Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-09-06 / 67. szám
Huszonnyolcadik évfolyam 67. szám. Vác, 1914. szeptember 6. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Ham el és-ham után. Jönnek a sebesültek! Hadba menő katonáink vonatjaihoz kijárni szép, kedves, dicséretes divat volt — körülbelül egy hónapig. A legtöbben kedves ajándékokat vittünk nekik. Lelkesedtünk és lelkesítettük őket. Így volt ez országosan. Vácon is. S az én lelkem -azt mondja, hogy helyesen cselekedtünk, mikor a katonáinkat való együttérzés tanúságául örömtől, vagy könytől, vagy mindkettőtől csillogó szemünkkel néztük őket s kísértük vonatjaikat. És ők hálásak is voltak- Kifejezték ott mindjárt szóval, sőt később levélben is, melyeket váci hölgyekhez már az oroszharctérről Írtak, megismételt hálával teli köszönetüket. Mert valóban elismerés illeti azt a civil közönséget, mely oly szép figyelmet s oly sok szeretetet mutat katonáinknak, mint mi is — a harc előtt. És méltán gondolhatták e bátor lelkű ifjak, hogy mily figyelembe lesz akkor részük, ha visszajőve! talán homlokukon ejtett sebbel igazolják, hogy érdemeket szereztek a megbecsülésre! És ime! azt kell látnunk, hogy a sebesültekkel visszatérő vonatokat már nem várja sem az a nagy tömeg, sem az a gyöngéd figyelem, sem az az az áldozatkészség, mely a harcba indulókat fogadta s kisérte volt előbb. Talán nem is tudja a közönségünk, hogy már visszafelé is jönnek vonatjaink sebesültekkel, különben nem érhetné ez a szemrehányás. Felhívjuk jó szívvel tehát reá a figyelmet. Mi sem tudjuk e vonatok érkezését. De talán valamelyik váci női egyesület szervezhetné az inspekciózás rendszerét. A kedves ajándékozást is célszerűbben lehetne gyakorolni, mint előbb. Ajándékul leginkább az őszi érett gyümölcsöket ajánlhatnék. Van, Istennek hála, ebből elég nekünk, nekik pedig ez volna legüditőbb. És a ki nem tud gyümölcsöt vinni, vihet egy szál virágot, az is elismerés, vagy egy- egy rokonszenves szót, érdeklődést sorsuk iránt. Hálásak érte sebesülljeink s igazán ennél kevesebbet már nem adhatunk nekik. A váci állomás főnöke mindig tudatni fogja az érdeklődőkkel, mikor jön . sebesülteket szállító vonat. Vác leányai, asszonyai: ki a pályaudvarra! Az u] pápa és az egyházmegye. Della Chiesa Jakab bolognai érseknek pápává választása alkalmából a megyés főpásztor körlevelet intézett egyházmegyéje minden papjához s elrendelte, hogy jövő vasárnap hálaadó istentisztelet legyen minden templomban Te Deummal. Az ünnepélyt megelőző estén az összes templomok harangjai egy félórán át szólni fognak. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. indéslétcirei! Nem fog telni bele egy pár nap és hatszáznál több hősiesen küzdő, megsebesült katonáját hadseregünknek fogjuk ápolni falaink között. Folynak már az elkerülhetetlen jövőre az előkészületek majdnem csendben. Rendezik a szobákat, varrják az ingeket. AAég harci készen, bátran áll szemközt az ellenséggel, még ép és egészséges az a derék fiúnk, a ki majd néhány hét múlva halálra sápadtan, jó emberek támogatásával száll ki az öreg váci állomáson, hogy itt gondos szivek szeretetteljes ápolása adja vissza életét a jövendő békés munkájának. Gondoljátok meg Vác asszonyai, leányai és polgárai mind, a kik oly szépen viselitek azt a rettenetes terhet, melyet a mindig várt világháború az itthonmaradoítak lelkére ólomsulylyal, lerázhatatlanul ül, hogy micsoda megszaggatott lélekkel, rettenetes képekkel jön közénk a sok száz szenvedő hős! -Nemesek a leikük tépett, de kórházi ruhájukon kívül nincs másuk, mint a mire mi számítunk: a váciak gondos jó szive! Itt fognak ezek a bátor hősök talán hónapokon át élni s a város, mely kötelezte magát a boldogabb időkben az eltartásukra, a vöröskereszt, melynek most következik nagy munkája, gondoskodik róluk. Nekünk, Vác majd húszezer lakosának nem elég, hogy részvéttel beszéljünk róluk és érdekes, izgató híreket forszírozzunk ki rettentőn zaklatott lelkűnkből akkor, midőn a városnak naponta nem várt kiadásai lesznek, a vöröskeresztnek pedig kezét kötötte le ismeretesen a budapesti középpont. Felvetjük az eszmét és kérjük hozzá az egész város népének segítségét: Ezek a szegény emberek nem hoznak közénk mást, mint kórházi öltönyüket és rajongó kötelességtudásukat hazánkért. Isten a megmondhatója, Hol laknak szeretteik, a kik gondoskodni tudnának róluk, hát az ápolást megkapják a várostól, vagy a vörös- kereszttől. Az ápolást és a kosztot, de a szűkös időben semmi más egyebet. Pedig a katonának más is kell: szivar és cigaretta. Adjuk mi ezt össze, Vác népe, hogy mire jönnek, ebben se szenvedjenek hiányt! Ezeket senki mástól nem kaphatják, csak azoktól, kik tudják, mit jelent egy-egy szivar, vagy cigaretta annak, ki dohányos. Azoktól a szivesen segítő magyar nőktől, a kik ezt a kisebb áldozatot is örömmel felajánlják, csak azért, hogy mosolygóra varázsolják a szenvedő, értünk szenvedő katona arcát. Nem kívánunk sokat egyetlen egy váci embertől, váci asszonytól és leánytól: Küldjenek egy szivart, kél cigarettát szerkesztőségünkbe! Merjük bátran hinni, hogy ezekből sok ezer lesz együtt és elláthatjuk majd a Vácra érkező sebesülteket és megelégedetté tehetjük itt töltött napjaikat. A dohányzó férfitól nem sokat kérünk: mondjon le hetenkiní egy-két szivarjáról s azt adja át a Váci Hírlapnak. A fiatalság fossza meg magát egy-két cigarettájától és küldje el nekünk. Váci leányok és asszonyok: otthon az édes apátok, testvéretek meg sem érzi, ha egy kis dohányt, szivart, cigarettát felajánlotok a Vácra érkező üdülő katonáknak 1 Mind, mind nekik jut, mi gondoskodunk arról, hogy jóságtokat majd nyilvánosan is megköszönjék. . . . Valamelyik Írónál olvastam egy gyönyörű leírást, talán éppen a francia-porosz háborúról. A történet egy öreg asszonyról szólt, a ki a harcos katonáknak minden jót elébe rakott, hogy ragyogott attól a szemük. Mikor a szomszédok a szegény asz- szonynak arról beszéltek, hogy hiszen tönkre megy, nem lesz betevő falatja, ha katonákra igy áldoz, a jóságos lélek ezt felelte : — Két fiam van a harctéren, azt sem tudom, hogy merre. Azt gondolom, hogy ha én ezeket a katonákat szivesen látom, valahol, messze idegenben az én két jó fiamat is hasonló szeretettel fogadják a jó emberek. Megtörtént-e, nem-e, nem fontos, de nektek is szól, mindannyi váci szülőnek, lakosnak, gondoljatok messze idegenben levő szeretteitekre, katonáinkra. Ha nem többet, de egy szivart, két cigarettát kérünk a hozzánk érkező, fájdalmas sebekkel sinlődő hőseinknek! AAinden szivar- és cigaretta adományt kérjük szerkesztőségünkbe küldeni, reméljük, hogy a jóságos lelkek ettől a csekély áldozattól nem fosztják meg a Vácra érkező sebesült katonákat! Veni sancte ! Az iskolákban befejezést nyertek beiratások: mindenütt látszik a rendkívüli állapot, főleg pedig az elemi iskolákban, a hol ugyancsak nem siettek a nebulókkal, hogy beírassák. A polgári fiú iskolában most nyitották meg a negyedik osztályt s mig múlt évben három osztályban 124 tanuló volt, ez idén négy osztályba 119 tanuló jelentkezett felvételre. A kegyes tanitórendi főgimnáziumban igy oszlanak meg a tanulók osztályonkint: I. oszt. 87, 11. oszt. 60, Hl. oszt. 45, IV. oszt. 60, V. oszt. 46, VI. oszt. 32, VII. oszt. 27, Vili. oszt. 24 tanulója van. Dacára, hogy ez idén az első párhuzamos osztályát nem állították fel, a tanulók száma eléri az elmúlt tanévét. — A Karolina leányiskolában, a polgáriban: I. oszt. 50, II. oszt. 54, III. oszt. 48, IV. oszt. 39 növendéket Írtak be. — A Karolina elemi iskolában: I. oszt. 61, II. oszt. 42, III. oszt. 46, IV. oszt. 39 növendék van.
