Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-01-21 / 6. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 6. szám. Vác 1914. január 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercaényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Beszélgetés Vác legszükségesebb iskolájáról. Vác, jan. 20. A múlt szerdai liceum-előadás jó volt arra, hogy a szülők, a mi kis társadalmunk megrémüljenek attól az erkölcsi veszedelemtől, mely a leányok lelkére, testére leselkedik. Ne haladjunk el — az első ijedelem után — a rém mellett, vessük fel ennek szomorú ötletéből Vác legszükségesebb uj iskolájának gondolatát. Nem kecsegtetjük magunkat és másokat, hogy egy olyan vezetőcikk eszméje, mely nem panamát és botrányt tárgyal, hamarosan megvalósul, de ha gondolkodóba ejt néhány alkotásra kijelölt férfiút e városban, családanyákat pedig szivükön ülő aggodalmakon és kis beszélgetésen kívül tervezésre indítja, az első szolgálatot megtette s hogy lestett öltsön, aligha függ mástól,mennyire fogja meg érdeklődésüket a szivükhöz nőtt leánygyermek erkölcsi jövője. Gottl Mária a liceum legutóbbi estéjén csak jobban nyitotta fel azokat a látó szemeket, a melyek rettegve sejtették, hogy minő az a veszedelem, mely végső kifejtésében mint magyarországi leánykereskedelem ismeretes és a külföld előtt a mi országunkat a legfeketébb szinben tűnteti fel. Nem erkölcsprédikáíoroskodunk. De mégis, melyik, gondolkodó és főleg érző főnek nem jutott még eszébe a vasúti állomáson, hogy kár azt a sok serdülő leányt felügyelet nélkül budapesti iskolába küldeni. „Az én leányom egész más“ szólással megnyugtató beszédek csak a szülőknek szólnak, az igazság egy kicsit sántít, mert talán ha száz közül egy is minden szülői elfogultság dacára „nem más“, bizony van témája a pletykának. A kenyérkereset! Ez az, a mi előtérbe tolul, mely egyúttal veszedelmet jelent és jobb szeretnék, ha korlátozható, kisebbíthető lenne, tehát felvetjük az eszmét: nem érkezett-e el az ideje, hogy Vácon a leánykereskedelmi iskolát felállítsák? Jól esik konstatálni, hogy a váci leányok tökéletes iskolákban szerezhetik meg az életre előismereteiket. Akármelyik felekezet női iskolája elsőrangú, ha tovább kell menni, a polgári leányiskola nívóját mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a katolikusokon kívül a város más felekezetei is aggodalom nélkül igénybe veszik. Az általános műveltséghez szükséges zongora- tanításban olyan kiváló mesternőkkel rendelkezünk, hogy nagyobb városok is irigykedéssel nézhetnek Vácra. Ellenben a praktikus életre, a kenyérkereső pályára előkészítő iskolára még nem gondoltak s erre szükségünk van jobban, mint valaha, a mit mindenki láthat, ha csak egy napon át megfigyeli vasúti állomásunkat. Mennyi szülő lakik már Vácon, a kik szívesen képeztetnék ki serdülő leányukat a kereskedelmi iskolában kenyérkereső pályára! És mennyien gondolnak szerető féltéssel arra, hogy inkább lemondanak leányuk függetlenségéről — „lesz a mi lesz“ — de a messze idegenbe, Budapestre, felügyelet nélkül nem engedik el a serdülő, fogékony és hiszékeny lelket. Egyetlen iskola, mely nálunk a megalkotásra vár: a leánykereskedelmi s egyetlen, melyet éppen ezért igaz örömmel üdvözölne minden aggódó, tervező szülő. Száznál is több váci leány töri magát, hogy tisztességes fizetéssel önállóságot, kenyeret szerezzen magának és mégis kérdjük, a száz közül akad-e kettő, ki gyorsírást, könyvelést ismer, nyelveket tud, melyek ismerete nagyobb fizetést, tisztességes megélhetést biztosit részükre? Szeretnék jobb statisztikát adni, de lehetetlen — leánykereskedelmi iskula nélkül Ezért szeretnék csatasorba állítani a váci nőegyletek mindegyikét ennek az eszmének szolgálatába. Az újkor eszméi nem arra kötelezik őket, hogy óvodákat, menhelye- ket tartsanak fel, mert erre már az állam szívesen vállalkozik és nem veszi ezen az egy téren igénybe a társadalom anyagi erejét; nem a nagyszerű jótékonykodásra, mert hiszen minden modern eszmékkel szaturált ember többet jótékonykodik, mint a mennyit zsebe is elbír, hanem arra intenek. hogy a jövőért dolgozzékmindegyik,a ma gyermekének jövendő boldogulását szolgálják azért, hogy az utánunk következő generációnak ne legyen nyűgös munkája az, hogy a mit mi mulasztottunk, azt az ők pótolják érettünk. Áljótékonyság az, mely a jelent gyógyítja, de nem tekint a Miért és hogyan zarándoKol a modern ember rég letűnt RoroK emlékeihez. 5 Liceumi előadás. Dr. Károsi Sándortól. Óriási anyagi áldozat árán a tudomány kiemelte sírjából az ős Nínívét és átkutatták egész Babilont. Több emeletes, piramis alakú templomok, J34- termes, 24 udvaros, gyönyörű királyi palota romjai, éidekes szobrok és csata jeleneteket, vadászatokat, mindennapi élete- ábrázoló szoborcsoportozatok, zománcozott téglából való művészi állat-mozaikok kerültek majdnem 2CC0 éves rejtőzködés után felszínre hogy kijavítsák a tudomány eddigi téves tételeit. Teljesen önálló építőművészetük megdöntötte azt a régi állítást, mímha a boltozat alkalmazása római vagy legalább is etruszk ta- tálmány volna. Képfaragásuk is a maga lábán jár. J\z egyiptomival ellentétben sohasem egyént adnak, hanem az egész népet jellemző, főbb vonásokat gyűjtik össze egy típusban szobraikon. így hát az ős Ninive kiásása után a t őr!é- neíem a talált műemlékek révén hatalmas fejezettel gyarapodott, helyet és kellő méltatást biztosítva az egyetemes műveltség megteremtéséhez nagy érdemeket szerzett két népnek. * * * Az egész ókor legérdekesebb népének, a régi világ franciáinak, az eleven ésszel, művészié lekkel és praktikus érzékkel egyformán megáldott görögöknek őstörténete szintén nem hevert a földszínen romokba írva. Az archeológiának kellett keserves fáradozással napvilágra hoznia. A kereskedő inasból milliomossá vagyonosodon, nagymüveltségü Schiíemann Henriké a dicsőség, hogy kitűnő érzékével fellelte és feltárta a csodaszép Helénát elrabló királyfinak, Párísnak rombadölt családi fészkét, a homéroszi költeményekben megénekeit Tróját, meg Agamemnon székesfővárosát: Mykénét. A leletek igazolni tudták és így a történelembe kész tényeknek be is vétették azokat az adatokat, melyek az említett költeményekben szörnyű várfalakról, tüneményes palotákról és azok belső díszítéséről olvashatók. Vagy ki merészelné tagadni, mikor megjelenik szeműnk előtt koronatanúként a Kr. e. 15—16 századdal épült „Kyklops-fal“ 6—8 méter hosszú terméskövekből ragaszték nélkül összeróva. Nem hiányzik a díszítés sem. Keleti hatás alatt a kapu felett két oroszlán ékeskedik. Mikor már az élő király palotáját bebarangoltuk, Schiíemann leleményessége az elhunyt uralkodók feltárt otthonába is bevezet, melyek kupola-sír elnevezés alatt ismeretesek. Legnagyobb köztük az „Atreus-kíncsesháza“ címen emlegetett, több mint 15 méter átmérő körön emelkedő Í5 méter magas |,kúp domboldalból kívájva. E sírok megnyitása Schiíemann lángbuzgalmának legsikeresebb munkája, mert nem kevesebb, mint 20000 lelet fizetett az ásatás költségeiért. E leletek hallatlan értéket képviselnek már anyagukban is, amennyiben arany, ezüst, bronz ékszerek, alabástrom, réz tárgyak nagy számmal kerültek elő. De nem itt kell keresnünk a fontosságát. Fő nevezetessége, hogy megdöntött egy hosszú évszázadokon át, világszerte hirdetett tanítást, hogy t. í. az ókori görögség képzőművészete, ipara, kereskedelme teljesen autochon, benszű- lött. A sírokban lelt tárgyak ellenmondást nem tűrve azt bizonyítják, hogy a görögség Kelettel igen korán élénk érintkezésben volt. Nagy ügyességgel minden lehetőt eltanult, amit később rendkívül finom érzékkel a szertelenségtől megtisztítva saját egyéniségűknek megfelelően alakítottak. Hogy mást ne említsünk : 3 század telik el, míg végleges alakot tudnak adni az építőművészeiben nagy szerepet vivő 3 fajta oszlopnak s midőn végre-valahára meg vo minden eredetisége mellett is vísszavíhető mindegyik más népek oszloprendjére. Noha az í bizonyos: a görögök oly művészi formát tudtak adni ez oszlopoknak, hogy 2500 esztendő zajlott le azóta s a mai napig sem volt képes a modern művészet előnyösebbet, vagy szebbet teremteni; még mindig görög mintákon élős- ködík. (Folytatása vasárnapi számunkban.)