Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-09-13 / 69. szám
tiuszonnyolcadiK évfolyam 69. szán'». Vác, 1914. szeptember 13VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak: helyben egy evre 12 K, felevre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, felevre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Csornád hüséges Keserűbb érzéssel ritkán szántott a toll fehér papíron, mint mikor néhány héttel ezelőtt Csornád község • népének viselt dolgait minden szépítés és túlzás nélkül vittük a nyilvánosság elé. Ez a keserűség áíszármazolt a hírhedt község szomszédos jó-magyar népeire is és azóta nincs nyugtuk a csomádiaknak. — Ti muszkavezetők! Ti árulók! igy tisztelik őket utón, útfélen a derék szadaiak, veresegyháziak, mogyoródiak és Csornád népe megrettenve hallgatja a rájuk zuduló vádat. Kezükbe jutott a Váci Hírlap ama száma is, mely tükröt tárt eléjük. Afélelmet harag, nagy felbuzdulás és fogadkozás váltotta fel.- Nem vagyunk hazaárulók! mondották a szomszédos községek népének, jó magyar emkerek akarunk lenni és erre esküdni akarunk! Holéczy János ev. lelkészt, a papjukat, a ki a váci járási közművelődési egyesületben kemény szavakkal megbélyegezte őket s katonai erőt kért a pánszláv község letörésére, elkerülték és a csomádiak bementek Rákospalotára Kovácsi Kálmán ev. lelkész, országgyűlési képviselőhöz tanácsol kéi ni, mi tévők legyenek, hogy a szégyent lemossák magukról. Spontán, nagy csoportban, munkaidőben vándoroltak el Kovácsihoz, a ki őszintán megmondotta véleményét Csornád népének viselkedéséről s azután azt a tanácsot adta, hogy mielőtt bármiféle lépést tennének, keressék fel a járás jóakaró vezérét, Ivánka Pál főszolgabírót. Pénteken délelőtt állított be Csornád küldöttsége a főszolgabíróhoz. Húszán voltak, mind parasztgazda, szónokuk Gubcsó István, egy alacsony, tömzsi ember, remeg az ajka mikor beszél, látszik, hogy sokat akarna elmondani, de nem bírja szóval. A többiek lesik a szavát és sokszor vágnak közbe, helyeselnek, vagy tiltakoznak, úgy a hogy a helyzet kívánja, vagy az érzésük diktálja. — Nem mehetünk sehova, mondja Gubcsó, hogy szemünkbe ne vágják, árulók vagyunk, pedig mi tudjuk, csak itt a helyünk. Az újság is rólunk irt, megszégyenített, mi most már nem várunk, hanem eljöttünk és kérjük a nagyságos főszolgabíró urat, vezessen a belügyminiszter úr elé és mi letesszük az esküt, hogy hűséges polgárai akarunk lenni a hazának és a mit elöljáróink parancsolnak, teljesíteni akarjuk, csak a szégyent lemoshassuk népünkről. Ivánka főszolgabíró alapos kioktatásban részesítette a küldöttséget. Azután rátéri arra, a mi alapvonása egész munkálkodásának: iparkodott kitanilani jóindulattal, türelemmel a megtévesztett nép képviselőit. Első sorban szivükre kötötte, hogy semmiféle izgatásnak ne üljenek fel. Ha akad köztük, a mint beismerték, egy-két felségsértő, izgató, ne takargassák, leplezzék le, adják át a nyomozó csendőrségnek, vagy a jegyzőjüknek. Adójukat pontosan fizessék minden karhatalom alkalmazása nélkül, hiszen mindannyian módos emberek. Azután megígérte, hogy panasznapot fog a községben tartani. (Erre megjegyezték, nincs panaszuk, nyugodtan élnek mindannyian, de kérték, hogy felvilágosításukra jöjjön ki a főszolgabíró.) Ivánka ígéretet tett, hogy felkeresi és másokat, a környék földbirtokosait is magával viszi, hogy meghalqassa őket, viszont kötelességeik teljesítésére a haza iránt otthon is figyelmeztetőt mondjon. Végül nagyon szép és őszinte szavakat talált az egyszerű nép felvilágosítására, hogy ma a veszedelem idején nincs felekezet, nincs nemzetiség. Mert még a békés időben, izgatok is tudják, hogy ha az orosz foglalná el országunkat, a fejlődésnek, a nemzetiségek nyugalmának népe lenne. A kancsuka lenne a közigazgatás és nem a kölcsönös megértésére faló törekvés. Végül pedig kijelentette, hogy mindazokat a vádakat, melyek Csornád vége ellen felhangzottak, a legszigorúbb vizsgálat tárgyává teszi és a bűnösöket kérlelhetetlenül megbünteti. A vizsgálat eredményét esetleg egy népgyűlésen, hogy a falu lakosságát felvilágosítsa, közölni fogja velük. A főszolgabíró után a Váci Hírlap szerkesztője beszólta küldöttségnek s kijelentette, hogy boldog lesz, ha megcáfolhatja a felhangzott kegyetlen vádakat. De ennek csak akkor enged tért lapjában, ha a főszolgabíró szigorú és igazségos vizgálata a valóságot felfedi. És ha a vizsgálat Csornád népére kedvező lesz, módot talál, hogy a napilapok hasábjain országosan is tudomást szerezzenek arról, hogy a váci járás egyik vagyonos községe népében a magyar érzés vezeti a gondolkodást. A csomádiak teljesen megnyugodva hagyták el a főszolgabiróságot. Kijelentették, hogy a vizsgálatot bevárják s csak azután kérik újra, hogy a hűség-esküt, mert ők jó magyar emberek „akár a belügyminiszter úr előtt is“ letehessék. A fűtő tűznél gyorsabban száguldott a városon keresztül tegnap délután : Bárdos Ernő városi tanácsos, tart. hadnagy elesett! Az emberek nem akartak a váratlanul jött hírnek hitelt adni: egymást kérdezgették, mintha várták volna a cáfolatot: igaz Bárdos halála ? Ott van fenn, a városházán a sürgöny, Csiszár Zsigmone, a 109 számú népfölkelő zászlóalj vonafoszlályának parancsnoka jelenti: Bárdos Ernő hadnagy a ljuboviai ütközetben elesett, ma délután temetjük Brati- nácon. A sürgönyt szombaton délelőtt 11 órakor adták fel, délután fél háromkor már itt volt. Ljubovia szerb határközség a Drina mellett, Bratinác azonban Boszniában fekszik, úgy látszik, a hős katona holttestét áthozták idegenből. Mindenütt, hova a hire megy Bárdos halálának, őszinte és igaz részvétet fog kelteni. Jóakaró, meleg szivű barát volt egész leikével, szivével. Ebben a városban elmondhatta, hogy nagyon kevés ellensége van, mert szerették. Nagy tehetségű, munkás tisztviselője volt városának és a dijnokságból ernyedetlen szorgalommal küzdötte fel magát kora fiatalon a tanácsosi állásba. Most került a népfelkelőkorba s az első mozgósítási napon vitték. Eleinte Kaposvárt volt oktató tiszt, és múlt hónap közepén ment le ezredével Saraje- voba, innen hat napig gyalogoltak-a szerb határra. A messze földön is ugyanaz a figyelmes, jóbarát volt: mindenkinek irt egy-két kedves sort. Utolsó levele e hó 5-ikéről kelt s nővéréhez Írja, hogy a sok húst megunták, egy kis édességet küldjön neki. Az utóbbi hetekben zászlóaljsegédtiszt volt, lovon járt. Elképzelhetjük, hogy a daliás liszt mily kitűnő célpont volt a szerb ellenségnek. A megrettenés és részvét órájában búcsúzunk a hős katonától. Lelke azonban köztünk lesz s tiszteletben, szeretetben fogjuk tartani mindannyian! A tanonciskolának uj igazgatója lesz. Vörös Ferenc főtanitó lassan visszavonul minden viselt tisztségétől. Alosí az ipar- és kereskedelmi iskola igazgatóságáról, melyet több mint harminc éve viselt, mondott le. Az ipariskola felügyelő-bizottsága bizonyára megtalálja a módot, hogy a kiváló igazgatónak érdemeit méltassa, mielőtt utódját kijelöli. A tanonciskola felügyelőbizotl- sága a jövő hét folyamán fog összeülni, hogy e tárgyban határozatot hozzon. A nőegylet a katonáknak. Következő sorok közlését kérik lapunktól: A váci jótékony nőegyleí harcoló katonáink részére hósapkákat és haskötőké, óhajt ajándékozni, azért az elnökség ez úton kéri fel tagjait és az egyleten kívül álló hölgyeket, hogy azoknak elkészítésében részt venni szíveskedjenek. A szüké- ges anyagot a nőegylet szerzi meg és azt dr. Freysinger Lajosné elnöknőnél lehet átvenni, vagy Meiszner Rudolf üzletében és mindkét helyen a szükséges útbaigazítást is megadják. Az elnöknő szívesen áll a tagoknak és az érdeklődőknek rendelkezésére, Ms Ernő elesett.
