Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-10-25 / 81. szám
MuszonnyolcadíK évfolyam 81. szám. Vác, 1914. október 25. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Praysl ostroma. Levél a leghevesebben szorongatott l-ső számú erődből, Siedlis- kából. — Honvédségünk dicsősége. Gergely József 32-ik gyalogezredben póttartalékos, ki több váci fiúval a háború kezdetétől fogva Siedliskában harcol, október 16-ról keltezve levelet küldött jó barátjának, Borbély István anyakönyvezeíő- nek, mely kimerítően szól a hires siedlis- kai ostromokról. Az érdekes levelet szó- szerint közöljük: Körülbelül négy hétig körül voltunk kerítve s igy nem Írhattam. Most,, hogy a posta állítólag megy, megpróbálok írni, de egyben nagyon kérlek, te is írjál egyhosz- szú levelet, melyben mindenről értesítesz s menj fel néha édes anyámhoz és beszélj vele. Először is, a mint látod, élek. A váciak közül tudtommal mindannyian életbe vannak. Röviden s a mint lehet, megpróbálok mindent leírni. Szeptember 12-ike felé, a mint a mieinket L' mbergnél visszaszorították, a hadsereg egyrésze, cirka 60,000 ember erre vonult vissza s akkor már sejtettük, hogy nagy dolgok köyetkeznek. Utána pár napig csend volt, egyszerre csak azt vettük észre, hogy körül vagyunk kerítve. A hálóban bent maradt Kéry Pál, Az Est szerkesztője is, a kivel beszéltem s nem birt innen kimenni. Két napig autón lehetett ugyan jönni Jaslón keresztül, de azután ez is megszűnt. A hir mindnyájunkat meglepett. Szeptember 20-ika körül az oroszok megkezdték az ágyúzást, először 16—20 km - ről tapogatóztak, 25-én délután négy órakor, a mikor mi kint voltunk az erőd külső szélén, az oroszok első lövése beérkezett. Ezután minden nap állandóan, de azért elég ritkán, megkezdték a rendszeres ágyúzást. A mieink viszonozták, de ez csak tüzérségi harc volt, kevés áldozattal, mert inkább 15—18-as gránátokkal ostromolták a várat. Helyzetünk napról-napra komolyabb lelt. Mi voltunk a legfiatalabbak, a többi magyar és osztrák népfölkelő, összesen állítólag 50,000 ember, de mi ez az orosz- szál szemben? Kívülről semmi katonaságot, sem élelmet nem remélhettünk. Képzeld el helyzetünket s ez igy tartott október 4-ikéig. Ötödikén reggel öt órakor kivonultunk a lőárkokba s az ágyúzás hat órakor megkezdődött. Az oroszok éjjel nem lőnek, nehogy elárulják, hol vannak az . ágyúik. Nyolc óra felé az előőrsök jól megritkitva befutottak, illetve hason bemásztak s jelentették, hogy itt az orosz. Kinézek és látom, a mint a 800—1000 méterre fekvő erdőből az oroszok egyenként, de sűrű rajvonalakban nyomulnak előre. Megkezdődött a gyalogsági tüzelés. Az oroszok rettentően ágyúztak. Azt nem lehet leírni, mi volt itt. Én lenn voltam a többiekkel. Az orosz ágyúk állandóan szóllak s a mieink nem tudtak semmit sem csinálni, mert az oroszok ágyúit nem bírták felfedezni, a gyalogság pedig közel lévén, nem tudtak rálőni. A mi frontunkon volt négy gépfegyver, ez el kezdett működni, mi is a leggyorsabb tempóban tüzeltünk. Az orosz hullott mint a légy, de azért állandóan közeledett s mindig több lett, egy helyére tiz került. Háromszáz lépésnyi közeire jöttek, de az ott elhelyezett drótkerítésen nem jöttek keresztül. Asebestill- jeinket hordtuk be a kötöző helyekre állandóan. E napon — sajnos — 100—120 halottunk s kétszerannyi sebesültünk volt, de az oroszok vesztesége tízszer annyi lehetett. Este hat óra után a harc megszűnt, mi bevonultunk s helyünkre osztrák népfelkelők jöttek éjjelre. Hatodikén mi tartalékban voltunk. Az osztrákok — leginkább e vidékre való lengyelek — előtt az oroszok a lehető legjobb állásokba jutottak s a mi lövő árkaink előtt 20 méternyire elsáncol- ták magukat. Az osztrákokat felváltották. Hatodikén éjjel a magyar honvédek jöttek helyükre. Mi hetedikén reggel vonultunk helyükre, az állapot kétségbeejtő volt. Hallottuk, a mint sötétben az oroszok tőlünk pár lépésnyire ásnak és a drótkerítést elvágni igyekeztek. A mint virradt, mi a ieghevesebb tüzeléssel fogadtuk őket. A gépfegyverünk egész svarmokaí söpörtke el s nem bírlak az oroszok bejönni a mi frontunkon. Annál borzasztóbb volt, a mint láttuk, hogy a tőlünk 1000 lépésre levő erődbe az oroszok betörtek. A körülötte levő gyalogság odarohant s a már bent lévő oroszokat ostrommal verték ki. Az oroszok közül 300 megadta magát, ugyanannyit célozás nélkül agyonlőttek s igy a várat felmentették ugyan, de a mi várőrségbeli katonáink közül csak egy őrmester maradt életben. Este az orosz leverve visszavonult. Másnap néztük a csatateret, az orosz halottak százával, ezrével hevertek s alig lehetett köztük lépdelni. Mint otthon a fakereskedésben a fák, úgy feküdtek s még mindig takakaritjuk őket. Számukat összesen 20,000 teszik. Tőlünk is — sajnos — elég sok áldozatot követelt e harc. Pár napig csönd lett. Prezemysl sorsa erősen meg volt ingatva s azt, hogy ez még a mienk — nem akarok vele nálad befőzni, lévén te is honvéd — tisztán derék honvédségünknek köszönhető. Ekkor már kezdtünk fellélegzeni. Mindez talán mesének tűnik fel s azt hiheti valaki, hogy ezt Hári János mondja, de ez igy van, sőt ez csak egy rövid vázlat, a többit majd ha az Isten hazasegií, elmondom és rajzokkal illusztrálom. Az orosz gyalogság gyávának ennél az ostromnál éppen nem volt mondható, sőt a legelszánlabbnak, a tüzérsége pedig elsőrangú. Gránátjaik 18 -21 centiméter csak és akkora lyukai vágnak a földbe, mint egy nagy szoba. Persze a mi ágyúink se kutyák. Van egy fajta ágyúnk, a miről világ nem tudott, Morser-féle. Egy ágyú egész kis vonat, 100 ember van mellette, megfelelő tisztekkel,aa golyó átmérője 305 centiméter, súlya 385 kilogramm, a csőbe magamfajta ember belefér. Ez retlentően pusziit, egy kilométer körzetben mindent elpusztít, a mi nagy templomunknak egy löveg elég lenne, de ezzel természetesen csak nagy csapattestekre lőnek. Egy löveg 4000 koronába kerül, épp ezért nem igen pazarolják, 30-40 lövést adtaié le vele. Én most elég jól vagyok, de csak a jó Istennek köszönhetem, hogy élek. Nincs ugyan még vége, mert holnapra nagy ütközet van tervbe véve, de bízom a |ó Istenben. Barsi erdőmérnök komával találkoztam, többször felkeresett s a napokban nálam teázolt. Egy ezredes mellé van beosztva szárnysegédnek. Talán már elég lesz. Nagyon kérlek Írjál te is mindenről s ne feledkezzél meg imáidban tisztelő barátodról Jóskáról. Harciéról a doktoravatásra. Azok közé a sokszázezer katonánk közé tartozik Márkus Gyula, Márkusz Mór váci kereskedő fia is, a ki az északi harctéren a hatalmas orosz ellenség ellen védte hazáját. Az egy hetes grodeki ütközetben vett részt és mikor ezrede elérte Felső- Zemplént, kapta a parancsot, hogy hét napja van, jöhet haza utolsó orvosi szigorlata letételére. Egy hetet kapott a legnagyobb munka teljesitésére, melyre hónapok kellenek. Márkus megbirkózott vele és csütörtökön utolsó szigorlatának megfelelt: tegnap, szombaton avatták az összes orvos tudományok doktorává a budapesti tudományegyetemen. Holnap pedig az önkéntes káplár megy vissza a harctérre, hogy dr. Márkus Gyula mint orvos teljesítse kötelességét szenvedő megsebesült katonáink között. 550 önkéntes ör. Újabban önkéntes őröknek jelentkeztek: Bartoss Lajos, Bertha Gyula, Bánffy Gyu a, Császár István, Grünhút Adolf, Gereiner Rezső, Hermann Ignác, Hirschfeld Oszkár, Kozma Gyula, Kapás János, Majer Ferenc II, Mikuska János, Neumann Henrik, Oroszki József, Ouell Rudolf, Rosenthal Izidor, Skruha György, Sipos Mihály, Vajda László és Weisz Andor, a kikkel együtt az önkéntes őrök száma 550 körül van. Az önkéntes őrség parancsnoksági irodája a városházán az 1. emelet 6. számú hivatali szobában (Bárdos tanácsos elárvult irodájában) lett berendezve. Hivatalos órákat naponta d. e. 9—12 és d. u. 3—5 között vannak. A kinek bármiféle ügye, (bejelentése, kérelme, slb.) van az őrséggel, a fenti időkben keresse fel a jelzett helyen a parancsnokságot.
