Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-02-11 / 11. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 11. szám. Vác 1914. február 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak. helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) NyiItter sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A reformátusok uj papja. Gyors egymásutánban peregnek le az események s úgy látszik, rövid pár hét és az elárvult kisváei református lelkészi otthonba a hívők uj vezére költözik be. A külvilágra is sok tartozik ezekből az eseményekből, mely közt a legszebbnek és legörvendetesebbnek azt találhatja mindenki, hogy bár Kisvácon papválaszlásra készülnek, azonban a viszálykodásnak nyoma sincs. A kik ismerik a kisváei áldatlan viszonyokat csalt másfél évtizede is, értékelni tudják, mit jelent, hogy ma, bár félve mondjuk ki, egy nézeten vannak a hívők, a pártoskodásról, viszavonásról senkisem beszélhet. Nem a viszálykodást elhintő választás, de a papi tisztségre való meghívás mellett áll a nagy többség és Sáfár Béla személye, a váci hívők szeme előtt lefolyt állandó és fáradhatatlan munkálkodása Őrszentmiklóson oly imponálóan hat, hogy még ha vannak is, kik a lelkészi állás betölíésénél másra gondoltak, azokat is legalább is a semleges, de jó- akaratú néző szerepére utalja. Kurdi Béla foktői lelkész tiszteletre méltó személyét mind kevesebbszer emlegetik már a váci ref. papságra, miben bizonyára jelentős része van saját elhatározásának, a melyet ideje korán tudomására juttatott rokonságának, barátainak. Úgy tudjuk, hogy Tragor Ignác dr. takarékpénztári igazgatónak, iskolatársának egész határozottsággal megírta, hogy nincs szándéka foktői híveit elhagyni és nem pályázik szülővárosa lel- | készi állására. Kurdi Béla elhatározása meglátszott már a vasárnap tartott presbiteri gyűlésen is, mely szokatlanul népes volt s megjelent azon Intzédy Soma főkurátor is. Biczó Pál adminisztrátor elnökölt ezen a gyűlésen, melynek három fontos része volt. Elsőben is elhatározták, hogy hétfőn délután testületileg kiutaznak Veresegyházára és Nagy Ferens esperesnek a formalitások megtartása mellett ismételten felajánlják a váci lelkészi állást. Azután teljes elismeréssel Váró Károly iránt, hálás köszönetét mondottak munkásságáért. Váró ugyanis önzetlenül, áldozatokat hozva csendben, de lelkesesen rendkívül sokat dolgozott az egyház érdekében, mely most, a leltárátvételénél derült ki. A presbiterek gyűlése Váró Károlvnak őszinte köszönetét mondott munkálkodásáért és azt jegyzőkönyvében is megörökítette. Ezután kért szót Hajós-Kurdi István és teljes őszinteséggel tárta fel a hívők nézetét, mely igy foglalható össze: Ne legyen veszekedés, foglaljon állást e presbiteri gyűlés a meghívás mellett és Sáfár Béla őrszentmikiósi papot hívják meg. Hajós Kurdi felszólalását helyesléssel fogadták, de határozatot még sem hoztak, már udvariasságból sem. mert bár ismerik Nagy Ferenc esperes nézetét, hivatalosan még sem tudják válaszát. Ezért elhatározták, hogy kedden délután újabb gyűlésre jön | nek össze, melyen az esperesnél történt tisztelgés után fognak határozni. Hétfőn a presbiterek nem mehettek ki Veresegyházára, mert értesítést kaptak, hogy Nagy Ferenc esperes hivatalosan elutazott. Ezért kedden délután mentek az espereshez, később azután meglátogatták Sáfár tiszteletest Őrszentmiklóson. Óvodák és iskolák állítása a váci járásban. A váci járási közművelődési egyesület megalkotta a községek vezetőiből a járási tanácsot, melynek minden második hónapban kellett volna gyűlésre összejönnie, de mindjárt az első terminust nem lehetett megtartani, mert annyi jelentős anyaggyűlt egybe a megvitatásra. Ezért tehát már a megalakulás első hónapjában gyűlést tartott a tanács Ivánka Pál főszolgabíró elnöklete alatt s azon mintegy hatvanan vettek részt. Dr. Czettler Jenő földművelésügyi min. segédtitkár a népies előadások sorozatát ismertette s határozatba ment, hogy még ez idén több községben gazdákat tanító előadásokat tartanak. Jelenvolf a gyűlésen Berecz Gyula kir. tanácsos, az újpesti tanfelügyelőségi kirendeltség vezetője, ki hosszabb beszédben mutatott rá, hogy soha kedvezőbb alkalom nem volt s talán is lesz ovodák és iskolák állítására, miért is kimondották, hogy A maga édes, szép szemét ezt a fényes tündérországot nagyon, nagyon szeretem! Mélységes, nagy vizek morajla- nak, örvénylenek benne: ha akarja, boldogságnak íengere, ha akarja, szenvedésnek óceánja. — De miért hazudik anyit, drága kicsikém? . . . Sokan elgondolják, vagy leírják, vagy elmondják ezt a mai modern időkben azok közül, akik az erősebb nemhez tartoznak s házas életet óhajtanak és családi tűzhelyet, otthont a régi becsületes légkörben: tele melegséggel, költészettel és erkölcsi tisztasággal. S felfedező útjukban, a mely a családi boldogság felé irányul, találkoznak sok’, sok kicsi nővel, akiknek pompás nyulánkságu a lermetük, kiválóan fess a toaletjük, mesésen táncolják a boszlont, kitűnő úszók, néha verseket is követnek el valamelyik kisebb igényű lapban a vonal alatt, akik kedvesen csacsognak, egy sereg fiút játszi könnyedséggel „megfőznek“ és — és a végén mégis lányok maradnak, meri az egész egyéniségük csupa léhaság s bár flörtre aranyos partnerek, feleségnek nem valók. És ime visszaküldődnek az ízléses finom kis kézimunkák, az arckép a báli belépőben, a Dorsay-parfümmel átitatott levélkék s még sok kedves apróság. „És elrepülnek, vissza se néznek, északnak egyik, a másik délnek.“ S a fiú. a jó öreg fiú, aki a mai nehéz viszonyok között kedvet és erőt érzett magában a családalapításra, most valami kínos kijózanodáson esik át. Hatalmas ütést érez a szive táján s egy cinikus gondolat alakul a lelkében és ez: — Hazugság, asszony a neved . . . . . Szegény kis Mimi, pedig maga alapjában véve talán nem is léha csak annak igyekszik látszani, mert ez manap divatban van s maga csak azért öltözteti a lelkét, amely alapjában véve mégis csak fehér s a melyet valamikor alabástrom-arcu apácák neveltek, azért öltözteti csupán a kacérság rikító mezébe, hogy versenyképes legyen á barátnőivel s hogy azok „pukkadjanak“. Mint ahogy a yest, meg a kerpelt, meg a tüzeket is ugyanez oknál fogva alkalmazza. Hej ha tudná, hogy éppen e versenyképes kacérság lesz majd az oka, hogy nem kérik meg a kézéi, vagy hogy „visszamegy a parti“! , . ._____________________________ i Valamikor régen abban versenyeztek a nők — hogyan lehetnek legtökéletesebb formában a házi tűzhely őrangyalai. A frázis valahogy elkopott azóta, de a fogalom még mindig kedves, mert örökbecsű s abszolút értékű. És bizony, ez a régi verseny, ez az — őrangyal divat, jobb volt a léhaság kultuszánál sa flört versenyénél.Amig ez a divat uralkodott, több leány ment férjhez, mint ma. A modern férfi nem aszkézist hiván a nőtől, akit el akar venni. Ezt a régi emberek sem kívánták. A hamupipőkék sem kellenek. De azt joggal elvárhatja, hogy a hitves lelke és egyénisége ne az egész világé legyen, hanem Isten után egyedül és kizárólag az övé, az — uráé. Édes Margit, Blanka és Mimi, ha férjhez akarnak menni, ne kezdjenek ki minden fiúval, aki Híjukba akad. Csak egyre, az igazira, csak — „ő rá“ mosolyogjanak. Ö rá, aki megérdemli, mert elviszi azt a mosolyt szivében. Elrejti, hogy idegen szem meg ne lássa s bebagyulája mámoros s a boldogságtól könyes álomcsókok bársonyába . . . Pintér—Parlagi estélye a Kúrián február hó 28-án, (szom- baton este) tar tátik meg. F/c/í t'd n nr// Lritünn nmórram! Csupa újdonság ! — előre válthatók. ___Bővebbet a falragaszok.
