Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-06-28 / 48. szám
riuszonnyolcadift évfolyam 48. szám. Vác 1914. junius 28 váci hírlap PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 filiér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: DerCvSényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-ut 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. VÁC UJ VÁROS (l méü püpiülü íEteteü.) Vác, jun. 27. Isméi egy korszakos jelentőségű eseményről számolhatunk be a város közönségének : A vásártér és az ezzel összefüggő közterületekre kiirt pályázatok meg- biráiásával a szakemberek elkészültek és a hét közepén felbontották a jeligés leveleket. A bírálók nemvárt, szép eredményről számolnak be s nagy sikerét jelentik Vác városának és most felfedezett ifjú tehetségeknek, Nemsokára itt fogjuk látni a város közgyűlési termében a vásártér parcellázására és beépítésére beérkezett és dijakkal kitünteteti terveket. Hinnünk kell, hogy a közönség érdeklődéssel fogja azokat felkeresni, de hinnünk kell az is, hogy újra feléled a közhangulat és a szép megoldási tervekre visz hangként kívánni fogja, hogy azok meg is valósittassanak és végre eltűnjön a csúf vásártér, helyet engedve Vác modern aj városrészéllek! Az elözményeK. A grófpüspök székvárosa iránt érzett szereíetének egyik legszebb megnyilvánulása volt, mikor a királyi kisebb, haszon- élvezeti jogok megváltására városával megegyezett s ezzel a vásártér megoldása Visegrád nevezetessége. (Jellem rajz.) Visegrád, junius. Zubovich Fedor, az országos népszerűségé kiváló huszárkapitány már évek óta Visegrádon nyaral. Megvásárolt a Fő-utcán egy rozoga épületet és azt, saját iziése szerint, pompás uriházzá alakíttatta. Névjegye is érdekes: Zubovich Fedor kúriája. Azelőtt a telet rendesen Afrikában töltötte, hol a puszták fiaitól, a beduinoktól, megtanulta a sólyomvadászat mesterségét, mely Nagy Lajos király korától hazánkban szintén ismeretes volt. De az állatok királyát is csak olyan biztosan lelőtte, mint a vérszomjas tigrist, vagy a sirásó hiénát. Tavasszal már visegrádi motoros csónakjával repült a szőke Duna hullámain. A zúgó gépet a nép ma is eleven sárkánynak tartja. Zubovich Fedor minden szava, mozdulata, cselekedete most is huszárkapitányos, bravúros tempó. Mikor még a régi váci püspöktől bérelte a verőcei Migaz zi-kastélyt, olyan tüzes paripái és vérengző buldog ebei voltak, hogy az összes csavargók és cigányok rémüldözve menekültek a kastély tájékáról. Innen megcselekedte egy szép napon, hogy dr. Csáky .János váci orvosi lóháton homloktérbe jutott. A város képviselőtestülete a püspökkel és a káptalannal megkötött szerződést elfogadta s nemsokára ismét egy lépéssel haladtunk: pályadijakat tűzött ki szakemberek részére: mondják meg, hogy modern városrendezés miként parancsolja, hogy hatalmas területünk beépíttessék. A pályázat múlt hónap elején járt le. Az eredmény, mint alább látható, nem várt fényes. A birálók dr. Forbát Imre műegyetemi tanár, Varga Antal székesfővárosi műszaki tanácsos és a mérnök- és építész - egylet kiküldötte: Lechner Jenő műegyetemi adjunktus, kik Zádor János polgár- mesterrel és Galcsek György pénzügyi bizottsági elnökkel határoztak a pályaművek fölött. Vác a haladásért ! Fel fogja jegyezni a város jövendő történetírója, hogy az ismert kisvárosi rövidlátás Vácon nem vett erőt, midőn uj városrészének megépítéséről esett szó. A vásártér beépítését sablonok szerint elvégezhette volna a képviselőtestület, csak mikor a mai generáció csontjai porladnak, szidták volna 1914-et kisvárosi felfogásáért. Emlékezünk: némán megszavazták a vásártér rendezésére kiirt pályázat költségeit tiz és egynéhány ezer koronában. Nehéz volt azt keresztülvinni, de a mai Vác lakosai fogják látni, hogy ezt az összeget megérte. Uj gondolatok, nemesen szép eszmék valósulhatnak meg uj városrészünk megépítésében s mikor állni fog a vásártér, mint Vác modern városrésze, — hisszük hogy nem telik bele egy évtized — mindenki mondja, mert szemeivel látja igy és nem máskép kellett megoldani, ezt a minket évtizedeken át izgató kérdést. Vác város képviselőtestületének kicsinyes, egyéni érdé felfogásával szemben — nem egyszer beigazoltuk — ez az újság volt elégedetlen. Ma meghajtjuk zászlónkat, mert áldozatkészsége sikert, szebbet, mint vártunk, ért el . . . A juroroR vélekedése. Nem érdektelen külön is megemlíteni, hogy az európai tekintélyű birálók az első dij kiadásánál teljesen egy nézeten voltak. Megkérdeztük őket, milyen irányelvek vezették őket a nagy pályatömeg elbírálásában. — A helyzettel kellett elsősorban számolnunk, vagyis azzal, hogy Vác városa mégsem az a nagyváros, mely egyrészt az utcáinak és tereinek rendezésénél esetleg még épületek eltávolítását, kisajátítását is elbírja, másrészt, a mi ebből folyik, hogy a meglevőt lehetőleg megtartsuk s ezzel jelentősebb anyagi áldozatot ne követeljünk egy olyan várostól, mely vagyonban nem versenyezhetik Budapesttel. Másik irányelvünk az volt, hogy az előbb hangoztatott látogatta meg. Egyenesen belovagolt a verandán vacsorázó házaspár elé. Eleinte rémület, később vidám nevetés környékezte a váratlan vendéget. Még régebben rnagam is szemtanúja voltam egyik legvakmerőbb bravúrjának. Á dáliás kapitány fogadott valakivel, hogy világos nappal áíusztaíja lovát a Dunán. A pesti korzón egyszerre csak ezer számra növekedett a kiváncsi közönség, midőn Zubovich Fedor a dunai parton már Pestfelé tartott. A lánchídon megszűnt a forgalom. A hintók mind megállották. A hid csak úgy ringott az óriási tömeg alatt. Zubovich nagyszerű tempóban törtetett át a hullámokon. Még a propeller is megrémült tőle. A pesti kőparton a nemesvérü paripa ügyesen föllépett a lépcsőkön az alsó- partra, hol a tolakodó szemlélőket csakhamar megkeresztelte, mikor megrázta sörényét. A kapitány derékig csuromviz volt. De a következő másodpercben már elröpült az első vendéglőbe, hogy ne éljenez- tesse magát az óriási közönségtől. A tüzes vér a temperamentumos huszárkapitányt gyakran elkapatta és hevességével nem egyszer okozott összeütközést. Néha úgy pattog, mint a mennydörgős mennykő. Száz közül kilencvenkilencen megrémültek tőle és kitértek neki. Azok voltak a vesztesek. A századik azonban ellenállott. És az lett a győztes. Mikor, egyszer a verőcei országúton repült fogata, a szembejövő falusi szekér sehogysem akart kitérni előle. Villámgyorsan megállítja tehát hintáját és vészjósló tekintettel mered a vidéki kocsisra, a ki azonban egész nyugodtan nézett a haragos urra. Makra pipája csöndesen füstölgőit. Ostora a jobb kezében aludt. A huszárkapitány harsogó hangon rári- vall a parasztra: — Hát nem is köszönsz, bugris ? Nem felel semmit erre .a címre, csak vállát vonogatja. Hát mért nem tértél ki, kutya ? — Nem vagyok én kutya, hanem gazda! — füstöigi a fuvaros. — Egyen meg a fészkes fene, ha igy mersz velem beszélni, te rongy! És kegyetlenül megostorozta a parasztot, úgy, hogy a kalapja is ieperdülí a fejérői. A gazda azonban nem maradt adós. Érezte ebben a pillanatban, hogy ő is huszár volt valamikor. Minek féljen hát ellenségtől ? Fogja az ostorát, föláll a kocsiba és olyan huszárosán végigsuhintott kabátján, hogy egész porfelhő szállt ki belőle. Zubovice Fedor ekkor a paraszt elé ugrott, kezet nyújt neki és harsány hangon ezt kiállja:
