Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-05-06 / 34. szám
HuszonnyolcadiR évfolyam 34. szám. Vác 1914. május 6. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak ; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyílt tér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. A felekezeti béke. Vác. máj. 2. A rohanó, szenzációkért éhes élet hidegen, alig nehányak által észrevéve száguldott e! egy híradás mellett, bár a fővárosi lapok kötelességszerűen bővebben ismertették. Az országos Széchenyi-szövetség ugyanis nagygyűlést s annak keretében művészeslét rendezett. Az egyesületet az a kitüntetés érte, hogy előre jelezhette Csernoch Jánosnak, AAagyarország herceg- primásának, Zsilinszky Mihály ny. államtitkárnak, az evangélikus egyház világi fővezérének és Petri Elek, a dunamelléki református egyházkerület főjegyzőjének szónoklatát. Mindhárman programszerű pontossággal a hatalmas közönség elé állottak s ha sikerült három vallás irányitó vezérét összehozni, ugy-e, előre sejthető, mi volt beszédjük közös magva ? A társadalmi és felekezeti béke, megértés közös dicsérete. És az érdeklődő, minden felekezetet ma- j gában foglaló hallgatóság zúgó éljenekkel, ! helyeslésekkel fogadta az igazságokat, I melyek a három egyházvezér ajkáról elhangzottak. Az elfogultság soha nem tudja mérlegelni, hogy egy szebb időnek hangos elő- futárja volt a Széchényi-szövetség gyűlése, hogy a magyar társadalom láthatatlan bilincseit hatalmasan tördelő eszmék hangzottak ott el százak és ezrek gondolatvilágából kelve, ezrek és százezrek lelkében megtermékenyülve. Óriási, társadalmi életünknek megbecsülhetetlen szolgálat volt, hogy a három egyházvezérl együtt láttuk s a harmónia közös volt még a lelkekben is. A sivár múlt még ilyen példát nem mutat fel, a szebb jövő talán magasztosabb lesz, mert elmúlnak ugyan évek, de az alatt megtermékenyülhet az eszme és e sokat zaklatott ország társadalmának minden rétege, minden felekezete érezni fogja a felekezeti békét, ennek nyomán azt a megértést, mely alkotni tud s megteremti a magyar társadalom egységes, egy célra törő hatalmas gondolatát. Ma még szinte kábultan nézünk fel arra az óriási kínai falra, melyei felekezeti harcok emeltek ember és ember közé, hogy senki meg ne értsen, senki meg ne értessék. A szürke hétköznapi életbe nem látjuk, nem kutatjuk, meiy oltár elé vezet hited, de ci nagy, országot mozgató kérdésekben egyszerre tiltóként, sőt majdnem megvivhaíatlanul ott áll a lelket elválasztó hatalmas fal. Most már vívják. Most már kikezdik, nem a fegyverek öldöklő hatalmával, hanem a lelkek megértésével. Egy rétegét talán már lehordották a Széchényi-szövet- ségben, vajh’ ne múlna el hosszú idő, hogy újabb, örvendetes beszámolója következnék a világosságot hirdető haladásnak. Egészben azon múlik, hogy a társaEurópa legfiatalabb országában. Cattaróból a „Fekete hegyek“ országába, - A sku- ttarii tavon. — Tarabosz érődéi. — Tízezer európai katona Skuttariban. — Albánia török uralom alá vágyik. Meddig terjed Európa hatalma? — Olaszok az urak Albániában. — Lesz még más világ! — Hadi hajók őrzik Albánia fejedelmét. — A fejedelmi parktól a hadihajókig. — Eszad pasa jóslata. Több mint egy egész napos kellemetlen, viharos tengeren eltöltött utazás után a „Gödöllő“ befutott az osztrák és magyar tengerpari egyik legszebb öblébe, a Bocca di Cattaróba és nemsokára Cattaro mólójánál állottunk. Alig egy napot pihentem a katonasággal hatalmasan megrakott és nagyon megerősített, a montenegróiak ellen azonban mégis védhetlen városban, utitársammal indultunk a „Fekete hegyek“ országába és Európa legfiatalabb alkotásába: Albániába. Csodaszép tájakon keresztül, az Auszlria- Magyarország előtt oly félelmes, hóbori- totta Lovcsenen, kereszíülestíink a szigorú vámvizsgálatot gyakorló, azonban tapasztalatom szerint latin betűket nem ismerő montenegrói határőrök csoportján s nemsokára előttünk volt Nikita fővárosa: Cetlin je. Innen tovább már láthattuk az elmúlt háború emlékeit, a mit Montenegró e részében ugyan még csak a Skuttariból el- hordolt keskenyvágányú vasút halomra rakott sinei, a Tarabosz erődítéseinek elmozdítható részei és Skulari hires bazárjából elvitt nehezebb apróságok, üstök stb. je-, leznek. Virpazártól már hajón mentem a monle- negróiak által elfoglalt, de később kiürített legnagyobb albán városba, Skodrába, vagy a mint mi ismerjük: Skuttariba. Jó félórát ment hajónk Skuttari legnagyobb erődítménye, a hosszú Tarabosz hegy mellett, a melynek sáncárkai és újonnan hevenyészve épített védőfalai kilométernyi távolságból is jól láthatók. A milyen kellemetlen a hajóról a kiszállás és a vámpalota Skuttariban, olyan szép és érdekes maga a város. Skuttari lakossága a háború miatt nagyon megváltozott. A bennlakók nagy része albán, a kik a hires albán filigrán, hajlitott arany és ezüst apró tárgyakat, a szép albán arany hímzéseket készítik. Ma már kevés a bennlakó török, nagy részük a háború után elvonult oda, a hol a félhold még az úr. Az európai városrész körül nagyon sok palota áll régi, szép kertek közepén, — régen török nagyurak nyaralói, ma már majdnem mindben csak egy-két szolga várja azt az időt, a mikor a skuttarii vár tetejéről lekerül az albán kétfejű sas és a nagyhatalmak mellette büszkélkedő lobogói. Mert bár ma itt több, min! tízezer katona dalomban van-e elég erő és életképesség, a politika nem tette-e teljesen letargikussá, felfogni azt a hatalmas összeolvasztást, mely elkövetkezik, ha közéletünkben leomlik a lelkeket fogva tartó felekezeties- kedés. Ha észrevesszük, hogy csak a mi kisvárosunkban is mennyi gondolat hever parlagon a megnemértés folytán, ha látjuk, miként tagozódnak felfogásban, cselekedetekben s hogyan különbözik (sőt különböztetünk meg) minden ember, mert nem egyugyanazon templom imádságos fohászainknak otthona, A kicsire áll, de az egészre értetődik: a mi Vácon való igaz, az bizony szomorúan való az ország lakosságának egyetemére. Hinni kell, hogy az egyházak vezéreinek hirdetése őszinte igaz volt, hogy a mit ma hárman cselekedtek, ahhoz az ország többi felekezeteinek vezetői is csatlakozni fognak. Mert a magyar társadalom válaszfalát emberi kezek emelték. A mi pedig emberi munka, azon könnyen, a szükséges megértéssel győzedelmeskedni fog a lelkek Istenhez közeledő harmóniája. HireK. Beszélgetés a kitüntetett váci rendőrrel. A hivatalos lap vasárnap reggel nagyon demokrata volt: a királyról szóló orvosi jelentés és Váradi L. Árpád győri püspökállomásozik az európai nagyhatalmak hadseregéből, — köztük a mieinkből is — és a tulajdonképeni uraknak, az albánoknak is csak úgy szabad ide és Durazzóba bemenni ha a gyerekkoruk óla viselt fegyvereket előbb a vámhivataloknál szépen leteszik, mégis tisztán él nemcsak a török, hanem még az albán ben lakókban is az a hit, hogy el fog még jönni az idő, a mikor ismét a török lesz az úr Albániában. Magam is megütköztem először ezen a felfogáson. Mi lehel az oka, hogy egy nép nem imádja a függetlenségét. Később valami magyarázatát tudtam adni. Az évszázadokig tartó török uralom alatt megvolt az albánnak a szabadsága. Sokkal nagyobb volt az és nagyobb a kultúra, mint ma, mikor a kultúrát a háború elpusztította és a nagyhatalmak bevonuló katonái azt rövid idő alatt megteremteni nem tudátk, — a szabadságot ellenben jobban megnyirbálták, mint a törökök, az adókat pedig a régi adó három-négyszeresére emelték. S emellett a hol a nagyhatalmak katonái nem járnak, olt nincs igazságszolgáltatás, nincs állami igazgatás, mert melyik albán csendőr mer 40—60 főből álló fegyveres malisszór csapat ellen fellépni ? A török uralom alatt volt Skuttariban villanyos vasút a Taraboszra, villamos világítás, pezsgő üzleti élet s ma mindebből
