Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-01-04 / 1. szám

VÁCI HÍRLAP 5 megszaporodott a rendőrség dolga. Kalló Antal a jogvégzettség kimondását kívánja a születendő rendőralkapifányra nézve, er­ről aztán vitáztak egy kicsit, a végén azon­ban, mert ez törvényellenes, nem fogad­ták el. — Akkor a határozatot tisztelettel meg- felebbezem! — mondja a rendőrkapitány. — Annál későbben jut alkapitányhoz — mondja rá Gajáry. Megszervezték az 1 (egy) detektiv-állásí, Galcsek György dr. indítványára levették a napirendről a tisztviselők fizetését és illet­ményeit, valamint nyugdiját rendező sza­bályrendeletet a napirendről (majd január végén rendkívüli közgyűlésben tárgyalják.) Jánosdeák Márton közgyám kicserélheti óvadékát, a felsőváros lakósága a szeme­tet a szent Mihály-kápolna körül levő göd­rökbe hordhatja ki, Valter János jövőre is hordja az adóban lefoglalt zálogtárgyakat napi 8'20 koronáért. Kakucska, a tisztelt férfin. Van-e ki e nevet nem ismeri ? Az erő­szakos, minden lében kanál rendőrét? Ma már csendes ember, segédváltóőr valahol a vágvölgyi vonal egy kis álomásán, de még egyszer utoljára szó volt róla a köz­gyűlési teremben. Folyamodott ugyanis, hogy mert ő nem csak rendőr volt, de de­tektív is, hát a detektív és rendőr fizetése közötti különbséget adják meg neki. A tanács nem javasolta. — Nem is adjuk meg! — zúgták hátul. Kálló Antal kelt Kakucska védelmére, fé­nyes bizonyítványt adott róla szóval és méltányosságot kért, adják meg a rendőr­zseninek, a mit kér. — Azért, mert minden polgárt lemart? — kérdi Mischler Kornél. — A polgárságot lebecsülte mindig! — kontráztak neki. — Nem adjuk meg ! ismételgették tizen is. A polgármester vetett véget a vitának : — Állapítsuk meg, hogy a „tisztelt férfiú“ elhagyta a város szolgálatát. Másodszor pedig nem is kér, de — követel tőlünk be­adott írásában. Harmadszor rendőri fizeté­sén felül 86 koronával többet kapott. Ha olyan kitűnő rendőr volt, miért nem ter­jesztette elő a rendőrkapitány ur jutalma­zásra ? Most már az egész közgyűlés egyhan­gúlag zúgta rá: — Nem adjuk meg, nem adjuk meg! Lebontják a cédulaházat! Ez azután komolyabb ügy. Hübsch! Kál­mán referálta, hogy a vásártéren egyma­gában álló u. n. cédulaházat, mert nem jöve­delmez, de szépészeti és köztisztasági szem­pontokból is útban van, lebontják. Halla­ni kellett a városatyákat! Máskoroly langyma- tagok, olyan semmivel sem törődök, most a hány szót szólt a mérnök, annyi helyes­lés kelt az ajkukról. Szinte gyermekiesen örültek, hogy a tanács ilyen indítványt hoz, a mi városszerte jóhatással lesz. Hát má­jus elseje után lebontják a vásártér egyet­len épületét, a mi miatt annyi gúny és megszólás érte a várost! Az őszintén fel­hangzó erős és hangos helyeslésekből, ha olvasni akar a városi tanács és pénzügyi bizottság, láthatta, hogy háta mögött ott volt az epedő vágy : haladjunk a vásártér ügyének rendezésével. — No most már a cédulaház lebontásá­val az utolsó „akadály“ is eltűnt a vásár­térről. Lehet építeni! — mondta ki a szen­tenciát csendesen Perlusz Márton. Még ennél a jelenetnél is harmoniku­sakba,! végződött a legutolsó közgyűlés: A polgármester boldog újévet kívánt a vá­rosatyáknak, mire Gajáry Géza visszaki- vánta a polgármesternek a legjobbakat, megtoldotta, hogy ez a jó szól a tisztikar­nak és a pénzügyi bizottságnak is. Éljeneztek és mosolyogtak. Csupa mo­solygós ember hagyta ott az utolsó köz­gyűlést. HireK. ®®®®©®®®®®®®®©®®©®®®®®®®®®®®©®®©®@ Űáci ÍHirlap szerkesztősége és kiadóhioatala <ß. 01. Ó. X ®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®©®®®®©®®©®®®® A Váci Hírlap legközelebbi száma — a közbeeső ünnepek miatt — január 7-én, (szerdán) jelenik meg. A muzeum karácsonya. A magyar nemzeti múzeumnak is díszére válna az a sok és értékes ajándéktárgy, mellyel városunk múzeumát Pesti Ferenc kerületi elöljáró és neje Libásinszky Ma­liid a karácsony ünnepén meglepte. A nagy­értékű régészeti és műtárgyak egyszerű felsorolása is sok helyet venne igénybe, azért csak találomra sorolunk fel néhányat belőlük: Gróf Teleki Blankának művészi legyezője díszes bársony betétü tokban, ennek a mártír honleánynak sajáíkezűleg festett miniatűr tájképe egykorú bőrkeretben (a kicsi olajfestmény művészi kivitelű és fes­tőjétől is eltekintve több száz korona ér­tékű). Nagyon szép báró Wesselényi Mik­lósnak, az árvízi hajósnak egykorú aquarell festésű arcképe. A rómaiak pannoniai éle­tére érdekes világot veinek azok az orvosi műszerek, olajmécsesek, kicsi állványok, fogasok és egyéb közhasználati tárgyak és bronzeszközök, melyek Óbudáról, (Aquin- kumból) kerültek a lelkes műgyűjtő tulaj­donába és az ő nagylelkűségéből váro­sunk múzeumába. Meglepőek és nagyér- tékűek a kelta kultúra emléktárgyai is, me­lyek közül két darab agyagból gyúrt tehén­fej kelt különös feltűnést. A kőkori és bronzkorszakbeli, valamint egyiptomi és kisázsiai lelettárgyakon felül kiválik két ezüstkarkötő. Az egyik tipikus barokk­munka, a másik a régi erdélyi ötvösművé­szet remeke. Az első karperec különféle zománcdiszitésű, két oldalt hosszúbajuszos kidomborodó embcrfejjel, a közepén más­fél centiméter hosszú és egy centiméter széles smaragdkővel, melyet jobbról és balról egy-egy kidomborított női alak a súlya alatt mintegy meggörnyedve a fejé­vel tart; mindkét női alak plasztikusan van kidomborítva s az egész karperec gazda­gon van aranyozva. A másik karperec tizenhárom darab filigrán gombszerű du­dorral, fölülzáró csillagszerű vörös és zöld­köves díszítménnyel van ellátva. Ezrekre rúg már az az érték, melyet a nemeslelkű házaspár városunk múzeumá­nak ajándékozott, a hazafias áldozatkész­készségnek ás önzetlen kulturpárlolásnak ez a mértéke egymagában is ritkaság számba megy napjainkban, mikor a meg­élhetés módjai sivár anyagi gondolkodásra kényszeríti a hadügyi kiadások miatt kime­rült állam súlyos adókkal terhelt polgárait, de az ajándékozásnak az a nobilis módja, mellyel múzeumunk ez az igazi mecénása eljár, egyenesen bámulatra méltó. Egész terjedelmében ide iktatjuk ezt a ritka do­kumentumot, hogy városunk minden pol­gára olvashassa és okulhasson belőle. A legutóbb küldött tárgyak kisérő levele, me­lyet a Váci Muzenm nagy jótevője Tragor Ignác dr. elnökhöz e hó 22-én intézett, igy hangzik : Kedves Barátom ! Szives voltál a Váci Hírlap f. é. okt. 30-iki számát megkül­deni, mely azt közli, hogy a muzeum egyesület disztagjává választott meg. Mélyen meghat e kitüntető figyelem, melyre még elég érdemel nem szerez­tem, de nem is számítottam, mert a mi szerény ajándékunk a szülőföld iránti kötelesség egyszerű megnyilatkozása volt. Megválasztatásomat — melyet elsősorban neked köszönök, a választmánynak még meg sem köszöntem, mert azt kedvező alkalom adtán tettekben óhajtottam ki­fejezni s mint hogy most épen itt van a karácsony ideje, mikor minden jó ke­resztény megemlékezik arról, kire sze­retettel gondol, én sem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem szülőföldem legzsengébb gyermekéről, a te bölcs ve­zetésed alatt szép fejlődésnek indult váci múzeumról, melynek sikeres és mi­előbbi boldog felvirágzásáért úgy én, mint nőm is őszinte szívvel lelkesedünk s erről azzal teszünk igaz tanúságot, hogy felkérünk téged, hogy a csatolt jegyzékben felsorolt s általam ezennel beszállított tárgyakat a Váci Muzeum ré­széről karácsonyi megemlékezésül el­fogadni s a muzeum tulajdonába beke­belezni szíveskedjél ...........Úgy neked, mint egész családodnak boldog ünne­peket kívánva, maradtam igaz hived Pesti Ferenc. A most Vizkereszt napjára összehivolt közgyűlés lesz hivatva dönteni a választ­mány amaz előbejelentése fölött, hogy Pesti Ferenc kerületi elöljárót az egyesü­let disztagjai sorába emelje. A közgyűlés mindenesetre csak önmagát tiszteli meg vele, a mikor a nagy kultúrbaráíot tiszte- , letbeli tagjainak díszes sorozatába választja, mi pedig büszkék lehetünk rá, hogy a szü­letés véletlen tényén felül gyöngédebb ér­dekszálakkal fűzi városunkhoz ezt a nagy kultúrférfiúf a város közművelődési egye­sülete. — Újévi üdvözletei* megváltása a Közművelődési egylet javára. A járási közművelődési egyesület lapunk utján fel­hívást intézett tagjaihoz, hogy újévi üdvöz­leteiket a kulturmunkát teljesítő Váci Járási Közművelődési Egyesület javára váltsák meg. A felhívásnak szép eredménye lett. Újévi üdvözleteiket megváltották: gr. Se­rényi János, Ivánka Pál és Tragor Ernő 10—10 koronával, Ivánka Pálné, Romeiser Vilmos, Ráday János és Trupp Antal 5—5 koronával, dr. Nagy Ármin 4 koronával, Gosztonyi Tibor, Csiszár Oszkár, Szlachányi János és Hajnal Jenő 3-3 koronával, Er­délyi Zoltán, Szalachy Béla, Sommer Gyula, ifj. Ivánka Pál 2—2 koronával, Márkus János eqy koronával. ‘ __ Eljegyzés. Tamás AAiklös váci fegy­intézeli tiszt eljegyezte Cserhátszentivánon \ orváti Horváthy Irénkél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom