Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-22 / 89. szám
2 VA Ci HIKLAF Hírek Valjevo alól. Haasz Lajos lari, hadnagy, Körner Miksa vendéglős veje, másodszor érkezett haza a szerb harctérről. Először Surcin alatt sebesült meg a szerbekre oly gyászos sze- rémségi betöréskor. A srapnell-golyó lábát sértette meg s még bottal bicegett, mikor ragyogó arccal mondtatta nekem: — Alig várom, hogy visszamehessek! Higyje el, azokkal a magyar fiúkkal élvezet harcolni! (1 laasz hadnagy tudniillik a száz percentes magyar ezredhez, a szolnokiakhoz tartozik.) _ Most megint megjött olyan helyről, a mely ma talán az orosz csatatérnél is jobban érdekli a magyar embert: az igazán diadallal előrehaladó déli hadseregtől, Valjevo alól. Ő az első, a ki élő szóval hozza nekünk, hogy a gyilkos szerbek megvannak törve, a ragyogó képű magyar bakákat, a kik úgy gyűlölik ezt a fajzatot, hogy az ördöggel is megbékülnek, de a szerbbel soha, nem lehel feltartóztatni . . . Hogyne lenne érdekes a magyar dicsőségről szavait hallgatni. Szépen előszedi legújabb szerbiai szerzeményeit: egy komiíácsi golyót (nézze, kérem, rajta van, ezt a gyalázatos szerszámot a belgák gyártották a szerbeknek: Brüsszelben készült) egy komitácsi revolvert (már láttára is megijedhet a nyárspolgár: majdnem karabélyhosszúságú, ősi török gyártmány — kovás) és egy gránát- lövedék mellett poézist: gyönyörűen faragott vőlegény-botot a Kolubara folyó környékéről . . . — Ötszáz magyar bakával érkeztem Sabác alá s a hogy elértük ezredünket, jött rögtön a parancs: — Nur sneidig vowarlz! A generálisunk szava árása ez és mentünk is vig jókedvvel előre. Már akkor a Macsváf kidolgozták a mi magyar fiaink. Mert tudni kell, hogy mindenütt előljárnak és vasfegyelem szükséges, hogy még jobban ne rohanjanak. Petárt, vagy legalább is Györgyét akarják elfogni és meggyőződéssel mondják, hogy ebben az országban még király se lenne egyik sem, a ki van most, a szerencsétlent, áthozzák hozzánk mutogatni. Öt nap marsoltunk és belefeküdtünk a lövészárokba. Előttünk a hegyen a szer- bek betonból készült védőműve, onnan kellett kiverni őket. De sortüzünkre nem válaszoltak. Egy káplárunk egymaga hason | csúszva megközelítette a lövészárkot és nem sokára sapkáját lengetve kiáltott le a hegyről: Hol a szerb ? nincsen szerb ! Igaza volt, mert egyszerűen megszöktek előlünk biztos helyükről. A magyarázatot nem soma megkaptuk telefonon: Krupanjnál megvertük a szerb főcsapatol, Valjevot elfoglalták a magyar fiuk. Mi csak végrehajtói vagyunk a magasabb parancsnak, nem sokat látunk, de mégis általános hangulat az, hogy zseniális ötlet volt a nagy szerb sereget, mely ma is hatalmas tömeg, kicsalni a Macsvába és döntő csapást mérni rá. Láttuk is az eredményt. A szó szoros értelmében eszeveszetten szalad a szerb hadsereg Szerbia belseje felé és mindenütt maga előtt hajija a kiürített terület lakosságát. A merre mi haladunk, egy lélek sincs, apró háziállat, disznó, marha ezrével, százával gazda nélkül legel a mezőkön. Száz kilométeren át kiverték otthonukból a lakosságot, gyermeket, asszonyt, nem vihettek magukkal semmit, ettől a fegyelmezetlen tömegtől nem ők, hanem a mi hadseregünk várhat egy-két hét múlva eredményt . . . __ Llb-nál, egy-két kilométerre a Kolubara folyónál próbált az utóvédjük gyors haladásunkban feltartóztani. Itt fogtam el tizenegy komitácsif, a jászberényi gyerekek könyörögtek, hogy „hagy mulassanak egy kicsit“, de nem engedtem kérésüknek. (T. i. fel akarták kötni.) A mord komiíácsikat, a kiket elküldtem a divízióhoz, mégis addig „csiklandozták“, mig meg nem tanulták és uniszónó nem kiáltották : Éljen kralj Franjo Josipo! — A lövészárokban görgettük fölfelé az ekrazit hordókat, hogy a magasban levő szerb lövészárkokat felrobbanthassuk. Itt történt, ennél a nyomorult községnél, hogy lövészárkunkba lőttek a szerbek s közvetlen mellettem húscafatokra tépett gránátjuk két katonánkat, engem pedig odavágott a falhoz. Megbénulva vittek a kötözőhelyre, a hol jobb oldalamba többször tűvel szúrt az orvos : teljesen érzéketlen voltam. — Gyönyörű látni a mi legénységünk ragyogó arcát. Boldogan megy előre éjjel és nappal Szó sincs a fáradtságról, mert a hangulat és ellátás kitűnő, sőt talán páratlan. Ha másfél órás pihenő van, legkevesebb, hogy a bakák disznósültet esznek, a tisztek pedig paprikás csirkét noklival. Sonka nem újság a lövészárokban, ép úgy a jó sajt sem és hogy mi minden nem jut nekünk, tessék elgondolni: a kristály-víztől kezdve a kuglerig mindent kaptunk!- Mikor engem egy szerb lőcsös szekérre tettek, a mi csapataink már túl voltak a Kolubara folyón, pedig mindent felégettek előttünk a szerbek, sőt a hidakat is mind felrobbantották. Négy teljes napig kocogtunk néma falukon keresztül, de már lassan kezdett visszaszállingózni a nép. Ki is voll adva parancsba, hogy asszonyt és gyermeket bántani nem szabad, nem igaz tehát, hogy kegyetlenkedik a seregünk. Visszajövet érdekes tapasztalatot tettem. A magyar baka gondolt az. utána jövőkre és a házak falán olvashattuk: — Itt bort találtok a pincében! Vagy : — Lekvár van a házban ! Vagy: — Öreg szilvórium a harmadik pincerekeszben ! — Az igaz, hogy némi csalódás éri az utánunk következőket, mert egy-egy ezred ugyancsak tud fogyasztani és saját szemeimmel láttam, hogy a szolnoki baka tartalék voll, mégis elment a srapnell-zápor! ral teli lövészárokba, hogy megmentett | bolyhosából megkínálja harcoló bajtársát.- Visszajövet találkoztam két váci bajtárssal. Az egyik Szundy Gábor hadnagy, í derék népfölkelőivei dolgozik, a másik Nowotny Károly. Mindketten jókedvvel haladnak csapatukban. Zongorázás jótékonycélra. Kiki úgy jótékonykodik, a hogyan tud. bő, hogy senki el ne feledkezzék erről a kötelességről — minden jótékonyságot szívesen jegyzünk fel. A Kúria-Mozgóban ma délután dr. Held Albert tanár, duna- gőzhajózási tisztviselő fog zongorázni és honoráriumát a váci vöröskeresztnek ajánlotta fel. Vác a harcoló katonáknak. Kedves és szép akciót láttunk a héten. Arról beszélgetett egy kis társaság, hogy gondolni kell minden magyar embernek a harctéren levő katonáinkra főleg karácsony estéjén. Legyen minden hősünknek ezen a szent napon egy kis emléke hazulról és lássa, hogy nem felejtették el, gondolnak rá szeretettel. Ha mást nem, egy kis dohányt küldjünk nekik. Rögtön gyűjtést kezdettek és Klein Zsiga gyógyszerész buz- gólkodásából már közel háromszáz korona van együtt pár nap alatt. A gyűjtés folyik, ne utasítsa vissza senki a gvüjtőivet, melynek névsorát legközelebb közölni is fogjuk. Lehet, hogy a hadvezető hivatal utján, lehet, hogy a harctéré folyton induló automobilokkal küldik el a váciak 'karácsonyi ajándékát a lövészárkokba. Ez egyelőre nincs meghatározva, fő ma az, hogy mindenki adakozzék. A hozzánk küldött adományokat elfogadjuk és a gyűjtéshez csatoljuk. Királyi kitüntetés. A király megparancsolta, hogy dukai Takács Zoltán honvédhuszárfőhadnagynak legfelsőbb elismerése tudtul adassék az ellenséggel szemben való bátor és eredményes viselkedése elismeréséül. , Házasság. Csongor Gergely dr. máv. fogalmazó, lapunk kedves tollú munkatársa házasságot kötött Bakos Mariska kisasszonnyal, a munkásbiztositó pénztár tisztviselőjével. Kövessük a jó példát! A váci izr. Chewra Kadisa jótékony egylet hevében Weiner Ignác elnök száz koronát küldött lapunk szerkesztőségébe azzal a kívánsággal, hogy jutassuk el azt a váci vöröskereszthez. Ugyanily céllal tiz koronát kaptunk özv. Ilofszky Antalné megbízásából. Mindkét nemes szívvel küldött adományt átadtuk a váci vöröskeresztnek. A leányegylet a jószivekhez. A váci jótékonycélú izr. leányegyleí a mull héten újra megnyitotta konyháját, a melyet az idén fokozott mértékben látogatnak, mert az egylet nemcsak a helybeli szegényeket, hanem a menekülteket és az internáltakat is ellátja naponta meleg, Ízletes ételekkel. Az egylet ezúton kéri fel a jószivőeket arra, hogy természetbeni adományaikkal segítse abban, hogy nemes tettüket minél több emberrel szemben gyakorolhassák. Az egylet megérdemli a támogatást, mert az összes hazafias ténykedésekből kiveszi a maga részét: a hadba- vonultakat segélyezte, a katonáinknak 250 korona értékű anyagból melegítőket készített, a vöröskereszt egyletet támogatja és csekély tőkéjéhez mérten részt vesz a hadikölcsönben. Minden áron meghalni ! Öreg koldús volt Szlépka Pál. Nagyon nyomorúságos élettel tengette az életét és alaposan ráúnhatoít, mert elhatározta,hogy véget veit a szenvedéseknek. Kiment a 162. számú őrházhoz és legugolt a sínek között. Fölülről is, alulról is jön vonat, meg a villamos is, valamelyik majd csak végez vele. Az őr ész're vette a rossz szándékú emberi és elkergette a vasúti sínek mellől. Ámde beesteledett és a koldús visszatérhetett. Megint leült egy sínre, jött a villamos, kezét, lábát elvágta a szerencsétlennek. Mikor észrevették tettét, már nem volt benne élet.
