Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-06-17 / 45. szám

Huszonnyolcadifr évfolyam

45. szám.

Vác 1914. junius 17.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptuiajdonos:

Dercsényi Dezső.

Ny

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, ftparudvar.)

ilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

Ku/túrünnep.

(V. J. K. E. jubileuma.)

Vác, jun. 16.

Kulturális ünnnep színhelye volt most vasárnap városunkhoz tartozó Pokol nyári köntösben pompázó területe. A Váci Járási Közművelődési Egyesület tiz éves fenállását ünnepelte harmonikusan, szépen, sok százak együttérzéséből fakadt nemes gondolatokkal. Külső formája, belső tartalma ez ünnepélynek felemelő volt s miként a nyári esőben megfürdött tiszta napsugár a termőföldre, oly jótékonyanhatottak a gyönyörű beszédek a nagy társaságra. Az ünnep méltatására még vissza fogunk térni, most a krónikás veszi át a szót, hogy beszámoljon a szép órákról.

Az ünnepi hangulatot, a nagy társaság rokonérzéséí semmi más nem zavarta, mint a közgyűlés és a dalosverseny alatt többször leszakadó eső. Lehetetlen felsorolnunk a kultúrünnep résztvevőinek neveit, elég legyen, ha konstatáljuk, hogy igen kevesen hiányoztak a váci járás számottevő vezetőiből, viszont a délutáni ünnepélyen ezen a vasárnapon különösen sok helyre megosztott társadalmunkból igen nagy kon- tigens jutott a V. J. K. E. jubileumára, mely bizonyára mégegyszer oly nagy lett volna, ha a legcsunyább időjárás bele nem avatkozik az ünnepélybe.

A váci dalegyesület precízen előadott Himnuszával vette kezdetét a diszgyűlés és utána Ivánka Pál elnök megnyitója következett. Az egész egyesület munkálkodására, annak nemcsak megalkotójára, de vezérlő szellemére oly jellemző beszédet egész terjedelmében ide kell iktatnunk, hogy az olvasó lássa a mai korból szinte kiütő idealizmust és megértse, hogy egy nagy, politikai és vallási felfogásban különben szétválasztott társaság egy szívvel, egy rétekkel miért tudja ünnepelni egy kultúrintézmény lelkes vezérét.

Az elnöki bestéd így szólt:

A közállapotok miatt aggódó hazafiak célja a hazafias magyarságot szervezni minden- és mindenki ellen a mi és a kik Magyarország fenmaradásáí veszélyeztetik, a magyar nemzet egységét megbontani, eddigi államfentartó voltát kétségbevonni, vezető szerepétől és befolyásától megfosztani akarják.

A magyar nemzeti társadalom szervezésének munkájában résztvenni kötelessége minden jó magyarnak, a ki hazáját szereti és szivében él a költő szózata: „Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar“.

A magyarságból — tapasztalás szerint általában — hiányzik a szervező képesség, a zajtalan munkára való hajlandóság és a kitartás. Tudjuk azonban, — de elismerik mások is, — hogy rendkívüli körülmények között a bajban és veszélyben nagy tettekre képes.

Ezeknek szemelőlt tartásával állapítsuk meg, hogy mit lehet és mit kell most tenni a magyar nemzeti társadalom szervezése érdekében.

Az állami, nemzetiségi, politikai viszonyok nyomasztóan hatnak a kedélyekre: az eddig rendületlenül bizó nemzetfenntartó középosztályban az ország külöm- böző vidékein a lemondás, csiiggedés jelenségei mutatkoznak: a kivándorlás gondolata foglalkoztatja a lelkeket; pedig ma még koronás uralkodónk, nemzeti kormányunk van s a magyarság közjogiállománya nem változott.

A változástól,-sőt még a feltehető nemzeti veszedelemtől való puszta félelem még nem oh: a csüggedésre, lemondásra, kétségbeesésre. — Ellenkezőleg! Ez ok arra, hogy minden jó hazafi szálljon magába, vizsgálja meg ielkét, szivét, minden erényeit, jótulajdonságait, képességeit és gyengéit: tisztítsa meg lelkét gyengeségeitől, — s dicső őseinek, — a nemzet nagy fiainak példáját követve menjen a haza- szeretet szent oltárához és tegye le ott a sok honfivérrel szerzett és megtartott hazája jövő fönmaradásának biztosítására minden feláldozható javait az önfeláldozó honszereíeí kincsesládájából . . .

Első a szeretet. Legrégibb, legbecsesebb -ősi ékszer, varázsszer, (talizmán,) mely minden bajtól megóv. Három alkatrésze van: Isten, felebarát, haza. Közel kétezer év előtt ama „Názáreti“ adta. Meglátszik rajta az idő vasfoga; de az ősi éhszernek nem árt az idő; az inkább hovatovább emeli értékét azok előtt, a kik ismerik eredetét és varázserejét. Sajnos azonban, hogy sokan nem ismerték értékét és ezt a legbecsesebb ékszert a kincsesládából a lomtárba tették, ahol nem megfelelő környezetben elhomályosult,megsérült. A második egy arany lánc, mely a „szeretet“-tel van összeköttetésben és melynek minden szemén egy-egy felírás van: „Isíenfélelem,“ „Hit,“ „Remény,“ „Bizalom,“ „Hűség," „Becsületesség,“ „igénytelenség,“ „Takarékosság,“ „A közügyek iránt való érdeklődés;“ „A zajtalan munkára való készség;“ „Józanság“ és sok más.

A mikor magunkba szádunk és megvizsgáljuk a „szeretet“ varázs ékszerét, határozzuk el, hogy azt ezentúl nem hagyjuk a kiselejtezett tárgyak lomtárában, hanem nap-nap után kitartással, gondosan tisztogatva, visszahelyezzük legbecsesebb értékeink közé, lelki javaink kincses ládájának legbelsőbb rejtekébe: szivünk mélyébe.

Minden nagy dologban az elhatározás a legnehezebb, mert ehhez meggyőződés és akarat erő szükséges ; meggyőződést pedig csak alapos kitartó kutatással, tanulással, munkával lehet szerezni. Dolgozni kell szorgalommal, kitartással, becsülettel, hogy Isten adományát, képességeinket kifejiesz- szük, fokozzuk és ennek eredményét és jutalmát: a rendíthetetlen hitet és megyő- ződés elnyerjük.

Eddig az ut terhes, felfelé vezet; de a ki el akarja érni földi hivatásának célját: „a boldog megelégedést“ azzal, hogy magát a közre hasznossá, áldásossá tegye, az minél hamarább lépjen ezen útra és lankadatlan kitartással haladjon előre, hogy mihamarább elérje a választó vonalat, mely a régi embert az uj embertől elválasztja és mely vonalon túl az út már könnyű, mert sima síkon halad.

A ki már magát előkészítette az útra, az keressen hasonló gondolkozású, érzésű és lelkületű társakat, azért, hogy a saját munkájához támogatókat szerezzen és

azért, hogy ő is támogasson másokat, mert testvérek vagyunk Istenben és egymásra vagyunk utalva.

Egymás támogatása nélkül nem boldogulhatunk: de a közös, becsületes cél elérésére összefogva nemcsak az összesség összetett ereje, nemcsak az egymásra ható buzdítással fokozott erőtöbblet, nemcsak a kívülállókat befolyásoló példa és tömeg vonzerő, hanem a hittel elfogadott és tapasztalással megerősített láthatatlan befolyások is közrehatnak és előmozdítják az elhatározást, a jószándékot, a becsületes munkát és törekvést a megvalósuláshoz.

Ne csüggedjünk, de Istenbe vetett hittel és a legnagyobb magyarnak azon jóslatába vetett reménnyel folytassuk a munkát: „Magyarország néni volt, hanem lesz“.

Honfitársak! menjetek külföldre, tanuljátok meg ott a nagy nemzetek fiaitól Istent imádni, a testvért és hazát szeretni; tanuljátok meg, hogy kell a közért zajtalanul, csendben, feltűnés nélkül, lankadatlanul dolgozni, áldozni s ezen ismeretekkel és erényekkel felfegyverkezve térjetek vissza és tanítsátok meg az itthonmaradot- íakat szervezkedésre és apostoli munkára.

Nincs ok a kétségbeesésre, csak honfiúi aggodalomra és komoly v elhatározásokra.

Volt a magyar már rosszabbul is, de mert akkor mi, a jelenkor férfiai nem éltünk: csak a ma terhét tartjuk elviselhet- lennek.

Nemcsak a magyart tette próbára az Isten; más nemzetek is szenvedtek és mégis kiállották a szenvedést.

Ha letarolják az erdőt, de nem irtják ki gyökerestől: a gyökerekből uj hajtások fakadnak és az elpusztított erdő helyén uj erdő nő.

A zsidóság több ezer évi üldöztetés, nyomás után a világon elszórtan él, szaporodik, gyarapszik és erősödik. Sok különböző nemzetek és nemzetiségek szintén : az íreket a hatalmas angol, a finneket és lengyeleket a félelmetes orosz, a vasmarku német és az osztrák német nem tudta beolvasztani. A nyomás tömörítetté és közelebb hozta őket egymáshoz. Hát csak a magyar lenne a szabály alul kivétel ?

Nem! A magyar nem hitványabb faj mint más s ha a közállapotok most ellentmondani látszanak is, az csak felszínes látszat: a ki a dolgok mélyére hatol, meggyőződik, hogy a magyar faj minden hibája mellett képes nagy tettekre, nagy erőkifejtésre és a többség lelkét még nem fertőzte meg az a mocsárláz, mely a romlott — világ — közélet mocsarába tenyészik.

A Panama csatorna első megvalósítását a mocsárláz tette lehetetlenné. Nagy kárt okozott; de egyben hatalmas lökést adott az emberi tudomány haladásának azzal, hogy ebből kifolyólag indultak meg s vezettek mérvadó eredményre a tudományos kutatások a mocsárláz eredetének, terjedésének és az ellene való védekezésnek megállapítására, — az emberiség nagyobb hasznára.

Ha a megpróbáltatás hasznára vált más nemzetnek, miért ne lenne hasznára a magyarnak. Szövetkezésre, összetartásra, hasznos komoly munkára és sok más erényekre szoktatja azokat is, a kik eddig könnyen gondolkoztak és könnyen akarlak megélni.

A ki erről meg van győződve, valamint az is, a ki szeretné, hogy ez bekövelkez-