Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-05-20 / 38. szám
I Huszonnyolcadih évfolyam 38. szám. Vác 1914. május 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Ugy-e, most jó lenne Vácon is a kereskedők egyesülete ? (Kezdődik az adókivetés!) Vác. máj. 19. Vác város mint kereskedelmi gócpont évről-évre vészit jelentőségéből. Ennek oka nem a mi kereskedőinkben keresendő, hanem abban, hogy a környékbeli falvak népe lassankint a saját falujokban mindinkább szaporodó boltokban szerzi be szükségletéi és ott helyben el is adja nagyrészt terményét és talán még az is, hogy a főváros közelségét, valamint a vasút olcsósága nyújtotta kedvezményt a közönség mindsűrűbben felhasználja apró és nagy bevásárlásának a fővárosban való fedezésére. Bizonyos az is, hogy kereskedelmünk, iparunk az utolsó évek gazdasági pangása, a rossz termésnek következtében annyit szenvedett, mint talán vármegyénkben egy város, vagy község sem. Azonkívül évek óta semmi tekintetben fejlődést nem tapasztalunk. Bizonyítja ezt a legutolsó népszámlálás is. Ennek dacára, mégis van egy speciális ága Vác városának, amely évről-éve nagyobb lesz városunkben, feltartóztaílanul, amely Damokleskard módjára állandóan ott lebeg kereskedőink feje felett, létfen- tartásukban őket fenyegetve. Ez a különleges águnk a 111. oszt. kereseti adó! Most is dacára annak, hogy kereskedőink, iparosaink a gazdasági válságot csak nehezen tudták keresztülúszni és még most sem tudták egészen kiheverni, a mikor a magas kamatok terhe alatt szinte összeroppantak, a mikor tulajdonképen az adó leszállításáért, kellene lépéseket íenni;a tehermentesítésükre, akkor oly hírek kelnek lábra, hogy a városházán a kereseti adónak 80—250 %-kal való emelését tervező javaslatot tették ki közszemlére. A gazda, a mikor termése elpusztul, megromlik, a tüzkárosult, a mikor vagyona tönkre megy, kérheti és — mi mondjuk — jogosan adójának leszállítását, elengedését. Hát a kereskedő és iparos hiába hivatkozik arra, hogy az ő aratása, a remélt jövedelem a gazdasági pangás, a válságok okozta megrázkódtatásban — elmaradt? Nem hisszük, nem akarjuk elhinni, hogy a mi szomorú viszonyaink közepette adóemelésre gondoljanak nálunk és remélni, hinni szeretnék, hogy ha ez mégis igy lenne, akadnak majd a váci adókivető bizottságban, kik ezt a fenyegető csapást, ha nem is elhárítani — de bizonyára az igazságnak megfelelően enyhíteni igyekeznek. De, hogy ez megtörténhessék, kereskedőinknek és a III. kér. adót fizetőknek össze kell fogniok s megfelelő módon lil- íakozniok kell a túlságosnak vélt adóemelés ellen. Nem szabad összetett kézzel várni a jövendőkre, hanem összetartással, tömörüléssel, egyöntetűséggel kell eljárni és az illetékes köröket meggyőzni arról, hogy az újabb adóemelés városunk visszafejlődésére való tekintettel, mily óriási igazságtalanság lenne. Igen, de hogyan kezdjük? Vájjon észre veszik-e a pénzügyigazgatóságon, hogy Kisváctól az alsóvárosig majd minden kereskedő, iparos tiltakozik a tervezett adóemelés miatt, holott most éppen az adó- leszáílitásról beszélhetnénk teljes jogossággal, hiszen nyilvánvaló, hogy nem gazdagodott senki, sőt bizonyos, hogy szegényedtünk ! Az emberek kényelmesek és csak a közös veszedelem kovácsolja össze őket. Ugy-e, jó lenne most az Országos Kereskedelmi Egyesülés váci fiókja ? Ugy-e most egy huszonnégy óra alatt ebben az egyesületben megtartható lenne az a kereskedő- és iparosgyűlés, mely tiltakozik az ellen az adóemelés ellen, a mely mindenkor jogos lehetett, de ma jogtalan a munkanélküliség, a rettenetes pénzviszonyok, drágaság közepette! Ugy-e érzi mindenki, hogy egy ilyen hatalmas testület szavát hallathatnák messzire és ugy-e eszébe jut most sokaknak, hogy sok, sok felhívásban, cikkben kívántuk is a váci ipar és kereskedelem megvédésére ennek az erkölcsi testületnek megalakítását. Nem csak kívántuk, de sürgettük, sőt követeltük közös mindannyiunk érdekében! Sirhatsz, zokoghatsz, édes polgártársam, kereskedő és iparostársam az adókivető bizottság előtt, nem menekszel: adód fel lesz emelve. De legalább a konzekvenciáját vonjuk le a ránk zúdult veszedelemnek és most a sajgó zsebfájdalom idején alakítsuk meg Vác még egyetlen szükséges egyesületét: a kereskedők és iparosok egységes szervezetét! „Meghurcolt úri assz Vasárnapi számunkban közölt, nagy érdeklődést keltett vezércikkünkre Kálió Antal rendőrkapitány úrtól a következő sorokat kaptunk: Sajnálattal személyesen megállapítottam, hogy a fenti cim alatt megjelent vezércikk Írója, úgy látszik, nagyon túllőtt a célon és a rendőrkapitány jogköre nem ismerését bizonyító botlást követett el akkor, midőn az általa irt vezércikkben hivatalos eljárásomat helytelennek nyilvánította, mert az 1896. évi XXXIII. í.-c. 41. és 84. §-ai, valamint ezen törvény végrehajtására vonatkozólag, — 1899. évi december hó 22-én kiadott 130,000 számú belügyminiszteri utasítás 4. §-ában határozottan ki van mondva az, hogy az 1878. évi V. t.-c. 258. és 259. §-aiba ütköző, magánvádra üldözendő rágalmazás s ugyanez alapon üldözendő és a hivatkozott V. t.-c. 261. §-ába ütköző becsületsértés miatt, a főmagánvádló által tett feljelentés, illetve kérelem alapján a szükséges nyomozás megtartását kizárólag az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el. A tisztelt cikkíró által irt vezércikkben jelzet ügy, az 1878. évi V. t.-c. 258. és 261. §-aiba ütközőnek látszik lenni s ez alapon az illető főmagánvádló által előterjesztett panaszt, a feltétlenül szükségesnek mutatkozott nyomozás megtartása végett fel kellett vennem s mint főmagánvádló kérelmére üldözendő büníendő cselekmények miatt a nyomozás megtartása, elrendelése, az 1896. évi XXXIII. évi t.-c. 84. §-a és a hivatkozott miniszteri utasítás 4, §-a értelme szerint hatáskörömhöz tartozott. E szerint a nyomozás megtartását nem csak jogom, hanem kötelességem is volt elrendelni. A még folyamatban levő nyomozás érdekében megidézett és kihal 1 gátolták, nem mint gyanúsítottak, hanem mint tanuk lettek megidézve és kihallgatva s igy ezen, szerintem csakis udvariasságra mutató intézkedésemből nem lehet azt állítani, hogy az illető úrnők meg lettek hurcolva, de ha ez mégis történt volna, ez esetben annak nem a törvényben és utasításban foglaltak, sem pedig a nyomozást köíeles- ségszerűen teljesített rendőrhatóság,hanem kizárólag az lenne az oka, ki a nyomozásra az aljas és halálba kergethető pletyka terjesztése által okot szolgáltatott. A rendőrhatóság köteles minden állampolgárt nemcsak személye és vagyona, hanem becsülete megtámadása ellen is a tőle kitelhető módon és mérvben megvédeni s oda hatni, hogy a hozzákerült panaszok, illetve ügye kellően legyenek elintézve s akkor, midő kötelességét teljesíti, az nem magán, hanem mindég inkább a közügy előnyére szolgál, mert ma" egyik polgártársunkkal megtörtént eset, másnap már másik polgártársunkkal is megtörténhetik. s igy teljesen helytelen és indokolatlannak tartom azt, ha a rendőrhatóság kö- lességszerűleg tett eljárásában a tisztelt nagyközönség tévedésbe ejtésére alkalmas módon és mérvben bárki is beleavatkozik. Ez ügyben tett eljárásomat különben az illetékes bíróság lesz hivatva elbírálni s addig ezt nincs szándékom többé a hírlapban tárgyalni. Káli6 Antal rendőrkapitány. Hátrálékos helybeli és vidéki előfizetőinket kérjük, hogy előfizetésüket mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
