Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-12-16 / 96. szám

MűszónnyolcadiK évfolyam 96. szám. Vác, 1914. december 16­VÁCI HÍRLAP Po üti Kai lap, megjeleni K szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő .és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (iparndvar.) Nyiittér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Teljes tájékozatlanság a lisztárak körül. ■ December 10-én lépett érvénybe a kor­mány rendeletére-a gabona és liszt hiva­talos ára. Nincs löbbé, legalább a háború tartamára spekuláció, mert kötött árak mutatják, milyen áron adható el a búza, rozs, árpa, kukorica és a lisztfajták mindén változata. Miként Magyarországon már egé­szen természetes, a'kormányrendelet nem épült fel a praktikus élet követelményein’ a zavarok, zúgolódások tehát méltán az egész országra kiterjednek. De merjük állítani, hogy a tájékozatlan­ság és ezzel a teljes zavar sehol sem na­gyobb mint Vácon, a mi városunkat pedig nagy gabona-import és hengermalma révén nagy liszt-export területnek kell tekinteni. A vármegye hivatalosan megállapította az egységárakat és a rendőrhatóságunkra bizía a detail árak szabályozását. Mi nálunk a rendőrség előbb tájékozódni fog, hogy mi­lyen árak vannak az országban, majd azuián fogja engedélyezni, hogy milyen haszon mellett lehet a lisztet kilonkint eladni a kereskedőnek. Mintha bizony a folyton éló és haladó élet várna. Várná, vájjon mi az üzleti haszon Trencsénben, Szombathelyen, Brassóban, addig álljon Vácon a liszteladás, mert nem tudni, mikor ütközik a 200 ko rónával bünteteti kihágásba . . . Ezt még komplikálja az is, hogy Vácra nézve ma­gasabb gabona és lisztárakat szabtak meg hivatalosan, mint a vidékre és elképzelni is lehetetlen, hogy a Vácon vett, mondjuk, 60 koronás lisztet a közeli Vácdukán 54 koronáért kell adni. Ebben a nagy zavarban az érdekeltek nyilatkozatait veííük. Egyik váci nagy liszt- kereskedőnk ezeket mondotta : — A kilonkint való árusítással meg va­gyunk elégedve. Az árak fikszirozva van­nak, kilonkint a megengeded 3 — 4 fillér hasznot hozzáadjuk. De a malmok nekünk az eddig szokásos két százalékos kontót nem adják, sőt a zsákot is jól felszámítják. Száz kilonkint pedig csak az előirt árakon kell adni a lisztet, mondhatjuk, hogy mi nem keresünk, sőt állíthatjuk, hogy a liszt­üzlet ma a legnyomorúságosabb foglalko­zás. E héten mi, a váci liszíkereskedők értekezletre jövünk össze és ha sztrájk nem is lesz belőle, de bizonyos, hogy megfelebbezük a hivatalos árakat, miként a budapestiek telték. Gindrich József, a váci hengermalom vezérigazgatója igy nyilatkozón tudósilónk előtt: A kormány által elrendelt hivatalos árjegyzés legfőbb hibája, hogy nincs az éleihez szabva. A váci malom a detail-árú- sitást beszüntette,* nem akar konkurrens lenni és a kereskedők akár métermázsáraj akár kilóra az előirt tisztességes hasznot a mi árainkhoz hozzá kalkulálhatják. Mi nekünk nagyobb veszedelmünk, hogy nincs készáru és nem tudjuk, hogy a malom meddig dolgozhat. Ma nappali üzem mel­leit az év végéig el vagyunk látva búzával, de mi iesz azután, senki sem mondhatja meg. Eddig engedtük, hogy a váci keres­kedők a gabonát összevásárolják a piacon. Ma kénytelenek vagyunk bevásárlókat kül­deni ki a hetivásárokra és a legmagasabb megengedett áron megvenni a búzát, • ro­zsul. Nagyon rossz idők jönnek, egy-egy vidékre különösen rossz. Rengeteg a ke­reslet és ha szállítani tudnánk, a mi áraink mellett Becs és minden osztrák város két kézzel kapna az árúnkon. De nincs gabona. igy szólnak és minderfki jogosan védi érdekeit. De nem szól az a nagy, nagy ez­rekre menő fogyasztó közönség, csak né­mán szenvedi, hogy a régen 20 — 25 fillé­ren vett lisztért ma 68—75 fillért kell fizetni. Magyarországon, Európa Kánaánjában. Sze­rencse, hogy ezeket százezreket nem lehet megintervjuvolni, mert ha ezek egyszer megnyilatkoznak, abból, bizonyos, hogy lá­zadás iesz. ICö^essük a jó példát 1 Dr. Pauer Béla nyug. törzsorvos a váci vöröskereszt kórházban ápol! katonák ka­rácsonyfájára 30 koronái juttatott hozzánk. — Ugyanezen célra dr. Knoblauch Gé- záné tíz koronát küldött és egy másik iiz koronájával a harctéren küzdő katonáink ajándékát szaporította, ezzel újévi üdvöz­leteit váltotta meg. Hufnagel Imre 7, Czobel Béla 5, Hofhauser József 2 és N. N. 1 ko­ronát adott a harctereken levő katonáink­nak elküldött ajándékok beszerzésére. Malik Ferenc íürdőíulajdonos pedig ezeknek a bevásárlásoknak a végén a íúíkiadásokaí fedezte és 6 K 80 fillért adott át a nemes célra. Örömmel jegyezzük fel annak kije­lentése mellel!, hogy a jó szívvel adott ösz- szegek rendeltetési helyükre jutottak, leg­újabb félheli gyűjtésünket és várjuk az újabb adományokat. Mindenkit kérünk, hogy ezentúl az újévi üdvözleteket egy-két ko­ronával váltsa meg. Lapunk uíján nyilváno­san nyugtatni fogjuk az adományokat. íkz amerikai nagykövetség érdeklődik. Olyik kisebb Balkán-államban nincs na­gyobb követ-járás, mint mostanság Vácon, hogy az internáltakkal szerencséltették meg a mi városunkat. Alig múlik hét, hogy a spanyol, amerikai nagykövetség megbí­zottjai ne járnának itl és hol az orosz, hol a szerb, vagy francia internáltaktól meg ne kérdezzék, hogy szolgál b. egészségük és nincs-e valami kívánni valójuk? Tegnap változatosságból az amerikaiak jártak Vá­con autójukkal és a franciákat kérdezték meg, hogy jó soruk van-e. Természetesen panaszkodtak. A váci publikumot elfelej­tették megkérdezni, pedig annak még in­kább joga lenne a panaszra! Használjunk váci vörös- | keresztes anzichtokat! ÉÉáiAlifővárosi lapokban számtalan leírást olvastunk már az oroszok zemplénmegyei betöréséről. Nagy kontúrokban festik meg a pusztulás képét és mikor a sorokon túl vagyunk, az igazi rémes valóság csak homályosan dereng előttünk. Bárha nem egy hetilap keretébe való, mégis alább közlünk egy levelet. Nem szirtes újságírókon irta, de megvan az előnye, hogy igazat, a száraz, rettenetes valóságot Írja. A Váci Hírlap szerkesztőjének nagybátyja, Pundav Imre r. kát. kántor, az oroszok betörésekor nem hagyta el Honion­nál Behúzódott az óriási plébániaépületben levő kis lakásába és azt mondotta, ha pusztulni kell, pusztuljon el ott. a hol fél századnál több időt élt- Á muszka hordáktól megmenekült s most egy levélben a követ­kező szomorú képét festi a kis városka pusztulásának; November 22-én délelőtt fiz órakor jött a hatósági rendelet, hogy Homonna kiürítendő, meri délután fé! kettőkor megy az utolsó vonat. Rettenetes zűrzavarban szedték össze az emberek az elvihető holmit és vonultak ki a vasúthoz, vagy pedig szeke­rekre kaptak. November 23-án, a hogy beesteledetí, a muszka katonaság elfoglalt minden lakható | helyiséget. Tizenegy órakor íöbb helyen j felgyújtották a várost. A zárdában és a 1 plébánián a tisztek mulattak, táncoltak i énekeltek reggelig. Leégett 24 ház tövig November 24-én rablás és rombolás az egész városban. Több kozák bejött a szo­bámba, elvitték a bundámat, ruháimat, fehérneműimet és „Davaj vutki!“ (adjál pálinkát) kiáltozták. Adtam nekik fél liter rumot. — Davaj hrosi! (Pénzt adjál.) A mi volt a tárcámba, elvitték. Tizenkét óra óta erősen folyik az ágyúzás, az abla­kok csörömpölnek, a gyalogság kifelé vo­nul a Kálvária felé. Az ágyú folyton szól. Tiz órakor a muszka vöröskeresztesek három zsák lisztet hoz­nak a plébániáról, láncosokat gyúrtak és sütöttek. November 25-én feltörték a kis szobámat, kamarát, mindent elvittek. A parochiáról hallani a rombolási. A parochiális kacsá­kat és tyúkokat az ablakom alatt kopaszt- ják, a párnákat és ágyneműeket udvaromon keresztül viszik. Az apácák két disznaját i leszúrták. Ebéd után minden katona egy sapka almát hozott a parochiáról, bort kan­csókban hordtak. November 26-án reggel raboltak. Három órakor megkezdődött a csata Alsóberek felől. Tiz órakor a föld reszketett az ágyú­zástól. Az apácák a pincébe vonultak és imádkoztak. Hogy egyéb rettenetes baj nem történt velők, csak egy orosz-lengyel dok­tornak köszönhetik. Pincékben, szobákban, pádon kutatnak, keresik a „ksonszokat" (papokat). Egy órakor a mi ágyúink közelednek. Három órakor a muszka gyalogság a Patkány korcsmától a Závodi dombig gép­puskákkal dolgozik, de a mikor a torony tetején nagyon doromboltak a puskagolyók és a város feleli süvítettek a srapnellek bevonultam a szobámba. Min pusziit az orosz?.

Next

/
Oldalképek
Tartalom