Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-12-16 / 96. szám
VÁCI HÍRLAP LEVELEK (\ HARCTÉRRŐL. • * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveteiket szíveskedjenek nekünk közlés végett átengedni. Mozgalmas élet Belgrad körül. December 7-én délután értem a „Kereskedés“ gőzössel Zimonyba. A háború első nyomait Zimony lelett Uj-Banovcen láttam, az oltani szerb templom négyszöyű tornyának nyugati sarka le van lőve, úgy fest, mint egy három lábon álló négy lábú szék. A templom tetejének egyharmadát szintén teljesen elvitte egy gránát. Ezt a mi monitorunk csinálta, a midőn a szerbek ott voltak és a szerb templom tornyát megfigyelőnek használták. Lefelé a parton négy nagy evezőshajó van elsiilyedve, ezeket részben a mieink, részben a szerbek sü- lyeszteilék el. Zimonyba érkezve oly óriási forgalma, találtam, hogy azt ieirni alig vagyok képes- A pari tele van szekerekkel, szanitéc-ko- esikkal, lovakkal, katonákkal és volt ott vagy ezer darab szarvasmarha. A hajók folyton dolgoznak. Van három ponton. Egy ilyen pontonra (magyarul: Stég) rá állit egy gőzös négy uszályt egymás mellé kötve, ha az uszályok megtelnek, a gőzös azonnal indul Belgrádba. De már ott vár egy másik gőzös és az állítja oda uszályait és ez igy megy tovább. A parton azt tapasztalom, hogy ott minden magyar, kivéve a szanitécekel, mert ezek csehek. Megyek egy utász századossal, egy betegszállító kocsinál két ember van, az egyik a földön áll, a másik a bakon úl és egy üvegből cseresnye-kompótoí eszik. Rákiált a százados: „Kerl, bist du krank?“ felel rá a földön álló “bömisch“, azt mondja a százados „no das hab ich mir so gedacht“, látja, a gazember kom- pótot eszik, a betegeknek meg kenyeret ad.“ A'legyiink tovább. Ott vár behajózásra egy sereg szekér kenyérrel, gőzölő tábori konyhák kész ebéddel (kissé elkésett) és kocsik, kocsik egész a végtelenségig, a város végéig, talán egész Péterváradig. Visszamegyek a hajómra, jön egy kis csavargőzös, nézem, hát a „Fü ge.“ Oly büszkén szaladgál itt Belgrád és Zimony között, mintha ő vette volna be Belgrádot. Parancsokat, hivatalos katonai'személyeket hordoz Belgrádba. Egész komolyan hallom, hogy a kis alkotmányt páncélozni (!) fogják. Hogy fogja kibírni ezt a megtiszteltetést, nem tudom. Kimegyek a városba. Katona és szekér az egész város és csak magyar szó. A várost a szerbek csodálatoskép megkímélték; egyetlen egy emeletes házba eseti egy gránát, az első emelet oldalfalai nagy gerendákkal vannak feltámasztva. Zimonyból sok lakos hiányzik, de az üzletek, vendéglők és kávéházak már nyitva vannak, csak azoké vannak zárva, kiknek szerb tulajdonosai vagy foglyok, vagy a szerbekkej átszöktek Belgrádba. Benézek a nagy kávéházba, csak öreg újság van, mert Belgrád bevétele óta a vasút mást nem szállít, csak katonaságot és hadi anyagot. Ilyen kevert közönséget még nem láttam, bár ez Bécs- ben is igy szokás. Egyik asztalnál ül egy öreg altábornagy néhány hadnagygyal, másik asztalnál közemberek, harmadiknál civilek, azután tengerész katonák, megint hajósok stb. A városban most már egész éjjel lehel járni. Állandóan nagy lárma a behajózásnál, a kocsik zörgése, a mint a hidra és fedélzetre érnek. És ez igy megy egész éjjel. Másnap reggel átmegyek a helyi hajóval Belgrádba. Minden fél órában megy egy hajó, jegy nem kell, csak igazolvány. Bel- grádban már szomorúbb kép t látni. A Kalimegdán teljesen össze van lőve. A házak kevés kivétellel megvannak sérülve. Némelyikei aligha javíthatják ki. Igen sok házon, különösen a középületeken ott leng a magyar nemzeti és fekete-sárga lobogó. Büszkén mondom, hogy a miénk többségben vannak. A vendéglők, kávéházak, dohányos boltok, itt, olt egy konfekció-üzlel, nyitva vannak. Minden 15—20 lépésre áll egy katona. Magyar csendőrök cirkálnak. Ember is van elég az utcán, de ezek között több az idegen. A belgrádiak még nem igen mernek előjönni, bár észre lehet venni, hogy otthon vannak. A hajónál éppen magyar vasutasok szállnak ki. Megkérdeztem, honnan jönnek ? Van köztük az ország minden részéből. Érdél/bői, Zemplén, Heves, Liptó, Nyílra, Pozsony, Sopron stb. megyékből. Jöttek a szerb vasúthoz szolgálatot teljesíteni. Váci vasutast is találtam, Cinege a belgrádi állomásfőnökhöz van beosztva. A hogy Zimonyba érek, a vasul felől kaíonazene hallatszik, magyar nótát játszanak. Keresztül a városon a Dunapartra jönnek: magyar népfelkelők. Jól vannak fölszerelve és jókedvűen. Délután kezdődik behajózásuk. Először jön az üteg, azután a íörzskar. A mikor az első négy uszály megtelik, elindulnak a Rákóczi hangjai mellett. (Mert most Rákóczi járja!) Most azután felmegyek a milleniumi emlékhez. A Dunáról észre sem venni, pedig a milleniumi emlék nagyon sok lövést kapott. Persze, tudták a szerbek, hogy a mi tüzérségünk megfigyelő állomása itt volt. A sok lövés dacára a Turul-madár még rendületlenül áll, az épületet könnyű lesz kijavítani. Mellette két kis viskó össze van lőve, a többi háznak semmi baja. Kissé hátrább vannak a temetők. A nagy Hariskripta sok lövést kapott, a többek között egy gránát is érte. A szerb temetőben nagyon sok diszes sírkő van, ezek közül több egészen tönkre téve. Hazafelé nem látni mást, mint nehéz teherautókat, mind a vásártéren gyülekeznek, valószínűleg a hid elkészítését várják meg. Este nyolc órakor még mindig népfelkelőket hajóznak be. Még nem fáradtak ki az egész napi álldogálásba, mit legjobban bizonyít az, hogy énekelnek, pedig már egy sem fiatal köztük. Dalolják, hogy „Káka tövén költ a ruca“, később, hogy „Ég a kunyhó, ropog a nád“. Jó, hogy sötét van, nem láthatja senki, hogy a magyar nóta hallatára könnyek tolulnak szemembe. Istenem, gondolom magamban, talán nem is gyanítják, holnap már mi vár reájuk. Éjfélkor a hajómra tartok. A Dunára gyenge köd szállott, a hajóközlekedés szünetel, nagy csend van. A kocsisok csoportokba tűz mellett üldögélnek, a távolból Belgrád felől, de valahol nagyon messziről, nehéz ágyúk dörgése hallatszik . . . Reggelre a köd felszáll, uj élet kezdődik, ismét folyik a behajózás. Most földmunkások jönnek, vagy ötszáz ember, ismét magyar. Mind ködmönnel, ásókkal és élelmi szerekkel, a behajózást intéző százados most már ezeket és a szekerek nagy részét a Száva partjára küldi, mert az általunk készített pontonhíd már elkészült, most már arra is mehetnek. Délelőtt indul haza a „Kereskedés“. Karlóca alatt egyik tehervonat a másikat éri, katonavonatok is mennek Zimony felé gyorsitoít menetben, derék bakáink csukaszürke ruhába öltözve, némelyik vasúti kocsin 2-3 nemzeti lobogónk. Mind, mind magyarok. A vasúton, Zimonyban, Bel- grádban. Menzik Gyula hajóskapitány. Szegények felruházása. A váci izr. „Montefiore Judit“ nőegylet folyó hó 13-án 81 iskolás gyermeket és több szegény férfit és nőt látott el téli ruhákkal. A jótékonyság gyakorlását elősegítették : a Váci Kötő- és Szövőgyár 12 darab meleg kendő,25 darab kötött alsókabát; Lobi Árminné egyesületi elnöknő 18 pár kötött nadrág, 5 darab kötött felsőkabát, 66 darab kötött alsókabát, 24 pár harisnya,24 pár fél harisnya, 24 pár érmelegiíő ; Szarnék Manóné 20 korona ; Török Sománé 2 pár csizma; Rosenberg Sámuelné 1 fiú öltöny. A váci izr. leányegylel tagjai a gyermekek közölt kiosztott ruhákat készítették el. Ezenkívül Hauser Gyula rádi földbirtokos a szegények között való kiosztása céljából 15 zsák burgonyái küldött az j egyesületnek. Az egyesület hálás köszöne- j tét fejezi ki lapunk utján az adományozóknak. Hazafiaskodás más zsebéből. A váci kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóságában nagy megbotránkozást szült a felettes hatóságnak egy oly leirata, mely magán viseli a mindenáron való akadékoskodást, de hazafias érzelmeiben is megbántja a sokak által igénybe veit intézményt. A munkásbiztositó ugyanis, mikor a sebesültek mind nagyobb számban kerültek haza házi ápolásra, sebkölöző helyül felajánlotta rendelőintézetét, hogy a beteg katonáknak nagy utat ne kelljen megtenniük és várakozni a gyógykezelő orvosra, egyúttal pedig a szükséges kötöző szereket, úgymint vattát, pólyákat, gázt ingyen ajánlotta fel. Az igazgatóság határozatát az országos pénztárhoz szabályszerű jóváhagyás végett felterjesztették s máj régen megnyílt a rendelő intézel, a hol több száz sebesült katona sebén cserélték ki a kötéseket. Az országos pénztárnak leirata e tárgyban most érkezett meg és lelkes szavakkal dicsőiti a váci pénztárt, hogy sebesült fiaink segítségére siet, a végén azonban lehűli a nemesen gondolkodó intézmény vezetőit, mert kimondja, hogy a kötőszerekeí a pénztár kasszájából fizetni nem szabad. Ha úgy tetszik, társadalmi úton gyűjtsék egybe, ha igy nem megy, adják össze a tisztviselők. Az igazgatóság megboíránykozással vette tudomásul az országosnak más zsebére való hazafiaskodását és kimondotta, hogy a sebesültek katonák részére ezentúl is nyitva áll rendelő intézete és a kötöző szereket továbbra is ingyen adja nekik. Az országos pénztár határozatát pedig megfelebbezi az állami hivatalhoz. Rendezkednek a ICobrakban. Az elhagyatott Kobrák környéke egészen megélénkült. A múlt hét óta Gasparovics honvédéíelmező tiszt vezetése alatt folyik a hatalmas épületnek hadikórházzá való átalakítása. Göndör Sándor dr. főjegyző 24 katonai szolgálatra alkalmatlan váci népfelkelőt rendelt ki az épület rendbehozására, megérkeztek két teljes vaggonnal az ágyak és már legközelebb azokat állítják fel. A kórház elkészítését gátoló utolsó akadályt is elhárították az útból: a polgár- mester a vízvezetéket, fűtőberendezéseket készítő vállalkozóval megállapodott, hogy ezekkel a munkákkal még ebben az évben elkészül. így nagy a valószínűség, hogy a váci hadikórház előtt január első napjaiban meg fog állni az első kórházvonat és az idegen kiváncsi szemek sem fogják észre venni, hogy a Kobrakot szenvedő hős katonák foglalták el. Tolvajbanda. A rendőrség nagyszabású tolvajbandát fedezett fel, mely a hadbavonult katonák kárára követett el lopásokat. Karaba István szabómester alkalmazottai ezek, a kik a katonáskodó szabómester üzletét fosztották ki, sőt Zilzer Dávid ruhakereskedőnél is nagyobb lopásokat követtek el. A tolvajok ellen, kiknek neveit nem szabad közölni, mert kiskorúak, a pesívidéki ügyészség vádat emelt.
