Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-06-21 / 46. szám
2 VÁCI HÍRLAP gazdáktól, hanem a polgárság összeségétől. Mig tehát minden váci ember a vasut- ezredért áldoz, a másik oldalon az érdekeltektől csak azt lehet kívánni, hogy igényeiket normális keretek közé szorítsák. És örömmel adja tudtuk hogy a gazdákkal összeültek, becslést csináltak, ez a becslés csak nüanszokban tér el a polgár- mester úr által ismertetett becsléstől, mert körülbelül 800 ezer koronáért a földek megszerezhetők lesznek. Állítja, hogy legszebb remény van a békés megegyezésre s ezért azt kívánja, vegyék fel újra a tárgyalások fonalát a kisváciakkal. A város békessége ezt kívánja. Úgy hiszi, hogy 800 ezer korona mellett a kisváci gazdák is meg lesznek elégedve, a vasutezredet kívánó polgárság is teljesedésbe menni látja vágyát. Erős hatást tett a képviselőtestületre a képviselő felszólalása. Mindkét oldalon nemcsak szívesen hallgatták, de helyeseltek is neki és végén majd mindenegyik városatya ajkáról szállt feléje az éljen. Potliorányi József hajlandó az áldozatra, de azt kívánja, hogy ezt pontos ösz- szegben állapítsák, meg, Bitesek István arról szólt, hagyha elég a kisajátításhoz a 740 ezer korona, minek még a város anyagi garanciája, Jeszenszky Imre pedig azt indítványozza, hogy a hadügyminiszter állal megajánlott 700 ezer koronán felül húsz százalékos hozzájárulást vállaljanak. Ivánka Pál Preszly indítványát pártolja. A polgármester felvilágosítja a szónokokat, hogy heves viták voltak a pénzügyi bizottságban arról, hogy meghatározott össeget vállaljanak, mondjuk 100, vagy 150 ezer koronát. A hadügyminiszter előtt azonban vagy ötféle, egymástól homlok- egyenest különböző becslés fekszik, ezért a miniszter csak a határozott és egyenes válaszban nyugszik meg: ha többe kerülnek a földek 700 ezer koronánál, fizeti a többletet a város! Minden más határozatot, bárha legjobb indulattal is hozzák meg itt a képviselőtestületben, a hadügyminiszter visszautasít és az ezred megy másfelé! Ő (a polgármester) érti, hogy a gazdák nem nyugszanak bele a miniszter ilyen kijelentésébe, de hogy az urak, a kik tudják, hogy ily ügyeket mily határozottsággal kezelik és intézik, nem akarják felfogni — különös előtte. A város, ismétli, hozza az áldozatot a gazdákért és gratulál Preszly Elemérnek, hogy sikerült bizalmukat megnyerni s itt a kisváciak nevében is beszélt. Neki ez nem sikerült, de ha sikerült volna, bizalommal már régen vége lenne az ügynek. Az újra földetbecsülő bizottság nem jut más eredményre, mint az előbbi smert ez törvényes volt, a hadügyminisztérium újabb vegyes bizottsági becslésbe nem megy bele. A minisztériumban most vannak, a mint ki is jelentették őszintén, a kritikus ponton : ha a jövő hónap elején nem kezdhetik meg a kaszárnya építését, a vas- útezred váci elhelyezését elejtik. Ezért itt másról nem dönthetnek, mint a mit a miniszter kíván : a 700 ezer koronán felül a város polgárságának kell vállalni az anyagi garanciát, hogyha a földek többe kerülnek. Galcsek György mégegyszer felszólal és arról szól, hogy a gazdák megbecsülték a földeket s mint Preszly jelenti, 800 ezer koronánál a békés megegyezés esetén sem iesz több azok értéke. Tehát tudjuk, hogy végső esetben mily összeget fizethet rá a város. Gajáry Géza indítványozta még, hogy azt az összeget, mit majd ráfizetünk, kérvényezzük vissza a minisztertől, de már nagyon türelmetlenek voltak (majd három és fél órát ültek a közügyekért, a mire eddig még nem volt példa!) és kiáltozták, hogy „szavazzunk“. Hát szavaztak és pedig nagy idegesség között. Szokva van az egész képviselő- testület, hogy akármily hosszú is egy vita és eltérők a nézetek, végén egyhangúlag nemzeti emléket lát s a föld művelésében, a műhely csendjében, zajában és szellemi munkáiban is csak egy imádság hangzik az ajkain: „Tied vagyok, tied, hazám ! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek!“ Öröme és fájdalma hazafias érzésből fakad és annak munkásságából táplálkozik Boldogulásának és érvényesülésének a gyökerei mélyen belenyúlnak a nemzeti lélekbe. Ez az erős nemzeti lélek annyira a haza rögéhez köti, hogy a hármas bérc úgy tűnik fel neki, mintha az ősök csontjaiból épített tilalomfa volna a haza határain. S ha mégis kivándorol, az idegenben úgy érzi, mintha azok a csontok megelevenedve folyton fenyegetnék, hogy el ne felejtse azt a földet, a melyben az apák csontjai nyugosznak és azt a hazát, a melyben ö született. Az ezerévet magyar nemzetnek hagyományos szent hazaszeretete ez, a mely egymaga is hatalmasan közreműködik arra nézve, hogy mikor a magyar ember a messze Amerikában el- énekli az „Isten áld meg a magyart“, az énekelése fohászkodássá váljék és a sóhajok szárnyán tengerentúli útra kelve, meg se álljon a magyar hazáig. Amerika molohjainak, a bányáknak, vaskohóknak és gyártalepeknek megfeküdte a gyomrát már az ^európai ■ emberhús. Nem kell már a kivándorló Amerikának. Sőt a bennszülött amerikai munkások szítják a bevándorlók ellen való hangulatot. S hogy a magyart sem látják szívesen, természetes dolog. A népiélek filozófiája •is azt tartja, hogy a mely asztalhoz kevesebben ülnek, ott hamarább jól lakik az emberen. Az az óriási rokonszenv és lelkesedés, a mellyel az amerikai nép félszázaddal ezelőtt nim uszt font Kossuth Lajos homlokára és a magyar nép köré: ma fogytán van. Bár a magyar munkás testének minden erejével hatalmasan hozzájárul az Egyesült Államok gazdagításához s életével és vérével vált jogot az elismerésre, mégis sok esetben a gúnyt legbántóbban fordítja ellene az amerikai közvélemény s ennek tolmácsa a sajtó. E közben természetesen elfelejtik, hogy Amerika nagyságát azoknak a millióknak — s köztük a magyaroknak is — köszönhetik, a kik Amerikába költöztek, mint a Fáraók rabszolgái, hogy erős, megdönthetetlen piramisokat emeljenek, melyeket megbámul az egész világ. (Vége.) szavazzák meg a javaslatokat. Most kivétel történt. A „nem“ egymásután hangzott el, melyet úgy magyaráztak, hogy a kik igy szavaztak, ellenzik a vasútezrednek váci megtelepítését. Ez azután igazánnagy türelmetlenséget okozott és főleg nagy feltűnést. De mégis jelentősen nagyobb számban voltak az „igen“-nel szavazók és 18 nem ellenében 44 igennel elfogadták, hogy a hadügyminiszter által fizetendő 740 ezer korona fölött az anyagi garanciát elvállalja a város a kisváci földekért. A polgármester, mikor a szavazásnak vége volt és a város érdekét védő javaslat keresztül ment, az elnöki székről igy szólt:-— Elvárhattuk és ildomos lett volna, hogy az érdekelt képviselő urak tartózkodjanak a szavazástól! Dinárait Karcsitól a Kodak vizéig. Az egész városi közgyűlés utolsó tárgyáért volt: a vasuíezredért. Ezért jöttek el sokan (Kisvác teljes számban képviselve) ezért ültek három óránál is többet. Ilyen népes, ilyen hosszú közgyűlésre -nem emlékezik senki: 60 városi képviselő, 9 tisztviselő volt együtt és esti félnyolckor még tanácskoztak. A tárgysorozatot meg is toldották egypár tárggyal, ezt tette Quell Rudolf is, a ki a rendőrkapitánytól kérdezte, hogy Dinamit Karcsinak az utcai botrányait meddig tűri? Azután a jövő évi virilisták névjegyzékének összeállítására kijelölték Fóti Gy., Miltényi Aurél és Váró Károlyból álló bizottságot, a várost négy kézbesítő kerületre osztották. Nagyobb érdeklődést keltett a póttárgy, a városi kertész lemondása. A kertész ugyanis több szabálytalanságot követett el, a várost 6—800 koronáig megkárosította. Erre lemondott az állásáról és a faiskolai bizottság a kertész kis vagyonát, mely^ ott a melegházban van, visszatartotta. Ez fe- fedezi a kárt, ezért nem is üldözik bírói utón, ártatlan családja ne szenvedjen. A városatyák jószivűek voltak és helyeseltek. Gyorsunk eresztiilrohantak egy csomó illetőségen, hosszabban időztek a város három vadászterületének bérbeadásánál. A kik nem vadászok, azok is figyelték Bárdos részletes előadását, a vadászok meg főleg. Most lesz julius 14-én a nagy futtatás, illetve az árverés a vadászterületekért. Sze- leczky Gáspárnénak férje után 1200 korona nyugdijat, 800 korona neveltetési járulékot adnak, a mellyel eléri néhai férje fizetését. A lakbért azonban nem utalványozzák neki, de a volt rendőrbiztos fizetési előlegét, ha a hagyatékból nem futja, törlik.- Be kell szüntetni az előlegeket! mondja Biel József. Joga van a tisztviselőnek előleghez! válaszolják neki. — Huszonöt éve vagyok a városnál, vagy huszonöt éve képviselő Biel űr is, — szól a polgármester — de fizetési előleg törlése nem került még a képviselőtestület elé! Éljenezve tudomásul vették, hogy Nell Sándor fogyasztási főbiztost vámfelügyelővé választotta a pénzügyibizotlság. Most a Dunaparl kiépítése és apropeller-állomás elhelyezése kerüli szóba. A földművelésügyi miniszter hajlandó a régi és ujDuna- partol összekötni. A propeller-állomásnál a
