Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-09-30 / 74. szám
■ VÁCI HÍRLAP Hét hétig a szerb ágyúk torkában A múlt liefen érkezett vissza hosszú távoliét után az alsó Dunáról Menzik Gyula hajóskapitány. Évek óta a budapest-bécsi gyorshajóvonalat járja, a különös idők különös szolgálatokat követeltek tőle: a hadvezetőség parancsára több gőzöstől követve az Aldunára utazott hajójával. Hét teljes hetet töltött egy sziget mögött hajójával ezer veszedelem között Menzik kapitány, várva a katonai parancsot, hogy a hadiszolgálatot teljesítse, de ez nem következett el. De éleményei mégis oly érdekesek, hogy a mi hajóskapitányunk vonzó, kedves előadásából annyit, a mennyit sza bad, olvasóink előtt is meg kell ismertetnünk. Kilenc hajó indult el, kezdette el előadását Menzik Gyula, Budapestről s ezekből heten nem messze Belgrádtól egy Magyarország felé eső sziget mellett húzódtunk meg. A sziget valóságos őserdő volt, a melyben két-háromszáz éves fák élnek még. Ezek közül a leghatalmasabbat a hadvezetőség remek figyelőállomásnak rendezte be. Valósággal emelelek voltak rajta. Egy, kettő, három, négy, öt. Mindegyik emelet platóval, a hol kényelmesen elfért a figyelő katona. A szerbek azonban észrevették, hogy élet van a sziget mögött és srapnelljeiket állandóan küldték át hozzánk. Mi természetesen elbarrikádoztuk hajóinkat, ámde, ha a srapnell talált, az aránylag gyenge fedezékeket úgy söpörte le, mintha nem is lettek volna ott. A kormánynál és a parancsnoki hídnál nem is jártunk, vagy csak hasoncsúszva, nehogy a túlsó oldalról észre vegyenek. A túlsó oldal állandóan nyugtalanított bennünket és ezen felül még mindig hozták a híreket, hogy a szerbek megkísérlik az átkelést a mi partunkra . . . Aminthogy pedig ez világos nappal nem történhetett meg, képzelhető, hogy éjszakáinkat mindannyian ébren figyelve töltöltük. Nappal egynéhány órát aludtunk, éjjel kezdődött a virrasztás. Egy-egy éjszaka oly hosszú volt, hogy ki se mondhatom . . . Az egész élet hajómra volt koncemírálva. A legközelebbi magyar katonaság kétszer annyi távolságra volt tőlünk egy faluban, mint át a Dunán a szerb ellenség. Igaz, telefonnal voltunk összekötve s ha hívtuk a bakákat, vagy a tüzéreket, egy félóra múlva megszólalt a puska, vagy az ágyú... Mi hozzánk ellátszott a közeli magyar község templomjának tornya. Unalmunkban ezt is nézegettük és láttuk, hogy a túlsó partra valaki jeleket ád. Csillingel a telefon, a következő percben körülfogja a katonaság a templomot, a többi képzelhető. Vagy például nagyon tűrhetetlen volt s srapnell, telefonálunk a katonai parancsnoksághoz, hogy segítsen rajtunk. Jött két ágyú, egy önkéntes felmászott létrákon az évszázados fára, egyet lőttek s lekiáltott: Talált! Innen kezdve ez a két ágyú okádta a szerbekre a veszedelmet és szabad szemmel is láttuk, hogy mily gyönyörűen dolgozott: a szerb ágyúkat szétlőtte, tüzérsége ott pusztult el mellette. A szerb oldalon nagy sürgést, mozgást észleltünk. Száz számra hozták a csónakokat minden oldalról, no, mondluk, most kezdődik az offenziva a gyilkosok földjéről! Kettőzött figyelemmel őrködtünk éj- szakánkint, de a szerbek csak nem jöttek. E helyett megkaptam az utasítást, hogy ezt és ezt az uszályt a nyílt Dunáról vontassam be hajómmal a védettebb szigetközbe. Gondolatban elbúcsúztam minden hozzám- tartozómtól, de szerencsére engedélyt kaptam arra, hogy a veszedelmes munkát éjszaka végezzem el. Sikerült, a nélkül, hogy a szerbek észre vettek volna. Mikor ez után régi helyemre vissza akarok állni hajómmal, borzadva látjuk, hogy utánam oda dirigált három uszályt a szerb gránátok teljesen szétlőtték! Ha ezen az éjszakán hajóm a rendes helyén áll, hajómmal, embereimmel ott pusztulunk. AAielőlt a rettenetes hetek elteltek volna, bakáink egy szórakozásáról kell még megemlékeznem. Mi nappal a srapnell-íüz- ben állottunk, éjjel a szerbek betörésétől féltünk, de egyébként ellátásban semmi hiányt nem szenvedtünk. Ellenben a szer- beknek ott a túlsó parton nem volt ivóvizük. A szerb hegyoldal teljesen vizszegény, ha katonáik Írni akartak, sáncukat elhagyva, a Dunára kellelt menni. Jött egy szerb katona vödrökkel és a szigeten lapuló bakánk Manlichere eldördült. A szerb nem tér! vissza a vödrökkel. Jött a másik, harmadik, tizedik és századik: a mibakáink lőttek s a melyik szerb ma megmenekült, holnap bizton eltalálta a mi Manlicherünk golyója. Rettenetes szenvedést állhatták ki odaát. Előttük a Duna és nem ihattak, a melyik katonát kikorbácsollák a lövészárokból, az nem hozott vizet, mert nyomorultul elpusztult és a szerb sereg láila a nagy folyamot, de epesztőn szomjazott. Ilyen különféle „mulatságok“ közt teltei a hét hosszú hét, mikor egyszer újra megszólalt a telefon, hogy a hajónkat el kell hagyni. Ez az a nap voll, mikor a szerbek a Szerémségbe betörlek. Elbúcsúztunk hajónktól és a szárazföld felé igyekeztünk. A magyar közönségnek fogalma sincs arról, hogy a szerb kudarc mily nagy vonalon történt. Otthon hallom, hogy egész Orsováig hiresztelfék a betörést. Én, a ki olt voltam, határozottan állítom, hogy Zi- monyíól kezdve, tehát a Száva és Duna összefolyásától a Dunán egyetlen egy helyen sem merészeltek átjönni a szerbek. Tehát például Pancsova, a melyik ugyancsak ekszponálí helyen, Belgrád közelében fekszik, nem látod szerb katonát. A zimonyi betörés sem volt más, mint a vámraktárakból a só áteipelése a szerb oldalra. A szerencsétlen szerbek ugyanis hetek óla só nélkül kénytelenek életüket tengetni. Menzik Gyula hajóskapitány visszatérése után hét hetes izgalmait ki sem pihenhette, mert az „Iris“ gőzös parancsnokságát bízták rá és a személyforgalmat Budapest és Zimony közt látja el. Jcihan EKoscewko t A pénteki vasúti baleset második katonája is halott. Két katona esett ki a vonalból, az egyiket, kinek lábán ment keresztül a kocsi kereke, már szombaton eltemették, Johan Koscewko iszonyú sebeivel az irgalmasok kórházában tegnapig élt. A huszonnégy éves baka, ki galíciai származású, agyzúzódás következtében pusztult el. Holttestét a középvárosi temető hullaházába vittek és a fegyintézeii szerb pap mondott imát fölötte. ' Illem lesz u] téli menetrend. A Magyar Államvasutak igazgatósága jelenti: A máv. vonalain és az általuk kezelt magánvasutakon a jelenlegi rendkívüli viszonyok folytán ez év október elsején uj menetrend nem lép életbe, hanem a f. év május elsején életbeléptetett nyári menetrend egyes vonatok megszűntetésével további intézkedésig érvényben marad. Egyelőre a személyforgalom csak korlátolt mértékben, az állomásokon kifüggesztett hirdetményekben felsorolt vonatokkal tar- tatik fenn, melyeknek menetrendje az 1914. évi május elsejétől érvényes menetrendhirdetményekből vehető ki. Az egész menetrendváltozás a mi vonalunkon annyi, hogy a 106. sz. gyorsvonat helyett, mely Budapestről d. u. 1 ó. 33 perckor indult, Vácra d. u. 2 órakor érkezik, a 108 sz. gyorsvonatot indítják Budapestről d. u. 2 órakor, mely Vácon feltételesen 2 ó. 30 perckor fog megállani. Egyebekben az a menetrend lesz jövő évi április 30-ig érvényben, melyet lapunk negyedik oldalán szoktunk közölni. Október» hatodikénak meg° ünneplése. Ivánka főszolgabíró, mint a váci járási közművelődési egylet elnöke a következő körlevelet küldte szél: Hivatkozással a múlt évben az október hatodikának megünneplésére kiadott felhívásunkra, kérjük az igen tisztelt jegyző urakat, szíveskedjenek a községi lelkész és tanító urakkal, valamint a községbeli értelmiséggel egyetértve az október haíodiki gyászünnepély megtartása iránt az előkészületeket már most megtenni. Kérjük, hogy az ünnepély megtartásáról szíveskedjenek Írásban jelentési tenni egyesületünkhöz. Behatás a tanonciskolába. A polgármester hivatalosan közli lapunkkal, hogy a helybeli iparos és kereskedő tanonciskolában az 1914—15. iskolai tanévre a beiratások a szí. Mi ki óstéri elemi fiúiskolában október hó 1 — 15-dikéig lesznek, mely idő alatt minden tanonc birság terhe alatt beíratandó. §í©ier*aeset Dunakeszin. A főszolgabiróságot egyszerre két helyről értesítették, hogy ott koleragyanús megbetegedés történt. Az egyik Veresegyházán, a másik Dunakeszin. Dr. Keresztes Dániel járási orvos azonnal kiutazott a helyszínére és a kötelező óvintézkedéseket rögtön megtette s egyúttal a baktirológiai intézetnek felküldötte a betegek váladékát, hogy bizonyosan konstatálják, kolera-e a veresegyházi és a dunakeszii eset. A bak- triologiai intézet a veresegyházi esetre kimondotta, hogy nem kolera, ellenben a dunakeszinél konstatálta a kolerabacillusok jelenlétét. Veresegyhűzáí tehát felmentették a szigorú elkülönítéstől, ellenben még erősebb óvintézkedéseket létesítettek Dunakeszin. Ott, hol a veszedelmes betegség felütötte a fejét, az egész házal őrzés alá vették, a külvilággal onnan senki sem érintkezhetik. Egyúttal a főszolgabíró eltiltotta, hogy Dunakeszi népe semmiféle nyers terményt sem Budapestre, sem Vácra nem vihet be. Remélhető, hogy az erélyes intézkedés megszűnteti a fenyegető veszedelmet. » ECöszönet. Az evangélikus templomban bevezetendő villamos világítás céljára Menyliár István 5 K-t, N. N. Sződ- rákosról 3 K-t ajándékozott. Az adományokért ezúton mond köszönetét az egyház elöljárósága, mely további hozzájárulásokat köszönettel fogad.
