de nagy feladatának tudatában nem nélkülözheti városunk tár­sadalmának egyik el ül j áró tagját sem. De különösen óhajtja és várja Vác város hiva­talos ügyének hivatásos elül járóját, vezető polgárát, igen tisztelt és nagyrabecsült pol­gármesterét, dr. Zádor Jánost. Nagyérdemű Polgármester úr. tisztelt és szeretett barátom 1 méltasd szives figyel­medre e közjót célzó kisded eszmefutta­tást és légy vezérünk a magasabb érte­lemben vett, tisztultabb társadalmi élet megalkotni akarásában is. — Kell valamit tennünk! Borbély Sándor kaszinói igazgató. Bóherből — kispap. Nincs zártabb társaság a váci ortodox izr. hitközségénél. Tagjai vannak számo­sán, de másutt, mint együtt, templomuk­ban, vagy boltjukban nem láthatók. Csen­desek, szenvedelem nélkül valók és na­gyon munkásak. /Máskor észre sem veszik őket, csak mikor szorgalmukkal egy-egy ingatlant, házat szereznek meg (ez egy napra szóbeszéd tárgya,) aztán megint megy a munkát türelemmel, szótlanul, csendben az uj boldogulás felé. Sokat, igen sokat lehetne Írni zárkózodíságukról — módját is fogjuk ejteni, hogy részletei­ben beszámoljunk róla — most jellemzé­sül csak ezt említjük, hogy tegnap volt a váci izr. nőegylet és leányegylet együttes mulatsága, hangoztatjuk: jótékony célra és az orthodox hívők közül talán senki sem volt jelen. Mert valahogyan úgy van, hogy nemcsak a keresztény társadalomtól, de a lelkűkkel legközelebb esőktől, a sfalusquo hitközségbeliektől is egy egész világ vá­lasztja őket. E soroknak dehogy célja felekezeti érzé­kenységet sérteni. E sorok csupán beszá­molni kívánnak arról a szóbeszédről, mely az ortodox hitközség tagjai közt nagyon komoly arccal forgott és feltűntetni azt a rémséges űrt, mely a mi kis társadal­munkban egyik felekezetet a másikától elválasztja. Ismered-e, szives olvasóm, Teltsch Alór rövidáru kereskedőt ? Ha azt mondom, hogy Vácon és nem a vidéken van, akkor is j keveset tudsz róla, pedig itt lakik a város | szivében, alig egy évtizede vette meg a ! Csáky-uton levő rozzant Regele-háza( I szemközt Tordayval, hol rőfös üzlete van. Ebben a házban született talán és nevel­kedett a csendes kereskedő fia, Náthán, a kiről megtudtuk, hogy most lett húsz esz­tendős. Múlt esztendőben Nyilrán volt al­kalmazva mint kereskedősegéd, de csak pár hónapig. Informátorunk rejtelmesen azt mondja róla, hogy „nem tudott tovább alárendeltségben lenni, haza jött, de valami titkos ambíció (mondjuk tudásvágy) idegenbe húzta.“ A múlt nyáron Teltsch Náthánt, a sápadt arcú fiút, a kit Bródy Sándor meleg szivé­nek művészi tollára fogunk ajánlani, nagyon sokszor lehetett látni a dunaparti korzón. A mimóza-lelkek a maguk zárkózottságuk­ban csakhamar tapasztalták, hogy Náthán többre merész, mint a mennyit a hit, a rabbi enged: a fiú — rettenetes elmon­dani — talán szóba is állt a katolikus papokkal. A borotvált képű, reverenda viselőkkel, az ő világuk legszélső szélsősé­geivel. Gyönyörű alkalom lenne most kiszínezni az életvilágokat. De itt a szenvtelen króni­kás kötelességgel folytatja: Náthán, a húsz éves, kit szülei üzletükben akartak alkal­mazni, egy csendes napon búcsú nélkül ott hagyta a szülői házat! Most azután megindult a pletyka. Csak nagyon csendesen, csak a nagyon zárt társaságban, az ortodoxok között, de na­gyon komolyan, de a keleti hevesvérűség- gel, a tökéletes túlzásokkal. íme, a mi kiala­kult belőle: . Teltsch Náthánt elcsábították a katolikus papok, elhagyta hitét. Nem mert szólni, megszökött hát és beállott Kolozsváron kispapnak a katolikusokhoz. Ez szűrődött le a csendes, de izgalmas beszélgetésekből és arra ügyet sem vetet­tek határozott kijelentéseikben, hogy Ko­lozsváron nincs kai. papnevelő intézet bárha tudják állítólag, hogy Náthán Erdély fővárosában tartózkodik. A csábításról is sok szó eset: Galcsek György dr. prelá- íus, szemináriumi kormányzóról beszéltek. Hozzá járt és a püspöki aulába, a hol- elcsábitoíták. Csak rapszodikusan, félve, maguk között emlegették a neveket, kik hitük egy hívőjét elhódították. Fájdalmasan beszéltek. A kevés szavú ortodoxoktól nem lehe­tett többet tudni. Galcsek György dr. pre- láíushoz fordultunk információkért, a ki a következőket volt szives mondani : — Emlékezem erre a fiatal emberre. Nyáron a Malik-uszodában szólított meg. Miről beszélt, bizony nem tudom, csak a későbbiekből gondolom, hogy a tanulás­vágya vezette hozzám. Mert kétszer kere= sett fel a szemináriumban és pedig késő L • í tj ~!1 Pintér—Parlagi estélye a Kur ián február hó 28-án, (szom­baton este) tartatik meg. Elsőrangú kitűnő program! Csupa újdonság! — Jegyek előre válthatók. — Bővebbet a falragaszok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom