Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-11-01 / 83. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Zubovich torpedói. Zubovich Fedor nagyhírű szereplése nem szorul ismertetésre. Szárazföldi tor­pedóit iszonyú robbanásaiból ismeri Vác, a hol először negyed század előtt kezdte gyártani s most, háború idején, mikor gya­korlótérül a mi városunkat választotta ki száz főnyi legénységének. Néhány hete csend van Vácon és a Po­kol melleit, mert Zubovich egész hadsere­gével elvonult Kisorosziba, az utóbbi nap- pokban pedig már áttették gyakorlataik színhelyét Diósjenőre, hol az ősi erdők közepén próbálták ki a szárazföldi torpedó rémes pusztítását. Mielőtt Zubovich eltávozott volna Vácról, megbízta Hirmann István szerszámgyárát, hogy a pokolmű szerkezetét néhány ezer példányban készítse el. Mi készült el, mi nem, senki nem tudja, csak az bizonyos, hogy Zubovich és Hirmann pénteken déle­lőtt Czieleszky Vilmos járásbiró szobájá­ban találkoztak. Érdekes tárgyalás volt, bárha hallgatóság nem vehetett részt benne. Zubovich két tisztével, köztük a nálunk jól ismert Neu Dániel dr. t. hadnagygyal jelent meg a tár­gyaláson és a járásbiró asztalán sem volt mé^ olyan alkotmány, mint e jogi vita al­kalmával: letették az egész szárazföldi tor­pedót úgy, a hogyan van. Zubovich mellé jogi szakértőnek katonai kincstári képvise­lőt rendeltek ki, Hirmann, MayerJózsef dr. ügyvéddel jelent meg. A vitéz kapitány elmagyarázta az egész íorpedószerkezet működését a bírónak a hallgatóság jelenlétében, akkor jutott eszébe, hogy zárt tárgyalást kér, a mit Czieleszky dr. el is rendelt. A pör azonban nem végződött Ítélettel, mert az eljáró járásbiró arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvény szerint a ki háborús időben a reá bízott hadiszolgál- mányt nem teljesíti, azt a törvényszék vonja kérdőre, az egész ügyet a pestvidéki kir. ügyészséghez tette át. A népfelkelők családjainak segitése. A hadbavonultak családjainak segítéséről szóló törvény hatálya nem terjed ki azokra á katonákra, a kik rendes katonai szolgá­latra vonultak be. Mivel azonban a most behívott fiatal népfölkelők közt igen sok volt a családfentartó és fegyveres szolgá­latuk még sem teljesen azonos a rendes katonaságéval, a pénzügyi és hadügyi mi­nisztérium illetékes körei a napokban an­kétet tartanak, a melyen a most bevonult népfelkelők családjainak segélyezését ha­tározzák el. Ugyanezen az ankéten a be­mutatásra kerülő öregebb népfelkelők se­gítéséről is határoznak. Dunakeszi műhelyekből — kórház. A magyár államvasutaknak ma aligha van hatalmasabb építkezése a dunakeszii műhelyeknél, melyet teljesen elkészitvé a jövő év végén akartak üzembe helyezni. Ezért serényen folyt a munka most, a há­borús időkben is. Mire volt jó a lankadat­lan munkálkodás: most derült ki. Arról értesülünk ugyanis, hogy a máv. elkészí­tett dunakeszii épületeit most kezdik be­rendezni kórháznak. A harctéren megsebe­sült katonák találnak majd ott ápolást, mielőtt a hatalmas alkotásokat átadják igazi rendeltetésüknek. i A Váci Oltáregylet a katonáknak. A csendben, szép sikerrel munkálkodó, hazaszeretetnek követésre méltó példáját adta a komoly munkálkodás terén kitűnő Váci Oltáregylet. Ezer korona értékű pa­mutot szerzett be s azt kiosztotta az ön­ként jelentkező váci és környékbeli nők között, hogy a harcoló katonák számára meleg ruhát készítsenek. Galcsek György elnök buzdítására sokan jelentkeztek a hazafias munkára, a mely lovag dr. Rap- csák Imréné vezetésével azt eredményezte, hogy az egyesület a napokban 450 hósap­kát, 120 pár térdvédőt, 100 pár keztyűt, 187 haskötőt és. körülbelül 100 pár érmelegitőt bocsát a központi Hadsegélyző Hivatal rendelkezésére. Sok-sok vitéz katonánk hálája s a nemes munka boldogító tudata jutalmazza a lelkes honleányokat. Békében — háborúban! Egymás mellett állanak a háborúban, a kik egymással szemben állottak a békében. Elvek, ellentétek félretéve, egyéni meggyő­ződések feláldozva, minden elválasztó gon­dolat kikapcsolva! — kezet, kézbe, váll, vál mellett egyesült erővel — mind egyek vagyunk, a közös ellenséggel szemben. Mindent azért az egy, közös célért: a győzelemért. Ebben az eszmekörben egy gondolatot, egy ötletet dobok bele városunk gondolkozó világába. Mi is széthúztunk, most összetartunk. Intézzünk el most egy ily széthúzó kérdést a háborúban, a győ­zelmes háborúért. Most is meg lesz a haszna, a békében is áldani fogjuk. Van ugyanis a kaszinó őrizetében egy vitás pénzalap. Többen is jogot formálnak reá. Békében nem tudtak reá megegyezni. Pörre került a dolog. Intézzük el most, közmeg­elégedésre, a háborúban békésen. Mindenki bele fog egyezni, mindenkinek belé kell nyugodni. Hadi célra, erre a közös célra kell adni. Például a városunkból harcba vonulók családjainak segélyezésére. A cél nemes, olyan, hogy senki sem szólhat ellene: Az alap megteremtői sem, a kaszinó sem, a Múzeum sem, a Nőegylet sem, meg senki sem. Meg kell csinálni. Még pedig minél előbb. A forma mellékes. Ne nézzük, hogy kinek az indítványa. Vámosunk, tár­sadalmunk s a nagy cél érdekében. Mert lehetett ezen összeg hováforditásara véle- ménykülömbség békében, de nem a hábo­rúban ! Véglegesített igazgató. Mikor a siketnémaintézetben a tanulatlan mindkét nembeli siketnémák részére fog­lalkoztató műhelyeket állítottak fel, a köz- oktatásügyi miniszter a fiú foglalkoztató éléré Kondra Mihály tanárt állította. Kondra fel volt mentve a tanítás alól és teljesen az uj intézménynek szentelhette munkás­ságát. Ott künn, a középvárosi temetőbe vezető utón már áll a siketnéma-foglalkoz- tató uj emeletes műhelytelepe, melybe nem sokára beköltözik a legfiatalabb humánus intézmény. Úgy látszik, a miniszter jutal­mazni akarja Kondra munkálkodását, mert most a foglalkoztató intézet igazgatói állá­sában véglegesítette. Ambiciózus, mond­hatni az egész vállalkozást kezdeményező férfit ért a miniszteri elismerés, kinek vég­leges állásában most már meg kell találnia azt a módot, hogy az adófizető váci ipa­rosokkal is békét kössön úgy, hogy azok­nak jogtalan konkurrenciát a foglalkozató ne csináljon. Kövessük a jő példái! Bán Márton k. r. tanár egy csomó ak­tuális fényképpel ellátott levelezőlapot ké­szített, melyek forgalomba kerültek. A nem sablonos kártyák gyorsan közkézre jutot­tak, árát a vöröskereszt váci fiókja kapja. Most Demjén Lajos könyvkereskedő a Bán- anzichtek eladásából kilenc koronát küldött el hozzánk. Az adományt eljutattuk a vö­röskereszthez. Ne bántsd az autót! Úgy látszik, még mindig falu a mi váro­sunk. Sok falut sértődés ér, ha ráfogják, hogy ott az automobilokat bántják, pedig ezek közlekedési eszköznek majdnem oly fontosak, mint a vasutak. Vácon még min­dig megdobálják. Pedig a katonai gépkocsik fontos jelentésekkel és parancsokkal nap­ról, napra, óráról, órára száguldanak át országhatárt összekötő országutunkon és nincs idejük csinyívető gyerekek apró szó­rakozásait megtorolok Kénytelen volt tehát Kálló rendőrkapitány közbelépni és most hirdetményben közölte a város lakosságá­val, hogy a melyik gyereket automobil do- báláson érnek, azért a szülők felelnek. Pénzbüntetésen kívül elzárás vár arra a szülőre, ki ebben a súlyos napokban nem vigyáz a gyermekére. — A váci hengermalom részvény­társaság lisztárai 50 KgKént. Buzaőr» lemény: Asztali dara AB szám 31 K 70 fill. — Asztali dara C szám 31 K 40 fill. — Király liszt 0 sz. 31 K 50 fill. — Lángliszt 1 sz. 31 K 20 fill. — Elsőrendű zsemlye­liszt 2 sz. 30 K 90 fill. -- Zsemlyeliszt 3. sz. 30 K 60 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz,; 30 K20 fill. — Középkenyérliszt 5. sz. 29 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 29 K 40 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 28 K 40 fill. — 77s sz. 26 K 40 fill. — 73A 24 70 K fill. — Takarmányliszt 8. sz. 10 K 50 fillér F. sz. 8 K 00 fill. G. sz. 6 K 80 fill. Ocsú 8 K 00 fill. 50 kilogrmként. Nyilttér. Köszönet. Házamat ért elemi csapás alkalmával elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom, hogy köszönetét mondjak a Váci Önkén­tes Tüzoltőfestület Parancsnokságának és legénységének, kik oly önfeláldozó lelki­ismeretességgel mentették meg a ment­hetőt. Ugyancsak köszönetét kell monda­nom a Szalay Testvérek cégnek, melynek kocsijai fáradhatatlanul szolgáltatták az oltáshoz szükséges vizet, valamint minda­zoknak, kik emberbaráti érzésből két ke­zük munkáját adták ahhoz, hogy a vesze­delem el ne pusztítsa házamat. Hálás kö­szönet még egyszer mindnyájuknak! Vácon, 1914. október 28.^ Lőwenstein Tivadar pékmester. Lakásváltozás, afattmúködéséme« Széchényi-utcai Preszbürger-féle házba helyez­tem át. külön feljárat. Kedd, szerda, csütörtök és pén­teki napokon villamos vasúton jövök reggel hét órára. és teljes fogsorok szájpadlá- IVguK nélkül. Platina, aranykoronák és aranys hidak. Foghúzás, fogtömés (plomba) aranyból, platiná­ból, porcellánból és cementből. Régi hibás fogsorok átdolgozása. FISCHER DEZSŐ vizsgázott fogtech­nikus művészies munkáért a párisi higiena-kiállitáson a fogászati szakzsüri által aranyérem, érdemkereszt, valamint diszoklevéllelkitíintetve. Hétfőn, szerdán, pénteken mindenkor reggel hét és tiz óra között található vagyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom