Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-02-15 / 12. szám
Huszonnyolcadig évfolyam 12. szám. Vác 1914. február 15. VÁCI HÍRLAP PolitiRai Lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajclonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (íparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. 4 Társadalom és Kaszinó. Vác, feb. 14. Széchenyi adta ki a jelszót, hogy a szétszórt magyar Társadalom tömörüljön kaszinói szervezetekké. Lelkében a nyugati szervezettebb államok és az ottani kialakultabb társadalmi élet képe lebeghetett. Nálunk akkor gyenge volt mind a társadalmi élet, mind az állami szervezet. Fejleszteni kellett tehát a magyar társadalmat, hogy pótolja az állami szervezet hiányait. Azóta az állam megerősödött — külső eszközeiben. E külső megerősödöítségét azonban egészében nem fordithatja — viszont — a magyar társadalom támogatására, mely mostanság úgy fest, hogy mindent az államtól vár. Tesped és várja azt a bizonyos sült galambot. Pedig tudnunk kellene, mert láthatjuk, hogy ez a mi állami szervezettségünk mennyire korlátolt függetlenségű és jobbra, balra kell tekint- getnie. Egyrészt az európai koncertre kell hallgaíódznunk, másrészt a dualizmus alakulását keli lesnünk. Azonközben itthon oly társadalmi erők szervszkednek, melyek nem nemzeti irányban, hanem ellenünk és karunkra érvényesülnek. Sapiceíi sat est A magyar állam sok nyelvű, tehát nem faji állam. A társadalom azonban csak egy nyelvű, csak magyar lehet. Az állam korlátolt, sokszor megkötött kezű. A társadalom azonban független, szabad cselekvésű, mondhatnám: szuverén. A mit az állam nem tehet meg, avagy — a társadalom szerint — nem jól tesz, azt a társadalomnak lehet és kötelessége is megtenni, irányítani. Csak tőlünk, a társadalomtól függ, hogy szervezkedjünk és kitöltsük a hézagokat s tartalmat adjunk a keretnek. Minket nem korlátozhat a félszeg alkotmány. A Kaszinó oly társadalmi intézmény, mely a város legértelmesebb, legműveltebb és igy a legértékesebb polgárainak gyülekező helye. Ebben a társadalmi egyesülésben erő van. Ezt az erőt a — a jogos egyéni szemponton: a szórakozáson felül és kívül — ki kellene pattanfanunk és egészségesebb, íiszíulíabb társadalmi élet javára működésbe kellene hoznunk. Már maga az is kulfúrmunka, ha a város cselekedni szokott polgárai szórakozásra egybegyülnek itt a társadalmi éiet fokusá- ban. A barátságos és szórakoztató együtt- lét és beszélgetés, az elmepihentető kaszinói társasjátékok közelebb hozzák egymáshoz még az esetleg idegenkedő lelkeket is. Hát még mennyi üdvös alkotási lehetne kezdeményezni. A kaszinói intézmény van hivatva arra is, hogy az ő, pártpolitikát kizáró alapeszméjével a városunkban fel-felcsapni készülő pártpolitikai villongásokat és hullámokat a művelt társadalmi érintkezés olajával le- csendesitse s a különböző egyéni nézeteteket behódoltassa a legfőbb jó: a megerősítendő magyar nemzeti társadalom eszméjének. Kaszinónk e nemes, de nagy feladatának tudatában nem nélkülözheti városunk társadalmának egyik el ül j áró tagját sem. De különösen óhajtja és várja Vác város hivatalos ügyének hivatásos elül járóját, vezető polgárát, igen tisztelt és nagyrabecsült polgármesterét, dr. Zádor Jánost. Nagyérdemű Polgármester úr. tisztelt és szeretett barátom 1 méltasd szives figyelmedre e közjót célzó kisded eszmefuttatást és légy vezérünk a magasabb értelemben vett, tisztultabb társadalmi élet megalkotni akarásában is. — Kell valamit tennünk! Borbély Sándor kaszinói igazgató. Bóherből — kispap. Nincs zártabb társaság a váci ortodox izr. hitközségénél. Tagjai vannak számosán, de másutt, mint együtt, templomukban, vagy boltjukban nem láthatók. Csendesek, szenvedelem nélkül valók és nagyon munkásak. /Máskor észre sem veszik őket, csak mikor szorgalmukkal egy-egy ingatlant, házat szereznek meg (ez egy napra szóbeszéd tárgya,) aztán megint megy a munkát türelemmel, szótlanul, csendben az uj boldogulás felé. Sokat, igen sokat lehetne Írni zárkózodíságukról — módját is fogjuk ejteni, hogy részleteiben beszámoljunk róla — most jellemzésül csak ezt említjük, hogy tegnap volt a váci izr. nőegylet és leányegylet együttes mulatsága, hangoztatjuk: jótékony célra és az orthodox hívők közül talán senki sem volt jelen. Mert valahogyan úgy van, hogy nemcsak a keresztény társadalomtól, de a lelkűkkel legközelebb esőktől, a sfalusquo hitközségbeliektől is egy egész világ választja őket. E soroknak dehogy célja felekezeti érzékenységet sérteni. E sorok csupán beszámolni kívánnak arról a szóbeszédről, mely az ortodox hitközség tagjai közt nagyon komoly arccal forgott és feltűntetni azt a rémséges űrt, mely a mi kis társadalmunkban egyik felekezetet a másikától elválasztja. Ismered-e, szives olvasóm, Teltsch Alór rövidáru kereskedőt ? Ha azt mondom, hogy Vácon és nem a vidéken van, akkor is j keveset tudsz róla, pedig itt lakik a város | szivében, alig egy évtizede vette meg a ! Csáky-uton levő rozzant Regele-háza( I szemközt Tordayval, hol rőfös üzlete van. Ebben a házban született talán és nevelkedett a csendes kereskedő fia, Náthán, a kiről megtudtuk, hogy most lett húsz esztendős. Múlt esztendőben Nyilrán volt alkalmazva mint kereskedősegéd, de csak pár hónapig. Informátorunk rejtelmesen azt mondja róla, hogy „nem tudott tovább alárendeltségben lenni, haza jött, de valami titkos ambíció (mondjuk tudásvágy) idegenbe húzta.“ A múlt nyáron Teltsch Náthánt, a sápadt arcú fiút, a kit Bródy Sándor meleg szivének művészi tollára fogunk ajánlani, nagyon sokszor lehetett látni a dunaparti korzón. A mimóza-lelkek a maguk zárkózottságukban csakhamar tapasztalták, hogy Náthán többre merész, mint a mennyit a hit, a rabbi enged: a fiú — rettenetes elmondani — talán szóba is állt a katolikus papokkal. A borotvált képű, reverenda viselőkkel, az ő világuk legszélső szélsőségeivel. Gyönyörű alkalom lenne most kiszínezni az életvilágokat. De itt a szenvtelen krónikás kötelességgel folytatja: Náthán, a húsz éves, kit szülei üzletükben akartak alkalmazni, egy csendes napon búcsú nélkül ott hagyta a szülői házat! Most azután megindult a pletyka. Csak nagyon csendesen, csak a nagyon zárt társaságban, az ortodoxok között, de nagyon komolyan, de a keleti hevesvérűség- gel, a tökéletes túlzásokkal. íme, a mi kialakult belőle: . Teltsch Náthánt elcsábították a katolikus papok, elhagyta hitét. Nem mert szólni, megszökött hát és beállott Kolozsváron kispapnak a katolikusokhoz. Ez szűrődött le a csendes, de izgalmas beszélgetésekből és arra ügyet sem vetettek határozott kijelentéseikben, hogy Kolozsváron nincs kai. papnevelő intézet bárha tudják állítólag, hogy Náthán Erdély fővárosában tartózkodik. A csábításról is sok szó eset: Galcsek György dr. prelá- íus, szemináriumi kormányzóról beszéltek. Hozzá járt és a püspöki aulába, a hol- elcsábitoíták. Csak rapszodikusan, félve, maguk között emlegették a neveket, kik hitük egy hívőjét elhódították. Fájdalmasan beszéltek. A kevés szavú ortodoxoktól nem lehetett többet tudni. Galcsek György dr. pre- láíushoz fordultunk információkért, a ki a következőket volt szives mondani : — Emlékezem erre a fiatal emberre. Nyáron a Malik-uszodában szólított meg. Miről beszélt, bizony nem tudom, csak a későbbiekből gondolom, hogy a tanulásvágya vezette hozzám. Mert kétszer kere= sett fel a szemináriumban és pedig késő L • í tj ~!1 Pintér—Parlagi estélye a Kur ián február hó 28-án, (szombaton este) tartatik meg. Elsőrangú kitűnő program! Csupa újdonság! — Jegyek előre válthatók. — Bővebbet a falragaszok.
