Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-08-19 / 62. szám

H u szón nyolca diR évfolyam 62. szám Vác, 1914. augusztus 19. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Ilác mmí iiszáz sebesiltol leli ápolni! A város polgármestere tegnap szomorúan aktuális írást kapott a vöröskeresztegye­sület budapesti központjától. Ezelőtt 22 évvel a vöröskereszt ország­szerte határozatokat provokált a városoktól és községektől, hogy hány beteg ellátásá­ról és ápolásáról gondoskodnak háború esetén. Az egyesület kérelme természetesen nem kerülte el Vácot sent és a város kép­viselőtestületi közgyűlése nem akart el ma­radni az országos felbuzdulástól. Egy ne­gyedszázaddal ezelőtt béke honolt a népek és uralkodók között, a háborúnak még a szele sem mozdult, hát Vác városatyái is ki­mondották, hogy ötszáz harctéren megse­besült katona ápolásának gondját veszik magukra. És meghozták a következő ha­tározatot : Város képviselőtestületének 1892. évi szeptember hó 18-án tartott rendes köz­gyűléséből. 88/kgy. sz. Olvasott a „Magyar szént- korona országai vörös kereszt egyleté­nek“ átirata a harctéren megsebesülen- dőknek ápolásra leendő elhelyezése tár­gyában. Végzés. A magyar szent korona országai vörös keresztegyletének ezen felhívása folytán Vác város képviselőtestülete elhatározza és kötelezőleg kijelenti, hogy háború ese­tére 500 könnyű sebesültnek, vagy lába­dozó betegnek családoknál ápolásra és tisztességes ellátásra leendő elhelyezését, valamint azoknak a vasúti állomástól a kijelölendő helyekre való elszállítását a felhívásban közölt feltételek melleti Vác város közönsége magára vállalja. Miről a városi tanács tudomásvétel és a megkereső vöröskereszt egylet elnök­ségének értesítése végeit jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Ezt a régen elfeledett határozatot, melyet 22 év előtt polgármesterünk, még mint vá­rosi főjegyző jegyzett és adott ki, most a vöröskeresztegyesületnél napfényre hozták és kívánják, hogy érvényt is szerezzenek neki — mert itt a háború s nemsokára itt lesz az 500 sebesült is! A 22 év előtti nemes határozat elől tehát nincs kitérés és Vác város polgárságának most kell végrehajtani. A prognózist tehát igy állíthatjuk fel: A vöröskereszt saját költségén 600 beteget fog a kisváci barakk­ban és az alsóvárosi kaszárnyában ápol­tatni, ezeken kívül még 500 megsebesült katonát küld Vác városának, hogy azoknak gondját-baját teljesen vállalja. Úgy látszik, hogy itt ismét áldozatkész társadalmunkra fog appellálni a város, hogy régi határozatát végrehajthassa. Alighanem kérni fogja a város polgárságál, jelentkez­zenek, ki teljesiíi hazafias kötelességét e téren is és egy-kél ériünk harctéren sebet kapott katonát ki vállal el ellátásra ? Lesznek sokan, kik őszinte részvétből és magyar érzésükből ezt a terhet is vállaljál^ lesznek, a kik azért, hogy a szegény ka­tona 'elmondja azokat a rettenetes csatákat, melyekről ma még sejtelmünk sincs — de könyörtelenül elkövetkeznek. Akármily indokból is veszünk majd egy- egy sebesültet otthonunkba — mind elfo­gadható, — fő, hogy a magyar társadalom­nak egy békés harcosát adjuk majd vissza áldozatkészségünkkel! Első sebesült, a ki a szerb harctérről hozzánk került. A sabáci győzelem felvillanyozta nálunk is a türelmetlenül eredményeket váró la­kosságot s alig hogy a szerb gyilkosok hazájába való ellenállhatatlan benyomulá­sunk hire megjött, Vácra érkezett Zelinka Antal máv. hivatalnok, a ki a háború előtt Nagymaroson teljesitett forgalmi szolgála­tot s elsők közt volt a budapesti hadtest mozgósításakor, a kit a szerb határra vit­tek le ezredével. Első hírhozó, a ki a vég­sőkig feszült idegenek egy kis tudósítás­sal szolgálhatott! Körül is fogták, faggatták is és újra el kellett mondani, milyen a hangulat odalenn, a harctéren, hogyan bosszulják meg bátorszivű katonáink azt a gyilkosságot, mely országunkat megfosz­totta jövendő uralkodójától. És a katoná­nak vonult vasutas mást nem tud mondani, mint a mit olvastunk a napilapokban Sá­báé bevételéről, arról a páratlanul lelkes előrenyomulásról, mely rettenthetetlen bá­torsággal viszi a gálád nép ellenében ba­káinkat. — Megsebesülésem úgy történt — mon­dotta Zelinka — hogy bajíársaimmal föl­dön fekve szépen szedtük le a szerbeket Manlichereinkkel. Gyönyörűen ment a „munka“ és igazán lelkesen, észre sem vettem, hogy bal kezemel elönti a vér. Egy szerb golyó elvitte mutatóujjamat. Úgy em­lékszem, hogy szomszédtársam ott maradt, mig én a kötöző helyre menlem. Haza küldtek, úgy látszik, a seb gennyedésbe ment, de két hét múlva rendbe leszek és megyek vissza szívesen . . . Zelinka naponta bejár Budapestre, hogy a kezén levő sebéi gyógykezeltesse a katonai kórházban s engedélyt is nyert arra, hogy könnyű bajával künn lakhasson. Azóla minden érdeklődés közponlja a vonalon s őt kérdik, faggatják, hogy a szerb harc­térről mondjon újat, érdekeset, mert türel­metlenek vagyunk és gyorgyéstül, peláros- tul szerelnénk már az egész országot leg­alább is ötven évre leigázva látni. Az elesettek és megsebesültek névsora. A bécsi cs. és kir. udvari államnyom­dára bízta a hadügyminisztérium, bogy a háborúban elesett és eltűnt, vagy megse­besült katonák hiteles névjegyzékét kiadja. Az államnyomda igazgazgatósága most megkereste a Váci Hírlap szerkesztőségét és kijelenti, hogy hajlandó a névsort min­den megjelenés után megküldeni darabon* kint két fillérért. A Váci Hírlap olvasói tehát megszerezhetik ezeket a névsorokat, ha e hó 22-ikéig ezt kiadóhivatalunknak bejelen­tik s a posta és expediciós költségekre egy koronát fizetnek. Ez esetben a névsort lapunkhoz mellékelve fogják minden héten megkapni. Kinevezések a háború alkalmából. A király Valérián Zsigmond 3. honvéd- huszárezredbeli főhadnagyot századossá, albisi Elekes Károly pécsi 8. honvéd- huszárezredbeli, Dépold Miklós szabadkai 4. honvédhuszárezredbeli, Tragor János sza­badkai 4. honvédhuszárezredbeli és Rud- nyánszky Ferenc budapesti első honvéd­huszárezredbeli * hadnagyokat főhadna­gyokká, szemerei Matkovich László ménes­kari főhadnagyot a székesfehérvári állami méntelep katonai osztályánál századossá, dr. Kallós Gábor budapesti első honvéd­huszárezredbeli főorvost ezredorvossá, Korpás Ernő soproni 18. honvécgyalog- ezredbeli, Szarka Gyula nyílra 14. honvéd- gyalogezredbeli, Preszly Lajos budapesti első honvédhuszárezredbeli önkénteseket gazdászati tiszthelyettesekké nevezte ki. Katonák napja. -­Sebesült katonáinkért. Kedden, király születése napján újra utcára kerültek azok az urnák, melyeket a gyermeknapokról oly jól ismerünk. Az urnák mellett jószivű leányok és asszonyok mindenkit megszólítottak és a váci katonák családjainak kértek néhány fillért. Bár tár­sadalmunk alaposan igénybe van véve, a szép kérések alig találtak elutasításra és urnákba nemcsak nikkel, de ezüstpénz is sűrűn hűl ott. Az első magyar király napján, Szent- lstvánkor újabb gyűjtés lesz utcákon. Hol­nap már a megsebesült katonáknak gyűj­tenek s bizonyos, hogy ismét nem tagadják meg a járó kelők a segítséget. A befolyó összegből a Vácra szállított sebesültek kapnak és a vöröskereszt váci kórházát szerelik fel. Mi van a huszárokkal? Göndör Sándor főjegyző, katonai előadó vasárnap hirdetményi tett közzé, hogy az eddig még be nem hívott és itthon tartóz­kodó huszárok azonnal jelentkezzenek.Más- nap pedig dobszó utján közölték, hogy a huszároknak egyelőre még nem kell be- vonulniok. A lakianyák ugyanis még újabb tömegeket nem fogadhatnak be, ezért a huszárok bevonulását néhány napra el­halasztották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom