Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-10-18 / 79. szám

2 VACi HÍRLAP HŐSÖK HALÁLA. Remes Sándor dr. — Sebők Gyula. Csütörtökön este terjedt el a hir: újabb áldozatot kívánt a haza a mi kis társadal­munkból. Remes Sándor dr. ügyvéd igazán hazája védelmében, a Kárpátok tövében elesett. Futó villámként rohant a szomorú hir és képzelhető, hogy nyomán a részvét fakadt. Remes Sándort a 32. gyalogezredhez hívták be. Ezredével, mely a szerbek ellen vonult, nem mehetett, mert kórházba került és felépülése után Budapesten teljesített szolgálatot. Csak mikor hős harminckette­seink, a kiknek soraiban majd mindegyik váci és vácvidéki katonánk küzd, visszatért Sabác alól, hogy az orosz harctérre vo­nuljon, csatlakozott hozzájuk Remes, a kit Roller Ferenc százados a saját századába vett, hogy — saját szavai szerint — „vi­gyázzon rá.“ Másfél hónapja, hogy a rákosi pálya­udvarból Budapest és környékének nép­szerű háziezrede több vonattal, a hajnali csendben északnak kirobogott. Azóta egy csomó piroskártya jelentette, hogy hány csatában verekedtek vitézül a mi fiaink. Az utolsó hetekben Felsőmagyarországra rendelték a harmincketteseket, állítólag, hogy egy kis pihenőjük legyen, de való­színű, hogy száz és száz kilométeren át verekedő hadseregünk balszárnyát képez­zék több más ezreddel együtt. így jutottak el a Kárpátok alá, hogy ellenállhatatlan ro­hamukkal az oroszt tönkre tegyék. Sokáig nem tudtuk, hogy kik verekednek a Kárpátok most már hóval borított bér­cein. Megjött Roller Ferenc százados le­vele, melyet öccséhez, Roller Gusztávhoz intézett és megtudtuk, hogy ott vannak a mi hős fiaink is, a kik közül a hon vé­delme Remes Sángor dr. vérét is kívánta. A kapitány Írása ezeket mondja: Október 9. Szomorú szívvel tudatom veletek, hogy kedves barátunk, Remes Sándor tegnap reggel nyolc órakor elesett. Századom előnyomulása alkalmával érte öt az ellenséges golyó. Igazán mint hős esett el, nagyon meghatott halála, hogy ép vele kellett oly kegyetlenül elbánnia a sorsnak. Ott temettük el a Kárpátok egy kis völgyében, sírjára gályákból keresztet tettünk és meg is jelöltettem. Már ötödik nap tart a csata, se éjje­lünk, se nappalunk, hozzá milyen idő­járás ! Legerősebb tél, csupa hó minden és még ez a nehéz terep! De győzünk biztosan! Isten velünk van, habár a nagy áldozatok árán is! Isten velünk, csókol mindnyájatokat szerető bátyád Feri Ez a levél hozta meg a hirt Remes dr. haláláról. Hire terjedt, hogy az orosz golyó szivén találta, de ezt csak kitalálás Roller százados leveléből nem derül ki. Remes Sándor bevonulása előtt végren­deletet készített. Szülei nem élnek, egyet­len nővére Jávorszky Alajos felesége. Itt hagyta levélben végrendeletét, melyre ráírta: „háború után 14 napra felbontandó.“ Mint- hogy igy intézkedett, az irás még csak jó idő múlva lesz nyilvánossá és tudják meg, hogy kis vagyonáról mint rendelkezett. * Ez év tavaszán rokonszenves, fiatat hu­szártiszt került hozzánk ekvitációba Nagy­váradról. Sebők Gyula volt, özv. Sebők Sománé, Bolgár Margit leánya, néhai Bol­gár Lajos városi főorvos unokája. A ro­konszenves katona édes anyja szülőváro­sában mind több és több ismeretséget szerzett, később idehozta feleségét is, a kivel néhány hónap előtt kell egybe. A háború kitörésekor az ekviláció fel­oszlott és Sebők hadnagy nagyváradi ezre­déhez vonult be. A nagyváradi huszárok is az orosz harctérre mentek, hirt róluk a köteles titkolódzás miatt senki sem kapott, csak most jött tudósítás Sebők Gyuláról is. Azt közölték, hogy súlyos sebeivel Prze- myslben fekszik. Néhány napra rá rövid értesítés: Sebők hadnagy nehéz sebei kö­vetkeztében meghalt. A szomorú híradást Hencsey József, a horganyhengermű köny­velője kapta. A fiatal hadnagy hitvese há­rom hét előtt egy életerős gyermeknek adott életet, a hős halált halt apa nem lát­hatta, nem csókolhatta meg örömét, bol­dogságát . . . R kultuszminisztérium szégyene. Múlt számunkban minden kommentár nélkül közöltük azt a rendeletet, melyet a közoktatásügyi miniszter nevében Klébers- berg államtitkár hozoíl Borbély Sándor si- kelnémaintézeti igazgató és Mangult János gondnok ügyében. Konstatáltuk, hogy a miniszter öt esetben beigazoltnak vette a vádakat s mi elkövettük azt a hibát, hogy nem közöltük a vádpontokat. Más oldalról ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy isten tudja milyen főbejáró bűnöket követhetett el Borbély Sándor, ha a miniszter köteles­ségeinek szigorú teljesítésére hívja fel szokatlanul erélyes hangon. íme tehát: Borbély igazgató egy Ízben megengedte a gyerekeknek, hogy hernyót szedjenek gyü­mölcsfáiról. Borbély igazgató nem adta át a pecsétet az új gondnoknak. Megengedte, hogy Szép József tanárnak az ebédet gye­rekek vigyék haza. Egy szobát elvett a gondnoktól és ez a gazdasszony lakása lett, végül 300 koronát vett fel a miniszté­rium szóbeli engedélyével a házi pénztár­ból frankfurti hivatalos kiküldetésére. Ezek azok a rettenetes bűnök, melyeket meg kellett torolni a minisztérium illetékes ügy­osztályának, különben nyugtalan napjai lennének a magyar siketnémaoktatásnak! Ezzel szemben pedig az áll, hogy közel negyven vádat hangoztatott a feljelentés és arra nincs egy szava a pártatlan minisz­ternek, égy tollvonása sem mondja, hogy a rágalom lepattant az igazgató tiszta lelki- ismeretéről. A pecsét a fő, meg a szoba! No meg a hernyó. Az mind semmi, hogy Borbély Sándor egy évtizednél hosszabb igazgatói működése alatt megteremtette a békét abban az intézetben, a melyből talán fennállása óta száműzve volt az, hogy agi­tált, dolgozott tiz ember helyett is, mert új siketnémaintézetekre volt szükség az or­szágban, hogy a szegény szerencsétlenek oktatásáról gondoskodjanak, hogy több szak- és iskolai könyvet készített, mint a mennyi egy önzetlen, csak a nagy célt szolgáló férfiútól várni lehetett, hogy tár­sadalmi mozgalmainkban egymaga többet fáradott, mint száz más munkás polgár­társa. Bizony, szent meggyőződéssel mond­juk, hogy hajsza ez a rendelet Borbély igaz­gató ellen, a mely annál csúnyább, mert azoktól került ki, a kik ismerik fáradhatat­lan munkálkodását, soha meg nem törhető agilitását. Szomorú kép a magyar közok­tatás legfőbb otthonából, hogy a miniszter nevét adta oda, hogy egy intézeti vezetőt, büszkén hangoztatjuk: kinek nagy és ér­demes múltja van, hernyókért, mimásért megrovásban részesíti. Ha mást nem, de azt nézniök kellett volna, hogy Borbély Sándornak királyi elismerés díszíti mellét. Azt holmi kis pecsétnyomóátadás, ebéd- kosztvitel nein piszkolja be, legfeljebb meg­mutatja, hogy hálátlanság van mindenütt, csúnya üldözés még a magyar kultúra leg­főbb helyén is. 5000 újonc jön Vácra, Verőcére és Nagymarosra. Csütörtökön Keve alezredes, a 32. had­kiegészítő parancsnoka megjelent a város­házán és a polgármesternek bejelentette, hogy ötezer kiképzésre váró újoncot akar Vácon elhelyezni. A polgármester figyel­meztette az alezredest, hogy a nagyszámú katonát Vác nem lesz képes befogadni, mire a hadsereg képviselője kijelentette, hogy a külső kaszárnyát, a Kobrakot, Lövő­házat és más férő helyeket fogják e célra lefoglalni s ha még mindez kevésnek bi­zonyulna, magánházakhoz szállásolják be az újoncokat. De még ez esetben sem lesz elég helyük s ezt Keve alezredes be is látta, ezért tovább utazott Nógrádverőcére és onnan Nagymarosra, hogy e két köz­ségben mennyi kiképzésre váró újoncot tudnak elhelyezni. Ha az ötezer főnyi 32-es bakaújoncnak Vácon, Verőcén és Nagymaro­son szállást adhatnak, úgy mi kapjuk meg, de lehetséges, hogy Kecskemétre viszik őket és ott lesz a kiképzésük. Néhány nap múlva fogjuk megtudni. Ez esetben az in­ternáltakat elvinnék a külső kaszárnyából. Valószínűleg ezzel volt összefüggésben Pekáry Ferenc belügyminiszteri osztály- tanácsosnak tegnap délutáni látogatása a foglyoknál. Ha a katonákat megkapjuk, a váci piacnál aligha lesz drágább az or­szágban. Kis vidékünk élelmiszerekkel most is alig-alig tudja ellátni Vácot. Kettős gyász a Floch-családban. Báró Henriques de Ben Wolsheimb Jó­zsef cs. és kir. őrnagy a lembergi csatá­ban szeptember 11-én hősi halált halt. Öz­vegyét, Floch-Reyhersberg Avinát és két leánykáját, Krisztinát és Magdát hagyta hátra. Özv. dr. lovag Floch-Reychersberg Hen­rik Jánosnészül. Schmitt Józefin Franciska hosszú szenvedés után 82 éves korában meghalt. Hült tetemeit a pusztasződrákosi családi sírboltban helyezték örök nyuga­lomba. 56 katona gyógyult. A váci vöröskereszt kórházból a tegnapi napon 56 sebesült katona távozott el gyó­gyultan. Részben egyenesen az ezredükhöz vonultak be, részben szabadságra mentek családjukhoz. Minthogy most ismét van hely a kórházban, valószínűleg még a hét elején újabb sebesültek érkeznek Vácra. Komitácsik kezében. Auvrada József vácharlyáni körorvos a déli harctérről a héten érkezett vissza ott­honába. Egy hónapig Zágrábban feküdt súlyos sebeivel. Auvradát ugyanis az a szerencsétlenség érte, hogy komitácsik ke­zeibe került, a kik rettenetesen megkinoz- ták. Egész teste ütések nyomait mutatja, oldalbordáit a kegyetlen nememberek be­törték. Négy hétig tartott, mig a komitá­csik kegyellenségét kiheverte és pihenőre úlrainditották haza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom