Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-01-25 / 7. szám
HuszoonyolcadiK évfolyam 7. szám. Vác 1914. január 25 VÁCI HÍRLAP PoIitiRai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, ftlévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. „Örömmel jelentem......“ (A vasutezred elhelyezése Vácon.) Vác, jan. 24. Jól eső, meleg érzéssel kell feljegyeznünk, hogy a város ügyeinek egyetemes intézője: a város képviselőtestülete páratlanul nagy, lelkes és őszinte érdeklődést mutatott a csütörtöki rendkívüli közgyűlés iránt, mely előtt először számolhatott be Zádor János dr. polgármester a városi tanácsnak és pénzügyi bizottságnak a 2. számú vasúti ezrednek városunkban való letelepítéséről. Oly szép, oly igaz volt ez az érdeklődés, gyönyörűség széííekinteni a zsúfolt széksorokon, a roskadásig megtelt karzatokon! Csak a választások gyűjtenek össze akkora városatya-sereget, olyan sejtve, a levegőben röpködő fiókbotrány sem csalogat ekkora tömeget a karzatokra. Hej, ha csak fele ennyi érdeklődő akadna más, életbevágó közügyünk tárgyalásánál, csak fele ennyi őszinteséggel lelkesednének, felszólalnának, ellent- mondanának, vagy helyeselnének, dehogy lenne egyszer is elitélő szavunk fejbólintó viselkedésükkel szemben, mily más képe volna ma Vácnak! Talán akkor nern is lenne mulatságos leírni: Vác, a haladó város . . . De most csak dicsérjünk. Naivan, boldogan örüljünk a gyönyörű lelkesedésnek és kívánjuk, hogy csalódás ne érje a város jövendőjére oly nagy kihatással levő kérdésnél ma boldogságban úszó lelkeket. Mert nem tehetünk róla, nekünk a túlzott öröm, a ragyogó boldogság sehogy sem jelenti azt a nagy bizalmat, mely a reménykedő arcokról ragyogott a elnöki pódium felé. Oly óvatosnak egyetlen hivatalos felszólalást sem láttunk, mint csütörtökön délután: senki nem mondotta és főleg nem a polgármester, ki pedig már igazán ismeri a tárgyalásokat, hogy határozottan állíthatjuk, a vasutezred á'landó otthona egész bizonyosan Vác lesz . . . Pedig a képviselő árak már ilyen illúzióban élnek. Még sok, igen sok aggódás választ el a teljes boldogságtól, addig a földi istenek kardcsörtetve más városról mást is határozhatnak — mi ellenünkre. Az „előkelőknek“ feltartott első sorban volt két, három üres szék, különben sűrűn feketéit minden sor. Kisvác a legszebben kirukkolt lenn és fenn. Mert a sárkánykör- möktarfoíía karzat teherbíró képessége is most próbáltatott ki: Ember emberhátán és szivszorongva leste, mit hall újabbat onnan lentről. Áhifatos csendben nyitotta meg a polgármester a rendkívüli közgyűlést és kezdett szólani: Örömmel és tisztelettel jelentem, hogy egy katonai bizottság jelent meg városunkban a 2. számú vasúti ezrednek Vácon való elhelyezésének letárgyalására. Az előkérdéseket diszkréten tárgyaltuk s ma már jelezhetem, hogy ennek alapfeltétele első sorban mily erkölcsi és anyagi támogatásban részelteti a város jövőjére oly nagy horderejű kérdést, másodszor Vác anyagilag is érdekelt közönsége mily jóindulatot tanúsít a katonai kincstár iránt. Hangsu- sulyozom, hogy nincs biztosítva az ezred váci megtelepedése, mert túlzott igények kockáztatják azt, ezért őszintén lelkére kötöm a képviselőtestületnek, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatást adjon meg e célra, hogy szabaduljon attól a roppant erkölcsi felelősségtől, ha mindezen jóindulatunk dacára tervünk nem sikerülne. Mély hatással voiíak ezek az őszinte szavak a képviselőkre és már itt le kell szögezni, hogy hajlandók lettek volna mindent, de mindent megszavazni. A polgármester olvasta is, hogy a pénzügyi bizottság és a tanács mit javasol megadni: Adják oda ingyen a Bukiszigeíet (nagy éljenzés,) a szemközt levő épületet s területét, a közelben levő, ma vízmosásos területet, a Rákóczi-téren 330 négyszegölet tiszti lakásoknak, szerezzék meg az Árpád-utca végén, vagy a Splényi-uíca fölött levő részt kaszárnyának. Ezzel szemben, mert a városi vízmű a Bukiszigeten épül, kikötik, hogy annak kezelő személyzete akadálytalanul közlekedhessél* a szigetre, gépeket szállíthassák s ha a szigetet a katonák feltöltik, a vízmű területe is felíölíessék. Ha pedig elviszik valaha az ezredet, az ingyen telkek visszaszállnak a városra, a katonai kincstár azonban a területen emelt épületeit zavartalanul elviheti. — Méltóztassanak ezen előterjesztésünkhöz hozzászólni! fejezte be a polgármester, a képviselők pedig egyértelműen, lelkesen kiáltotok: — Egész terjedelmében elfogadjuk! — Végül még néhány szóval kérem a képviselőtestületet, vette át a szót ismét a polgármester, hassanak oda, hogy egyesek, kiktől a katonai kincstár majd a földjüket kéri, ne helyezkedjenek túlzóan önző állás! pontra és a momentán haszonért ne koc- j káztassuk, hogy a kétezer emberből, száz | tisztből álló ezredet városunknak ne sze- j rezhessük meg. Most, -ismétlem, semmi j egyébtől nem függ ez, mint attól, hogy ! mily áldozattal tudja a katonai kincstár a I kívánt földterületeket megszerezni. Figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy túlzott igények ellen megvan a katonai kincstárnak is a védelme: a kisajátítás, a melylyel, ha kell, élni is fog. És hogy mit jelent ez, tudják sokan, ha pedig nem tudnák, forduljanak hozzánk, felvilágosítjuk őket, hogy ez nem haszonnal, de kárral jár az érdekelt földtulajdonosokra. Jól fontolják meg tehát, ne feszítsék túl a húrt, mert a katonai kincstár minden jogos kívánalmat megfizet, de azt előre mondhatom, hogy túlzott igények érvényesülését nem engedi. Ne szálljunk hiába való perbe a katonai kincstárral s már most mutassuk meg, hogy a polgárság és katonaság közt oly sokszor emlegetett jóviszony nálunk a kezdet kezdetén megvan. Szivemből, telkemből kívánom, hogy intő szavaim mindenfelé meghallgatásra találjanak! A képviselők mind, mind éljeneztek, D. Szíjgyártó János állt fel s várta az éljenzés végét: — Örömmel üdvözöljük mi, kisváciak is, hogy a vasutezred hozzánk jön, de ezzel tizenöt család marad föld nélkül, mi pedig a földből élünk. Hasson oda a város tanácsa, hogy a káptalan, a mely milliókkal rendelkezik, adjon az elveti földek helyett nekünk földet. A polgármester: Az az aggodalom, hogy több gazdát megfosztanak a földjüktől, bennünk is fe támadt, de kijelentem, hogy nem egészen úgy van : egészben 3 — 4 család marad föld nélkül. AAegleltem ezért jó előre a lépéseket, tárgyalunk, de még most nem nyilaíkozhaíom, de annyit jelenthetek már, hogy föld nélkül nem marad egyik érdekelt sem. Dr. Galcsek György: Szíjgyártó városi képviselő szavaira reflektálnia kell. A káptalan nem rendelkezik milliókkal, mert az a mások pénzét kezeli. Ha ily tónusban beszélnek, ő lenne az első, mely a káptalannak tanácsolná, hogy nem kell adni semmit, pedig ő ebben a kérdésben is ott a város és közönségének érdekeit képviseli. (Nagy éljenzés.) Végül javasolja, hogy a jövő hétre kitűzött rendkívüli közgyűlést, mely a tisztviselők nyugdijszabályzaíáva) foglalkozna, halasszák el. Miután Galcsek dr. szavai nagy helyeslésre találtak, a polgármester informálta még a képviselőtestületet, mit adnak a katonai kincstárnak ingyen: A Büki sziget és a csárda árverésen nyolc ezer koronájába került a városnak, a vízmosásos terület aligha értékes ma. A Rákóczi-íéri épületet 6400 koronáért vásárolták meg lebontásra, a szükséges 330 négyszögöl olcsón számítva 6600 koronát ér. Fgyüítvéve ez 21,000 korona, de tekinteni kell, hogy ezért a húsz egynéhány holdért ma, ha értékesíteni akarnák, közel háromszoros érteket is megkaphatnak. Egyébként Váccal szemben két város is versenyez a vasutezre- déri: Szolnok, a melyik olyan szegény, mint Vác, tehát többet nem adhat nálunk és Újpest, a mely azonban igyen területet, közel 220 holdat, ingyen kaszárnyát ajánl, csak évi bért kér érte. Ottó József: Miért nem fogadta el Újpest kedvező ajánlatát a katonai kincstár? — Még nem döntött a hadügyminiszter a három város között! válaszolták minden oldalról, hát nevessék olyan nagyon reménykedni! Gajáry Géza szive melegével üdvözli az előterjesztéseket s mert szeretné, hogy az
