Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-08 / 85. szám
2 Egu lány — a váci leányokhoz. Jó Magyar Honleányok! Nem tudom, kinek nem dobban meg a szive a sok szomorú esemény hallatára. Ez adta az én kezembe is a tollat, hogy hozzátok, szeretett „Magyar honleányok“ egy pár szerény kérést intézzek. Azt hiszem, minden leány szereti a szép, díszes ruhát. Kérve kérlek ii>eket, édes leányok, mondjatok most el ezekről a hiú ábrándokról, mert lássátok, szegény önfeláldozó katonáink mennyi szenvedésen mennek keresztül a nélkülözések miatt. Kérjétek meg édes anyátokat, hogyha ruhát akar venni és nincs arra föltétien szükségetek, fordítsa inkább azt az. összeget jétó- kony célra. Mellőzzétek most a divatot is, higyjétek el leányok, sokkal löbbet mutattok egy egyszerű, tiszta ruhában, mint azokban a mostan meggyűlöd angol és francia (bohóc) ruhákban. A ruha, a mit magatokra vesztek, ne legyen most tele drága selymekkel, hiszen ez mind fölösleges . . . hanem azt a pénzt vigyétek el inkább a szegény katonák részére. Még egyre kérlek, mondjatok le a sok cukorkaevésről, azon, a mit nyalánkságra köldök, vegyetek inkább kenyeret azok részére, a kik a hazánkért szenvednek. Higyjétek meg, a jó Isten áldó keze százszorosán visszafizeti jószivűségteket 1 Remélem, édes magyar testvéreim, so- TEim nem találnak érintetlen szivekre, hiszen ez oly csekélység a mit kérek és ti ezt oly könnyen tudjátok nélkülözni, hogy észre sem veszitek azt a kis önmegtagadást, a mi szegény katonáinknak valósággal áldása lesz. A katonák szives támogatását kéri: egy magyar testvéretek. Újság jött Przemyslböl. Sok váci szülő,, feleség és gyermek gondol hadseregünk leghatalmasabb erődítményére: Przemyslre, mert itt van sok katonánk, kit szivének minden szála Váchoz fűzi. Ezt mutatja az a sok levél is, a mely a vár felszabadulása után érkezett a szeretett kis családokhoz városunkba. Ezt mutatja az a két újság is, a melyet a Váci Hírlap címére küldött a napokban Mohaupt Ferenc váci népfölkelő. Tudjuk a lapokból, hogy az ostrom alatt Przemyslben újság jelent meg és pedig magyar nyelven a magyar katonáknak. Ezt az újságot ismertették a budapesti lapok s mert azóta nem volt szó róla, azt hihettük, hogy az meg is szűnt. Mohaupt most az „újabb“ példányokból küldött nekünk két számot, melyek október 17- és 18-iki keletűek. Az érdekes lapokat közszemlére tettük ki, azután minden szép emlékünk megőrzője, a váci muzeumegyesület kapja. Ugyancsak a muzeumegyesület fog szép muszkagyűjteményhez jutni. Gergely József irja, hogy a védődrótokon felakadt orosz katonákról annyi érdekes tárgyat „akasztott le“, hogy ha Isten segíti, elég lesz neki hazahozni. Hát csak segítse őt is, minden derék magyar katonákat egészségben haza mielőbb, mert akkor már bizonyos, hogy vége a nagy háborúnak, VÁCI HÍRLAP Kövessük a jópéldát l Nyitray Ede ny máv. főellenőr tiz koronát küldött szerkesztőségünkbe, a mely összeget a vöröskereszt váci kórházának szánta. Az adományt rendeltetési helyére juttattuk. Megköszönném azt az üdülést, a melyre most a mi vitéz katonáink haza jönnek. Azt mondják: most a szomszéd fia is hazajött üdülni, meg aztán ez a tisztúr is üdülésre érkezett. Tiszteletreméltó laptársunk is erről beszél és szinte úgy fest már, hogy csak az szenvedett a hazáért és annak van joga hazajönni, a kinek legalább is a tenyere át van lőve. Ezzel szemben az igazság ez: Láttunk haza érkezeti katonát, a kin nincs egy golyóütötte lyuk, csupán a szegény csont és bőr. Láttunk, a ki süket mindkét fülére, a kinek csuklóban akár a keze, akár a lába, szép kérésre sem mozdul meg, a kinek ép a bőre, csak éppen a bőre alá nem megy semmi: nem vesz be a gyomra egy falatot, a kinek egy kis szélzúgás idegeit jobban dúlja fel, mint a mit el lehet képzelni. Ha egy kicsit gondolkodunk, látni, tudni kell, hogy ezek szerencsétlenebbek, mint a kit golyó sebzett meg. Mert a golyó ütötte seb meggyógyulhat, sőt valószínű, hogy meggyógyul, de a kinek beleit tette tönkre a nélkülözés, a kinek keze, lába nem mozdul, kinek füle mellett ágyukat süthetnek el, azok is lehetnek majd egészségesek, de nem oly bizonyosan, mint a kinek mutató ujját vágta le a golyóbis. Kínzó és hosz- szabb a betegségük és semmi esetre sem az üdüléssel, hanem az alapos, hosszú gyógykezeléssel tudják egészségüket visz- szaszerezni. Vegyük észre, hogy legkevesebb hasonló méretű szánalmat érdemelnek rokonérzésünk mellett azok a katonáink, a kiket Isten kegyelme megkímélt a golyó- sebesüléstől, de megvert, hogy testük szenved az időjárás, az ellátás mostohasága miatt. Nem kevésbbé hős és önfeláldozó katonáink ők, mint a sebesültek és ép oly szeretettel és tisztelettel fogadjuk őket, mert szervezetük veszedelmét érettünk kapták, de némán ők viselik fájdalmát. Adományok a vöröskereszt kórháznak. Grünhut József 5 zsák fűrészelt fa; Sipos Emil 2 pár lábvédő és 4 korona; Racsek Antalné 6 kg. birsalma, 1 doboz tea; Kurdi Ferencné vöröshagyma, kávé, dió ; Arányi Béla könyv, kártya ; Szombati Er- nőné Tolnai Világlap; uemeskéri Kiss Pál 15 nyúl; özv. Kaldenekker Lőrincné 1 nagy üveg zsír; Kozma Lajos 15 hósapka N. N. 2 kanna tej; N. N. gomba ; Gyiijtőszekrény 1 K 10 fillér; Bartók Lajosné koszorú megváltás címén 10 korona; N. N. 10 korona; gróf Csáky Károly 10 pár csirke, 29 üveg bor és 15 K 20 fillér; Jelűnek Gusztáv 1 zsák burgonya; Kalmár Kál- mánné 4 sétabot; dr. Lengyel Sománé 10, N. N. 10, N. N. 6, Ströszner Györgyné 6, néhai Markovics Lázár emlékére 10, Túri Juliska 2, özv. Krakker Kálmánná 5, Pálffy Irma Helpa 10, özv. Kenedits Jenőné 2, Gedeon Emilné 10 korona. Köszönet. Lówy József veresegyházi kereskedő az ünnepek alatt a templomban befolyt 50 koronát a háború által sújtott izraelita menekültek és internáltak részére adományozta, melyért ezúton mond köszönetét Beck Ignác kereskedő. Hirtelen meghalt, Kerner Pál péksegéd György Mihály sülőműhelyében, szerdán reggelre rosszul lett és rövid szenvedés után meghalt. Asztmás, beteg ember volt, ez okozta halálát. í . Mérleg a koleráról. Ez is van és igy áilitja fel Vadas József dr. Vác ügyvezető orvosa: Október 15-ikétől november elsejéig négy koleragyanus megbetegedés történt a városban, melyek közül háromra a vizsgálat kimondoila az ázsiai kolerát. A betegek közül egy halt meg, egy meggyógyult, egy gyógyulóban. Borovi Goítfridet már ki is bocsátották a kórházból, özv. Kalocsay Lajosné, a legutolsó kolerás, jövő héten szabadul. Ma ugyan nincs újabb veszedelem, de nem vagyunk túl rajta, ezért mindenkinek figyelmébe kell ajánlani a kolera ellen való ojtásokat. A belügyminiszter ez irányban rendeletet is adott ki, a melynek’ lelkiismeretesen felelnek meg a városnál: a ki be akarja magát ojtatni, annak hétfőn, vagy csütörtökön meg kell jelennie a városházán és. Vadas dr. beoltja. Az összes katonákat, a rendőrséget, a városi és munkás- biztosító pénztár tisztviselőit beojtották már. Bizonyos, hogy a veszélyt elhárító koleraojfásoknak még sok hive lesz nálunk is. Hősi halált halt Miskey Ferenc kisbirtokos, Miskey Pál városi képviselő nős és családos fia, ki a cs. és kir. 32. gyalogezrednek tartalékosa volt, október 29-én délelőtt Vs 12 órakor orosz gránáttól találva Przemysltől nyolc kilométernyire. A hazáért elesett hős sírját századosa kereszttel jelölte meg, hadnagya pedig koszorút helyezett a sírra. Az elhunytat még aznap délután temették el ugyanott, a hol elesett. A hősi halált halt Miskey Ferenc emlékezetére ma, vasárnap délután fél három órakor a kisváci refor málus templomban gyászistentisztelet lesz. Az önkéntes őrségről. Őrparancsnokokká kineveztettek: Bar- toss Endre, Göllner Hugó, Göndör Sándor, Hatala István, Kottán Imre, Lampert Soma, Monszpart János és Romeiser Vilmos. — Őrvezetőkké: Hlatky Lajos, Jankovich Aladár, E. Kurdi Lajos, Mogyoróssy István és Szabó Sándor. Újabban jelentkezett önkéntes örök. Bartoss Endre, Csereklye András, ifj. Duray Lajos, Drajkó János, Darányi István, D. Egyiid Lajos, Füle Kálmán, Gál István, Greff József, Kis Pál, Kurcz Béla, Kovács János, Kozmér János, Krumpek Antal, Molnár István, Polacsek István, Pavuk Mihály, Schveitzer Gábor, Szíjártó János, Szabó Gábor, Tabacska Mihály, ifj. Tolnai István, Vámos Soma, Varsányi P. András, Veres András és Weiszmann Jenő. Megbokrosodtak a lovak, A pénteki hetivásárról mentek haza kocsijukon Oszaczky Ferenc és felesége. A rádi vámnál a lovak egyvonattól annyira megijedtek, hogy a kocsit felborították s mindketten kiborultak. Oszaczky könyebb sérüléssel menekült a balesetből, feleségének azonban lábát a kerekek összezúzták. Az asszonyt a városi kórházba hozták ápolásra. Csendélet a gyepmesteri telepen. Az alsóvárosi határban levő gyepmesteri telepen Orbán János gyepmestersegéd összeveszett Bander Péter napszámossal. Az utóbbi kést rántott és arcában szúrt Orbánnak. A megsebesült embert behozták ápolásra a városi kórházba. L iÉáS»!*
