Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-12-09 / 94. szám

2 VÁCI HÍRLAP LEVELEK fl HARCTÉRRŐL. * _ Kérünk mindenkit, hogy _ katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szívesked­jenek nekünk közlés végett átengedni. » Utolsó levél Przemyslből. Przemysl hetek óta be van kerítve. Az utolsó perc­ben küldte el levelét onnan Gergely József, kinek má- több érdekes sorát közreadhattuk lapunkban. Az alábbi levele, mely csak most jutott el Borbély István anyakönyvvezetőhöz, nem vesztette el még aktualitását. Ezért is, de mert Gergely jól lát és érdekes a mondani­valója, szívesen ismertetjük meg az ostromolt vár iránt érdeklődő olvasóinkkal. Türelmetlenül várom lapodon jelzett le­veledet és a Váci Hírlapot. Innen külön­féle híreket küldhetek. Az oroszok künn feküsznek tőlünk négy kilométernyire. Szemben velük a mi svarmiéniánk, de nem tüzel egyik sem, mindenki készül a télre. Az orosz újabb és nagyobb haderőt küld a vár alá, hogy megostromolja. De ez nem fog olyan könnyen menni, mint először 1 Azt hisszük, hogy a télen csend lesz és tavaszszal lesz meg a döntő ütközet, írtam többször, hogy az oroszok néhány ágyúját nem bírtuk elhallgattatni s ez ölte meg Miskeyt is. A mi derék honvédeinket boszantotta a dolog, hogy az oroszok né­hány ágyúval (rongyos néhány kozák bat- rival) állandóan közéjük pörkölnek, zavar­ják őket a — kolompérfőzésben s néha egy-kettő ott is marad a fűben. A debreceni népfelkelők kérték ezredesüket: csinálja­nak sturmot a WelhyHIos nevű erdő ellen, a melyben az orosz ágyúk álltak. Az ezre­des engedett a sok kérésnek. A sturm, ha áldozatokat is követelt, eredménynyel járt, az orosz tüzérség ott hagyta az ágyúkat, a závárzatot azonban elvitte, az ágyúk most Verschluss nélkül az oroszok és a miéink közt ásítanak, de egyik sem mehet hozzá, mert a másik rögtön odapörköl ágyúiból. Ez eddig rendben van s azóta azóta csend is van. Érdekes emberek ezek a népfelkelő honvédek. Van egy tábla krumpliföldünk, oda járnak ki krumplit szedni, de tőlük pár lépésnyire az oroszok szedegetnek békében. Akárhány tót bakánk beszélget is velük a nyelvükön, Mi velünk az egri emberek vannak, mind kedvesen említik Mlinkó Pistát Ezek reggel szednek krump­lit, egész nap főzik, ha jön egy-egy gránát, meg sem mozdítja egy se a fejét, csak sercint egyet és tovább szívja a pipáját. Az öregek ugyanis már voltak néhány csatában. A napokban egyik őrjáratunk künn össze­találkozott egy orosz őrjárattal. Mindkét oldalon 10—15 ember, de csak az utolsó pillanatban veszik észre egymást. Pár pil­lanatig farkasszemet néznek egymással, de egyik tót honvédünk megszólal. Rövid ideig beszélgetnek. Elválnak egy puska­lövés nélkül. Már a mieink jó messzi jár­nak, mikor az oroszok utánuk rohannak. No most ... De csak annyi történik, hogy az oroszok figyelmeztetik a mieinket, hogy ne haladjanak a megkezdett úton, mért ott az ő seregük van és baj lesz. Szót fogad­tak és minden baj nélkül hazatérnek. (Az őrvezető beszélte el nékem.) Hasonló a másik is. Közel van hozzánk Resovica falu. Ennek egyik oldalán vannak a mieink, másikon a muszkák. A középen kút áll és felváltva járnak oda a magyarok és az oroszok. Semmi baj, a kutat egyik sem pusztítja el, mert mind a kettő rá van utalva. (Ezt én láttam.) Jellemző a mi bakáinkra a következő eset. A napokban az itteni postamester kutyája megharapott egy bakát, a kit Pestre vittek a Pasteurbe. A mikor ezt ami kedves ba­káink megtudták, elmentek a posta elé, a kutyát kihurcolták, a ház mögött bosszan­tották. A beste állat azonban nem reagált. Ekkor kezüket, meg a lábukat dugdosták a kutya szájába, de ez úgy megijedt, hogy elinalt. A bakák persze jól tudták, hogy a kutyának kutya baja nincs, de mégis jó lenne Budapestre utazni, oda a família is felruccanhatna. Jókat mulattunk a sikertelen kísérletezéseken. Mindenszentek napján reggel öt órakor kimentünk a Besatzungra, a* hol szegény Miskey és társai nyugszanak. Délelőtt kilenc órakor künn volt Kusmanek vár- parancsnokunk is. Mikor elment, a mi századunk összegyűlt Miskeyék sírja mel­lett, Weisz Ferenc nagytétényi kántortanitó beszédet mondott és imádkozott. Mindenki könnyezett. A mi századunk egy hatalmas kereszttel jelölte meg a helyet, melyen rajta vannak az elesett hősök nevei. Tizen­két koszorút helyeztünk el a sirra, később odajöttek a többi századok is és egy-két koszorút tettek le az elesett hősök sírjára. Egész halom lett a koszorúkból. A sir olyan szép, gyeppel van kirakva, megállaná he­lyét a kerepesi-úti temetőben is.. Gyertyá­kat azonban érthető okokból nem lehe­tett égetni, azokat este a pajtákban és a unterstandokban gyújtottuk meg ... Az elesettek sírja fölé kőkeresztet állíttatunk, melyre két nap alatt egymagám 170 ko­ronát szedtem össze a bakáktól. A legsze­gényebb gyerek is önként adott egy koro­nát. Az én napom, képzelheted, hogyan telt el. Édes Pistám, ha lehet, menj sétakép édes apám sírjához és mondj helyettem egy Miatyánkot! Nekem, hál’ Istenneksemmi bajom, hideg van ugyan, de nem baj. Tűrjük és lelke­sedünk. A hangulat, mondhatom, jobb mint az első ostrom alatt volt. És ezt a legjobb jelnek tudjuk be. Most talán hosszú ideig hallgatni fogok — érthető csekély okból. De ha lehet, első levelem Vácra röpül. Addig is üdvözöllek és üdvözlök mindenkit a mi kedves váro­sunkban. Gergely József. Hősi haBálo Jancsó Árpád alezredest, a 3-ik honvéd gyalogezred parancsnokát november 21-én a Beszkid-hágón orosz gránát találta. Mező- laborcon temették el. Jancsó alezredesben Palkovics József altábornagy, a volt váci ezredparancsnok a vejét gyászolja. Pintér György váci kir. telekkönyvveze­tőnek mind a három fia a harctéren van. Legidősebb fiáról, dr. Pintér Zoltán minisz­teri számellenőrről most szomorú hirt ho­zol! a hadiposta: tiszti szolgája jelenti, hogy Oroszországban csatában elesett. Pintér Zoltán a nyitrai 14. honvédgyalog­ezred hadnagya volt. Aggódó szüleinek még a napokban is irt és közölte, hogy nagy csatákban veitek részt. Már három ezre- dük esett el s a tisztek közül négyen ma­radtak. Most életét áldozta hazájáért a fiatal hadnagy is, kinek nemes, jó emlékét egész városunk őrizni fogja. Kik lettek katonák? A váci illetőségű B. osztályú népfelkelők „bemutatása“ szerdán reggel kezdődött az Újpesten működő sorozó bizottság előtt, csütörtökön és pénteken lesz a folytatása. Úgy látszik, Göndör Sándor dr. főjegyző, katonai előadó jó anyagot vitt le. Újpestre, mert 150 fiatal ember közül csak 28 nem vált be katonának. Besoroztalak az első napon az idege­nekből : Bognár József, Tokár Ferenc, Eng- lochner Vince, Dvorák Lajos, Spitzer Mór, Vizl Ábrahám. 1890-ben születettekből: Angyal János, Bencsovics Mihály, Biel Jenő, Csámpai Rezső, Dora János, Fikó Sándor, Gaál István, Gál János, Gyürki Ferenc, Horváth János, Karácsonyi János, Koch Aurél (egyéves önkéntes), Kosdi János, Králik János, Mészáros István, Mészáros Pál, Mészáros István II., Németh József, Rap­pensberger László, Reiser Gyula, Schmidt Tibor, Szeid! Nándor, Szili Lajos, Túri Já­nos, Váli János. 1889-ben születettekből: Balog Ignác, dr. Csányi László (egyéves önkéntes), Csuka Endre, Együd István, Fischmann József, Horváth Mihály. Kalácska József, Kon- csiczky József, Kosdi György, Martinkovics Ferenc, Molitor Mihály, Nagy Ferenc, Oroszky János, Pajor András, Petrásovics Lajos, Rá zabján Ferenc, Roskoványi József, Síarecz Sándor, Szili Gyula, D. Tóth Fe­renc, Toldi Sándor, Ungi Ferenc, Vogel János, Weixelbaum János, Végh Gusztáv. 1888-ban születettekből: Balogh János, Barazutti Sándor, Dián Ferenc, Dobsonyi Sándor, Farkas József, Fekete József. Fischmann Sándor, Hufnagel Sándor, Kor­pás János, Kohn Dávid, Kurdi Kálmán, Kuncz Ferenc, Long István Mihály, Mátray István (egyéves önkéntes), Novottny Jenő (egyéves önkéntes), Rusóczky Antal, Si- monyi Mihály, Szalay Gyula, Valter József. 1887-ben születettekből: Abeles Gábor, Bodonyi Lajos, Balkovics János, Béres Géza, Csapó József, Dora Sándor, Herczy József, Grosmidt Lajos, Heilmann Ferenc, Hiros József, Horváth József, Németh Já­nos, Pintér Dezső, Rozmann János, Szed- Iák István, Urbán János, Winkler Ignác. 1886-ban születettekből: Benesovics Fe­renc, Cseri János, Dora Ferenc, Józsa Ferenc, Kleiner Ferenc, Kosdi Sándor, Kövesdi János, Németh János, Oroszky Ferenc, Pitz Pál, Poohmayer András (egy éves önkéntes) Szabados József, Stahl Károly (egy éves önkéntes) Tóth Mihály, Wirtz János. 1885-ben sziilettekből : Csámpai József, Mangult János (e. é. ö.), Pálinkás Ferenc, Pereg János, Sári Lajos, Suhajda Ferenc, Zsigmond István, Értesülésünk szerint az uj katonák ja­nuár 5-én fognak bevonulni. A munkásgimnázium előadása. Örömmel kell észre venni, hogy a mun­kásgimnázium előadásait egyre nagyobb érdeklődés kiséri. Az elmúlt vasárnap Rozs Lajos tanár tartott előadást,melyen az égi­testekről és különösen a napról értekezett. Eiőadása, melyet velitett kepekkel kisért, a nap fényességével világított be azokba a a távolságokba, melyeket a hallgatóság elé hozott és számokban is kifejezett. Végeze­tül Lepey Emil a közönség megérdemelt köszönetét fejezte ki az előadónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom